Kötetlen beszélgetés céljából alakítom az amerikai polgárháború történetéről, haditechnikájáról, és egyéb vonatkozásairól ezt a topikot. Szeretnék ezen topik útján azonos érdeklődésű emberekre lelnem. Remélem nem vagyok egyedül és van olyan ember ebben az országban akit nem untat a fenti téma.
Akár egy kis polgárháborús hadijáték is szervezése sem lenne rossz! Az honvéd hagyományőrzőkhöz hasonló bemutatókkal. :) Nos van akit érdekel az amerikai polgárháború?
Egy perc alatt két lövést tudsz leadni, vagy tizenhatot, az nagyon nem mindegy.
1864. október 5-én az Allatoona Pass-i csatában John Corse tábornok északi katonái nagyrészt azért tudták megtartani állásaikat, és véres fejjel visszazavarni French tábornok vitézül támadó konföderációs katonáit, mert a 7. Illinois-i gyalogezred Henry-puskákkal volt felszerelve. Több mint 500 db. Henryt vásároltak, szintén saját zsebből fizették a fegyvereket.
Ami a nevezetes mondást illeti, Dee Brown könyve is úgy írja le, hogy tőle származott, mégpedig 1867-ből, amikor sorra jöttek aláírni az déli síksági indián csoportok a Medicine Lodge-i szerződést.
Persze ki tudja, lehet hogy tényleg csak rákenték.
Mindenesetre a Missouri Military Divison főparancsnokaként (1869 - 1883) nem bizonyult egy nagy indiánbarátnak, több esetben is a legnagyobb katonai szigorral lépett föl az ellenséges síksági indián csoportok ellen.
1864. július 22-én, az atlantai csatában három északi ezred, köztük a Henry-puskákkal felszerel 66. Illinois-i gyalogezred (Nyugati Mesterlövészek, vagy Birge Nyugati Mesterlövészei) visszafoglalt egy - a déli Cheatham tábornok katonái által lerohant - 4 lövegből álló északi üteget. Az ezred 250 katonája a saját zsebéből fizette ki a Henryket, ami nem volt olcsó mulatság: 40 dollár - egy közlegény több mint háromhavi zsoldja.
Amikor Sheridan 1856-ban fiatal hadnagyként Oregonban a yakima indiánok ellen harcolt, volt egy indián "felesége" (Frances, Francis, Harriet, Sidnayah - a források elég zavarosak a nevét és a törzsi hovatartozását illetően, talán wasco volt).
Ő pedig Sheridan lánya, aki ebből a kapcsolatból született (ha igaz): Emma Sheridan (1857-1886).
Egyébként Sheridan mindig is tagadta, hogy a nevezetes mondás (Csak a halott indián a jó indián) tőle származna. Phil testvére, Michael Sheridan szerint ez az aranyköpés, vagy valami ehhez hasonló, a tábornok "valami bolond barátja" száján született az 1870-es Piegan Blackfeet háború idején, és Sheridan washingtoni ellenségei nyomban felhasználták a tábornok befeketítésére.
Korábban úgy gondoltam, hogy talán Sherman egyengette a nála 10 évvel fiatalabb Sheridan karrierjének gyors felemelkedését, de most, hogy utánaolvastam a neten, nem annyira Sherman, mint inkább egy másik polgárháborús főparancsnok, Ulysses S. Grant volt Sheridan fő mentora és támogatója.
Állítólag igen közeli, gyakorlatilag baráti viszonyban álltak egymással.
Nem csoda, hogy amikor Grant elnök lett, Sheridan a Missouri Military Division főparancsnoka lett, ami az egyik legmagasabb rangú poszt volt az akkori amerikai seregben, gyakorlatilag valamennyi a Mississippi és a Sziklás-hegység között állomásozó csapattest főparancsnoka.
De úgy tűnik, hogy Sheridan egy másik elnökkel, Chester A. Arthurral is jó viszonyt ápolt.
Amikor 1883-ban a már idősödő Sherman lemondott a vezénylő tábornok (commanding general) posztról, valahogy senki sem csodálkozott, hogy azt Sheridan kapta meg. :-)
Sheridan váratlan haláláig (szívinfarktus vagy stroke), 1888-ig töltötte be ezt a pozíciót, ami lényegében az US Army gyakorlati főparancsnoki teendőit jelentette.
"Ez mennyiben változtatta meg a háború végkimenetelét?"
A végkimenetelét semennyiben, mert 1863 nyara, Gettysburg és Vicksburg után már nemigen volt kétséges, hogy ezt a háborút az északiak fogják megnyerni. A kérdés inkább az volt, hogy mennyi ideig fog tartani, amíg végleg leverik a délieket.
Hátultöltős karabélyokat elsősorban a lovasság kapott, a gyalogság elég csekély mennyiségben jutott hátultöltős puskákhoz, ismétlőpuskákhoz pedig szinte elenyésző mennyiségben. Sokak szerint ha a Henry ismétlőpuskát rendszeresítik a csapatoknál, és nagy számban vetik be, akkor az akár egy évvel is megrövidíthette volna a háborút. Csakhogy ez iszonyú pénzbe került volna, úgyhogy az északi gyalogság fő fegyvere a háború végéig az 1861-es mintájú elöltöltős Springfield puska maradt. Ez is már huzagolt csövű volt, Minié lövedéket használtak hozzá, 200-250 méter volt a hatásos lőtávolsága.
Az igaz, hogy a polgárháború második felében terjedtek el az északi hadseregben a hátultöltős huzagolt csövű gyalogsági puskák, amelyekkel a korábbi fegyvereknél sokkal nagyobb távolságra lehetett pontos célzott lövést leadni.
Állítólag a korábbi kb. 100 méter helyett kb. 300-400 m-ről le tudott lőni egy ügyesebb lövész egy ellenséges katonát.
Ez mennyiben változtatta meg a háború végkimenetelét?
Ehhez kapcsolódik részben, hogy a ún. Vörös Felhő háborújának ismertetésénél is említve vagyon, hogy a korábbi elöltöltős puskák helyett hátultöltős, huzagolt csövű Springfield-puskákat osztottak ki a sziúk és csejennek ellen harcoló csapatoknak.
Az őslakosok bele is szaladtak 2 nagy pofonba 1867-ben, az ún. Szénakaszáló-csatában és a Szekérbarikád-csatában keserűen tapasztalhatták meg az új típusú puskák pusztító hatását.
Itt Gyulán 1566-ban és 1695-ben látottak alapján (Végvári Esték rendezvény) olyan 10 - 25 méter között. És a janicsár, meg végvári, stb. vitéz puskák csövei is javarészt USA polgárháborús replika fegyverek alkatrészei!
Ez nem "amatőr" hadijáték, hanem az American Battlefield Trust nevű, az amerikai csatatereknek a jövő számára való megőrzését a zászlajára tűző nonprofit szervezet virtual reality kisfilmje, ami azt mutatja be, milyen volt 1864-ben a polgárháború az átlagos katonák szemszögéből nézve.
A képernyő bal felső szélén lévő ikonnal 360 fokban változtathatod a nézőpontot.
Az első részben egy déli lövészárok kerül bemutatásra (2:22), a másodikban egy uniós lövészárokban készülnek egy közeledő konföderációs támadás visszaverésére (1:56), a harmadikban két őrjárat indul el, és találkozik egymással végzetes következményekkel (5:41), a negyedik pedig egy uniós kórházat mutat be (3:33).
Egy kansasi farmon építették ki a lövészárkokat, és profi színészekkel vették fel a jeleneteket, amelyekben számítógépes animációk is vannak.
Csak tippelek, a fojtás papírja repked. Amennyire kifigyeltem idehaza, grammra mérik a lőport a lövésekhez, de mikor csak hanghatás kell - hadijáték közönséggel - negyedannyi megy a csőbe, mint ha golyóbis is kerülne bele.
Erről jut eszembe, az utolsó évben a lőporhoz a déliek már a vizeldék, istállók faláról is lekaparták a salétromot, már ha igaz, amit valahol olvastam.
Tisztek személyi szolgáiként, szakácsként, hajtóként, lövészárkok vagy sáncok ásására kivezényelt munkásként természetesen jelen voltak, de mindnyájan szigorúan rabszolga státusban. Felfegyverzett és kiképzett, az északi csapatokkal katonaként, szabad akaratukból szembeszálló feketék nem léteztek. A "Black Confederates" legenda terjesztői állítják, hogy voltak ilyenek is.
A Déli Konföderációnak nem voltak fekete katonái. Kevin M. Levin: Searching for Black Confederates: The Civil War’s Most Persistent Myth (Kutatás a fekete konföderációsok után - A polgárháború legkitartóbb mítosza) című könyvében cáfolja azt az 1970-es években született legendát, mely 500 - 100.000 a déliek oldalán önként harcoló fekete katonát vizionál a Konföderáció hadseregébe.
Egy gyalogos katonaként szolgáló tüzér, északiaktól zsákmányolt köpenyben Stapleton Crutchfield ezredes Virginiai Nehéztüzér Zászlóaljából, 1865-ben. Korábban a Richmond védelmét ellátó nehézágyúkat kezelték, de miután a déli hadsereg kiürítette a várost, gyalogságként harcoltak tovább.
