Portugál, andalúz, katalán, baszk, kasztíliai, extremadurai, genovai, velencei, francia, angol és hollandus férfiak (és nők?) akik a tetteikkel megváltoztatták a világtörténelem menetét és naggyá tették Európát.
Az olasz Amerigo és a lat. Emericus, Americus a magyar Imre személynév megfelelője. Szt. István magyar király fiának nagy kultusza volt Itáliában, és Vespucci is egy Imre herceg tiszteletére szentelt firenzei templomban esett át a keresztségen 1451-ben. (A Vespucciké igen tekintélyes és híres család volt egyébként, gondoljunk Simonetta Vespuccira például.) Martin Waldseemüller kartográfus és Mathias Ringmann csillagász javasolták aztán 1507-ben, hogy az újonnan felfedezett földeket Vespucciról nevezzék el, méghozzá "nőies" alakban, mivel a többi földrész is női neveket visel. Így Amerika tkp. Imre-föld. Sajnos kevesen tudják.
Vespucci ugyanis sokat írkált az "új földekről", és beszámolói rendkívül népszerűek voltak a maguk korában.
E régi bejegyzésemhez még annyit, hogy először az alábbi kötetben olvastam az olasz földi Szent Imre-kultusz és Amerinak elnevezésének összefüggéséről:
Prof. Dr. Hamza Gábor tanszékvezető egyetemi tanár, Eötvös Loránd Tudományegyetem, az MTA rendes tagja
Összefoglalás Franz Laubenberger és Albert Ronsin, neves német és francia történészek egyetértenek abban, hogy az amerikai kontinens neve Magyarország első királyának, I. (Szent) István fiának, Szent Imre hercegnek keresztnevére utal. Anastasio Vespucci, aki Firenze szenátusának titkára volt, nagy valószínűséggel a középkori Itáliában elterjedt Szent Imre-kultusz hatására adta fiának az Amerigo keresztnevet. The Naming of America and the Hungarian Prince Saint EmericSummary The highly reputed German and French historians, Franz Laubenberger and Albert Ronsin came to the conclusion that the naming of the American continent is related to the Christian name of Saint Emeric, the only son of the first king of Hungary, Steven I (The Saint). Anastasio Vespucci, who was the secretary of the senate of Florence, gave very probably the first name Amerigo to his son under the influence of the cult of Saint Emeric existing in medieval Italy.
Jól ismert tény, hogy az amerikai kontinens elnevezésének eredete hosszú időn át vitatott volt mind a történettudományban, mind pedig a földrajztudományban. A 16. század első felében a kor ismert, jeles német humanista költője, Matthias Ringmann előszeretettel képviselte azt a nézetet, hogy az új kontinens Amerigo Vespucci (Firenze, 1451 Sevilla, 1512) nevét viselje, pontosabban kapja. Amerigo Vespucci 1499 és 1502 között négyszer is járt az új kontinensen, eljutva egészen az Amazonas folyó deltavidékéig. Utalni szeretnénk arra, hogy az Amerigo név a latin Emericus olasz változata. Említést érdemel, hogy Amerigo Vespucci a szerzője az utazásait leíró, általában azonban vitatható értékűnek, bár fontos forrásnak tekintett]] Mundus Novus című munkának. Amerigo Vespucci Mundus Novuscímű műve forrásul szolgált a kor híres és vitathatatlanul nagy tekintéllyel rendelkező kozmográfusa, a freiburgi (Freiburg im Breisgau) Martin Waldseemüller (14701522) számára. Waldseemüller, aki Matthias Ringmann-nal jó viszonyban, sőt egyenesen baráti kapcsolatban volt, egyetértett a korában kivételesen nagy hírnévnek örvendő német humanistával abban, hogy a kontinens a jeles, korában jól ismert tengerész és felfedező, Amerigo Vespucci nevét viselje. 1507-ben a lotaringiai St. Dié des Vosges-ben megjelentCosmographiae Introductio című művében (teljes cím: Cosmographiae introductio cum quibusdam geometriae ac astronomiae principiis ad eam rem necessariis. Insuper quatuor Americi Vespucii navigationes. Universalis Cosmographiae descriptio tam in solido quam plano, eis etiam insertis, quae Ptholomaeo ignota a nuperis reperta sunt.) található, a glóbuszt (földkerekséget, orbis terrarum-ot) ábrázoló világtérképen elsőként az új földrész neveként már America szerepel. Hangsúlyoznunk kell ugyanakkor, hogy az új kontinens határai, pontosabban kontúrjai még igencsak bizonytalanul megrajzoltak azon a térképen, amely Martin Waldseemüller művének mellékletét (appendix) alkotja. Matthias Ringmann javaslata ilyen módon elfogadást nyert a kor jeles, nagy tekintélynek örvendő kozmográfusa részéről. Amerigo Vespucci utóneve, keresztneve az első magyar király, Szent István (10001038) fiatalon, 1031-ben elhunyt egyetlen fiának, Imre (Emericus, Emerich, Henricus) hercegnek nevére utal. Az America név, elnevezés megfelel annak a törekvésnek, hogy a már ismert kontinensek, földrészek nevét, hivatalos megjelölését nőnemű alakba, femininumba tegyék, Afrikához és Európához hasonlóan. Említést érdemel, hogy más, ma azonban már joggal meghaladottnak tekinthető nézet, felfogás szerint az új, negyedik kontinens neve Amalrichra utalna. Amalrich, pontosabban az Amalrichek (két Amalrich) jeruzsálemi király(ok) voltak, aki(k) a 12. században uralkodtak. Fontos továbbá megemlíteni, hogy ma már ugyancsak meghaladottnak, történetietlennek és dokumentálhatatlannak tekinthető az a felfogás is, mely szerint az új földrész neve az 1529-ben alapított Maracaibo város nevével volna kapcsolatban, összefüggésben. A kérdés szakértőinek tekintett neves német kutató, várostörténész, a 20. században élt Franz Laubenberger és az ugyancsak igen tekintélyes francia történész, Albert Ronsin (19282007) egyetértenek, pontosabban egyetértettek abban, hogy az amerikai kontinens (új kontinens, Novus continens) elnevezése, illetve neve a magyar Szent Imre herceg (Emericus dux) keresztnevére utal. A firenzei, művelt arisztokráciához tartozó, a városállam szenátusának (Signoria) nagy felelősséggel járó titkári (segretario) feladait ellátó, közmegbecsülésnek, köztiszteletnek örvendő Anastasio Vespucci nagy valószínűséggel a középkori Itáliában elterjedt Szent Imre-kultusz hatására adta fiának az Amerigo keresztnevet (olaszul: nome di battesimo).
Felhasznált irodalom
Hamza Gábor: Szent István törvényei és Európa. In: Szent István és Európa. Szerk.: Hamza Gábor, Professzorok Háza, Budapest, 2001, 1321.
Franz Laubenberger: Ringmann oder Waldseemüller? Eine kritische Untersuchung über den Urhe- ber des Namens Amerika. In: Erdkunde. Archiv für Wissenschaftliche Geographie. Band XIII, Lfg. 3, Bonn, 1959, 163179.
Franz Laubenberger: The Naming of America. Sixteenth Century Journal, Vol. 13, No. 4., 1982, 91113.
Toby Lester: The Fourth Part of the World. The Race to the Ends of the Earth, and the Epic Story of the Map that Gave America its Name. Free Press, New York, 2009
Albert Ronsin: Découverte et baptême de lAmérique. Éditions Georges LePape, Montréal, 1979
Albert Ronsin: Découverte et baptême de lAmérique. 2e édition (réédition) revue et augmentée, Éditions de lEst, Nancy, 1992
Albert Ronsin: La fortune dun nom: Le America. baptême de lAmérique à Saint-Dié-des-Vosges. Éditions Jérôme Millon, Grenoble, 1991
Szerintem is megérdemelne egy szobrot, egy utcát az érdemeiért. Talán az lehet az ok, hogy tudósokról nem nagyon szoktak elnevezni semmit Magyarországon ( néhány földrajzi felfedezőt kivéve ) , a politikusok és az irodalmárok szoktak utcanévadók lenni.
Egy Fernão Mendes Pinto (ejtsd kb. 'fernon mendes pintu') nevű portugál utazó, aki az 1540-es években több expedícióval is megfordult a kelet-kínai és japán partoknál, szintén leírta a visszaemlékezéseit. Azt hiszem, hogy magyarul talán még nem adták ki, de ebben nem vagyok biztos.
A nagy földrajzi felfedezések korából keresnék olyan könyvet, utinaplót, leírást, ami akkor keletkezett, ott a hajón, tehát nem egy később írt életrajz, vagy összefoglaló érdekelne, hanem naplószerű útibeszámoló.
1540 körül, ha jól emlékszem, de a kapitány neve most nem jut eszembe.
Új-Guineát biztos, hogy ők érték el elsőként az európaiak közül, egy bizonyos Jorge Meneses 1526-ban, onnan meg már csak egy "ugrás" az ausztrál kontinens.
Egy 1580-1620 közé datálható portugál kéziraton állítólag kenguruszerű lény látható, ami egyesek szerint arra volna bizonyíték, hogy a portugálok érték el először Ausztráliát.
"Ti. hogy az utóbbi 50-100 évben sok sötétebb színkomplexiójú ember vándorolt oda Németország középső és délebbi részeiről, akik aztán elkeveredtek a szőke, "nordikus őslakossággal"."
Annyit pontosítanék, hogy a Kiszely-könyv szerint ez a folyamat már a virágzó középkorban megkezdődött, csak a legújebb korban öltött igazán jelentős méretet.
Ti. hogy az eredetileg zömében világos színkomplexiójú, mesocephal és dolicocephal koponyaformájú, többé-kevésbé nordikus jellegű északnémet lakosság közé sötétebb színkomplexiójú és brachycephalabb koponyaformájú emberek települtek be délről, főleg iparosok és kereskedők.
Azok alapján, amit Eirik leírt a sötét haj- és szemszín domináns jellegéről, a keveredés nyilván a sötétebb színkomplexiójú lakosság számarányának növekedésével járt.
Nem rejtélyes genetikai változásról beszélek, hanem a domináns öröklődésről. A szem-, haj- és bőrszínnél is a sötét a domináns, a világos a recesszív. Gondolom, ez csak az europid rasszra igaz.Nevezhetjük keveredésnek.
"Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az emberi génálomány változása a világos bőr, kék szem, szőke vagy vörös haj felől a "sötétedés" felé halad, mégpedig rohamos mértékben. Az ókori meditárrán népek még jellemzően világos bőrű/hajúak voltak. Például Mohamed próféta egyenesen vörös (a szakálláról legalábbis biztosan tudjuk), II. Ramszesz, Nagy Sándor, Sulla (,Odüsszeusz) vörösek. Még a középkori, dél-európai történelmi alakok közül is meglepően sok a világos árnyalatú - a mai helyzethez képest."
Ez a fejtegetés nekem kicsit meredek. Forrással alá tudod támasztani?
A mai mediterrán népek között is szép számmal vannak világos vagy átmeneti színkomplexiójú emberek, pl. a katalánok és az északolaszok között kifejezetten nagy számban, de máshol is.
Észak-Németországban meg a keveredések miatt csökken a világos színkomplexiójúak aránya, nem valami rejtélyes genetikai változás következtében.
Ti. hogy az utóbbi 50-100 évben sok sötétebb színkomplexiójú ember vándorolt oda Németország középső és délebbi részeiről, akik aztán elkeveredtek a szőke, "nordikus őslakossággal".
A Kanári-szigetek kapcsán van olyan elmélet is, hogy a grönlandi skandináv kolónia lakói települtek át oda a XIV-XV. század fordulója táján. Ha így lenne, némi genetikai azonosságot biztosan ki lehetne ma is mutatni, de erről meg nincs hír. Gondolom az elmélet tudományos megalapozottsága annyi, hogy Grönlandról hirtelen eltüntek a skandinávok, a Kanári-szigeteken meg világos hajú őslakókat találtak - nosza, kapcsoljuk össze a kettőt!
Az észak-afrikai fehérebb népességet részben magyarázhatja föníciai majd a vandál örökség - nem sok idő máig az az 1500 év, amikor úgy döntöttek, beolvadnak. A Kanári-szigeteken konkrétan Hannó tengernagy járhatott, és kolonizált is a források szerint. Az általa alapított városok utána nyom nélkül eltüntek.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az emberi génálomány változása a világos bőr, kék szem, szőke vagy vörös haj felől a "sötétedés" felé halad, mégpedig rohamos mértékben. Az ókori meditárrán népek még jellemzően világos bőrű/hajúak voltak. Például Mohamed próféta egyenesen vörös (a szakálláról legalábbis biztosan tudjuk), II. Ramszesz, Nagy Sándor, Sulla (,Odüsszeusz) vörösek. Még a középkori, dél-európai történelmi alakok közül is meglepően sok a világos árnyalatú - a mai helyzethez képest.
Az antropológiai szakirodalom szerint az észak-afrikai berber törzsek között is vannak olyan csoportok, akik között sok világos haj- és szemszínű egyén él.
Tehát akár egy ilyen csoport leszármazottai is lehettek a szőkés hajú, kék szemű guancsók...
A hajókon való csapatszállításról még annyit, hogy szintén a spanyol örökösödési háború alatt a franciák egy expedíciót terveztek partra tenni Skóciában, és az ehhez szánt csapatokat fürge fregattok fedélzetén(!) vitték az Északi-tengeren. A britek meg ugyancsak a fedélzeten vitték utánuk a saját üldöző kontingensüket.
Mivel a britek állandóan a franciák sarkában voltak, így nem tudták végül partra tenni a katonákat, de ez az utaztatás igen sok emberéletet követelt mindkét féltől.
kicsit csodálkoztam a szállított sereg méretén az akkori hajók befogadóképessége miatt, s rákerestem (az angol wiki szerint) 12 hajó, 6.000 fő - a portugáloknak 7 hajója, 5 erődje és 12 ezer embere volt (a zsákmányból megduplázta a bevételt, ami azért Drake és társaihoz mérten nem extra)
- a hadműveletet nem írják le, de nyilván az erőfölényével élve először a hajókat győzte le, vagy üldözte el, aztán szépen sorban, egyesével ostromolta az erődöket... a széttagolt ellenség ellen mindenütt erő és tűzfölénnyel rendelkezett.
Az volt. Tisztes foglalkozására nézve korzár, azaz szerződéssel kalózkodó személy, aki békeidőben kereskedelemből tengődött. XIV. Lajos alatt szerencsére nem kellett sokat kalmárkodnia, legalábbis nem a saját portékával. :-)
Több mint 300 angol-holland hajót fogott el pályafutása alatt, és csak a flamand származású kalózkirály Jean Bart vívott ki nála nagyobb hírnevet a francia tengeri haramiák közül. (Na jó, ezek a kapitányok igazából úriemberek voltak. Annak is tekintették őket.)
A Rió elleni kalandban másfél tucat hajót és sokezer főnyi expedíciót vezetett. A britek szerencsétlen Quebec elleni invázióját nem számítva tudomásom szerint ez volt a spanyol örökösödési háború legnagyobbszabású Európán kívüli hadművelete. Ráadásul a jelentős portugál túlerő és erős védelmi pozíció ellenére teljes francia sikerrel járt. Azért ez nem semmi.
később is voltak érdekes területi megállapodások, pl. az oroszok bagóért eladták Alaszkát, pedig már ez a XIX. század második felében történt... pedig, ha tudtak volna az aranyról :D vagy, ha a cári adminisztrációnak minimális tratégiai érzéke van, akkor minimum az Aleut-szigeteket megtartják...
az említett francia nagy zsivány lehetett, ha vállalta a Tűzföld megkerülésének kockázatát...
Bár még mindig igen jövedelmező volt a cukor, de a XVIII. századra már megfizethetőbbé vált. Duguay-Trouin riói kalandja (ami amúgy elképesztő sztori) során szerzett hadisarc egy része a raktárakban már készen lévő cukor volt. Ezt berakodta két zsákmányolt portugál kereskedőhajóba és nem Franciaországba küldte őket, ahol a cukorért már nem kaphatott volna akkora árat, hanem a perui spanyolokhoz, akik ezüsttel fizettek érte. Ez a húzása hatalmas hasznot hozott a francia vállalkozóknak.
Jó, akkor úgy kérdezem, hogy honnét tudjuk, hogy a Kanári-szigetek őslakói szőkék voltak? Kitől származik ez a hagyomány? Van-e egyáltalán, vagy csak valaki valamiért beleszerkesztette a wiki magyar szócikkébe? (Jó eséllyel felületes fordítás az angolból.)
Al-Idríszí említése talán nem is a Kanári-szigetekre vonatkozik, ráadásul Hamdaninál nem világoshajúként szerepel a rájuk való hivatkozás, ezért talán a fordítás sem biztos, hogy helyes. Látni kellene az eredetit. Ráadásul ugyebár az arab szerző másodkézből dolgozott legendákat is belefoglalt munkásságába.
