Na de visszavágtunk érte - a Boxer lázadás idején a Zenta cirkáló, majd még több hajó érkezett Kínába, s vízen, szárazföldön is harcoltak, Pekingbe is eljutottak ( utóbbiban mintegy 500 K. und K. tengerész vett részt), a magyar honvédelmi miniszter fia hősi halált halt, Kínában temették el...
Ugyan nem tartozik túl szorosan a lenti témákhoz (:)), de egyszer már úgy megszalasztottak minket a kínaiak, hogy a csendestől az atlanti óceánig szaladtunk -:)
addig zaklattuk Kínát, hogy mire az a Han-din. alatt az akkori világ legerősebb állama lett leosztottak két nagy pofont nekünk : egyet a mai Ulanbátornál, k.e 119-ben, a másikat meg k.u 46 körül az Aral-tó tájékán , aztán meg sem álltunk Rómáig.
jó, nem kell elhinni mindenáron a hun-rokonságot, de valahol mi is ott voltunk valszeg
A topicban eddig nem került szóba, de érdemes megjegyezni, hogy az afganisztáni szovjet bevonulást követően a mudzsahedinek amint pénzhez jutottak a szaudiaktól és az USA-tól óriási tételekben vásároltak fegyvereket Kínától - Pakisztáni közvetítéssel. Főleg kézifegyvereket, lőszert, tábori felszerelést, évente több tízezertonnás tételben. A mudzsahedinek kezébe nem is volt való precíziós fegyver, az egyszerűbb konstrukciójú kínaiak pont megtették. Egy kivétel volt, az USA által szállított Stinger rakéták ( miután fordult a kocka pénzért próbálta visszavásárolni a maradékot a CIA).
A kínaiak koreiai szerepéről találtam egy érdekes részt: "Október végén úgy tűnt, hogy a háború hamarosan befejeződik. Az agresszor észak-koreai csapatok csaknem teljes vereséget szenvedtek, és nagy részük az országot Kínától elválasztó Jalu folyó túlpartjára menekült. November 25-én azonban mintegy 300 ezer kínai népi önkéntes zúdult a mit sem sejtő győztesek jobb szárnyára, a 8. amerikai hadsereg katonái pedig fejvesztett menekülésbe kezdtek. A könnyűfegyverzetű kínaiaknak ugyan semmilyen harckocsijuk nem volt, de a nehéz terep és a kegyetlenül hideg, a mínusz 35-40 fokos tél egyszerűen semmivé foszlatta az ellenség technikában és tűzerőben mutatkozó fölényét. Ezt az előnyt kihasználva gyors ütemben vissza is szorították az utakhoz kötözött imperialistákat. Bár Walker altábornagynak sikerült állásait egy rövid időre megszilárdítania a 38. szélességi foknál, de az 1951. január 1-jén újra támadásba lendült kínaiak már 4-én elfoglalták Szöult. Minthogy Johnny Walker december 24-én dzsipjével halálos balesetet szenvedett, helyét a II. világháború egyik legendás ejtőernyős-parancsnoka, Matthew Ridgway tábornok vette át. Szerencséjére a kínai offenzíva hamarosan kifulladt, így képes volt ellentámadást indítani. Március 14-én visszafoglalta a dél-koreai fővárost, és áprilisra megszilárdította a frontot a 38. szélességi fok környékén." (www.bevetes.hu)
Szerintem Maoék mindig is saját vezetőszerepben gondolkodtak (ez, mint ismert kínai sajátosság).
Amíg lehetett felhasználták a SZU-t : az 50-es évek első felében orosz segítséggel teremtették meg a nehézipart, az ő mintájukra kollektivizélták a mg-ot (de nem gépesítették), stb. Ekkor még szelíd külpolitikát folytattak : koreai béke, indiai közös nyilatkozat, stb.
Ez egy viszonylag sikeres évtized volt és a végére elég erősnek érezhették magukat a nyílt külpolitikai konfrontációkra - ez a SZU esetén eleve adott volt a visszakövetelt mandzsu területek miatt.
A 60-as évekbeli 3. világbeli Maoista nyomulás szerintem már elterelő művelet volt a gazdasági összeomlás miatt.
Hmm, én meg régebben azon gondolkodtam, hogy a koreai háború miért Sztálin halála után ért véget. Lehet, ennek is szerepe volt benne. De simán csak a kínaiak megerősödése is ok lehetett. Sztálin és Mao koexisztálása idején Mao megállás nélkül harcolt, hol a kuomintang, hol a japánok, hol az amerikaiak ellen. Nyilván szüksége volt Sztálinra mint segítőre. Azonban utána békeévek következtek és Kína többé nem volt rászorulva Nagy Testvérre, előjöttek hát a 100 évvel korábbi határkonfliktusok, hiszen egyik ország sem az a visszahúzúdó békés tipus.
Tegnap este azon gondolkoztam, hogy Sztálin halála után miért távolodott el egymástól a Szu és Kína, pár év alatt eljutva a nyílt katonai konfliktusig? Szoszora úgy nézett fel Mao, mintha az apja lett volna. Puhának találta Hruscsovot, vagy pedig elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy kiszabaduljon a szovjet gyámkodás alól?
Eredendően ez a topic nem a kínai gazdasági csodáról, belpolitikáról szól(na) hanem a kommunista Kína háborúiról, s nyilván hozzá kapcsolódva a hadiiparról. Egyébként a gazdasági potenciál növekedésével egyre megfontoltabbak lettek külpolitikai téren, s nem is várható tőlük rövid távon érdemi változás ezen a téren. Már amennyire az európaiak beleláthatnak a kínai történésekbe.
Én finoman szólva nem vagyok seggre ülve az állítólagos kínai csodától.
Emberi jogok figyelembe vétele nulla, munkavédelem semmi, környezetvédelem a legutóbbi időkig semmi (most már kezdegetik figyelembe venni), megalomán óriásberuházások, milliók kitelepítése, ha éppen útban vannak, vidéken óriási nyomor, a Nyugatnak néhány csilliogó kirakat-nagyváros (Sanghai, Hongkong, Peking).
Vallási és népi hagyományok sárba tiprása a legutóbbi időkig, kommunista ideológiával megspékelve.
A legfőbb probléma pedig az, hogy minden kínainak a saját autó az álma. Ez mondjuk emberileg érthető és elfogadható, csak az a baj, hogyha a kínaiak a jenkik életszínvonalán akarnának élni, ahhoz két Föld méretű bolygó is kevés lenne.
És ezzel el is érkeztünk napjaink világának legfőbb problémájához...
Igen. Ugyanis a zsidók segítettek a LAVI fejlesztése kapcsán szerzett tudásukkal. Így végső soron az F-16-os az őse.
A hasonlóság a jeleneg általánosan elterjedt design miatt van. Minden kornak megvan a maga optimálisnak tartott "repülőgépsziluettje". Ennek részben a verseny az oka, ugyanis egy bizonyos fenyegetésre egy megfelelő ellenértékű választ kell adni, ami végső soron hasonló megoldásokat eredmények, másrészt meg egyszerű divatról van szó. Mikor, mit hisznek szépnek, jónak, hasznosnak. Természetesen másolják egymás jó ötleteit. Ám a külcsíny mögött gyakran gyökeresen eltérő technika, üzemeltetési filozófia hózódik meg.
A Magyar Nemzet hétvégi magazinjában van egy cikk Csinmen-szigetről, amely legszélső pontja csak 2 km-re van a szárazföldtől, s hosszú időn keresztül tüzérségi párbajt vívtak a komcsik és a kuomintang. Mára turista látványosság lett a fel nem robbant lövedékekből kést készítű Vu család műhelye, ahová szárazföldi kínai turisták is rendszeresen elzarándokolnak. Csak egyszer nehogy úgy döntsenek a turisták annyira tetszik a kis sziget, hogy ott maradnak, s kiderül róluk, hogy a Néphadsereg katonái "civilben" :)
érdekesek ezek a térképek a múltkor azon gondolkoztam a japánok miért írják "föld ország"nak Törökországot. marha kevés országra van írásjelük azt hiszem csak Kína, Japán, Korea, Anglia és Törökország talán még a franciák is. a többit fonetikus szótagírással írják. A kínaiaknak nyilván minden országra van írásjelük, de gondolom főleg fonetikus átírás alapján. ebből én arra következtetek, hogy a japánok vagy a kínaiak nagyon intenzív kapcsolatba kellett hogy legyenek egy, a mai törökország területén elhelyezkedő államalakulattal, hogy ilyen alap írásjelet adtak nekik (föld-3 vonással írják). az angol sokkal cikornyásabb egy csomó vonásból áll. lehet, hogy ekkor vették fel a kapcsolatot a Kelet Római Birodalommal?
Ha jól sejtem ez a Tang Birodalom a VII. század közepén. A Szasszinad perzsia már a végóráit éli az arab támadás miatt. Bizánc követség jár a kínai fővárosban Chang-anban 643-ban, míg 661-ben maga Peróz az utolsó szasszinda keres menedéket a Tang uralom alatt álló baktriában és kér segítséget az arabok ellen. Ami meg is kap, a Tang seregek a Ktésziphónig menetelnek, de a Szasszanida birodalmat az előrenyomuló araboktól csak alig egy évtizedre tudják megmenteni. Hamarosan a belső-ázsiai hódítások is elvesznek.
de rendesek, mert az ellenséges gép pilótáját hagyják katapultálni... egyébkétn az a deltszárnyú az egy mirage? ez a nagy kék gép meg valami mig29 koppintás?
Ha jól sejtem ez a Tang Birodalom a VII. század közepén. A Szasszinad perzsia már a végóráit éli az arab támadás miatt. Bizánc követség jár a kínai fővárosban Chang-anban 643-ban, míg 661-ben maga Peróz az utolsó szasszinda keres menedéket a Tang uralom alatt álló baktriában és kér segítséget az arabok ellen. Ami meg is kap, a Tang seregek a Ktésziphónig menetelnek, de a Szasszanida birodalmat az előrenyomuló araboktól csak alig egy évtizedre tudják megmenteni. Hamarosan a belső-ázsiai hódítások is elvesznek.
