Mindenkinek vannak álmai még nekem is van:), de Guevaranak nem az volt az álma, hogy gazdag vagy fantáziavilágban élő hős legyen. És pont ezért kell csodálni, mert küzdött érte és sikerült is neki. Lehet őt szeretni és utálni is, de én pont ezért tisztelem őt.
Én is elég rendesen offoltam, szóval én is elnézést...
Csak néha visz a lendület és egy darabig nem is baj szerintem, olyan ez mint az élő beszélgetés, ahol gyakran csapong az ember aztán visszakeveredeik az eredeti témához. vagy nem :)
Valami vites vagy kiszes vagy mittomén rendezvényen is volt (vagy a kisz hívta meg?) MO-on Che, ő már akkor a fiatalaság idolja volt.
Nem hiszem hogy belőle titkosszolgálatoknak kellett sztárt faragni. Ő az volt magától is.
Hogy ITT mikor járt,azt nem tudom,de nyilvánvalóan akkor,amikor Jugoszláviában is járt.
Csak azt tudom,hogy '66-ban amikor Bécsben várta az eligazítást bolíviai útjához,járt a Fertő-tó nyugati partján.
Egyébként nem szívlelte a ''testvéri szocialista gazdasági segítségnyújtás'' intézményét,így az akkori kelet-európai "gazdaságot" sem:szerinte az nem segítség,ha egy nagyobb ország kölcsönt ad egy kisebbnek,mert az beleroppan a visszafizetésbe.Ebben teljesen igaza volt-szerintem...
Javaslom térjünk vissza a topic eredeti témájához, Che Guevarához!
Úgy tudom, amikor Magyarországon járt, a biztonságiak elszedték a pisztolyát, pedig azt mindig magával hordta. Tényleg mikor volt ő itt, vagy többször is járt errefele?
Az is elég szerintem, ha a tapasztalt politikai elitek viszonylag hirtelen cserélődnének le tapasztalatlan újfiúkra, mondjuk szélsőjobbos csákókra (nem nagyon durvákra kell gondolni, csak olyanokra, mint Fortuyn).
Az biztos, hogy ha valamilyen kudarcot szenved az integráció, mint például a legutóbbi alkotmány-lenépszavazás, vagy költségvetési meg nem egyezés, akkor rögtön felmerül, hogy szét fog esni az egész, mert olyan sok nyűggel jár, hogy mindenkinek terhes. Az igaz is, ha szétesne, akkor bátran lehetne kijelenteni, hogy na, mostantól nem kell ehhez a rakás hülye néphez alkalmazkodni, mennyivel egyszerűbb lett az élet. Na de amit meg a gazdasági szereplők okoznának erreföl az államoknak, az már korántsem egyszerűsítené a kormány életét (a népét meg főleg), mert olyan megzuhanás jönne, hogy nosza.
A két világháború közötti vámháború, autarchia, külkereskedelmi stop szolgált azzal a felismeréssel, hogy Európa részekre tagolva már kicsi a világ vezetéséhez. És kellett hozzá az I. vh beteg öröksége, az egymásban való bizalom tökéletes megszűnése, a Versailles hozta "tegyük tönkre, hogy nyugtunk legyen tőle" és "pusztítsuk el, mert nem hagy élni" attitűd.
Ilyen antagonisztikus ellentét ma nincs az EU államai között, a II. vh. tanulságából rájöttünk, hogy jó dolog a háború, csak sajnos totális nyomorba dönt a megcélzott gazdagság helyett, tehát teljesen rossz eszköz az egymás közti vitáinkhoz. Éppen azért kezdték a szén-, acél- és atomenergiaközösséget felállítani, hogy még egy világháború ne robbanhasson ki Nyugat-Európában.
Ha persze valami nagyon drasztikus dolog történne, mondjuk holnaptól egy csepp olaj nem akar jönni a kutakból és leáll az egész olajalapú közlekedés, vagyis ennek hiányában integráció + globalizáció stop; partikularizáció start, akkor szétesne, mert már nem állna fent az a gazdasági kényszer, hogy integráció = nagyobb teljesítőképesség.
A szabadkőművességről úgy tűnik nem tudsz túl sokat...ez nagyon OFF,de ha nagyon akarod,adhatok pár linket,vagy e-mailben elküldhetek pár forrást(ez egyszerűbb...).
De ez azért mégis csak túlzás.Félig-meddig igaza volt(tudtad hogy Luger P08-asa volt?),csak ő a németeket akarta lesöpörni úgy,ahogy a németek őt...
Annyival egészíteném ezt ki, hogy a válság és kiútkeresés következménye nem csak az integráció elmélyítése, hanem szétbomlasztása is lehet. Pl. a két világháború között vámháborúkkal reagáltak ugyanarra, amire a kilencvenes években integrációval... Mind a kettő logikus és elképzelhető fejlődési irány.
Kedves Maxval, ezt neked címzem, de bizonyos részletei Superbnek is szólnak.
Szerintem nem ilyen lineáris az integráció mélyülésének dolga. Vannak gyors fejlődési szakaszai és vannak stagnáló szakaszai. Ez éppen annak köszönhető, hogy amíg nincs baj az európai nemzetállamok háza táján, addig nem erőltetik az integrációt, mert minek. Jólét, sunshine, Hawaii. Ilyen időszak volt a hatvanas évektől a hetvenes évek elejéig. Az európai gazdaság dübörgött, a létszínvonal ütemesen fejlődött, mindenki happy volt. A kormányok legnagyobb problémája az volt, nehogy még egyszer amolyan 29-es válság törhessen ki, ezért izomból nyomták a keynesiánus gazdaságpolitikát és a teljes foglalkoztatottság megteremtésén buzgólkodtak. Minek nyűglődjenek egymással, mikor minden rendben?
Na de aztán elérkeztek a csúf, olajválsággal, valutaválsággal és aztán recesszióval teli depis évek és akkor iziben eszükbe jutott, hogy valamit tenni kéne. Úgy tűnt, hogy egy csomót tudnának segíteni az amerikától egyre inkább leszakadni látszó, bedugult európai gazdaságnak, ha a nemzetállami akadályokat kölcsönösen lebontanák egymás előtt és az egész Európai Közösségek területe egy közös, egységes szabályozású piacot alkotna, mert nagyobb piac = vitálisabb vállalkozások, csökkenő foglalkoztatottság, növekvő termelékenység, stb.
Később azt is kitalálták, hogy menjünk még tovább, közös pénzrendszer is kéne, mert abból szintén egy csomó megtakarítás lenne, nem ingadoznának a valuták összevissza, megszűnne az átváltási veszteség, kedvezőbben juthatnának hitelekhez, növekedne a kiszámíthatóság, tehát szívesebben ruháznának be, stb. Meg különben is, ez jól támogatná a közös piac funkcionálását, mert az a korábbi intézkedések dacára még mindig nem lett olyan egységes, mint amilyen egységes a nagy példakép, az USÁ-é.
Szóval mióta az USA lényegesen vitálisabbnak, versenyképesebbnek, teljesítőképesebbnek, gazdagabbnak, stb. látszik, azóta hat az integráció kényszere. Csakhogy elérkeztünk egy ponthoz, amikor a nemzetállamok lassan már minden olyan funkciót kiengedtek a kezükből, ami nem szükséges ahhoz, hogy teljesen feleslegessé még éppen ne váljanak és innentől már semmit nem akarnak szupranacionális irányítás alá adni. Mindegyik valami veszélybe kerülő nemzeti sajátságot akar őrizni, angol adómodellt, skandináv szociális biztonságot, spanyol versenyképességet, francia mezőgazdasági termelést, osztrák ökológiai megközelítést, olasz katolicizmust, holland vadliberalizmust, görög henyélést és hepajozást, magyar patópálkodást stb. (a létéből fakadó lárpurlár önfenntartási törekvés mellett).
Ezért elképzelhető az is, hogy innentől az integráció mélyülése megint piros lámpát kap, mivel a helyzet még nem elég szar ahhoz, hogy ezt a megszilárdult ellenállást le lehessen küzdeni és csak akkor folytatódik majd tovább (hullámokban, esetleg egyszeri nagy lökéssel), ha már a mostani integrációs lépések hozta előnyök elfecsérlődnek és aggasztóan nagyra nyílik az olló köztünk, meg a világ akkori vezető hatalma között.
Pláne ha figyelembe vesszük, hogy az előző nagy integráció, az USA összeállása mennyi időt vett igénybe. Ahogy az USA ma áll, az 230 év integráció utáni állapot. Kezdetben a tagállamainak se közösségi joga, se közösségi költségvetése, se közösségi hadserege nem volt. Még az irányítóját is úgy hívták, hogy az Adminisztráció, ami nem éppen egy tipikus magasfokú döntéshozási centrumnak a neve.
Ehhez képest az EU még csak 50 éve integrálódik és lényegesen kedvezőtlenebb kiindulópontból, mivel nincsen se közös és általános nyelve, se közös és általános kultúrája. Viszont van helyette integrációs tapasztalata, amit az amcsik pályájából szűrhetünk le. Szóval nem csoda, ha még nem tartunk ott, ahol ők.
Nem értek veled egyet. Szerintem az Eu állam, ha nemzetközi jogban nem is tekinthető annak. Az Eu direktívái kvázi törvények, az EU intézményei államszerűen működnek vannak határai, kormánya, választott parlamentje stb. De igaz, hogy nem teljesen államszerű, ahogy Maxval kolléga is írja, éppen amolyan átmeneti dolog az állam felé, persze ha elfogadunk egyfajta fejlődési vonalat, amiben valamelyest kételkedem.
Nade államnak nevezzük mondjuk a sumer birodalmat és a mostani USA-t egyaránt, szóval nehéz megmondani mitől is állam egy állam. Talán attól is, hogy hatalma van a polgárai felett és jobb esetben ez kölcsönös viszonyrendszer. Na, ez a klasszikus kölcsönösség ami hiányzik, ami nem teljes.
Az átlagember semmiről nem tud semmit, legyen az EU vagy a magyar államberendezkedés. Úgy vélem a franciák valamivel tájékozotabbak, pl. az EU alkotmány vezette egy időben ott a bestseller listát, szóval sokan beszerezték.
(micsoda perverzió hehhe)
SZVSZ szabad piac eszetlenül nem egyenlő a demokráciával, sőt félek attól, hogy éppen ellene hat. Most nincs előttem az EU alkotmány, asszem III. fejezet ami nem nyerte el túlzottan a tetszésem.
Nem kell elfogadni mindent amit a neoliberális közgazdászok javasolnak élemedett korú nyugdíjas államfőknek...
Egyébként Angliának sincs írott alkotmánya, az EU-nak pedig az alapszerződési működnek - bár döcögve. Szóvalk ezt meg kellene oldani - nem lesz persze kevesebb bürokrácia, naivitás ezt hinni - de nem az alkotmány a megoldás.
nem hiszem, hogy demokratikus államok fölött egy nem demokratikus szupranacionális államszervezetnek kellene működnie, csak mert az hatékyonabb lenne. Így nem az.
Az EU nem állam és a szervei nem írhatók le államok szerveinek mintájára. Montesquieu gatyafingot sem ér ez esetben és nem azért, mert ne lenne igaza. Azért, mert alkalmazhatatlan ide, amit mond. Tökmás a szerepe az EU Parlamentnek, mint egy nemzetállami parlamentnek, a Bizottságnak a kormányhoz képest, a Tanácsnak egyenesen nincs is megfelelője, hacsak nem valami felsőház jelleggel. Egyedül a Bíróság és a Számvevőszék az, ami.
Az EU nem egy állam, hanem európai államok közös igazgatás alá bedobott témáinak kezelőrendszere. European Communities = eu. közösségek. Közös szegmensek. (ma már nem ez a név, de jobban kifejezi, miről van szó)
Azt akarom mondani, csak nem tudom, hogy érthető-e, hogy az EU nem ezért nem demokratikus struktúra, másért. És nem, ez nem probléma, másképp nem is lehetne. Demokratikus módra nem működhetne semmiféle (majdnem) összeurópai államszövetség.
"Ami az Alkotmánytervezetet illeti, az oly mértékű kiszolgáltatása lett volna a szabad piacnak, hogy felnézek a franciákra!"
-- A szabad piac túlzott kiszolgálása? És még te küldözgetsz engem Kubába? Érdekes... :o)
De különben semmi köze nem volt hozzá. Nagyjából arról volt szó, hogy miként alakítsák át a döntéshozatali struktúrát, milyen súllyal essen latba a tagállamok darabszáma, népességaránya, milyen kérdésekben maradjon meg a teljes uniós összhang kötelezettsége, mit utaljanak többségi és minősített többségi döntéshozás alá, hogyan rendezzék át a Bizottság, a Tanács, a Parlament szerepkörét, hány tagja legyen a Parlamentnek, milyen időtartamra válasszanak különböző tisztségviselőket, stb. Ez lett volna a lényege. Mivel a mostani döntéshozatal már nagyon cammog és nehézkes.
"Ez is a demokrácia része, hogy ilyen ügyekben legyen népszavazás."
-- Nem, nem muszáj ilyesmiről népszavazást tartani. Egy jópár európai államnak ez nem is szokása. Csak egyes kormányok előszeretettel alkalmazzák belpolitikai helyzetük erősítéséhez a fölöslegesen megnépszavaztatott nép egyetértését (csak néha bebukják - amit az EU-s döntéshozatal is megszív). A népnek fogalma nincs az EU-t illetően semmiről, így dönteni sem tud.
Vóna egy bácsi, aki szerintem okos dolgokat írt az államról.
Úgy híják, hogy Montesquieu (vagy ha nagyon precíz akarok lenni: Charles-Louis de Secondat, La Brède és Montesquieu bárója 1689. január 18. – 1755. február 10.)
Namost, egy jogi, filozófiai vagy bármilyen államelméleti stúdium beugró kérdése - szerintem helyesen - az illető arisztokrata által elgondolt dolog, ami rettentően leegyszerűsítve arról szólna, hogy a demokráciában az egyes hatalmi ágak egymástól elkülönölten mondhatni függetlenül kell, hogy működjenek, így a törvényhozás, a bírói hatalom nomeg a végrehajtó hatalmom, azaz kormány. Pl. a bíróságnak a kormány ne mondhassa meg, milyen ítéletet hozzon vagy a parlamentnek a kormány beszámolással tartozzon stb. stb.
Én ezzel egyetértek. Mármint, hogy ez jó. Igaz, azóta a modern média hatalma (mint további hatalmi ág) stb. még jobban árnyalja a képet amit egy modern demokrácia mutat.
Az EU-ban ez nem érvényesül, az egész nagyon kusza.Persze miután az egyes tagállamok egyenként demokratikusak és az EU is próbál valamiféle demokratikus működést produkálni (pl. EP parlament költségvetésre vonatkozó jodossultsága stb.), így nem vagyok EU ellenes, de a probléma létező!
Ami az Alkotmánytervezetet illeti, az oly mértékű kiszolgáltatása lett volna a szabad piacnak, hogy felnézek a franciákra! Igenis tudatosan szavaztak ellene. Legalábbis sokan. Ők legalább szavazhattak. Ez is a demokrácia része, hogy ilyen ügyekben legyen népszavazás.
"Csak érdekességként - ha már mindenki ennyire off topic - megjegyzem az EU-ban sem szabályozott mi van akkor ha egy tagállam ki akar lépni:"
-- Arra alapoztak, hogy minek ilyen körülírás, hisz az egész kezdetben mindössze egy újabb összeurópai háború megelőzéséhez szükséges együttműködésrendszer volt, csak mindig továbbfejlesztgették, mert jól működött. De a fejlesztgetés csigalassúsággal haladt és mindenkinek mindenben vétójoga volt.
Mióta imigyen továbbfejleszthetetlenné vált volna, azóta alakították át a döntéshozást.
Ha egy nem eurozóna-tag ki akarna lépni, akkor a teljesen természetes diplomáciai nagyüzemen kívül nem történne semmi. Eurós tag bonyolultabb lenne, de nem megoldhatatlan, gondolom. Csak éppen az államok politikai elitje jól tudja, hogy arrafelé nemigen van semmi, ahova a kilépéssel megkezdett út vezetne, merthogy onnét jöttek. Kevésbé absztrakt módon kifejezve: ami baja van az EU-s országoknak, az nem az, hogy van EU és az bajokat okoz. Hanem az, hogy a világ bajokat okoz a kicsiknek, ha nem tudnak szorosabb integrációra lépni. Amit megtennének, csakhát az eltérő elképzelések...
"ez sem egy demokratikus formáció, az biztos."
-- Szerencsére. Demokratikus felhatalmazással még csak elkezdődni se tudott volna.
"És lehetne folytatni olyan alapintézmények közötti hatalmi ellensúlyok hiányával mint a hatalommegosztás klasszikus intézményrendszere."
-- Na ne. Az egyetlen valódi hatalom, amit viszont kiegyensúlyozni, hanem lebontani kéne, az a nemzetállamok hátráltató hatalma az egész értelmét, funkcionálását illetően.
"Megoldják annyival, hogy hát demokratikus deficit van meg hát ez az az ultraliberális alkotmánytervezet majd mindent megold (aminek végigvitelét szerencsére a fokhagyma- és szabadségkedvelő népség megakadályozott - nálunk átment anélkül, hogy bárki értesült volna róla)."
-- Az alkotmány valójában egy kormányzástechnikai átalakítás, ami már rég esedékes, mielőtt az EU teljesen funkcióképtelenné válik a bürokrácia túltengése miatt, valamint a tagállami érdekérvényesítő zsarolások miatt.
A franciák meg a demokratikus legitimációjuk fényezése során elfelejtették, hogy fogalmuk se volt, mi a túróról szavaznak. Aszitték a kormányuk népszerűségéről.
1-Szabadkőműves volt,ők meg tudjuk,mire szervezkedtek a hármas jelszavuk mögött.(Ha akarod,adok 1-2 linket.)
2-A gyarmatbirodalom harcaiban vett részt-egy széthulló birodaloméban,amit legalább úgy probáltak összetartani(persze nem mindenütt) mint Jugoszláviát '90 után.
3-Kultúráltságáról árulkodik Németország bombázása(nem őket védem,de biztos jártál német városokban-én sajnos nem jutottam még el Kölnbe meg a Rajna-parti városokba,csak Frankfurt am Main-ba,de jártam Edinburgh-ban,ami nem éppen a romjaiból felépített város,de annyira London se az.)
4-Egy 'elszólása' árulkodik jelleméről:"Ha Hitler megtámadná a poklot,én hízelkedően beszélnék az ördögről..."-sajnos nem pontos,nincs előttem a forrás.
Ezt akkor mondta,amikor Hitler megtámadta a SZU-t,és Churchill(kommunistazabáló létére) nem zárkózott el az együttműködéstől.
Na erről ennyit,mennem kell...
Off: Te ttúrázol is???csak láttam a linkedet a ttt-kapcsolatai között.
Jelen geopolitikai helyzetben igen. De ez nincs kőbevésve. (Ne érts félre, nekem mindegy, nem kötődöm oda. De hallom, hogy létesülnek Romániában az USA támaszpontok. HA konfliktus lesz, AKKOR című játék az egész)
EU-ból kilépés: Ha én nemzetközi jogász lennék, keresnék valami paragrafust az ilyen olyan támogatások visszafizettetésére (és persze az addigi befizetések lenyelésére). Feltéve, hogy az EU-nak dolgoznék. Ha jól csinálnám, találnék is...
Csak érdekességként - ha már mindenki ennyire off topic - megjegyzem az EU-ban sem szabályozott mi van akkor ha egy tagállam ki akar lépni: ez sem egy demokratikus formáció, az biztos.
És lehetne folytatni olyan alapintézmények közötti hatalmi ellensúlyok hiányával mint a hatalommegosztás klasszikus intézményrendszere.
Megoldják annyival, hogy hát demokratikus deficit van meg hát ez az az ultraliberális alkotmánytervezet majd mindent megold (aminek végigvitelét szerencsére a fokhagyma- és szabadségkedvelő népség megakadályozott - nálunk átment anélkül, hogy bárki értesült volna róla).
Naja, van Ceausescu könyvem magyarul - amennyiben az ott leírtakat betartották volna, akkor svájci szintű jogbiztonságban éltek volna a polgárok... Ezzel szemben a legnagyobb képmutatást követték el, mert mindennek az ellenkezője volt az igaz. A Szu meg is bünhődött érte.
A Baltikumban bevetették az OMON kommandókat, pl. a vilniusi TV torony ellen, s máshol is, tankok is nekimentek a tömegnek, volt akit agyon is tapostak. Tallin bombázása azért maradt el, mert a térségben lévő légierő parancsnoka, egy bizonyos Dudajev kereken megtagadta a parancs végrehajtását... Nem véletlen azóta is jók a balti-csecsen kapcsolatok. Egyébként a baltiak voltak minden téren messze a legfejlettebbek (még iskolázottságban is) s készek voltak akár harcolni is ( mint '45 után az erdei testvérek) az oroszok ellen. Egyébként nem azt állítottam, hogy nem lehetett volna leverni őket, hanem, hogy olyan elszántak voltak, ha nem sikerül szép szóval a leválás, akkor harcoltak volna a szabadságért. Ha a témát folytatni akarod, inkább nyitni kell egy szovjet topicot.
Ahogy rev251 is kérdezte: háború a Baltikumban, jó. De kivel? Az, hogy néhány száz tank végigtapos egy pártízezer fős tömegen, még nem háború...
Az elmúlt két-három hónapban már vagy ötször került szóba a legkülönfélébb topikokban:
Az oroszok katasztrófáját az okozta, hogy egy alkoholista tábornok nem írt alá egy írásos parancsot. Ha aláírja, az Alfa egység letapossa Jelcint és a párezer (pártízezer: ez még Budapesten se sok, a MIÉP még manapság is összehoz ennyit) tüntetőt. Ugyanezt megtették volna Vilniusban és Rigában meg Tallinnban is.
A Kaukázusban meg néhány helyen tényleg lett volna valamiféle harc, de ott az ötvenes években is folytak harcok, semmi jelentősége nem volt.
Viszont eredetileg Közép-Ázsia meg az Orosz SzSzSzK része volt, csak a 36-os sztálini alkotmány emelte őket önálló köztársasági státusra... Szóval Sztálin se nagyon gondolkodott abban, hogy mi lesz, ha majd felbomlik a SZU...
Persze hogy nem. Sőt, Maxval sem írta. De gondoltam, hozzáteszem. A 400 éves területeket nem féltem. A Karél SzSzK - hát, sejtem az okot. (Mondjuk Zakarpatszkaja az mindig oblaszt volt...)
Moldávia sorsa érdekes LESZ. tán egy újabb nagyhatalmi alku (Oroszo-USA), nem tudom. Vagy úgy marad
Egy Baltikumért vívott háború nem tudom, hogy nézett volna ki. (Mármint, amikor kidolgozták ellenük a Nemzeti Megmentés Tervét) Oroszo. az egyik oldalon, ez világos. De ki a másikon? Itt kevés lett volna egy vonatrakomány AK47 a baltiaknak (Szerb-Horvát háborúk), meg bevetni egy T34-et (nem is tudom hirtelen, melyik oldal). És az EU, NATO passzivitása, mint a délszláv dolgoknál... Nem tudom.
