Nagy vonzerőt jelentett a lámpagyáriak vendégjátéka, s a Tiszaligeti sportcsarnok idei nézőcsúccsal büszkélkedhet, hiszen az idáig Szolnokra látogatott külföldi együttesek sem váltottak ki hasonló érdeklődést. Az Olajbányász szeretett volna visszavágni az őszi vereségért, mert a magyar bajnokságban az egymás elleni eredmény komoly súllyal esik latba a végelszámolásnál. A régi időket időző hangulatban Nagy büntetőit „kifújta” a hazai közönség, a szívességet Abeljanov hálálta meg. Koubek hamarosan fordított, testőrének Zsarkovnak a figyelmetlenségét kihasználva, majd Tóth Z. ajándéklabdájával növelte együttese előnyét. A szokásosnál idegesebben kezdő hazai játékosok közül a „bűntudattal terhelt” Zsarkov távoli triplával próbált „vezekelni”, ám amerikai ellenfelét csak alkalomszerűen tudta semlegesíteni a mérkőzés elején. Az ötödik percben Berkics szerzett vezetést az öldöklő iram közepette, mire „Tungi” Mihállyal és Brooks-szal frissített. A félidő derekán Jáhni vette át Koubek őrzését, bedobó szerepkörben Hosszú két csont nélküli hárompontossal csökkentette a hátrányt, a fiatal Takács Brooks irányító játékát próbálta megakadályozni: szép tempókkal (köztük egy hármassal) 37-36-ra módosította az állást a 15. percben. Egyből felizzott a betonkatlan, ám Orosz és Turcsán kosarai némiképp hűtötték a kedélyeket a szünet előtt. Fordulás után megpróbálta lefaragni hátrányát a tavalyi bajnok, a gyűrűt azonban csak elvétve tudták megtalálni kosarasaink, bár ebben a szakaszban a fővárosi „dobógépek” is nagy szórással kísérleteztek. Írd és mond: Abeljanov egyetlen büntetőjén kívül négy és fél percen keresztül eredménytelenek voltak a csapatok. Hosszú harmadik távoli dobásával két pontra közelített a Szolnok, de Orosz egykezes zsákolása sokadszor távolította a piros-kékeket. A 26.percben egy meggondolatlan néző petárdát dobott a játéktérre, Nagy pedig két kézzel az arcához kapott. Szerencsére sérülés nem történt.! Mintha a sportszerűtlen közjátéktól a Szolnok torpant volna meg, persze, az idő rohamos múlása is közrejátszott a kapkodásban. Berkics zsákolásával sokadszor került ellenfele közelébe az Olajbányász, (63-64), ráadásul Koubek két személyit is elhibázott. A hazai gárda óriási iramot diktált a finisben, rendkívüli izgalmak közepette felváltva vezettek az együttesek. A Szolnoknál Berkics és Zsarkov, a Tungsramnál Mihály volt igazán elemében. Pattanásig feszült légkörben és minden képzeletet felülmúló hangorkánban Hosszú és Zsarkov triplaparádéja végül meghozta a hazai sikert.
REZÁK LÁSZLÓ: - Remélem, ez a szép siker újra visszavezet minket a kitaposott útra. TÓTH LAJOS: - A külső körülmények döntően befolyásolták a végeredményt
Ezek a füzetek itt porosodtak a garázsban hosszú évekig, megérte nővéremnek előtúrnia, főleg, ha van egy ilyen elvetemült férje, aki még képes és be is gépeli. :-))
Minden vidéki kosárlabda-rajongó ünnepe volt, mikor az 1986/87-es bajnoki idény végén a körmendi csapatnak sikerült elhódítani a fővárosi csapatok előtt a bajnoki címet.
Történelmi pillanat volt, hiszen első alkalommal a sportág történetében vidékre került a bajnoki cím.
Akkor a Szolnoki Olajbányász részéről még csak terveket szőttünk és most az 1990/1991-es bajnoki évad finisében itt a Körmend, a vasi piros-feketék, Zsebe Ferenc vezetésével, aki 201 cm magas és a maga 26 évével sokszoros magyar válogatott.
Az amerikai játékmester Bell, a másik válogatott Kardos László, aki 203 cm, a hárompontos specialista fiatal Szájer József és a többiek.
A kispadról Patonai Imre edző tíz éve megszakítás nélkül irányítja a csapatot.
Vendégeink eredményei és sikerei tiszteletet parancsolóak, de a mi pozíciónk pillanatnyilag előnyösebb és bízunk, hogy sportszerű küzdelemben legyőzzük Körmend együttesét.
Kérjük közönségünk, szurkolóink sportszerű biztatását a jó szereplés és a győzelem érdekében.
A szolnoki Andrej Tyubin kosarát a körmendi Kardos és Bell már csak köszönteni tudja a legutóbbi Olajbányász győzelemmel végződött szolnoki találkozón.
Olajbányász: Abeljanov 9, Zsarkov 16/12, Tóth A. 17/15, Tóth Z., Berkics 15. Csere Hosszú 11/9, Kmézics, Horváth 10/3, Jáhni.ű
Edző:Rezák László, Szalay Ferenc
Csepel: Varga 8, Michalko 20/6 Somogyi 13, Székely, Jass 8 Csere:Radovics 18/15 Kovács 8, Solymosi. Edző:Orbán Márton
Kipontozódott: Jass 34. percben
Komoly fejtörést okozott a mérkőzés előtt Rezák Lászlónak, hogy két "félkész" játékosát, Abeljanovot és Zsarkovot pályára merje-e küldeni. Végül mindkét játékos ott vol a feldobáskor, s mint később kiderült, a szakálas bedobó fontos pontjaival nagymértékben hozzájárult a nehezen kivívott győzelemhez.
Nehezen lendült játékba az Olajbányász, komóto, lassú tempóját könnyedén tudta tartani a vendég együttes. A csepeliek két cseh idegenlégiósának találataival szinte az egész első félidőben a piros-kékek vezettek, bár kivülről úgy tünt, a vendéglátók még nem igazán eröltették meg magukat. A hajrára átvette az irányítást az Olaj, de Michalko utolsó pillanatban esett triplája miatt mégis csepeli előnnyel térhettek pihenőre a csapatok.
Nem sokat változott a játék képe a folytatásra sem, talán csak annyi változás történt, valamivel nagyobb sebességre kapcsoltak a piros-feketék.
Ennek következtében rövid ideig 5-6 pontos hazai előnyt mutatott az eredményjelző tábla. Radovics és Michalko azonban távoli találataival mindig felhozta gárdáját, így nem sikerült "meglógnia" a szolnoki gárdának. Izgalmasan teltek az utolsó percek, szerencsére Zsarkov és Tóth A. keze nem remegett a döntő pillanatokban, ezzel győzelemhez segítették csapatukat.
Ha nehezen is, de "bevasalta" az újabb két pontot az Olajbányász, s továbbra is örzi veretlenségét a rájátszásban.
Mióta a Szolnoki Olajbányász kosárlabdacsapata a magyar bajnokság élmezőnyében tanyázik, híres(hirhedt) lett szurkolótáboráról. Míg a játokosok mérkőzésről mérkőzésre tudásuk legjavát adják és nyernek, addig nincs baj, ám amint nem úgy alakul az eredmény, ahogyan azt a Tisza-parti közönség elképzeli, kitör a botrány. Az idei szezonban sajnos többször megbotlott a piros-fekete együttes, így néhányszor már hajszálon múlott, hogy nem szakadt félbe találkozó.
Szerdán ismét "kitettek" magukért a B-közép elvetemült tagjai. A Honvéd elleni rangadón a búzdítás helyett megint az ellenfél szapulásával voltak elfoglalva.
Néhányan eleve "csont" részegen érkeztek a Dózsa György úti csarnokba, s már a feldobás előtt megköpködték a közelükben melegítő piros.fehér játékosokat.
Jutott belőle Heinrichnek, Dávidnak, de még Mészáros edzőnek is. Már ekkor látszott, hazai rendezők nem igazán készültek fel a pályán kívüli összecsapásra. Nem különítették el egymástól a két tábort, minden további nélkül beengedték a tántorgó, lábukon alig álló nézőket, s mindössze 4 rendőrt biztosítottak a találkozóra. Ezzel nőt meg az ő felelőségük! Az első félidő így is különösebb rendbontás nélkül zajlott le. Szünetben ugyan néhányan már nagyon erősnek érezték magukat, de higgadtabb társaik ekkor még időben közbeléptek.
A második félidő 8. percében aztán egy szemvillanás alatt kitört a botrány. Valamelyik szolnoki suhanc leköpte az előtte álló hazai rendezőt(?), aki azonnal karaterugással vett elégtételt a merénylőn. Mivel éppen állt a játék, több százan voltak szemtanui az esetnek, és a "begőzölt" tömeg megindult a pályát övező korlát felé. Még Berkics Laci és Tóth Attila sem tudta jobb belátásra bírni őket.
A tumultusban petárda robbant a rendőrök közelében, akik a tömegverekedés elkerülése érdekében más megoldást nem láttak, mint a gázspray használatát.
Zárt térről lévén szó, pillanatok alatt szétterjedt a permet, beterített gyereket, felnőttet, szurkolót és botránykeresőt egyaránt. Az időközben erősítést kapott egyenruhások gumibotos ütései nyomán úgyahogy helyreállt a rend, be lehetett fejezni a mérkőzést. 5 szolnoki garázdát a találkozó zárszavaként előállítottak a kerületi kapitányságon, ahol nyilván megkérdezték tőlük, vajon miért járnak kosárlabda mérkőzésre.
Most már az Olajbányász vezetésnek is lépni kell, hiszen az egyesületre vetnek rendkivűl kedvezőtlen, rossz fényt ezek a jelenségek. Nem lehet tovább azzal védekezni, hogy szolnokon a rendezők jól látják el a feladataikat. Angliában, ahol szintén előfordulnak hasonló esetek, az egyesületek összefogtak, készítettek egy listát azok neveivel, akik a legtöbb balhét okozták, és kitiltották őket még a stadionok környékéről is. Igaz, a bevétel kevesebb lett, de a szurkolók(!) és csapatok fellélegezhettek, sportesemények végre tényleg szórakozást jelentenek.
Egyet aludva a szomorúan végződött pesti kirándulásra, tegnap megkérdeztük Tóth Zoltánt, a csapat kapitányát, vajon ő hogyan élte át az eseményeket?
-Borzasztó volt látni, ahogy egyesek kivetkőztek emberi mivoltukból, és ezek a mi szurkolóink voltak. Igaz, én nem csak őket hibáztatom, hiszen a Honvéd rendezői messze nem készültek fel a mérkőzésre, pedig előre jeleztük a különbuszok érkezését. Ha már beengedték a részegeket, nekik kellett volna nyugalmat biztosítani.Sajnos, mi, játékosok is elvesztettük hatásunkat szurkolóinkra, nem tudtuk megfékezni őket. A kényszerszünet után, azt hiszem, nem csoda, hogy messze tudásunk alatt teljesítettünk. A vereségen túl, még a szövetség retorziójától is tartanunk kell, bár a rendezési hibákért szerintem ezuttal a Honvéd a felelős.
Szerintem ez olvasható.
