Számomra igazán mértékadó Kun Péter (Szelek szárnyán c. mű szerzője) szerint is fa, kötél vagy bőr kengyeleket alkalmazni a lovas népek (annál is inkább, hogy igazán hideg területeken ma is fakengyeleket használnak télen!).
Van olyan feltételezés, hogy a hunok fából, vagy bőrből készült kengyeleket használtak, de ennek semmi nyoma. (Általában az az érv, hogy ezek nem maradtak meg, ez azonban nem állja meg a helyét, hiszen a honfoglaló magyarok számos fából, vagy bőrből készült tárgyát azonosítani lehet a rajtuk lévő veretek alapján).
Szerinted erről azok is tudtak, akik korábban nélkülözni voltak kénytelenek a kengyelt? :)
Kikre gondolsz? A parthusokra? Mert az egy érdekes dolog, ha az ábrázolásokra gondolsz. A szobrocskákra. Nincs kengyel. De zabla(szár) sincs...........
Hmm, hát pont azért volt rájuk szükség, mert kengyellel lehet igazán lóról harcolni. Nem is tudom, hogy pl, a bulgárok pányvás lerántása hogyan működöthetett volna kengyel nélkül.
Ez megint egy nagyon érdekes dolog. A talált leletek valamely kapcsolatra a bizonyíték. Ahogy mondod ez lehet kereskedelmi, de nem feltétlen rokoni. Na most egy érdekes csavar. Kengyel.
Azt mondják (nem én) hogy a hsziung-nuk ismerték és használták a kengyelt. Kínai források említik. Viszont a hunok már nem. Ha nem azonos népről van szó akkor érthető. Ha nem halottak értesültek egymásról akkor is. De ha már valami kapcsolat volt köztük (és ha ez csupán kereskedelmi is) akkor látták a hunok a hsziung-nu lovasokat, és azok kengyeleit, és látták mi a rendeltetése. A kengyel nem egy olyan valami mint a visszacsapó reflex íj gyártása, használat. Tudjuk hogy azokat a nyugat nem tudta lemásolni és használni. Hogy miért az egy másik tészta. De a kengyel nem egy olyan bonyolult technikai megoldást követelő valami amit ha lát egy lovas azt ne tudná a saját hátasán is alkalmazni. nem szükséges kovács. Tudjuk hogy bőrből, fából is készültek kengyelek. Egy kötélhurok is megteszi rögzítve a nyereghez.
Ha azt mondjuk hogy titok volt a kengyel (a hsziung-nuk részéről) azt lehetne feltételezni hogy mikor kereskedtek más népekkel akkor levették és eldugták a kengyelt. Ezt nem hiszem. Akkor miért nem volt (miért nem használtak) a hunok kengyelt. Mert hun sírokban nem találtak.
Volt is, hiszen ástak elő Ukrajnában olyan leletet, amely a hsziung-nuktól származik.. De ez a jó kereskedelmre bizonyíték. Nem a származásra. (Egyébként lehet, hogy Ázsia közepén létezett egy külön rassz, amely szépen elvegyült, feloldódott. IGazából logikus lenne, hogy régebb en több rassz létezett. Bár mondjuk a kategória is hülyeség, mert a pigmeus vagy a busman jobban különbözik a maszájtól, mint a maszáj a vikingtől.)
A kínai császárhoz intézett levelében írta volt ezeket Mao-tun sanjü, miután hódolatra és adófizetésre szorította a népeket "ameddig a szeme látott". Ebbe az íjfeszítő kategóriába belefér sok minden. teljesen eltérő kultúra, táj stb..... A lényeg ebben az esetben valszeg az volt hogy Mao-tun a császárnak jelezte minden elérhető nép az ő parancsainak engedelmeskedik, most ő következik.
Valamilyen kapcsolatnak mégis kell legyen a két nép(név) közt. Mert egy ideig hsziung-nukról beszélnek aztán hirtelen csak hunok. Keletről még hsziung-nuként indulnak, aztán hunokként érkeznek.
A hunok és a hsziung-nuk lehettek egy birodalomban, de nem feltétlenül egy nép. Motun aztat mondta, hogy: egyesítettem az íjfeszítő népeket kelettől nyugatig (ő persze valami tájegységet mondott). (Továbbá a szkíta birodalom határa Kínáig húzódott, márpedig a szkíták nem mongoloidok, vagy álszakállt hordtak; ezért sem lehet a hsziung-nu birodalom népeit mongolidnak nevezni..)
Hm. Pl Harmattának volt a vesszőparipája, hogy a szakák (szkíták) iráni nyelvet beszéltek. Nagy tudása volt az öregnek, de kicsit elszaladt vele az a vesszőparipa, hisz a hunokat, parthusokat, és úgy általában arrafelé majdnem minden népet iráninak gondolt… A helyzet az, hogy ez egy elmélet, amire bizonyíték kevés van, viszont a források határozottan ellene vallanak – ugyanis mindig erőteljesen elkülönítik egymástól az iráni nyelvet beszélő, és a „turáni” (Perzsiától északra élő, vagy onnan származó) népeket.
Az origó féle Múlt-kor portálon van egy hosszú cikk a szkítákról. Lehet kommentelni, ezért megjegyeztem: még nem lefutott meccs, hogy a szkíták iráni nyelvűek lettek volna, s érdemes lenne egyéb hipotéziseket is megemlíteni. A hozzászólásom valamiért nem jelent meg...
Cey-Bert Róbert Gyula: A sólyomember visszatér című könyvében /Püski, 2006/ szó esik egy tibeti lámával folytatott beszélgetésről. ... "Az első nagy probléma, amit meg kellett oldani, hogy mi volt a magyarok régi népneve, mert azt feltételeztem, hogy az 5. és a 8. század között nem a magyar népnévvel jelölték a magyarok őseit – magyarázta Cering láma.
- Ótörökül a -gar, -gor, -gur népnév végződések a nép szót jelentették, tehát az olyan nevekben, mint az ujgur, a bulgár, kongur, kasgar, benne van a népet jelentő szó. A magyar népnév -gyar végződése szintén a nép szót jelöli. Nagy csalódásomra a magyar népnevet egyetlen írásban sem találtam meg. Már kezdtem elkeseredni.
Amikor a kínaiak 1950-ben elfoglalták Tibetet, a Ganden kolostorba kerültem, és mivel történelemkutatással foglalkoztam, Ganden Tripa, a kolostor főlámája megbízott a könyvtár legrégibb iratainak a rendbetételével és nyilvántartásával. Nagy örömömre a legrégibb selyemtekercsekre írt feljegyzések között a 6. és 7. századból találtam olyan szövegeket, amelyek leírják a tibetiek hadjáratait Közép-Ázsiában, a Góbi sivatagon túli területeken, a mai Kelet-Turkesztánban, a Tarim medencében. A feljegyzések több környékbeli népet megemlítettek, a türköket, az ujgurokat, a tasgurokat , a kongárokat, a kasgárokat és a hungárokat.
A feljegyzések szerint a hungárok a hunok fejedelmi törzsének a leszármazottai, és ők "gungároknak"; a "Nap fiainak" nevezik magukat. Hun nyelven a gun szó napot jelent, tehát a gungár népnév jelentése naptörzs. Feltételezhető, hogy maga a hun népnév a nap jelentésű gun szóból alakult ki. A gungár és a hungár népnevek tehát felcserélhetők, mert ugyanazt a népet jelölték.
Tovább kutatva a 7. századbeli feljegyzések között olyan szövegeket is találtam, amelyek nemcsak a hungár népnevet, de a hungárok szokásait, áldozati szertartásait és a szent madarukat is megemlítik.
- Melyik volt a szent madaruk, és mit írnak róla? - kérdeztem felvillanyozva. - A szöveg nagyon nehéz volt, mert ótibetiül írták, és sok helyen már nem is volt olvasható. A szent madárról a szöveg csak annyit említ meg, hogy a hungárok vadásztak is vele, tehát valószínűleg a sólyom vagy a sas lehetett. A kérdés csak az volt, hogy a tekercsek hungár népneve a magyarokat jelölte-e? Tudtam, hogy Európában a magyarokat ezer év óta már hungároknak és az országukat Hungáriának nevezték. Kapcsolatban lehet-e a 6 – 7. századi tibeti feljegyzések hungár népneve az európaiak által használt hungár elnevezéssel? – ez a fő kérdés.
Személyesen meg vagyok győződve, hogy a kapcsolat világos: a tibeti tekercsek hungár népneve a magyarok egy részét jelölte, akik pár századdal később nyugatabbra költöztek. ... - Rendkívül érdekes és izgalmas, amit a hungár-gungárokról mondtál. Úgy érzem, hogy Isten vezetett, amikor megtaláltad ezeket a régi feljegyzéseket. Magyarországon azonban úgy tudják, természetesen nem ismerve a tibeti forrásokat, hogy a hungár népnév a török onogur kifejezést takarja, amely tíz törzset jelent – válaszoltam töprengve.
- Az onogur törzs valóban tíz törzset, pontosabban tíz népet jelentett törökül, a hungár pedig a hun népet, vagy gungár formában való írása a napnépet jelentette. Egy kisgyermek is észreveheti, hogy a magyarok hungár népneve tökéletesen megegyezik a tibeti írások hungár alakjával, és a gungár hangváltozata is sokkal közelebb van hozzá, mint az onogur népnév.
A két-három napra tervezett kolostori tartózkodásom végül hetekig eltartott, mert Cering lámával való izgalmas beszélgetéseim szinte a kolostorhoz szögeztek. A láma szintén a tanítómesteremmé vált.
- Ha jól értettem, az ősi bön vallás a hegyet kilencemeletes szentélyek tekinti. Honnan származik a kilenc emelet jelképes számának a meghatározása? – kérdeztem kíváncsian. - A hegy kilencemeletes szimbóluma az ősi hun táltoshitű vallás Világfájának kilencágas szintjeinek jelképes világához kapcsolódik. - Hogyan kerültek a szent heggyel kapcsolatba a hunok? – néztem kérdően Cering lámára. - Egyszerűen azért, mert az őstörténetünk a hunokkal kezdődik. - Meddig tudtok visszamenni az őstörténetetekben? - Az őstörténetünkről nagy vita van a kutatók között. Magam is sokat kutattam népünk eredetét, én az akadémikus világban egy középutat képviselek.
Megtanultam ókínaiul, ótörökül, mongolul, szanszkritul, perzsául, és áttanulmányoztam a legrégibb forrásokat. Őstörténetünkben az európai időszámítás előtti századok meghatározók voltak. Ebben az időben északon, a mai Mongólia területén éltek az őseink, és a kínai források által említett "hsziong-nuk", vagyis a hunok keleti ágához tartoztunk.
- Ez azt jelenti, hogy az őseitek a hunok voltak? - Ez természetesen azt jelentheti, de tudnod kell, hogy a Hun birodalom ebben az időben több különböző népet fogott össze. Lovaskultúrájuk és a táltoshitű vallásuk volt a legfontosabb összekötő kapocs közöttük. Különböző nyelveket és nyelvjárásokat beszéltek, de lassanként kialakult közöttük egy közös kommunikációs nyelv, amelyből kifejlődtek később a török és a mongol nyelvek. A hunok fajilag sem voltak egységesek. A keleti águk tiszta mongoloid volt, a nyugati águk pedig a mongoloid és a kaukazoid népek keveredéséből tevődött össze. A hunok keleti ágának a leszármazottai a mongolok, a mandzsuk és mi tibetiek, a nyugati ágának viszont a török népek és ti, magyarok vagytok a képviselői.
- Tibeti letelepedésünket a kínai krónikák is megemlítették: „a hunok harcias Csiang törzse a nyugati égbenyúló hegyek körzetében telepedett le” - írta az egyik történészük."
A Magyar Nemzeti Múzeumban március 25-én nyíló Szkíták aranykincse című kiállítást 8 éve szervezik. A tárlaton több mint 1000, Németország, Oroszország, Románia, Ukrajna, és a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből származó tárgy látható.
A március 25-én nyíló kiállításon elsősorban a fejedelmi temetkezések tárgyi emlékei láthatók majd, de a magyarázó szövegekből a szkíták életmódjáról, szokásairól és a túlvilágról alkotott képéről is részletes információkat szerezhet az érdeklődő.
Az úgynevezett szkíta típusú műveltség tulajdonképpen a korai nomád műveltség - magyarázta Fodor István régész. Kr. előtt 800 körül egy új típusú gazdálkodás alakul ki a kínai nagyfaltól a Duna-deltáig tartó hatalmas sztyeppés területen, ahol a pásztorok a több évezredes tapasztalatok alapján rájöttek arra, hogy a legjobban úgy tudnak a földrajzi viszonyokhoz a legjobban alkalmazkodni, ha az állatok a téli és a nyári szállás között terelik. Ez a módszer egyet jelentett a lovaglás nagyfokú fejlődésével, ekkortól kezdve használtak nyerget és a száguldó lovascsapatok vették át a korábbi - bronzkorban honos - szekeres alakulatok szerepét a csatákban. Ez a hatalmas területen fekvő új gazdálkodási mód új kultúrát is alakított ki - a szkíta típusú műveltséget.
" A március 24-től május 31-ig látogatható tárlat e temetkezések jelentős darabjait mutatja be Kazahsztántól a Dél-Urál vidékének ékszer-, ruházat- és fegyverleletein át a Fekete-tenger keleti és nyugati partvidékének feltárt kurgánjaiig."
"2009. márciusában nyíló időszaki kiállításunkon a szkíta kultúra legfontosabb állomásaival ismerkedhet meg az érdeklődő látogató.
A korszak kiemelkedő színvonalú nemesfémművessége mintegy ezer alkotását csodálhatja meg a közönség a márciustól júniusig nyitva tartó kiállításon: német, orosz, román, ukrán múzeumokból érkező műtárgyak mellett a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének remekeit is."
Időpont: 2009. március 24-április 31.
Helyszín: Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, (1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.)
ÖN IS NÉZZE MEG ELEINK MAGAS KULTÚRÁJÁNAK KÉZZEL FOGHATÓ BIZONYÍTÉKAIT!
Üdv Arról mi a véleményed, hogy Sakjamuni Buddha, saka, vagyis szaka volt? Ezt hallottam kagyü tanításon. a szakák viszont szkíta nép volt. érdekes nem?
Ókori érvelés: Egyiptomból vagy Szkítiából ered az emberiiség?
Az egyiptomiak szerint Egyiptomból, mégpedig azért, mert minél északabbra megyünk, a hőmérséklet annál alacsonyabb, majd elérünk az örökké dermedt, fagyott Föld határáig. Itt az emberi élet nemhogy kialakulni, de még megmaradni sem képes. Ha délebbre megyünk, a Föld hőmérséklete annál magasabb. Egy határon túl nyilvánvalóan olyan magas lesz a forróság, hogy az emberi élet nemhogy kialakulni, de egyszerűen megmaradni sem képes. Egyiptom klímája pont jó, mérsékelt, ami kedvez az emberi élet kifejlődésének. Valamint a Nílus bőven ontja az ember megmaradásához, sőt gyors szaporodásához szükséges élelmet: bőséges fogás a folyóból, áradások sorozataival termékennyé tett termőföld. A mérsékelt éghajlat és a bőséges élelem együtt garantálja, hogy Egyiptom legyen az emberiség bölcsője.
A szkíták: az ismert elméletek szerint a világ vagy tűzből, vagy vízből jött létre. Ha tűzből jött létre, akkor a mai állapot eléréséig folyamatosan hűlt: mivel északon van a leghidegebb, azért nyilván ott volt eredetileg is a legkisebb a forróság, vagy ott hűlt a leggyorsabban. Mivel Egyiptomban ma is meleg van, ezért nyilvánvalóan sokkal nagyobb forróságnak kellett lennie, ill. a leglassabban hűlnie, ezért valószínűtlen, hogy ott legyen az emberiség bölcsője, hiszen korábban túl nagy volt ott a forróság - nemhogy létrejönni, de megmaradni sem képes az emberi élet. Ha a világ vízből jött létre: a víz a magasabb helyekről folyik az alacsonyabbak felé. Mikor a világot víz borította, és a víz elkezdett alászállni, először a magas hegyek csúcsai, majd a fennsíkok, a dombságok, végül a síkságok emelkedtek ki a tengerből. Tehát Egyiptom földjét még víz borította, mikor Szkítia már szárazföld volt. Egyiptomnak gátakkal kellett volna védekeznie az állandó vízbetörések ellen - de ki építi meg a gátakat melyek az emberi élet kialakulásához és megmaradásához szükséges szárazföldet védik - mikor még nincs ember?
Tehát Egyiptom semmiképp nem lehetett az emberiség bölcsője, sokkal valószínűbb, hogy Szkítia volt az :)
Már más évszak van, elnézést Kaif hogy csak fél év múltán térek ide vissza...:)
"Értem hát. Viszont azt is tudom, honnan származik ez a wikire berakott szöveg:)"
:-) Talán Kend a tudója ennek. Kend már nincs itt jelen? :-)
((Ohhoó "tibeti nyelven nem egy megszólítás, hanem azt jelenti, hogy "jelenlévő, aki jelen van". " (12924) ))
Tán másról ír (12917)-ben RobUr, de amikor én így írtam hogy
"(A dalai láma (aki reinkarnálódott buddha, ha nem tévedek hitviláguk ismeretében)"
akkor én nem akartam állítani implicite, hogy Siddharta Gautama reinkarnációs láncvonalának eleme. Csakcsupán annyit - igen, tán tévesztve a bodhiszattva-fogalommal s Avalókitésvarával-, hogy reinkarnálódó alak.
A buddha is csak egy szó, mint azt jól tudod :) S amit gondolok Buda nevén meditálva az is csak egy gondolat...
A fehér hunokra vonatkozó megjegyzésem viszont annyi volt hogy adott illeszkedő időinervallumban nekik (Attila testvérének: Budának) volt bázisterületük az a belső-ázsiai szűkebb terület, amelyen ugyanazon időben óriás-Buda-szobrok faragódtak ki a (bamiján-i) hegyoldal(ak)ban.
EZ természetesen messze nem indikálja, hogy Attila testvére (Buda) Gautamának reinkarnációs láncvonal-eleme lenne, és bodhiszattva-ságot sem feltétlenül, amiként a burkuscsászár sem véri utódja Julius Caesar-nak. Sőt nemde egy-egy burkus-császár kisebb volumenü figura is lehet mint J.C.
Csakcsupán az éjrópai kutúrkörben az ilyen-olyan világi nagygórékat cézárként, császárként szólítottuk illetve említjük Julius Caesar nyomán.
RobUr írt hasonlóképpen a szellemi alapító és vezető alakok vonatkozásában:
" Siddharta Gautama volt az eredeti "Buddha" (Meg-Felvilagosodot, egy jelzo"). Mindenki mas is lehet Buddha, ha nagyon igyekszik "Megvilagosodni".
I.1. A Kárpát-medencéből indult el a vonaldíszes kerámia, a földművelés, a házépítés Európába i. e. 5700 körül
T. Douglas Price és munkatársai tollából (Price et al., 2001) alapvető jelentőségű munka látott napvilágot a nagy tekintélyű Antiquity című régészeti szaklapban. Ebben a szerzők a legújabb stroncium izotópos (izotóp: ugyanazon kémiai elem kicsit más atomsúlyú változata) vizsgálatokkal kimutatták, hogy a történelem előtti Európa első magas műveltsége, a vonaldíszes kerámia kultúrája a mai Magyarország területéről indult ki i. e. 5700 körül, mégpedig nem egyszerűen a kultúra terjedt el, hanem a népesség, bár csak szórványosan, kis csoportokban kivándorolva. A Rajnához pl. i. e. 5500 körül érkezett meg. A vándorlók többsége magas tudással bíró fiatal nő. Ez a tény a korabeli Kárpát-medencei társadalom anyajogú (idegen szóval: matriarchális) jellegére éppúgy utal, mint a kimagaslóan magas tudás meglétére. A kimagaslóan magas tudással bíró személyeket az ős- és az ókorban mágusoknak nevezték. Ha tehát a korabeli Kárpát-medencében ki-magaslóan magas tudású nők éltek, akkor itt volt a mágusnők európai központja. A mágusok a médektől (Hérodotosz, i. e. 440/1989, 266.), illetve a szkítáktól (Dodds, 2002, 115.) erednek. A nők kiemelkedő szerepe a tudományos és vallási életben szintén a szkíta kultúra jellemzője (Davis-Kimball, 2001, 243.). Könyvünk eredményei szerint a legújabb régészeti tények azt mutatják, hogy a vonaldíszes kerámia kultúrája a mesterségesen szűk időkorlátok között (pl. i. e. 800–450; Kemenczei, 2002, 67.) elgondolt szkíta kultúra lényeges jegyeit hordozza. Tekintettel arra, hogy a szkíták egyik fő központja éppen a Kárpát-medence volt, felmerül a gondolat, hogy az itt élt nép legalábbis évezredes múltra tekinthet vissza. Ezt a gondolatot már régebben felvetettük (Grandpierre, 1979). Ezzel összhangban, az újabb kutatások egyre határozottabban támogatják a népek folytonosságának elméletét (Alinei, 2005).
Nem kétséges, hogy a tartózkodási hely változtatása a vonalkerámia népének jelentős meghatározója. Price és munkatársai (2001) megírják, hogy Európa a vonaldíszes kerámia népének köszönheti többek között a földművelés, a házépítés, a temetkezés, a kifinomult fazekasság, a magas színvonalú kőmegmunkálás tudományait. A stroncium izotópokkal a csontvázak anyagát megvizsgálva ki tudták ugyanis mutatni, hogy milyen klimatikus és táplálkozási viszonyok között nőttek fel a kultúra tényleges hordozói, az emberek. Az egyes tájakra, körzetekre más és más stronciumizotóp-arány jellemző, és ennek alapján az egyes emberek vándorlása is nyomon követhető a stroncium izotópok vizsgálata alapján. A vonaldíszes kerámia hordozóiról Európa-szerte kiderült, hogy túlnyomó részük a Kárpát-medencében született és nevelkedett, és ezeket a fizikai vizsgálattal megállapított tényeket régészeti leletek is bőségesen alátámasztják.
A legtöbb kutató a vonaldíszes kultúrát a mai Észak-Szerbia és Magyarország területén élt Starcevo-Körös kultúrából származtatja. Haak és munkatársai (2005) szerint pedig a Linearbandkeramik és az alföldi vonaldíszes kerámia forrásterülete a mai Magyarország és Szlovákia. Tekintve, hogy Szlovákia és Észak-Szerbia nem létezett a szóban forgó korszakban, az i. e. VI. évezredben, helyesebbnek és korhűbbnek látjuk, ha a Kárpát-medencei eredet elnevezést választjuk. Érdemes megemlíteni, hogy az első európai civilizáció templomépítő népének eredetét ugyancsak Észak-Szerbia és Magyarország területén, azaz a Kárpát-medencében találták meg (lásd alább; Keys, 2005). Jó néhány kutató a vonaldíszes kerámiát a helyi, Kárpát-medencei őslakosság alkotásának tartja (Linear Pottery Culture, 2006).
Legújabban (Burger et al., 2006) huszonnégy közép-európai csontváz gene-tikai vizsgálata részben mintha arra mutatna, hogy a vonaldíszes kerámia népe alig hagyott genetikai nyomot Európa modern népességében. A mitokondriális N1a-t a 24 csontvázból hatban találták meg (25 százalék). Ez a genetikai jellemző a mai Európában a népesség százötvened részében fordul elő (0,7 százalék). Ez persze meglepő eredmény annak fényében, hogy a vonaldíszes kerámia kultúra Európa kultúrájára és környezetére milyen jelentős hatást gyakorolt. Burger és munkatársai véleménye szerint (i. m.) a vonaldíszes kerámiát magukkal vivő nők (a mitokondriumokat a nők hordozzák) genetikai jellemzői feloldódhattak az őslakosságban. Másrészt az is lehetséges, hogy a vonaldíszes kerámia korában a Közép-Európát lakók magas tudású fiatal nőinek egynegyede maga is bevándorlóként érkezett a Kárpát-medencébe, hiszen abban a korban régészeti tények szerint igen szoros kapcsolat állt fenn a Fekete-tenger-melléki, a kaukázusi, közép-ázsiai kultúrákkal (Govedarica, 2004).
I. 2. A rézkori Szkítia – körárkok, kőkörök, kurgánok, fémművesség
I. 2. 1. A körárkok a Kárpát-medencéből terjedtek szét
Az i. e. 6000-től kezdődő Kárpát-medencei újkőkorban (Kalicz, Raczky, 2002, 45.) az áldozati helyek körül különleges formájú és funkciójú gödrök létének nyomaira bukkantak. Ezek legtöbbször a házak közvetlen környezetében vagy azokon belül helyezkedtek el, és ismétlődően agyaggal lezárt rétegekben faszenes, hamus égett betöltésük, illetve a különleges összetételű leletek utalnak nem hétköznapi használati módjukra (i. m.). A rézkorban (i. e. 4800-tól) a mély áldozati aknák köré kör alaprajzú, tehát különleges formájú építményt emeltek, s ezeket a kiemelkedő szentély-áldozati hely előzményeinek tekinthetjük (i. m.). Ilyen körárkok találhatók Polgár-Csőszhalomnál is, ötszörös körárokrendszert alkotva. A legbelső kör átmérője 70-75 méter, a legkülsőé 180-190 méter. Az üregek 7-10 méter szélesek és 3,8-4,2 méter mélyek a mai felszíntől mérve. Három cölöpsor veszi körbe a központhoz közelebb álló, 15-17,5 méter széles gyűrűt. A cölöpsor faoszlopai 30-40 centiméter széles gödrökben álltak. A körök köz-pontjában negyven méter széles, kör alakú terület fekszik dombokkal a közepén, ahol 13-16 ház és egy központi szentély található. A házak sugarasan a kör középpontja felé rendezettek. Nemrég egy hatodik belső kört is felfedeztek (Makkay, 2001, 52; Raczky et al., 1994, Raczky, Mündliche Mitteilung; Mesterházy, 2003, 324–325.).
A Polgár környéki leletegyüttes (ún. Polgár–Ferenci-hát) legkorábbi, a körárokrendszer létesítését megelőző megtelepedési időszakát a vonaldíszes kerámia kultúra legkorábbi fázisa (Szatmár II) jellemzi, melynek egy gazdag mellékletű sírja i. e. 5480–5320 közötti C14-es időintervallumot körvonalaz. A település mérete 28 hektár, a központi, kultikus célokat szolgáló körárokrendszeré négy hektár (Raczky, Anders, Nagy, 2005). Kilencvenhét, hossztengelyében kelet–nyugati irányú, cölöpszerkezetes házat találtak, 88 sírt, gazdag sírmellékletekkel, hatalmas mennyiségű, többségében díszített kerámiát (Hajdú, Nagy, 1999). Polgár újkőkori városának minden egyes háza keletre néz, emiatt önmagában is szakrális építmény (Raczky és munkatársai, 1999), jelezve a Nap-kultusz központi szerepét a közösség életében. A körárokrendszeren belül igen intenzív települési nyomokat sikerült megfigyelni. A feltárt területen több sírcsoportot körvonalaztunk, melyek a körárok irányában sűrűsödtek. A település e centrális részén az egymásra rakódott rétegek hasonló folyamatra utalnak, mint ami az Alföld déli részén a késő neolitikus tellek kialakulásához vezetett, illetve végeredményében Polgár-Csőszhalom település létrejöttének előzménye is. A körárok környezetét számos „különös” régészeti momentum jellemzi: J. Kozlowski és M. Kaczanowska megfigyelése szerint többek között az itt talált igen nagyszámú kerek gödörben gyakran fordultak elő őrlőkövek, amelyeket vörös festék porítására használtak, majd célzatosan összetörtek. A körárok közelében igen gazdag mellékletű sírok csoportja is napvilágot látott. Ezekben az obszidián nukleusz, spondylus és a vörös földfesték előfordulása olyan népességet sejtet, akik e cserekapcsolatok tevékeny bonyolítói, „haszonélvezői” voltak. A Polgár–Ferenci-háton feltárt gazdag sírok legújabb C14 adatai i. e. 5320 és 5030 között szóródnak (Raczky, Anders, Nagy, 2005).
A halottról való gondoskodás a legősibb időktől kezdve a vörös színű földfesték változatos sírbéli alkalmazásában, így a halott testrészeinek vörösre festésében nyilvánult meg. Előfordult az is, hogy a vörös festéket kis edényben tették a sírba, például Polgárnál, de a jelképeket alkalmazó temetkezéseknél a test alakját idéző folt jelzésére is alkalmazták (pl. Aszód-Papi földek, Polgár-Csőszhalom)– írja Kalicz Nándor és Raczky Pál (2002, 42.). Polgár-Csőszhalomnál rengeteg agyag napkorongot is találtak (Kalicz, Raczky, 2002, 43.), ami ismét a Nap-kultuszra enged következtetni. Pusztaszikszónál és Szarvas közelében is kör alap-rajzú építményekre, szentélyekre bukkantak a régészek. Minden jel szerint Polgár-Csőszhalom egy világviszonylatban is kiemelkedő, ősi tudományos-vallásos központ volt. Kör alakú cölöpsorai világosan jelzik körárokrendszerének kapcsolatát a kőkörökkel. És ha a 2500 évvel később épült, jóval kisebb Stonehenge világhírű építmény, érdemes meggondolni, nem lenne-e ésszerű az annál jóval nagyobb jelentőségű polgár-csőszhalmi vallási központ helyreállítása. Polgár-Csőszhalom jelentőségét az is mutatja, hogy kisugárzása nyomán évezredeken át világszerte hasonló, facölöpsoros körárokszentélyek és kőkörök épültek Nagy-Britanniától Kínáig és Indiáig (lásd például Bakay, 2005, III, 303.).
A kőkörök is gyakran koncentrikus körárokrendszert alkotnak (lásd: Kalicz, Raczky, 2002, 42.). A körárokrendszerekben található kör alakú cölöpsorok mellett ez is mutatja a körárokrendszerek és a kőkörök rendkívül szoros kapcsolatát.
Zalai-Gaál István, az MTA Régészeti Intézetének munkatársa az 1990-ben az Archeológiai Értesítőben megjelent, A neolitikus körárokrendszerek kutatása a Dél-Dunántúlon című tanulmányában megjegyzi: „A közép-európai vonaldíszes kerámia utódkultúráinak elterjedési területein szinte mindenhol nagyobb számban találtak árokrendszereket, körárkokat légifotózással.” Makkay János (2001) könyvében hatvan körárokrendszer, kőkör légi felvételeit vagy régészeti feltárások során talált építmények rajzait mutatja be a Kárpát-medencében és környékén. Kimutatja azt is, hogy a vonaldíszes kerámia kultúra, a Lengyeli kultúra és a kőkörök kapcsolata szoros.
I. 2. 2. A kőkörök a Kárpát-medencéből terjedtek szét
Bejárta a világsajtót a hír 2005 júniusában, hogy 7000 éves civilizáció nyomait találták meg a mai Ausztria, Szlovákia, Csehország és Kelet-Németország területén, egy templomépítő népét, amely óriás, 150 méter átmérőjű, kör alakú cölöpökkel csillagászati megfigyelésekre is alkalmas, a kőkörökre emlékeztető templomokat épített. Ez a templomépítő nép már 300 embernek óriási, Stonehenge-hez hasonló építményeket emelt. Ebben a könyvben (lásd a kőkörökről szóló fejezeteket az I. részben) kimutatjuk, hogy a kőköröket Angliától a Kárpát-medencéig és tovább, az egész ókori Szkítia területén, az Eurázsiai-sík-ságon és távolabb, Kínában és Indiában – a szkíták-hunok-magyarok építették. A The Independent két cikkében azt is megírta, hogy ez az európai civilizációt megteremtő nép a Kárpát-medencéből (a mai „Észak-Szerbia és Magyarország területéről”) indult ki i. e. 4800 körül (Keys, 2005; Milmo, 2005). Ezek a cikkek megállapítják, hogy „ez a régészeti felfedezés átírja a történelmet”.
I. 2. 3. A kőköröket világszerte a szkíták építették
Már az is kíváncsiságra ad okot, hogy a nyugat-európai kőkörök építőit mindmáig nem tudták azonosítani. Általános a vélemény, hogy a Bell Beaker nép jöhet elsősorban szóba, de ennek a népnek a kilétét nem tudták megfejteni. Mielőtt erre sort kerítünk, érdemes figyelembe venni, hogy léteznek olyan kőkörök a világon, amelyekről mindenki tudja, kik építették őket. Annál is inkább, mert ha egy helyen tudtak ilyen rendkívüli, máig meg nem fejtett módon épült kőkört építeni, akkor kézenfekvő feltenni, hogy máshol is ez a nép építette a kőköröket. Ilyen, biztosan ismert eredetű kőkör például a közép-ázsiai Minuszinszki-medencében található, Salbyk nevű Nap-templom, amely az i. e. V. században épült, és amelyről biztosan lehet tudni, hogy melyik nép építette: a szkíták. Ha világszerte a szkíták építették a kőköröket, akkor évezredekkel a nekik megállapított korszakon, az i. e. 800–i. e. 450-ig terjedő évszázadokon kívül is kellett létezniük. Ezt a kérdést is rögtön közelebbről megvizsgáljuk. Addig is bocsássuk előre, hogy a világnak azon a részén, ahol az utóbbi évszázadokban egyre nagyobb mértékű nyugati történelemhamisítás még kevésbé pusztított, sok jelét találni annak, hogy a kőköröket világszerte a szkítákhoz köti a hagyomány.
Így például Chauhan (1999, 4. fejezet) megírja, hogy amikor a jezsuiták kőköröket találtak a Kárpát-medencétől Kínáig ívelő területen, a kőköröket a körzet szkíta öröksége bizonyítékának tekintették. India északi részén, Radzsisztánban is nyilvánvalónak tartják: a kőkörök mindenhol a szkíta uralom tanúbizonyságai. Metcalfe báró, az indiai brit kolónia ügyintézője szerint „nem kell nagy találékonyság ahhoz, hogy párhuzamra, vagy egyenesen közös ős létére következtessünk a druida kőkörök és az indoszkíta építészet maradványai között” (Metcalfe, 1818/1982). Az első számú jelölt a közös ősre a szkíta építészet.
Számunkra, magyarok számára különösen fontos lenne néphagyományaink, krónikáink szerinti őseink, a szkíták magas fokú építészeti tudományának ismerete és ismertetése. Világos: ha a hagyományaink és krónikáink szerinti őseinket, a hunokat törököknek tekintik, és őseinket, a szkítákat indoeurópainak, miközben minket, magyarokat újabban finnugorokként tartanak számon, akkor hagyományainkat, krónikáinkat figyelmen kívül hagyják. Az idegen szemléletű történetírás erőlködése nyomán a megrontott köztudatban őseink a lehető legtávolabb kerültek tőlünk. A szkítákat alig néhány személynév alapján igyekeznek indoeurópainak feltüntetni. Ezzel szemben figyelemre érdemes, hogy az évszázados európai manipulációs küzdelmekből jórészt kimaradt kínai tudósok a hunok és a szkíták kultúrájának feltűnő egyezéseire hívják fel a
figyelmet. Az indiai egyetemeken pedig egyértelműen a szkíta–hun–magyar folytonosságot tanítják.
A genetikai bizonyítékok azt mutatják, hogy az R1a1 specifikus haplocsoport Közép-Ázsiában a legjelentősebb, aztán Nyugat-Ázsiában, Indiában, az ókori Szkítia területén, alig kimutatható Nyugat-Európa olyan országaiban, mint pl. Franciaország vagy Nagy-Britannia bizonyos részei, viszont 23,6% Norvégiában, 18,4% Svédországban, 16,5% a dánoknál, 11% a lappoknál (Zanotti, 1982). Az R1a1 Közép- és Kelet-Európában a legjelentősebb. Ezzel ellentétesen változik az R1b, amely pedig Nyugat-Európában jellemzően a legnagyobb. Az R1a Semino et al. (2000) Eu19, az R1b Semino et al. (2000) Eu18 változásának felel meg. Az Eu19 Európában a legjelentősebb Magyarországon (60%), Lengyelországban, Ukrajnában, Dél-Oroszországban; jelentős még Indiában, Pakisztánban, Indiában, Közép-Ázsiában (Semino et al., 2000). Ezek az eredmények teljes mértékben megegyeznek a hunokról ebben a könyvben alkotott képpel. A hunok (elsődleges) őshazái közé tartoznak a Kárpát-medence, Etelköz, Levédia, Szkítia, Közép-Ázsia, a Minuszinszki-medence, Ordos, Dél-Kína, India folyamköze. Az ősi-ókori Szkítia Norvégiától és a Kárpát-medencétől Kelet-Kínáig terjedt.
És még valami: ha a nyugat-európai kőköröket kelták építették volna, és a kelták – szinte kötelezően – indoeurópaiak a hivatalos történetírás szerint, akkor kézenfekvő a kérdés: miért nem épített más indoeurópai nép kőköröket? Miért épp a keltáknak lett volna fontos, hogy a világ nagyobb részén a szkíták által létrehozott kőkörökhöz hasonlókat építsenek? Vagy a kőkörök mégsem a kelta, hanem a szkíta kultúra termékei? Kérdések, amelyekre ideje választ keresni.
I. 2. 4. Módszertani észrevételek a szkíta kultúra időhatárainak megállapításáról
Az utóbbi évszázadokban a nyugati és a hivatalos magyar történetírásban általános szokássá vált a szkíta kultúrát néhány évszázados időkorlátok közé szorítani. Ez manapság leggyakrabban az i. e. VIII–V. századot jelenti (Kemenczei, 2002, 67.). Ennek módszertani okai vannak. A régészet a tárgyi emlékek jellemző tulajdonságai után ítél. A technológiák fejlődésével, új anyagok, anyagmegmunkálási eljárások, divatok felfedezésével új jellemző tulajdonságok tűnnek fel. Ennek alapján azonban ugyanazon nép egységes kulturális életét is fel lehet aprózni. Például a mai Magyarországot lehetne akár a 4 GB (gigabyte)-os Flashdrive (hordozható számítógépes memória, pendrive) népének nevezni, a néhány évvel ezelőttit a 128 kB-os pendrive-ok népének és így tovább. Valóban, a kultúrát szokták is tagolni. Nagy vonalakban ilyen tagolás például az őskor, ókor, újkor, legújabb kor, a legújabb koron belül még kisebb időszakokra tagolás is gyakori. Mi azonban szeretnénk kiemelni, hogy a módszertani beidegződés nem homályosíthatja el a különböző tárgyi jegyek, divatok mögötti népi, történelmi és kulturális egységet. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a Kárpát-medence kultúrája legalábbis az utóbbi ezer évben alapvető folytonosságot mutat, sőt, könyvünk egyik fő kérdése, hogy meddig terjeszthető ki ez a kulturális (és népesség szerinti) alapvető folytonosság.
A régészet szemszögéből az egyes kultúrák tárgyi jellemzőkhöz kötése kikerülhetetlen szükségszerűségnek látszik. Tárgyi, anyagi jellemzőkre kell támaszkodni, ezek közös jegyei alapján kell az egyes kultúrákat osztályozni. Kiváló és rendkívül alapos régészünk, Bakay Kornél a szkíta-szaka kultúra legfontosabb ismertetőjegyeit így adja meg (Bakay, 2005, 42.): 1. a kurgános temetkezés, 2. a kocsik eltemetése, 3. nagyállattartás, 4. viaszveszejtéses, magas színvonalú fém-művesség, 5. a vas elsődlegessége, 6. állatábrázoló művészet, 7. szarvaskultusz, 8. Napisten-hit, Nap-szentélyek, 9. halotti maszkok, 10. europid embertani jelleg, 11. vérszerződés szokása, 12. nehézfegyverzetű lovasság, 13. reflexíj, 14. nemzet-közi kereskedelmi utak kiépítése és használata, 15. kardkultusz, 16. szőnyegek, textíliák sírba temetése, 17. rituális edények: csészék, tükrök, ivókürtök, üstök.
Ebből a meghatározásból úgy tűnik, hogy a szkíta kultúrát ezen jellemzők mindegyike egyszerre jellemzi. Érdemes azonban észrevenni, hogy az egyes jellemzők külön-külön más-más időszakokat jelölnek ki. A Napisten-hit, a Nap-kultusz évmilliós múltra tekinthet vissza. Az europid jelleg és az állatábrázoló művészet legalább 40-45 ezer éves (Poikalainen, 2001). A kurgános temetkezés az i. e. V. évezredtől már kimutatható (Kurgan hypothesis, 2006). A magas színvonalú fémművesség szintén az V. évezredtől (Kalicz, Raczky, 2002, 40.), a vaskorszak viszont csak az i. e. VIII. századtól indul (Kemenczei, 2002, 67.). A régészet és így a történelem egyik alapkérdése, hogy milyen alapvető ismertetőjegyek alapján jelölhetők ki az alapvető népi egység időhatárai. Az alapvető kérdés: mitől lesz egyetlen egységes egész egy nép, egy kultúra? Ahogy nem kérdéses a magyarság folytonossága az utóbbi ezer év alatt, mert ugyanaz a nép él itt, ugyanazt a nyelvet beszéli, alapvető értékei, világszemlélete, történelem-felfogása, intézményrendszereinek folytonossága, többé-kevésbé, de biztosítják az összetartozást, az egység fennmaradását. Világos, hogy a Bakay által felsorolt jellemzők valóban helytállók, de az is világos, hogy nem mindegyik tekinthető alapvető, az egységet végső soron biztosító jellemzőnek. Könyvünk egyik fő fel-adata, hogy megtalálja a szkíta egység alapvető jellemzőit. Amíg ezek a jellemzők nem állnak rendelkezésre, az eddigi korszakolást nem tekinthetjük másnak, mint a szkíta népi és kulturális egység időszakát a valódinál szűkebbnek mutató osztályozásnak. De hogy mekkora a szkíta népi és kulturális egység valódi időtartama, azt csak az alapvető jellemzők megállapítása után leszünk képesek felbecsülni (lásd II. fejezetünket).
A magyar krónikák (Tarih-i Üngürüsz, Anonymus, Kézai Simon stb.) a magyarság szkíta eredetéről számolnak be. A szkíták pedig az ókori szerzők egész sora és a történelmi elemzés (G. K. E., 1996 a, b, c) szerint az emberiség ősnépe. Ha a magyarok és a szkíták történelmében nem állt be alapvető ellentétbe állító törés, akkor, minthogy a két elnevezés ugyanannak a népnek két neve, egyetlen átfogó elnevezés alá vonható. Felmerül egy ilyen egységes elnevezés szükségessé-gének kérdése. Úgy gondoljuk, ez a kérdés mindmáig tisztázatlan. Ezt jelzi a tény, hogy az iszfaháni kódex szerint a hunok eredetüket 28 000 évre vezetik vissza. A görög történeti források természetszerűen csak az időszámításunk előtti első évezredben beszélhetnek szkítákról, hiszen az első görög történetírók ekkor éltek. Így pedig, ha vizsgálatunk megerősíti a szkíta–hun–magyar folytonosságot, alapvető egységet, új helyzet elé kerülünk. Manapság ugyanis a szkítákról az idő-számításunk előtti évszázadokban-évezredekben, hunokról az időszámításunk utáni évszázadokban beszélnek, és így a két elnevezés időben jól szétválasztható. Ha viszont a hunokat nem felszíni jellemzőik, hanem alapvető tulajdonságaik alapján akarjuk megérteni, könnyen előfordulhat, hogy évezredekre rúgó folytonosságra bukkanunk. Ha pedig az is bebizonyosodik, hogy a hunok és magyarok alapvető jellemzői azonosak, ebben az esetben éppúgy beszélhetünk szkíta, mint hun vagy magyar népről, mégpedig évezredes távlatban. Ha pedig meg akarjuk különböztetni ennek az alapvetően egységesnek bizonyuló, sok évezredes szkíta–hun–magyar kultúrának a korszakait, akkor őskori, ókori, középkori vagy újkőkori, rézkori, bronzkori, vaskori stb. magyarságról beszélhetünk. A szkíta–hun–magyar folytonosság
CSODÁLATOS KIÁLLITÁS AFGANISZTÁNBÓL KERÜL BEMUTATÁSRA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN .
Október 24,2008-tól Január 25, 2009-ig Asian Art Museum San Francisco Ca. 415-581-3500 asianart. org Február 22-tol Majus 29-ig 2009 The Museum of Fine arts Houston Texas 713-639-7300 mfah.org Junius 23-tol Szeptember 20-ig 2009 The Metropolitan Museum of Art New York, NY 212-535-7710 metmuseum.org
A VERANDA magazin szeptember 2008 számában egy hosszu képekkel díszitett cikkben beszámolnaka kiállitás anyagáról.
2100 éves Szkita leletek kerültek elo észak Afganisztánból.
A felfedezés egy Szoviet-Afgán archeologiai kutatocsoport találta meg észak Afghanisztánban 1978-79 téli idoszakában, pár hónappal a Szoviet invázió elött. Az órjási értéku leletet a Baktriai Tillia tepe arany domb nevu Szkita temetkezési helyen találták meg. A lelohely ot noi és egy férfi sírból áll, melyet Kr.e. az elso századra állapitottak meg. A Bakriai lelet 20,600 darabból álló, arany ékszerek, türkiz és lapis-lazuli, arany ov, nyakláncok, elefántcsont és egyiptomi üvegtárgyak. Ezüstpénzek kerúltek elo Pártus Birodalomi Királyoktól II.Mithridtes (Kr.e. 123-88), és IV. Phraates (Kr.e. 38-32) és egy Királyi Szkita korona.
A kutatok szerint a Tillia tepe lelohely azokhoz a Szkitákhoz tartozott akik késobb Indiába telepedtek át ahol Indo-Szkitákként ismerik öket.
Az elmult 20 év alatt az arany az Arg néven ismert királyi palota központi bank cellájában volt elrejtve.
Jelenleg a Baktriai arany Párizsban a Museé Guimet-ben va kiállitva 2006 decemberétol 2007 áprilisáig.
The name "Kundun" is a title by which the Dalai Lama is addressed, literally meaning "presence". It is written སྐུ་མདུན་ (Wylie: Sku-mdun) in Tibetan and is pronounced [kũtỹ] in the Lhasa dialect."
