Azért én végeztem az ismeretségi körömben némi közvéleménykutatást arra vonatkozóan, hogy aki nem olvasta a könyvet annak tetszett-e a film és, hogy aki olvasta, annak tetszett-e a film. Nálam az jött ki, hogy a film tetszési indexe nem függ attól, hogy olvasta-e valaki a könyvet. Mindkét körben nagyjából azonos arányban voltak olyanok akiknek tetszett illetve olyanok, akiknek nem.
Kedves Jarog, azt mondhatod, hogy a könyv neked nem tetszett, de ahhoz szerintem nincs jogod, hogy azt mondd: rossz. Nagyon sok érték van benne, és bizony, ahhoz, hogy az ember megértse, hogy tulajdonképpen miről is szól, kell bizonyos érettség. Nekem akkor is tetszett, amikor először olvastam jó 10 éve, de most újraolvasva sokkal többet mondott, megértettem olyan dolgokat, amelyek elsőre furcsák voltak. Ezért mondtam, hogy fel kell nőni hozzá... (És én angolul is olvastam, a nyelvezetében meg külön is fantasztikus, és a versek is élvezhetőbbek, mint az - egyébként szenzációs - műfordítások.)
Ami az első film végét illeti: még tovább is mentek, mint ahogy a könyvben vége volt az első kötetnek. És nem is hagyták abban a hatalmas bizonytalanságban a szereplőket, ami a könyvben a feszültség és izgalom forrása, hogy a Szövetség tagjai semmi biztosat nem tudnak egymásról. Ha már ezt a feszültséget feloldották, akkor igenis jó, hogy itt ért véget. A második kötet eleje az első film végére, a kötet vége (Banyapók) pedig a harmadik filmbe került. Lehet kritizálni, de szerintem ezzel is a lehetőségek szerint lezárták a filmeket. És végtére is, az egész "trilógia" egyetlen nagy film, csak három "kötetre" bontva.
Nos, hosszú-hosszú évekkel ezelőtt én is olvastam a GYU-t. Elsőre nem bírtam átrágni rajta magam, annyira unalmas, dagályos volt. Sok-sok fölösleges leírás, említésre NEM méltó események elmesélése. Másodszorra (kb. 2 évvel később) azért csak sikerült. A könyv rossz, gyenge. Nemcsak az unalmassága, szükségtelen hossza miatt, hanem a szereplők ultra-gyenge megformálása miatt is. Fehér és fekete, semmi más. Mesének elmegy...
Ezzel szemben a GYU-film első része egész jóra sikeredett. Kimaradtak (szükségképpen) a hosszas, uncsi részek és a szereplők ábrázolása sem olyan egysíkú, igaz ez utóbbi csak annak "köszönhető", hogy a film egyetlen lényege: a LÁTVÁNY. Mély, komoly színészi alakítást hiába is keresünk benne.
A látvány azonban nagyon szép, tényleg hangulatos.
Ellenben a film vége csapnivaló. A hollywoodi filmek tipikus VÉGSŐ PÁRBAJA, a gonosz uruk-hai vezérrel. Gagyi. Nagyon. Én, mint aki a könyvet olvasta, úgy álltam fel a film után, hogy "atya isten, mi volt ez itt a végén? uhh..". Mondani sem kell, hogy a könyvben ilyesfajta jó-gonosz párbaj nincs is ebben a jelenetben... Határozottan állítom, hogy az első résznek ott kellett volna véget érnie, amikor kijutottak Moriából, hogy a könyvet nem olvasott nézők is sikerélménnyel, VALAMINEK A VÉGÉN álljanak fel a székükből. Így, hogy szétszakadt a Szövetség és egy újabb évet kell várni a folytatásra. Nem sikerült túl szerencsére.
Az már csak mellékes, hogy Liv Tyler felbukkanása (szintén a hollywoodi maszlag: a sztárszereplők fontossága) teljesen a filmbe nem illő, a könyvtől eltérő és a lovas jelenete abszolút nevetséges...
A GYU 2-t, A Két Tornyot látva...
Ismét csak gyönyörű látványról mesélhetek. Sajnos a sztori megmarad mesének, az élesszemű, reális, haditechnikához valamicskét is értő, stb. nézők számára eléggé hiteltelennek. Előnye, hogy a cselekmény pergő és izgalmas.
A Legolas-fanokat azonban el kell szomorítsam. A számítógépes trükkök segítségével Lego-val olyan mozdulatokat hajtatnak végre, amelyek a B-kategóriás akciófilmekbe illők. Abszolút illúzióromboló.
Természetesen ebben az epizódban is akadnak olyan jelenetek, amelyet a könyvet ismerő néző csak megmosolyog. :)
Penn
Az a kijelentésed, hogy "akinek nem tetszett a GYU, az nőljön fel és olvassa el újra" nagyon durva és egyoldalú. Mintha szükségszerű lenne, hogy egy-egy irodalmi mű mindenkinek tessen. Holott ez egyszerűen lehetetlen.
Szerintem a GYU, mint könyv rossz, mint film egész korrekt.
Kedves VangSo!
Köszönöm érvelni vélő válaszodat, egymást meggyőzni nem tudjuk, tehát csak egy valamit.
Sokkal, sokkal, nagyon sokkal, elmondhatatlanul rosszabb a véleményem erről a "filmről" (nem az: kortörténeti jelenség), mint amit előző viszonylag rövid hozzászólásomban írtam. De bokros teendőim miatt a dologgal - sajnos - nem tudok többet foglalkozni. Vale!
Háát, a Conan a maga nemében nem rossz film, nadeazért... A Gyűrűk Ura filmet akkor lehet megítélni igazán, hogy jó-e vagy rossz, ha már mind a három részt láttuk.
Nem igazán értem, stíluson mire gondolsz ebben az összefüggésben, de hangulata nagyonis van a GYU-nak. A tájak, a szereplők, az épületek, a ruhák, a használati tárgyak, a különböző lények egyszerűen odavarázsolják az embert Középföldére. Mi ez, ha nem hangulat?
Majd en mondok hansonlo stilusu filmet. Bar nem high, hanem dark fantasy, de a Conan a Barbar c. film elso resze SOKKAL jobb, mint ez a GYU film. Ugyanis a GYU filmmel ellentetben annak van stilusa es hangulata.
Mondom ezt annak ellenere, hogy a dark fantasy nem az esetem.
Kedves Testaccio Rabja,
igen, a LOTR-ban van vándorlás doszt, mert ez egy ilyen fantasy road-movie sok pikareszk elemmel, megjárnak hegyet-völgyet, ungot-berket. A népmesékben is elindul a parasztfiú, aztán csak kapja azt a sok feladatot, amit el kell végeznie, az Odüsszeusz-féle Ithaka Tours-ról vagy Don Quijote-ról nem is beszélve. Mindegyikben van egy központi elem (fele királylány, hazatérés, kalandkeresés stb.), amelyre felfűződik a kalandsor, itt a hatalomvágy és az azzal való küzdelem jelenti ezt.
Az a furcsa, hogy nekem a film joban tetszett, mint a könyv, amit minden erénye mellett is túlságosan terjengősnek, patriarchálisnak és dagályosnak találtam sok helyen. A filmben aznban becsültem azt a kézműves gondosságot, amivel megteremtették annak lehetőségét, hogy a könyvre jellemző legendai, mese-mítoszi légkör létrejöhessen. Ez a fajta gondosság és figyelem nagyon régóta nincsen jelen a jenkik leegyszerűsítő, megtérülésre utazó pop-corn mozijaiban, Lucas és Spielberg is visszasorolt a középszerű, kockázatmentes takonygyártásba.
Éppen emiatt van az, hogy az emberek megérzik, ha valaki komolyan veszi a bizniszen túl is a munkáját, ennél az Új-Zélandi fickónál úgy érzem, ez történt. Nem kispályázik mindent a blue-boxra és a pixel-gyárosokra bízva, kimennek terepre, megépítik a falut, odafigyelnek még az övcsatra is (mindehhez külön megkeresték a leghíresebb Tolkien-illusztrátorokat) stb. Mindez nem marad hatás nélkül. Emiatt azt gondolom, nem helytálló a készítőket marketing-bűvészeknek beállítani. A fickó makacs volt,. kiharcolta a pénzt, hogy jó filmet csinálhasson, kockáztattak, most keres vele, szerintem megérdemelten. De úgy gondolom, ez a film nem csupán ürügy a kaszálásra, mint amit pl. a Harry Potteren érezni.
Persze közel sem hibátlan film a LOTR, olykor leül, leegyszerűsít, Tolkien dagályosságából is átvesz itt-ott, mégis, úgy vélem, régen nem készült ebben a zsánerben ilyen minőségű film. Aki mond másik kettőt az utóbbi tíz évből, amelyik a műfajban lekőrözi, azt meghívom egy sörre, és megnézzük mind a hármat :))
Azoknak, akik olvasták a könyvet, és nem tetszett, azt ajánlom, hogy nőjenek fel, és akkor olvassák újra ;)
Egyébként nem igaz az, hogy aki a klasszikus sci-fin nőtt fel, attól idegen lenne. Bár attól is függ, hogy mi mást olvasott még az ember... pl. meséket, vagy a Bibliát - keresztény szemmel egészen döbbenetes mű.
Ha nem tetszik, akkor minek lovagoltok ennyit rajta? Tessék túllépni. A legjobb az az arc, akit oldalról oldalra fárasztott a GyU, és mégis végigolvasta, hogy aztán itt kiélhesse magát a többi hasonló marhával.
T. Rabja!
Teljesen egyetertek azzal, amit irtal a filmrol. En ezt ugy szoktam egy szoval osszefoglalni, hogy "jellegtelen".
Pedig en olvastam a konyvet es nagy hatassal volt ram annak idejen.
Pont akkor nem nézed meg a folytatást, amikor sűrűsödnek a dolgok és amikor "történik már valami"? :-)))))
Hiába, aki már az "előszónál" megakad... Vagy már gyerekkorában is Freddy-t nézett az elmuccábó!
Nem akarom elrontani a karácsonyt a film rajongóinak, de. Engem teljesen hidegen hagyott a film, kívül maradtam minden jelenetén. Nem olvastam a könyvet. (Bár Tolkien gigászi és szellemes világteremtéséről, stb. igen). A film történet-kezelése lapos, egysíkú. Végtelen vonulás-vándorlás-sorozat, belső feszültség nélküli külsőséges epizód-kalandokkal megszakitva, majd megint a monoton vándorlás. Értelmezhetetlen marad minden háttér, hátsó, mélyebb tartalmi töltés. --- Azt hiszem, azoknak is készült, akik nem olvasták. És mind olyan rajong érte, aki olvasta. Itt valami mellément.
A második részt nem nézem meg. (Mennyi az én távolmaradásomon a cég vesyztesége, ha 1000-nek vesszük a nyereséget? Kb az 1 (nem az 1000, az 1!)egymilliomod része. De ezt a kis egymilliomodrész veszteséget dühösen nekik ajánlom).
Ha ismernéd a könyvet, belátnád, hogy lehetetlen egy filmbe összezsúfolni. Még kettőbe is nehéz lett volna. És még így is kimaradt sokminden, ami azért érdekes lett volna. De hát ilyen a film: 2-3 órában kell elmesélni azt, amit könyvben csak napok, hetek alatt lehet elolvasni.
Nem értek veled 1-et. Miért nézném meg egyszerre mind a 3-at. Ez egy mozifilm volt, és picit arra emlékeztetett mint valami brazil sorozat, amelyik úgy van megcsinálva, hogy a mamóka másnap is bekapcsolja a TV-t. Egyébként az, hogy nem tetszett az teljesen szubjektív, már láttam olyan filmet is, amelyik ennél nagyságrendekkel szarabb volt, mégis volt akinek tetszett. Egyébként a legnagyobb bajom az volt, hogy nem tudtam, hogy milyen filmre megyek és így sajna nagyon unalmas és erőltetett volt, persze számomra. Őszintén, a legnagyobb kritika részemről az, hogy nincs semmi amire emléxem a filmből(valakik mentek valami célból valahová ahová nem értek oda), nem hagyott bennem maradandót...
izé, izé, csak úgy benéztem ide - de micsoda különös véletlen...
devereaux, kajtatok napok óta Bradbury- Kaleidoszkóp után, ma pedig végre rátaláltam egy antikváriumban. Ha már ott voltam, hát körbenéztem, s találomra (no meg mert szimpi volt) vettem még egy könyvet: Abbott - Síkföld
(a másik oldaláról pedig Olof Johannesson - A nagy számítógép)
Egyikőjüktől sem olvastam még semmit.
Jól választottam?
emlekeim szerint nem volt 1500 oldal, egy kolcsonkonyv volt, ami nem hagyott mely nyomokat bennem -valoszinuleg csak az elso kotet lehetett.
Tulmeretezett mese.
Minden tiszteletem! Elismeréssel adózom mindenkinek, aki képes 1500 oldalt végigolvasni úgy, hogy közben pedig nem tetszik neki (no és nem is vizsgáztatnak belőle :))
> Nekem az a meggyőződésem, hogy a valóság
> sokkal-sokkal érdekesebb tud lenni, mint a
> fantasy-írók képzelete
A konyvet nem olvastam (es nem is tervezem az altalad megnevezett okokhoz hasonlok miatt), de bevitt a moziba az a reklamokban hallott eszme, hogy itt mindenfele mesterseges nyelvek vannak megalmodva, stb. Ebbol a film nekem csak par akombakomot adott vissza :)
A fent Toled idezett eszme egy megnyilvanulasa, hogy csinaltam (el is kezdtem csinalni) egy mesterseges nyelvet, ami (legalabb is a konzolokon :) elterjedhet.
