”Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra. Perzselô szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra. Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak.
. . .
Nem tervem, hogy vonjalak a jóra. Lépést sem teszek érted... Nem tervem, hogy várjalak a jóra. Magad kívánsz jönni hozzám. Hogy vonjalak és várjalak. . . . . „
"Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán."
Jéghideg ágyban ébredek, tudod, Fény mossa az éjszaka ráncait, Tudom és érzem, hogy merre jársz, Hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
Most sokáig nem látlak, tudod, Pedig nem vehetem le rólad a szemem, Lepedőm markolja sóhajod: Csak Te mondod így ki a nevem.
Az illatodban ülve várok egész nap, Hogy szádban hozd el éltető vizemet, Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort, Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled! (Én ott vagyok Veled!)
Többet nem tudok, Csak Neked dúdolni halkan, Néznek a csillagok, Bennem most is béke van!
Álom-szakadék mélye vár, Onnan is visszahív egy szó, Dalt szül a súlyos félhomály, Érzem, hogy sírni volna most jó.
Reszket a föld, ha hozzám ér, Egy-egy békés gondolat, Amit nekem küldesz el, Amiben magad is benne vagy (Benne vagy...)
Többet nem tudok, Csak Neked dúdolni halkan, Néznek a csillagok, Bennem most is béke van! Többet nem tudok, Csak Neked dúdolni halkan, Néznek a csillagok, Bennem most is béke van!
Többet nem tudok... Néznek a csillagok... Többet nem tudok... Csak Neked dúdolni halkan!
"Elég volt fényből, virulásból - Mit bánt, hogy elfelejtenek? A csönd legjobb halotti fátyol Megvéd kínosabb elmúlástól Tört szívet, - fakó levelet . . ."