- az öcséd gyenge jellem volt, hogy ellenálljon a heroinnak; tönkre is ment az élete.
- te gyenge jellem vagy, hogy rászánd magad a megfelelő döntés meghozatalára. Mit gondolsz, mi lesz ennek a vége??
Bocs, tudom, én kívülálló vagyok (szerencsére) ebben a nagyon szomorú történetben.
Valamit nem értek. Ez nem feltétlenül csak Rád vonatkozik, sokszor szembesültem már vele. Nem is kapcsolatos szigorúan a drogozással.
Vannak a világban EMBEREK. Ezen emberek megszülettek. Általában _családba_ születnek.
A kérdésem az, hogy azon kívül, hogy a genetikai kódjuk sokkal hasonlóbb 1 családban lévő embereknek, mint 1 afrikainak meg egy európainak, szóval ezen kívül mi az, ami arra "kényszeríti" az embereket, hogy "hűek maradjanak a _családhoz_"?
A család ősi intézménye azért alakult ki, mert egy olyan természetes _közösség_, amely összetartásával segíti a benne élő egyedek túlélését.
Az a "család" (vagyis vér szerinti összetartozó egyedek), amelynek tagjai nem tartanak így össze, nem segítik egymást (lényegtelen, hogy melyik oldalról indul ki a "nem-segítés"), nem járulnak hozzá az egyén túléléséhez, az nem család. Azok csak emberek 1 lakásba zárva. Főbérlők albérlőkkel, akik mégcsak nem is fizetnek a lakásért :)
Másik kérdés, hogy mi számít családnak? 1 generáció? 2? Esetleg egy nemzet?
Ez is genetika, szex vagy szülés kérdése?
Szerintem mint minden, ez viselkedés kérdése. A család az, aki összetart, akinek tagjai törődnek egymással. A család lehet egy baráti társaság, lehet a szülők-gyerekek "csapat", esetleg két vadidegen ember, akik összekötik az életüket (pl. egy házaspár...).
Sokan elmondták már itt, én ezzel a hozzászólással szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy elmondjam: a "vér szerinti" tesód nem a tesód. Nem tartozol neki, mert nem tett érted semmit. Akár tudatos volt az "összekerülésetek", akár nem, azt bármikor el lehet engedni.
Tudatosítsd magadban, hogy a tesód nem azzal zsarol, hogy meg akarja ölni magát, hanem azzal zsarol, hogy _miattad_ fog meghalni.
Ami természetesen egy nagy tévedés lesz. Neki :) Viszont pár évnyi/évtizednyi/életnyi bűntudatot tud vele okozni... Neked :(
Nem vagyok biztos benne, hogy végig tudnám "nézni", ahogy AKÁRKI kiugrik egy ablakon, mikor előtte beszéltem vele 5 perccel. Nem gondolkodtam még el rajta, úgy gondolom tudatosan Te sem mentél elég mélyre ebben - így megértem, miért nem tudod "felvállalni", pontosabban "lesz@rni" azt a helyzetet.
Választhatod még a hosszabb utat. Könnyebb lenne még pár évnyi vesződés után egy nap arra eszmélni, hogy a tesód "valahol" eltűnt - miközben életed végéig félhetsz/reménykedhetsz attól/abban, hogy visszajön.
Könnyebb lenne még az is, amire már céloztál: ha megtámadná édesanyádat, így az lenne az utolsó perce. Tudatosan megölni valakit mindig könnyebb, mint egy felvett bűntudatot lerakni. Ez viszont veszélyes...
Gyógykezelés, börtön, akármi. A lényeg, hogy Te döntesz. Abban is, hogy a Sors alakít Téged, vagy Te alakítod.
Javaslatokat tudok/tudunk adni, hogy egy bizonyos megoldást hogyan vigyél véghez. Viszont ahhoz dönteni kell. Rengeteg lehetőséget vázoltunk fel. Ezek közül szinte mindegyik kivitelezhető - a lényeg, hogy dönts! A döntés utáni cselekvések már könnyebbek lesznek...
És most kicsit visszaforgatom a dolgot: ne csak sajnáltasd magad (ezzel a tesód szintjére kerülsz), hanem döntsél is...
Opsz, bocs az előzőért. Emailre válaszoltam, remélem megkaptad.
A kényszergyógykezelés: igen a börtön helyett választhatóra gondoltam.
Reméljük lesz valami fejlemény.
Már régebben is olvastalak, sőt lehet, hogy írtam is. Úgy gondolom, hogy az ember általában - sőt normális esetben - feltétlenül szereti a szüleit és a testvéreit. Nyilván nálad is ez van. Nyilván azt szeretnéd, ha a tesód leszokna a heroinról (illetve abszcinens maradna) és normális kerékvágásba terelné (a ti segítségetekkel) az életét. Az általad elmondottakból úgy tűnik, hogy a tesódra nemigen hat az egészséges, tiszta, legalább aránylag normális élet jövőképe. Ő mostanság egyetlen dologtól fél. Attól, hogy elveszíti a heroint.
A következő jutott eszembe:
Adott a tesód heroinista mivolta, ami az otthonotokban leginkább az ő bűzös szobája és adottak a lakás egyéb közös részei.
Valahogy rá kellene jönnöd, vagy az emlékeidben kutatva eszedbe kéne, hogy jusson valami olyan dolog az ő korábbi életéből, amit valamikor nagyon szeretett. (például focizni, kirándulni) Ha nincs ilyen, akkor is biztosan vannak olyan régi fotóitok, melyeken az öcséd is boldog kisgyerekként, boldog családban mosolyog.
Ha egy képzeletbeli vonallal ketté tudod osztani a lakást, próbáld meg úgy berendezni, hogy az ő két léte (a korábbi és a mostani) között éles különbségek mutatkozzanak. Ha mondjuk az ő szobája az előszoba jobb oldalán, a tiétek a bal oldalán van, akkor a bal oldalra akassz ki minél több régi családi fotót, esetleg pakolj egy labdát, virágokat stb a földre. A jobb oldalt csináld meg jó sötétre, komorra és egy piros szigetelőszalaggal válaszd el a két részt. Ne szólj semmit. Talán hat a dolog. Lehet, hogy visszaolvasva ostoba fasznak gondolom majd magam, de most ez olyan jó ötletnek tűnt.
nagyon érdekes az, amit írsz! A kényszergyógykezelés igazándiból is gyógykezelést jelent? Én úgy tudom, hogy ha a bíróságon bevallja, hogy drogfogyasztó, akkor választhat a gyógykezelés (fél év) vagy a börtönbüntetés között. Erre a fajta gyógykezelésre gondoltál? Emil mindjárt megy.
A lakás eladására (elcserélésére) én is gondoltam már, bár egy kicsit kacifántosabb formában.
Engem már megtámadott vagy két alkalommal, Anyumat szerintem nem merné. (Addig élne!) Ja, és volt párszor, hogy Anyu fogta le, hogy ne jöjjön nekem, mert különben jött volna. Ezek a támadások nem komolyak, a szónak abban az értelmében, hogy nem vert meg, csak megpróbálta. Na jó, ez irtó hülyén hangzik, de így van. Mind a két alkalom a gyógyszerből (Rivotril) adódott. Először, amikor még orvosi utasításra szedte, dupla adagot követelt tőlem és nem adtam neki, egyszer meg szemétkedésből az orrom alá dugta, valami olyasmi mondattal, hogy ő úgyis szedi, és nekem semmi közöm hozzá, én meg kikaptam a kezéből, hogy akkor most húzom le az egészet a vécén. Hozzáteszem a teljes felhördülések megelőzése végett, hogy azért ilyen esetekben engem se kell félteni, a düh megadja az erőt ahhoz, hogy egész egyszerűen ellököm magamtól.
Remélem, a mamád tud valami okosat majd, előre is köszi Neki és Neked is! :)
Olvastam a topic egy részét. Egyrészt nagyon sajnállak és azt, hogy a testvéreddel ilyen baj történt, és hogy elvesztetted őt, másrészt viszont kapcsolataim révén lehet hogy tudok segíteni, vagy legalábbis megpróbálok. Mutykóm ugyanis elég régóta benne van a drogellenes részében a dolognak, most beszéltem vele félórát telefonon a dologról. A következő dolgokra jutottam vele. És bocs hogy csak most vettem észre a topicot, nem két éve.
1., Ha rendőrségen feljelented, hogy fogyasztó, akkor nem sokra mész vele, a bírósági ítéletig hazaengedik, és akkor együtt kell élned vele, azzal a teherrel, hogy te feljelentetted, és ő ezt tudja, DE, ha sikerülne a szobájába bemenned, amikor ő biztos nincs otthon, és ott megnézned mennyi anyag van nála, és a mennyiség több mint 10g (asszem ez a kereskedelmi mennyiség), akkor a feljelentés sikeres lehetne, mert elvinnék, és lergalább 6 hónap kényszergyógykezelés
2., A "legjobb" megoldás, ha eladnátok a lakást, és elköltöznétek egy kisebbe, a tesót meg nem értesítenétek erről, bár attól még ő kinyomozhatja.
3., Volt-e már arra példa hogy ő bántott volna titeket? (nem olvastam végig a topicot, csak az elejét meg a végét). Nem jellemző a heroinistákra, de mégis, mert ha igen, akkor estleg el lehetne vitetni.
4., Ha írsz egy emailt, akkor megadom jóanyám telefonszámát, nevét, és vele is beszélhetnél. (írd meg azt is, melyik város, melyik kerületben laktok, hátha van ott ismerős a yardon). Megígértettem, hogy beszél mindenkivel, akivel tud, és próbál valami megoldást taláni a dologra. Úgyis elég sokkal tartozik nekem. :-)). De nem sok jóval bíztatott.
Remélem nincsen harag a beszólásaim miatt.
Összefoglalva csak annyit szeretnék mondani, hogy nem szabad semmitől visszariadnotok, ha csak halvány reményt is ad a megoldásra. Sajnos ez a helyzet már annyira súlyos, amiből nem lehet kijönni úgy, ne lennének nagyok az áldozatok. Kérdés csak az, hogy mekkorák lesznek ezek az áldozatok és ki/kik hozzák meg. Az öcséd eredeti egyénisége valószínűleg máris áldozat: az ilyen mértékben függő, de esetleg leszokott drogosok egyénisége már nem olyan mint előtte: gondolhatod, hogy egy ilyen dolog mennyire megviseli őt is.
Sajnos a jelenlegi helyzetben már luxus azért nem tenni meg valamit, mert nem érzed erkölcsösnek, vagy sajnálkozol megtenni.
Csak ennyi lett volna a mondanivalóm, nem kritikaként mondom, meg azt sem gondolom, hogy új ez számodra: csupán biztatni akarlak, hogy talán érdemes eltökéltebbnek lenni azokkal az eszközökkel is amiket eddig nem akartatok/mertetek bevetni - ugyanis úgy látom, hogy ez most az egyik legnagyobb akadály. :(
(és itt nem az aranylövés-féle megoldásokra gondolok, mert az szerintem is baromság, de legalábbis kényelmes megoldás EGY szempontból... a többi szempontból viszont... nos hagyjuk!)
Valamiért az az érzésem, hogy már eldöntötted, hogy mit kéne tenni, csak nem mered megtenni.
Akárhogy facsarod, mindig ugyanaz jön ki.
Van egy "öcséd" aki masszív narkós és minden segítség ellenére esze ágában sincs legalább megpróbálni leszokni.
Kikészíti a családot idegilek és anyagilag is. Ezenkívül még tönkretesz ki tudja hány másik embert/családot hogy megszerezze az anyagravalót.
Az első része a felsoroltaknak, tulajdonképpen csak a családotokra tartozik, hogy meddig tart a tűrőképességetek, hol húzzátok meg azt a határt, amikor világos lesz, hogy Ti, vagy ő. Hogy előbb hasba kell szúrjon, hogy végre hagyd kiugrani az ablakon, vagy egy kicsit előbb hagyod repülni egy nagyot.
A második része, hogy meddig hagyhatod, hogy sok más ismeretlen embernek kárt okozzon, az azért már nem kizárólag a családi ügy. Úgyhogy ha a börtönbe juttatáson hezitálsz, erre is gondolj.
edesanyad mit gondol a jelenlegi helyzetrol?
van meg benne komoly szandek, hogy valami ujat megprobaljon, ami segithetne? vagy mar feladta, es csak a veget varja?
Tudod, az a baj, hogy a javaslatok 90 %-a, bármilyen jószándékból írják is (amit, ha nem is látszik mindig, méltányolok ám!), vagy kivitelezhetetlen, vagy kisebb részben hajmeresztő baromság. Tudom, hogy erről a beírók nem tehetnek, de attól még a tények tények maradnak. Olvass vissza, ha van időd, rá fogsz jönni. Természetesen nem azért vetem el élből a javaslatok döntő többéségét, mert nincs kedvem hozzá, vagy mert letörött a bal kisujjamon a köröm. Igen, elvetem, mert nem kivihető, semmilyen szinten sem. Így nem jutunk semmire, ebben igazad van, de nyilván nem fogadhatok meg olyan - hangsúlyozom: abszolút jó szándékból jővő - tanácsokat, amiket a helyzetet ismerve nem alkalmazhatok.
Az első alapvető különbség, amit bár nem mondtál ki, de sejtek: a húgod le akart állni. Az én öcsém nem akar. Hasonlóan ehhez beszélgetni sem akar, pszichiáterhez menni sem akar, elvonóra menni sem akar. Gondolom, a szüleid azért tudtak elmenni anyagilag és érzelmileg a legvégsőkig, mert a húgod ebben legalább valamilyen szinten partner volt (hiszen írod is, hogy sikerült megmenteni - bár sok esetet látva és hallva ennek véglegességében nem hiszek). Az én öcsém nem partner semmiben. Itt nem arról van szó, hogy mi nem vesszük a fáradtságot, hanem arról, hogy ehhez ugye kéne egy másik fél is, ami viszont nincs meg; ennek hiányában mi meggebedhetünk akár, egy jottányit se tudunk segíteni. Hidd el, próbáltuk ezerszer, így és úgy és amúgy, mire rájöttünk erre az alapvető igazságra.
A fentiek hiányában természetesen "visszamenni" se lehet, még ha akarnánk, akkor se.
Együtt laktál vele egyébként amíg lőtte magát? Vagy viszonylagos (fizikia) távolságból nézted végig? Mert iszonyú nagy ám a különbség!
Az aranylövésről már tudod a véleményem, de azt el kell mondanom, hogy a börtön ötlete tőlem származik elsősorban. Nagyon sok mindent kiteregettem már itt, azt hadd ne írjam le, hogy miket bűnözik, de a hatóságok a tizedét nem tudják. A te húgod is bűnözött? A családon belüli lopásokat nem számítva.
"A tesód nem egy veszett kutya, amit le kell lőni, mert megharapja a gazdáit, hanem a TESTVÉRED!!!"
Igen, ez igaz. Ha bárki másom lenne, elhagyhatnám, de így nem tehetem. A tesóm fizikai értelemben tényleg emberből van és nem kutyából, de ennyi. Ha már a veszettségnél tartunk, az ember nem támad a saját testvérére, ugyebár? Én akkor vagyok az ő testvére, amikor ki akar zsarolni tőlem valamit. Nem, nem akarom lelőni, de ELEGEM VAN abból, hogy a testvériség okán még jobban tönkremenjünk mind a ketten, Anyu és én. Hidd el, idegileg, érzelmileg, és anyagilag is túl nagy a veszteség. Évek óta nincs egy normális ünnepünk, ezt még magasról le******, de egy normális hétköznapunk sincs! Évek óta! A testvérem?!?? Tényleg az?!?? És ez a tény mire jogosítja őt föl még azon kívül, hogy tönkretesz minket? Mit kellene még elviselnünk, csak mert megszületett? Öljön meg minket? Mert már csak az van hátra!!
nézd, én se drogellenes nem vagyok, sőt azt mondom, hogy a társadalmi drogosutálat többet árt bárminél, viszont ha olvasod Spin dolgait és még sok más ember tapasztalatait, akkor nem az az általános ami nálatok történt... és bizony a legtöbbször azért csak le kell lakatolni egy kemény függőt egy szobába, és az még csak a kezdet.
ha neked a lelakatolás emberi akkor igazad van, hülyeséget beszéltem :)
"egy drogosra nem lehet hatni emberi eszközökkel"
Ezeket a dolgokat te, honnan veszed??? Tényleg nagyon érdekelne? Tapasztalat vagy valami krimiben hallottad? Mert ennek így olyan a hangja nekem, mint egy náci kivégzőosztag torkolattüzének.
Persze alapvetően, ha ő nem akar magán segíteni, senki sem fog tudni rajta. De amíg nem érzi, hogy van értelme az életének (pl. a családja, akik szeretik és megszakad miattuk a szívük), addig nem fog ezen filózni. A hugomtól származik ez a hasonlat: ha bármikor átmehetek a szomszédba, ahol minden szép és jó, addig minek próbáljak "itthon lenni"?
Minek próbáljon két hétig szörnyű kínok között izadni-hányni a szobájában, ha nem látja értelmét, nem látja azt, hogy valaha is elfogadjátok őt. Persze ezt nem tudom pontosan, hogy ez hogy is van nálatok, de vmi ilyesmi lehet.
Az a baj, hogy én próbálok tanácsokat adni, aki tök hasonlóan gondolkozott a dologról, mint te és igazából én tényleg nem vagyok egy érzékeny vki és nem tudom beleképzelni magam egy függő helyzetébe. Ezt a két hozzászólást vedd csak amolyan elsősegély nyújtásnak. Diagnózist adni, operálni és terápiát javasolni én sajnos nem tudok, de majd próbálok más révén segíteni.
Egyébként nem akartalak megbántani, kicsit rosszul is fogalmaztam, szóval a lényeg az, hogy bármi, amivel segíthetsz rajta, NEM LEHET dilemma tárgya olyan tekintetben, hogy "jaj szegénynek ez lehet hogy nem lesz jó". Két okból sem: egyrészt a legrosszabbat kerülheti el a tesód, másrészt pedig ti is. Önzés is és önzetlenség is, bármi rosszat is kell vele tenni - ha jótéteménnyel már nem lehet mire menni.
Akármit is javaslunk neked, mindig megmagyarázod, hogy az miért nem jó, miért nem vihető ki. Talán igazad is van legtöbbször, de így nem jutunk semmire.
Nem könnyű... nagyon enyhén fogalmazol. Bocs, de a hozzászólásodból kitűnik, hogy a dilemmát tényleg "nem érzed". Akárhogy is döntök, megint ott tartok, hogy felelősséget vállalok az öcsém sorsáért, ami vagy rossz lesz, vagy még rosszabb, és mind a kettőben sáros vagyok. Ha hagyom, akkor azért, ha nem hagyom, akkor azért. Ha meghal akkor azért, ha nem hal meg, akkor azért.
"maximum azon filózhatsz, hogy hagyod meghalni a tesódat és úgy érzed, hogy nem vagy felelős,"
Hát nem is tudom mit mondjak, pedig asszem több tapasztalatom van a szituval kapcsolatban, mint itt sok nagyon "okos" emberkének. Lényeg: a hugom is hernyózott pár éven keresztül és én is hasonlóan éreztem magam, sokszor én is a pokolba kívántam már volna, hogy miért kell 3 másik normális ember életét is gajra tenni.
Az öcséd a leírtak alapján azért sokkal zűrösebbnek tűnik, DE: alapvetően biztos van vmilyen ok, amiért elkezdte ezt csinálni (azon túl, hogy a haverjai belevitték). Nálunk szerencsére a szüleim vették a "fáradságot" és a legvégső érzelmi és anyagi és mindenféle határaikig elmentek és úgy tűnik, hogy sikerült megmenteni a testvéremet. Ez igazából tényleg csak nekik köszönhető és ha belegondolok az én hozzáállásom mellett (had tegyem hozzá, hogy annyira különbözőek vagyunk, hogy szerintem a szereteten kívül nem nagyon tudtam volna segíteni, értsd: megérteni őt) már lehet hogy egy újabb szomorú statisztika lenne a MD vécés aranylövésesek között. De valszeg egy életre lelkiismeretfurdalásom lenne, így is van azért.
Szerintem kicsit vissza kéne mennetek és meg kéne vizsgálni, hogy mi motiválja ebben az egészben. Pl. családi terápia keretében (pszihiáterrel). Nálunk is uez volt, én az okos, sikeres, jótanuló, ezzel szemben ő azt gondolta magáról, hogy ő a buta, kövér kislány, akinek sosem adnak igazat. Persze ez egy ördögi kör, ami egyre fokozódik és rossz esetben heroin vagy öngyilkosság a vége. Azt értsd meg, hogy az öcséd vszeg teljesen más ember, mint te, vagy édesanyád, vagy ált. a "normális" emberek. Ebből kell kiindulni, de az elmondottak alapján nem hinném, hogy ha gyökeres változást is csinálnátok felé (sokkal több szeretet, beszélgetés, türelem), csak ti, külső segítség nélkül segíteni tudnátok rajta. Szerencsére nálunk több ember is felkarolta a hugomat és rengeteget segítettek neki. Persze ezt egy hosszú folyamat eredményeképpen, sok pszihiátert és orvost, lelki vezetőt kipróbálva.
Próbálok beszélni a családommal, hogy mit tudnánk nektek segíteni, de addig is könyörgöm felejtsd el ezt a sok baromságot (aranylövés, börtön stb.) amit itt a "normális" emberek írkáltak. A tesód nem egy veszett kutya, amit le kell lőni, mert megharapja a gazdáit, hanem a TESTVÉRED!!! És hidd el, ha sikerül kivégeznie magát, egy életre lelkiismeretfurdalásod lesz miatta. Ez egy ilyen dolog, nem választhatjuk meg, hogy kik legyenek a családtagjaink (pedig vhol mi választottuk őket), de hidd el hogy nektek dolgotok van egymással és ha sikerül megmenteni, akkor sokkal több szeretetet fog majd adni neked, mint bárki más.
hi, gondolom nem orvos vagy. az orvos is nyilván sajnálja adott esetben, hogy lábat/kezet kell amputálni, vagy ilyesmi, de ha nem teszi meg, a beteg meghal. Igyhát nem érzem a dilemmádat, maximum azon filózhatsz, hogy hagyod meghalni a tesódat és úgy érzed, hogy nem vagy felelős, vagy ha kell akár börtönbe is küldöd, és felelősnek érzed magad, ha ott esetleg baja esik. Nem könnyű, de világos hogy csak az egyik esetben van esélye túlélni.
Csernus doktor, ja. Ő adott először az öcsém kezébe Rivotrilt. Nem hiszem el, hogy nem tudta, hogy azt mire szokás használni heroinosok körében! Úgyhogy azóta is áldom a nevét buzgón.:-/
Hhhhhhhhh, kénytelen vagyok ismételni magamat. Lakásból kirakás nem működik, most a fenyegetőzéseket félretéve azért sem, mert max. a következő nap feltörné vagy feltöretné a lakás ajtaját. Többszázezer forintos zárakra nincs pénzünk (pedig hallottam az ún. 9 ponton záródó, elvileg tényleg feltörhetetlen zárról), csak "normális" zárakra, azt meg melyik betörő nem töri fel? Vagy ha ő töri fel/rúgja be, még betörésnek sem számít, mert abba a lakásba ő be van jelentve! Markos legény ismerősei neki vannak, nem nekünk... Látod, megint ott vagyunk az "erre varrjál te gombot"-nál.
Spin, régen is olvastam ezt a topicot és most is nézegetem. Az jutott eszembe, hogy az öcséd nem "csak" heroinista, hanem még g*ci is... Bár nem tudom, milyenek általában a "hernyósok", azt gondolom, hogy ez a kőkeményen szemétkedős-zsarolós-fenyegetős dolog nem mindegyikükre jellemző ennyire.
Szerintem az lenne a megoldás, ha egyszerűen kiraknátok Öcsit az utcára. A cuccait szatyrokba, ajtón a zárakat lecserélni (nem árt egy masszív ajtórácsot is csináltatni), és őt soha többé be nem engedni a lakásba. Ez valamennyire talán megijesztheti/elgondolkodtathatja. Ha még van benne félelem (az egyetlen dolog, ami miatt elszánhatja magát a leállásra), az ekkor előjöhet.
Tudod, a Csernus Imre (addiktológus, pszichiáter) szokta javasolni, hogy ha a drogos gyerek már tönkreteszi a szülőket, testvéreket is, ki kell tenni az utcára. Mert akkor kerül csak a srác döntési helyzetbe, hogy választani kelljen a "durva" heroinista életforma illetve a biztonságos családi élet között (kicsit sarkítva). Így most abszolút "benne van a tutiban", a heroinnal járó negatívumokat (pénztelenség, megvonás, utcán alvás, megaláztaások, éhezés stb.) nem kell megtapasztalnia, mert Ti anyukáddal biztonságos és állandó hátteret adtok neki. Ez kellene radikálisan abbahagynotok. Tudom, mondani könnyű. De - hidd el - nincs más megoldás. Áltatni persze nem akarlak azzal, hogy ettől a tesód "leáll". Talán igen, talán nem. De Te és édesanyád legalább nem mentek teljesen tönkre.
Zárjátok ki a lakásból, az első néhány nap után remélhetőleg "leszáll" rólatok. Az első időszakra ha tudsz, kérj meg néhány "markos legényt", hogy legyenek nálatok és agresszívan hajtsák el a tesódat, ha be akarna menni a lakásba.
Spin, csak az jár most az agyamban, hogy meg kell tennetek! Önvédelemből, a saját érdeketekeben. Amíg nagyobb baj nem törénik veletek.