Drága pici Életkém! Ennek a topiknak az a címe, hogy Költők Önképzőköre, (bár külön írva lehet, helyénvalóbb lenne), és nem az, hogy önjelölt (mű)ítészek napi (munkahelyi, kapcsolatteremtési, szexuális, stb. stb) frusztrációjának kiélési helye.
Én nem tartom magam költőnek, de szeretek írni. Azt gondolom, mindannyian, akik írunk ide, dilettánsok vagyunk. És az egyik dilettánsnak nincs joga belerúgni a másik dilettánsba azért, mert máskép dilettáns mint ő.
Abszolút nyugodt lehetsz. Költői munkásságod épp oly középszerű, mint itt bárki másé. Ide nem költők írnak. Eszükbe sem jut. Ide hétköznapi emberek írnak, akik csak annyiban különböznek más hétköznapi emberektől, hogy valami versféle formában szeretnék elmondani, hogy bajuk van, öröm érte őket, vagy boldogok. És veled ellentétben, ki mértékadó szellemiségnek gondolod magad, a legtöbb ideíró pontosan tudja, hogy műveinek hol a helye. De ha van esély arra, hogy az egyik idejáró megértse a másik testi, lelki, szellemi történéseit itteni írások alapján, akkor közös öröm van. Na ebbe a közös örömbe trappolsz bele Bunkókám páros lábbal, mert azt hiszed, kurvára hiányzik innen valaki, aki megmondja, mi jó és mi nem az. Ki kell, hogy ábrándítsalak. Úgy gondolom, a legtöbben tudjuk, hogy amit ideírunk, nem költői műremek. De írni, beszélgetni, ismerkedni jó. És ennek az egésznek ez a lényege. Csak te nem vetted észre. Márpedig drága pici Életkém, a Művészt leginkább az érzékenysége jellemzi. Ami neked nincs. Lecsa-Punk minden horrorisztikus morbidsága ellenére, számomra szenzitívebb jelenség, mint Kiskegyed. De ezen lehet vitatkozni. Nem baszogatni, belerúgni, felfalni, - vitatkozni. Költőien, mint kértem volt. És emberien, ha lehet. :o)
Mert az lehet, hogy neked nem tetszenek gyöngyvirág írásai, vagy nem tetszenek az enyémek. Ízlésed joga. De az izésed nem jogosít fel arra, hogy az íróba belerúgj. Nem rólam van szó, én leszarlak. Amitől függetlenül a verseid még tetszhetnének.
Kiegészítések:
1. Mire gondolsz?
2. Ha fölött, akkor pálcát. Ha lándzsát, akkor mellett. Ha már szólást idézel, idézd értelmesen, mert a két szólásnak eltérő jelentése van. Amikor pálcát törnek valaki felett, itéletet mondanak róla. Amikor lándzsát törnek valaki mellett, akkor kiállnak mellette. Te pálcát törtél gyöngyvirág felett, én meg lándzsát törtem mellette. Szólj, ha nem világos. :o)
3. Ez egy jópofa kihívás. Ez a,hogy merészelem? És milyen fenyegető! Verbálisan. Olyan vagy, mint nyuszika a vakondtúráson.
+1 Viszont elég jókat röhögök rajtad.
2: Szomorú lándzsát törni olyasvalaki fölött, aki a középszerűség ellen hadakozik. Szomorú a kritikai hangokat elnémítani és kisajátítani a szellemi földeket.
3: nem. nem neked. te senki vagy. te is egy senki vagy. te is egy... ki vagy TE, hogy kioktass? mit tudsz TE, ha már verset írni sem? Hogy merészeled kétségbe vonni az igazamat?
+1: Semmi sem viccesebb, mint épp a humortalanságod.
Egy kérdés: MIért nevezzÜNK füstölőnek valamit, ami okádja magából a füstöt?
Fáraszt az álszenti mentalizmusod.
Fáraszt a koituszba torkolló udvarlásod.
Fáraszt az elmaradhatatlan cinizmusod.
Fáraszt a múlandó barátsággal való bamba babrálásod.
Fáraszt a fékevesztett szolidaritó vérengzésed.
Fáraszt a meg nem nevezett problémád a világoddal.
Fárasztanak az elfolyósított haikuk hadai.
Fárasztanak az ügyeskedő rímkereskedő verslábai.
A mosolyfreskó neked szólt. Tudod, gyöngyvirág miatt... Mert mikor bele, akkor belém is... És én nem adtam okot. Gondoltam csinálok. Túl kicsi, vagy túl nagy? Csak költőien, ha lehet..
:o)
Két pofa sör,
meg fél szilva,
zsibbadt agyam
hordaléka magával
sodor, s partra vet, volt
már, hogy akartam kavargó
vizet, aztán elmaradt,
mint annyi más.
Lehetnék meggymag
torkodon, félúton döbbennél rám,
s aztán a méltatlan feladás: lenyelsz,
s jó képet vágsz hozzám, mintha kedved
telt volna bennem, ...leértem.
Ráktalan szirom, lehet, hogy nő?
Szemedben keresem vissza, ott biztosan
lehet, talán, ha albínó lennél, mégsem?
Kétlem, hogy tetszenél húsvéti nyúlnak.
A nyulakat levágják, ugye?
Persze, meg a rózsaszín malacot,
meg a fekete lábú récét, mindenevők
vagyunk, mondják a Brehm-ek,
s zabálunk is, ahogy belefér.
Két ujj közé
csippentett kehely:
illatminta, ez rendben van,
fél korty a nyelv hegyire , lassan
gördítem hátra, mindegyik bimbót megtalálta,
képem fölragyog, mint neon transzparens, a dugót már
megszagoltam, teljes a bor-rítus, bezuhanhatok gyönyörök kertjibe,
billen a palack, értőn villan a pincér szeme, nem először játsszuk,
tudja, hol van a taxipénz, pár üveggel odébb ő gyűr be
mocskos roncskocsi hátsó felébe, az meg majd kilök
a megadott címen, házmester húz be a kukák
közé, holnap jattot kap érte, ha meg nem
gebedek a bűzben, fél éjszakára
elűztem démonaimat,
de sáskáim rágnak
rendesen.
Aztán a tüzes vasaló
átszáll a szeret-szobán
s felkeni arcod a siratófalra.
Zarándokok jönnek, tisztelők,
meg kurvák, tétova részeg képedre
pisálhat célba, kénytelen őrzöd romlott
veséje kanmacska-szagát, s árasztod
egyre, ahogy süt rád a nap.
Megváltásodra küldök egy
bontóbrigádot, fanfárként
szól majd a légkalapács,
légy törmelék, lényegülj
porrá, s ne rúghass
senkit, te kis oktalan.
Amúgy békés eb. Ki-ki a maga békéjét éli, s abban a békében érzi jól magát. Benne kell hagyni.
Csak azon tanakokodom, hogy ez az Analizált békéje, avagy az SS-é...
Flagelleum Dei, valamiért eszembe jutott
Elvonom ajkamtól a szót,
meg a vizet, némán száradok,
csillag üzente fordultában: jól vagy,
meg vársz még, sebbel-lobbal érkezem,
leverem a vázát, ajtó csapódik, cserép
csikordul talpam alatt, nyakamban
lógsz, hangtalan tartalak, de már
remeg a lábam, zuhanunk
egymásban, éjszaka
sátrában, - lebegés
Elér a nap. Szívem meghamvad,
ablakot nyitok, a huzat magával ránt,
királylányt hagytam párnáin a hátam megett,
üzenet nincs, talán valami lenge illat marad,
megfoghatatlanul őrizhetetlen,
csak ráismerni fogsz,
ha érzed majd
valaha.
Roppant rámpákon
futok az égnek, reflektorok
követnek, míg látni lehet, éjjeli lepkék
csapódnak képembe, kiköpöm őket, magasztosan
emelkedem, mígnem seggembe csíp egy fülesbagoly,
mifenét mászkálok idegen portán, ha meg nem kell
az egere, ne zavarjam a vadászatát, leborítok balra,
igaza van, tó fölött szállok, titkok csobbannak,
fehér mini ruhádban a csónak alján hanyatt
fekve várod, mikor ér benned össze a
végtelen víz, meg végtelen ég,
s aztán egyedül lebegsz,
csak én matattok a
lábad között,
az is része a
végtelennek,
ahogy feszül a gerinc,
meg roppan a hát, rohadt
rossz helyen van az ülésdeszka,
kitalálok valami kínai pózt, s mikor
már nem fáj, beledermedünk, hát igen,
a zen tudhat valamit a türelemről, ez az
enyém itt, s hullámba olvadó víz-képünk a
jutalom, elutazom, mert itt lenni unok, elunok
mindent, mi nem álom, a valóság teher, nem érdekel
mit gondol rólam bárki, kitalálni akarom, magam fölé a fát,
meg az eget, éneket, s magán-Kánaánt, ahova nem lát oda, akit
nem akarok, megbúvok vakond kitúrta földben, fenyőkéregben,
szádbeli vízben, s tiéd leszek, ha lenyelsz, ki ne köpj, cigány
vagyok ütöm a kannát, emelgetem bagoly-csípte lomha
valagam, kitettem magamat ide, ablak elibe, vagyok
a muskátli, vagyok a nap, -
Bocsi, de a javaslatod elég gáz lenne,mert zagyva és értelme se sok(nem sértődtem meg),ráadásul úgy már mást jelentene és elvesztené az egyik lényegét; MONDÓKA.
Elgyotort arcok egy hosszu sorban
Megtort szemeikben napfeny csillan
Remeny mi nincs mar ...
meggyalazot jamborok
Urkalkodi aldozatok....
nekik enyi jutot
Egy eles hang... Banto es fajo
Es hust szaggat a gepuska golyo
Sziasztok!
Nagyon jó verseket is olvasni itt. Neveket nem mondok, nehogy vkit kihagyjak.
Jómagam is írogatok rímeset, prózait vagy csak olyan bölcselkedőt.Nekem az írás öngyógyítás, mélyen megszenvedett gondolatok, érzések, tapasztalatok halmaza, de asszem kimerűltem mostanság.
Nyomatok néhányat:
Mondóka
Üres, nedves, sivár magány
Maró örömöt benne találsz.
Nem kerested, ingyen kaptad
Józan eszed is fölfalta.
Gondolatod gonosz, kaján
Megszabadít majd a halál.
--------------------------
Az élet kusza vonalainak kínzó bonyolultsága, zagyva egybefonódásokkal és beteg összefüggésekkel teli ,szomorú megrághatatlansága és keserű köpete.
---------------------------
Torzó
Tudom miért utálok néha a tükörbe nézni.
Mert egy idegent mutat nekem.Egy arcot, ami az enyém ,de csak annyira , amennyire a porcelánteknős a polcomon.A tükör nem tud rólam semmit, ezért hazudik. Engem hazudik - magamnak.
--------------------------
Töredék,
foszlány,
tört egész,
rossz lány,
söpredék,
ország,
köpedék,
korbács.