Má megint nekem van itten okom örömködni... :-)))(szójjatok, ha mán unalmas, akkor abbahagyom...)
1. Tegnapelőtt a gyermekkel elmentünk lúdtalpbetétet csináltatni. El voltam rá készülve, hogy leadjuk a megrendelést oszt jóégtudja mikor, majd elhozhatom. Erre azt mondták 15-20 perc alatt kész, semmit nem kellett várni. Egy nagyon aranyos fiatal nő megnézte, lerajzolta, kikereste (kétfélét), megpróbálgatta, elmagyarázta,... Egy szóval minden simán, barátságosan, szakszerűnek tűnő módon ment. (Ezenközben a gyermek csak egyszer kapcsolta le a villanyt, és csak egyszer ejtette rá a félméteres fém cipőkanalat hatalmas robajjal a plexilapra, a frászt hozva evvel mindenkire... :-)))
2. Tegnap hazafele menet a járgány elkezdett idegesítő módon zörögni. Körbejárva felfedeztem, hogy valami nehézség lehet a rugóval, lengéscsillapítóval vagy mivel, mert a karosszéria leereszkedett és hozzáér a kerékhez, menet közben kölcsönösen koptatják egymást. Most beszéltem a szerelővel, aki azt mondta, hogy valami kis távtartó pöcök tört el, egy csavarból barkácsolt pöcökkel simán helyettesíteni tudta, 2-3000 pénzből kigyün az egész, hisz anyagkőccség nem is volt. Pedig a pesszimizmusom előtt már tízezrek lebegtek...
1. A dolgok jelenlegi állása szerint a lyányomnak a matek és a magyar írásbeli érettségije is jeles lett.
2. Ma elmentem a Földhivatalba, és kiderült, hogy azt, amit én akarok várakozás, sorszám nélkül be lehet nyújtani. Pedig azt hittem (legalább harmincan üldögéltek reménytvesztve), hogy sose végzek.
3. Elmúlt ez a párás, meleg monszunidő...
4. Ma egy olyan viccet olvastam itt a neten, ami tetszett :-)))) (Azt is mondhatom, hogy jót röhögtem...:-)))
5. Az élet szép (legalábbis van benne sok minden szép)!
Felgyülemlettek a köszönnivalók:
-köszönet a Világ Legjobb Nőjének, hogy amióta ketten moziban voltunk, törhetetlen a jókedvem,
-köszönet a Világ Legszebb N?jének, hogy lefényképezhettem, nem is egyszer,
-köszönet kedvenc 10teletbeli kislányomnak, hogy még mindig van hozzám türelme, nem is kevés,
-köszönet a világnak, hogy akkor is próbál nekem mindenféle jót közvetíteni, amikor látszólag nem bírom fölfogni.
OFF
Akkor nekem már nagyon okosnak kellene lennem. Elég sok kára van a hülyeségeimnek. Bár Valaki mindig segít, hogy helyrejöjjenek. Ideje lenne már tanulni belőlük.
ON
Hálás vagyok annak a Valakinek, hogy van és figyel rám.
off: jól látod :-)
sajnos, a tapasztalatokat meg kell szerezni ahhoz, hogy később ne kövesd el ugyanazt a hibát... mások kárán úgyse tanulsz annyit, mint a sajátodon
én is ezt szeretném... :-))
mármint hogy jó legyen Nekünk
(már sokszor baj lett abból, hogy én akartam irányítani a dolgokat, tkp. csak abból lett baj de rá kellett jönnöm, hagynom kell, hogy Más vezessen...)
1. Néhány napja - kb. 0 üzemanyaggal a tankban - baj nélkül elértem a bnzinkutat...
2. A macskánk tegnap este/ma éjjel több kismacsnak adott életet. Kicsit tartottunk a dologtól, nehogy olyan helyre menjen, ahol a kutya eléri vagy ahonnan nem tud kijönni (múltkor bement a pincébe, amit rácsuktunk, szerencsére másnap is lement valaki, de néha egy hétig is csak úgy zárva van), de ügyesen megoldotta.
2-3 napja (majdnem) egyfolytában hivatalokba járok, illetve zaklatom őket telefonon. Naponta természetesen többször is, mivel nem minden info fér bele a fejembe elsőre. :)
És mindig olyan kedvesek, türelmesek voltak, hogy el sem tudom mondani. És mindegyik hivatalban! Felajánlották, hogyha nem tudom kitölteni a papírokat, és nem tudok bemenni személyesen, telefonon keresztül is segítenek, bediktálják, ami kell.
Nyoma sem volt a tipikus (negatív értelemben vett)hivatalnoki viselkedésnek.
jól érzem magam! (és ez nálam nagy szó)
lehet, hogy holnapra elmúlik, de most jó így :-))
ezt köszönhetem a kedves embereknek, akik körülvesznek, a szép időnek és egy kicsit magamnak is
örülök annak, ami van, örülök annak, amíg tart...
Gyönyörű sárga mocsári íriszeket láttam az út szélén mukába jövet.
Egészen addig lehet csodálni őket, amíg vmi újgazdag építési vállalkozó "lakóparkot" nem épít azon a területen.:(
Pár hete kiderült, hogy túlfizetésben vagyok az Önkormányzattal szemben. Telefonon tisztáztuk, hogy ha bemegyek visszafizetik a pénzt. Persze napközben nemigen járok arra, beletelt vagy 3 hét mire most szerdán eljutottam odáig. Most is az ügyfélfogadási idő vége előtt 10 perccel értem oda.
A pénzügyi osztályon a leányzó emlékezett a dologra, és mondta, hogy ő rögtön a telefon után elintézte, a papírt kiállította, lejuttatta a pénztárba. Letelefonált, a pénztáros persze már elhányta valahova a utalványt. A leányzó, erre kedvesen, jókedvűen, szolgálatkészen újra előállította a papírt, lejött velem a pénztárba, előkeresett valami főnököket, akiknek alá kellett írni, megvárta, amíg kezembe kaptam a pénzt. Egy szóval nem morgott, hogy neki lejár már a munkaideje, meg hogy mi a fenéért nem jöttem korábban, stb. Egyszerűen jó volt ránézni, a munkaidő végén is valami olyan kiegyensúlyozottság, derű, kedvesség áradt belőle! Remélem egyre több ilyen ember fog dolgozni a bürokráciában (is)!
haliho
PS: Micsoda dolog, hogy csak nekem van itt hálálkodnivalóm? :-)))
Szombaton életemben először császármorzsát csináltam - és elsőre sikerült. Jó, jó, tudom, hogy nem a szakácsművészet csúcsa, de az ügyetleneknek is lehetnek örömei... :-))))
Még a kamaszlányaim is megdicsérték, ami azért nem kis szó!
1. Tegnap este felvidított az óvodás kisfiam (6), akinek mostanában hullanak ki a fogai. A testvérei szóvá tették, hogy milyen fogatlan, ő pedig az óvistárs Katával hozakodott elő. Ez kb. így hangzott:
"A Kata egy fogatlan vén banya. Neki már 5 foga kiesett, és rádásul lány is..."
2. Ráadásul tegnap megjött a papír, hogy vihetjük abba a - nem körzeti - általános suliba, amit kinéztünk neki.
Ma egy új sütit próbáltam ki. Hááát... Először úgy felfújódott, hogy kirepedt a teteje, aztán, amikor kivettem, mintha kipukkadt volna, kilapult az egész. A krém se lett valami tökéletes. És persze este fél tízre lett kész. A hála a fiúké (férjem és fiam), akik azt mondták, nagyon finom (és ettek is belőle rendesen).
Íme: a tanulmányt a kötet szerkesztője tegnap el is fogadta. A dicséretek közül mégis a nem szakmait emelem ki, a belefogalmazott emberséget...
---
További hála: igazi, együttműködő segítséget kaptam a lányomtól meg valaki mástól.
---
A szerkesztő bizalmát köszönöm meg, aki kivárta, "kipréselte" belőlem az írást.
Ma reggel befejeztem azt a tanulmányt, amelyet február végéig kellett volna leadnom, de különb s különbféle okok miatt erre nem voltam képes. Túl a szakmai jelentésén, önterápiám állomása...
(Kedves Mumu, meg a "Teterápiádé" is...)
Merengue-t táncoltunk egy baráti társasággal. Ez egy teljesen őrült latin tánc. (Bocsánat, ha valaki másképp tudja. Ahogy mi táncoltuk, az legalábbis teljesen őrült volt.) Marha gyors, csak lépegetni kell előre-hátra meg oldalra és rázni kell közben a csípőnket és a fenekünket és rengeteget lehet nevetni. Már ahogy mi táncoltuk.