Alapvetően kétféle kapcsolatfelvétel van: a szakmai ismerkedős meg az ismerkedős. Szakmai ismerkedősnél az ügyféljelölt jött egy szakmailag megfogalmazott igénnyel,, ezt kell lekezelni. Erre lehet küldeni kezdőt, ha a terméket ismeri, el fog boldogulni. A másik vonal nehezebb, amikor egy vadidegennel "csak úgy" el kell menni beszélgetni, kávézni, ebédelni, és a végén üzletnek kell kijönni belőle. Ide sok megérzésre, diplomáciai érzékre, tapasztalatra van szükség. Ennek a legelejét lehet rábízni a kezdőre (jónapotkívánok, XY szeretne Önnel találkozót egyeztetni... trallala). Vagy szakmailag szűrjük, meg kell tudni, hogy használnak-e az adott témára valamilyen megoldást. Ha itt elhajtják, akkor előszűrésnek hívjuk, mert kudarcnak olyan ciki hívni :)
Erről van szó. Mindenki a képességeinek/gyakorlatának megfelelő munkát végezze. Ez nem diszkrimináció. A kislányok viszont sokszor az előszűréshez sem elég jók, és ez az igazán gáz.
Egyébként mit jelent nálatok az előszűrés? Ha kiküldesz egy kezdőt felmérni a terepet, akkor valószínűleg a partnertől sem a cégvezető jön. De az állásinterjúra ez ember nem küldheti maga helyett az asszisztensét az előszűrésre. :)
Persze, hogy csak az elejét bízzák rájuk, de abban az illetőben, akinek az első benyomása egy ilyen interjú volt, eleve rossz benyomás alakul ki a cégről, még ha később el is nyeri az adott állást. És senkinek sem kellemes végigülni egy ilyen interjút, ráadásul úgy, hogy még jó képet is vágjon hozzá. Szóval nemcsak azok alakították/alakítják ki ezt a fogalmat, akik nem jutnak tovább, hanem azok is, akik igen.
Nem. Pont ugyanarra használnám, mint amire a HR-es lánykákat használják: előszűrésre. Szerződéskötéshez csak senior mehet, néha még ő is kevés, akkor a cégvezetésből valaki.
Te egy kezdő fősuliról kipottyant sales-es palántát elküldenél, hogy a cégedet képviselje egy fontos üzleti tárgyaláson? Nyilván nem. Ez azt jelenti, hogy diszkriminálsz?
Húgom egy kisebb fejvadász cégnél gyakornok, ő vont egy párhuzamot, a "fiatal, kommunikatív, cserfes" HR-es és a toborzási feladatok között. Szerinte a felvételi folyamat elejét bízzák a cégek a fiatalokra, és mivel az álláskereső sokszor túl sem jut rajtuk, kialakulhatott a HR-es p...k fogalma, holott nem csak belőlük áll a HR.
Egyébként ki lenne a mester a HR-ben? Az a valaki, aki arcelemzéssel, horoszkóp alapján, CPI-teszttel vagy grafológiával gondolta kiválasztani a megfelelő munkatársat?
"ha 30 éves korodra nem vagy projektvezető, menedzser, szakértő, generalista, specialista, anyámkínja, akkor eláshatod magad."
Ha az vagy, akkor is. Mostanság megkaptam egy teljesen önálló projektet, hát van ferde szemmel nézés a másik oldalról. Mondjuk engem már nem nagyon érhet meglepetés a témában (dehogynem).
Mellesleg nem bírom ezt a meghasonult hülye társadalmat, ha nincs gyerekem, önző némber vagyok, akiről gyerektelenségi adó formájában az utolsó fillérjét is le kell húzni. Állást nem kaphat, mert úgyis megy szülni. Ha van gyerekem, és mellette dolgozom, önző, karrierista némber vagyok, szegény kölyök senyved a bölcsiben. Ha nem dolgozm a gyerek mellett, jön a "szakértői" cikk, hogy "Anyák, húzzatok dolgozni" (meg a te anyád, paraszt, reflektálva erre a cikkre: http://index.hu/velemeny/eheti/e7i080616/). Ezek alapján úgy döntöttem, a saját fejem után megyek, és pont.
Missparker, a cikkben arra is volt eset hozva, hogy egy pasit akkor rúgtak ki, amikor kiderült, hogy a 2. gyereket várja a felesége... :( Na bazz, hogy már egy pasinak se lehet gyereke...
Amúgy szerintem a kis HR-es kislányokat 5 de akár 10 (!) évig közelébe se engedném önálló interjúnak. Addig tanuljon. Telefonon interjú-egyeztetés, eredményközlés: 1 év, adatbázis frissítés: 1 év, pályázó tárgyalóba kísérése, tea-kávé kínálás: 1 év. (ezek mehetnek párhuzamosan) Interjún csendben ülünk: 3 év, írásban véleményt alkotunk a pályázóról (de NEM ez a felvétel alapja, csak a főnökével megbeszélik, hogy hol tart a HR-es kislány emberismeretben, véleményalkotásban, prezentációban): 3 év, mindenféle statisztikák összerakása: 4 év (az előbbiekkel párhuzamosan)... Esetleg interjúztató helyettesítése végszükség esetén, ha különösen okos: 2 év (de már a vége felé, nem az elején) önálló interjú "mentorral", aki ül és figyel: min. 1 év. stb. De nem rögtön bedobni a mélyvízbe a kislányt.
Na persze, itt is érvényes az "egy nyáron meggazdagodni" vágy, csak itt 1 nyár alatt karriert kell felmutatni, hiszen ha 30 éves korodra nem vagy projektvezető, menedzser, szakértő, generalista, specialista, anyámkínja, akkor eláshatod magad. :(
Errol tudnek meselni, mikor kozepvezetot kerestek egy nagy magyar biztositonal. Egy frissen vegzett HR-s holgy vezette az interjut es a szituacios gyakorlatokat. Vegig rohogcselve, mint egy 12 eves bakfis lanyka, majd ezek utan irt egy olyan jellemzest ami koszono viszonyban sem volt a valosaggal. Nem kicsit voltam duhos mikor megkaptam a jellemzesemet, amit o irt rolam.
A vicc az egeszben, hogy nehany honap mulva mentem mashova ugyanilyen interjura es ott ugyanezekre a szituaciokra es tesztekre, meroben mas eredmeny jott ki. Pedig kozben nem valltoztam semmit szerintem.
Ez azóta jött infó, mert nyilvánvalóan foglalkoztat a téma, kérdezgetek, beszélgetek róla, ahol lehet. Lássuk be, a megélhetési gyes-t választók és a jó állásban lévők közös halmaza kis elemszámú. Ez a nőci azonban beleillik.
Egyébként érdekes, hogy csak a nőknek jut ki a megalázó kérdéshalmazból, mintha egy pasi nem mehetne gyedre, nem nősülhetne és változhatna meg ettől.
"Ismerős mesélte, hogy van egy alkalmazottja, 4 hónapot dolgozott, majd elment táppénzre, mert terhes lett. A táppénz x részét ugye a munkáltató fizeti. Gyerkőc megszületett, a 100 nap szülési szabadságot is ki kellett fizetnie, 3 év gyes. Már a 3. gyereknél tart a nőci, 7 éve nem is látták a cégnél, de még mindig fizetnek utána mindenféléket." Par hete, amikor megjegyeztem, hogy az az oka Magyarorszagon az ilyen iranyu diszkriminativ kerdesnek, hogy nagyon sok penzt ratolnak ilyenkor a munkaadora, le lettem hurrogva, hogy aki ezzel foglalkozik, vagy nem tud nehany hetet esetleg egy-ket honapos plusz fizetest adni ilyen esetre, az egy szar ceg.
Tovabbra is latok ok, okozati osszefuggest, korrelaciot a ketto kozott. A masik, amit szoktam mondani, hogy a gyerek miatti tappenzt egy reszet is a munkaadora toljak stb. stb.
Huszonéves hp-k: lapátra velük, mondanám elsőre, de humánus énem azt sugallja, hogy adjunk nekik előtte esélyt, hogy kiderüljön, tényleg bunkók-e, vagy csak gyakorlatlanok. Gyakorolják be a szakmát mondjuk úgy, hogy egymást interjúztatják /élesben persze/. :P (Mellesleg ezt szívesen végighallgatnám. :P)
A lényeg, hogy egy bizonyos színvonalat elért jó szakembereket nem kéne odadobni ilyeneknek, még előszűrésre sem. Ez csak a cég image-ét rombolja.
Szvsz eleinte csak saját magához hasonló kaliberű egyedeket interjúztasson az ifjonc HR-es, ahogy fentebb is írtam. És azt is csak akkor, ha előtt össze tudott írni (nem ollózni!) egy oldal értelmes(!) interjúkérdést a behívandó interjúalany önéletrajzához kapcsolódóan. Szvsz a legtöbben már itt elbuknának...
Wolf Gáboros hirdetés kapcsán a kreativitásról: nagy divat lett az álláshirdetésekben, ami szvsz hülyeség. Csudival ellentétben én azt gondolom, hogy nagyon kevés az igazán kreatív ember. (Szerencsés esetben azok dolgoznak a reklámvilág kreatívosaiként - bár sok reklámot/hirdetést látva biztos vagyok abban, hogy ez nem így van. :P) A legtöbben még a problémamegoldás szintjéig sem jutnak el, nemhogy kreatívok legyenek. A cikkben az volt világosan megfogalmazva, hogy nem kell kreatívnak lenni, viszont jó problémamegoldónak igen.
A hirdetés amúgy szvsz messze kimagaslik a sablon álláshirdetések közül, de a "wolfgáborelőttleborulós" hangulata nálam sokkal lehúzza, mint Csudinál.
Persze, nyilván vannak visszaélések, de szvsz nem tipikus. És amögött is lehet kényszerhelyzet, amikor az ember nem tud mást tenni. Én egyik ismerősömmel az volt, hogy ki akarták rúgni, de terhes volt, és emiatt ugye nem lehetett. Megszakadt a terhessége (nem csodálom, abban a légkörben...). Kénytelen volt új munkahely után nézni, mi mást tehetett volna? Egy év után ment el onnan szülni. (És két év után visszavárják.)
Te már az extra veszélyes kategória vagy (megfelelő kor, férj, családi ház "kipipálva"). :P
És teljesen logikus, hogyha most új állásra pályázol, akkor közben otthon már a gyereken ügyködtök... (Bocs.) Csak tudnám, hogy az okos HR-es ilyenkor mit gondol?? Szerinte tényleg életszerű az, hogy valaki pont akkor vált munkahelyet, amikor gyereket szeretne? Szerinte mi értelme van 9 hónapra új munkahelyet keresni? Mert szvsz semmi.
A 12. hét után be kell jelenteni, mert a kismama védettséget élvez a rendes felmondás alól. Szóval lenne idejük mást keresni, de vagy nem is akartak, vagy kamu a sztori.
Aztán tényleg van, aki keményen visszaél ezzel. Ismerős mesélte, hogy van egy alkalmazottja, 4 hónapot dolgozott, majd elment táppénzre, mert terhes lett. A táppénz x részét ugye a munkáltató fizeti. Gyerkőc megszületett, a 100 nap szülési szabadságot is ki kellett fizetnie, 3 év gyes. Már a 3. gyereknél tart a nőci, 7 éve nem is látták a cégnél, de még mindig fizetnek utána mindenféléket. Mondtam, hogy ugyan csináljon már egy másik céget, mentsen át oda mindent, az előzőt meg szüntesse meg jogutód nélkül. Egyszerűen másképp nem szabadulhatna meg ebből a helyzetből.
A cikkírónak is van egy hülye stílusa, hogyaszongya, "nem korrekt az a magatartás, ha a frissen kiválasztott személy a következő hónapban szülési szabadságra vonul". Basszus, ráadásul nő. Nem tudom, ő úgy mérlegel gyerekcsináláskor, hogy ez korrekt-e vagy sem a munkáltatóval szemben? Ráadásul ilyen helyzetben sem kell feltétlenül rosszindulatra gondolni. Másik ismerős stresszes munkahelyen dolgozott, utálta, feszült volt, a gyerek se jött össze, ezt el is mondta állásinterjún, felvették. A munkahelyváltással megszűnt a stressz, teherbe esett. Most ő a rohadék a cég szemében, szóval tuti nem veszik vissza gyesről :(
A legjobb, hogy "foganóképes". Fogamzóképes talán. A "mi a férje foglalkozása" nem tudom, mitől cseles kérdés.
Egyébként igen, úgy gondolják, hogy ha itt vagyok 31 évesen, akkor biztos az első pillanatban elrohanok szülni, mert már x éve férjnél vagyok, ráadásul.
Ja, a másik ami vicces, hogy egyszerre négyen mentek el szülni egy munkahelyen, szörnyű problémát okozva ezzel a munkáltatónak és az ottmaradt kollégáknak. Tudtommal a harmadik hónap után már egyre nehezebb titkolni a terhességet, amelyik munkáltató meg olyan béna, hogy nem kezd el időben pótlást keresni, az szvsz megérdemli.
Persze az is lehet, hogy a cikkben említett munkáltató olyan szerencsétlen, hogy a négy nő bizonyára összeszövetkezett ellene, a fogantatást direkt sikerült egy időpontra egyeztetniük, valamint együtt titkolták, hogy terhesek, majd a harmadik hónap környékén együtt jelentették be, hogy most akkor betegállományba mennek, és másnap már be sem jöttek dolgozni.... Teljesen valószínű...
Szvsz a legtöbb esetben nevetségesek ezek a diszkriminációk.
Mert pl. ugyan mitől paráznak egy 35 éves egyedülálló nő esetében? Hogy az interjúról hazafelé menet belebotlik álmai férfijába, akitől ott helyben teherbe esik, és 9 hónap múlva elrohan szülni? Persze, mert ez tipikusan így szokott lenni az okos diszkrimináló HR-esek szerint, mi? Fő az emberismeret és az életszerűség...
Még ha a szóbanforgó nő szeretne is családot, ahhoz előbb egy férfi is kell, akit azért a gyerekvállalás előtt szokás megismerni, majd valszeg jön egy költözés is (össze-, nagyobba stb.), és aztán elkezdhetik a "gyerekprojektet", ami egyáltalán nem biztos, hogy rögtön sikerül, de ha mégis, akkor is min. 9 hónap ugyebár. Alsó hangon is két-három év, de simán lehet akár öt is. Ettől aztán nyugodtan felveheti a nőt dolgozni. Mert mi garantálja, hogy ha pl. férfit vesz fel, akkor az 2-3 vagy 5 év múlva nem lép le? Semmi. Szóval ez az egész egy nagy baromság.
Bár nem meglepő olyanoktól, akik szerint a "Mi a férje foglalkozása?" cseles kérdésnek számít...
Ezen felül még durva, hogy benne van a cikkben, a "munkavállalók úgyis hazudnak". A poén az, hogy ez csak prekoncepció, soha nem derül ki, vajon igazat mondott-e egyes esetekben. Egyébként tényleg az lehet a megoldás, amit Csudi javasol: minden magánéletben vájkáló kérdésre, felállás és elköszönés a jó válasz.
A cikkben két dolog verte ki nálam a biztosítékot, az egyik, hogy az egyedülálló munkavállaló azért teljesít 150%-on, mert úgysincs más dolga. (ja, anyád)
A másik, hogy egy említett HR-es kislány azért volt bunkó és megalázó a középkorú jelentkezővel szemben, mert így kompenzálta a hozzánemértését.
És ezek után a cégek még azt gondolják, hogy a munkavállalóval kell CPI tesztet kitöltetni? Előbb talán cégen belül kellene utánanézni, ki mikor vizelt be utoljára...
Nem kellene. Nekik marad annyi mobilizálható vagyonkájuk, hogy mielőtt a plebsz kiforgatná belőlük, a likviditásukat átkonvertálják egy Marion-szigeteki odaútra
Ez a Marion-szigetek merre van? Még sose hallottam róla, csak Mariana-árokról. Na, oda mehetnek, csak odaútra... :ĐĐĐ
Amúgy én nem tudom milyen módszerrel tanultam olvasni, de az könyvre emlékszem. Volt benne apu, anyu, Ági és Gubanc, a kutya. :) Év végén meg jutalomkönyvet kaptam a szép olvasásomért.
A nyelvtan tényleg uncsi, de csak az elemzős része. A szóetimológia kifejezetten érdekes. A helyesírásról meg annyit, hogy gépelve én is elrontok sok mindent. Pl. a zs az sz, és fordítva.
Engem a helyesírásnál is jobban zavar a stílus. A 'valami valamire kerül' szerkezettől kifejezetten a frász jön rám... ugyanígy a mindenáron való hivataloskodásról, az idegen szavak nyakló nélküli használatától, a közhelyektől és bullshitektől (pl. 'mai rohanó világunkban' vagy 'nálunk az ember az érték', ja, minimálbéren, meg kifizetetlen túlórával)...
úgy néz ki, hamarosan váltani fogok, interjúkra járdosok meg minden
viszont nem tudja valaki, mennyit keres kb. egy kisebbfajta ill. közepes szakmai internetes portál szerkesztője? .. ill. ha a tartalom megjelenik neten meg magazinban is? nem nézek ki belőle túl sokat...