Inkább nem másolok be mindent, csak adok egy szubjektív háromsoros összefoglalót, aztán megírom gondolataimat vitaindítónak.
Tehát a vita onnan indult, hogy felmerült, a bukást az olcsó rabszolgák kifogyása okozta. Ezt én vitattam, hisz az olcsó rabszolgák utoljára a II. században Traianus idejében voltak meg, és a birodalom mégis csak sokkal később hanyatlott le.
Aztán volt még két szempont, ami felmerült: nem volt megfelelő kommunikációs hálózat, illetve kiirtották az erdőket a mediterráneumban, ami tönkretette a hajózást.
Az erdőkről keveset tudok (hátha valaki többet!), de a kommunikációs rendszerről a következő hozzászólást szerkesztettem (ami válasz
erre):
Az nem vélemény kérdése, hogy a birodalom legalább négyszáz évig teljes kiterjedésében fennállt. Ergo meg kellett lennie a megfelelő kommunikációs rendszernek a birodalom fennmaradásához... Máskülönben a birodalom nem áll fönn ennyi ideig.
egy idő után nem ment már az a metodikaEz nem magyarázat. Miért nem? Igaziból végig működött. A katonai parancsnokok (és helytartók) meg mindig is lázadoztak, ha a központi hatalom gyengült. A Kr. e. II-I. század tele van polgárháborúval. Egyébként sem a polgárháborúk miatt omlott össze a birodalom, az túlélte a Marcus Aureliustól Diocletianusig tartó zavarosabb időket, meg a későbbi és korábbi kisebb polgárháborúkat is. Végülis az V. század elején a birodalom szinte teljes területe még intakt. Aztán 410-ben kiürítik Britanniát, mert a gall limeshez kell az erősítés. Néhány évvel később elveszik Gallia, kisvártatva Hispánia, majd Africa. Az V. század közepére a Nyugat-Római Birodalom már csak Itáliából áll... Ez nagyon hirtelen dolog. Ha előtte évszázadokig nem volt technológia a birodalom kormányzására, akkor miért pont hirtelen fél évszázad alatt történt az összeomlás?
A magyarázatnak nyilvánvalóan köze van a népvándorláshoz. Két lehetőség van: vagy Róma annyira meggyengült, hogy már nem volt képes védekezni, vagy pedig a támadások annyira megerősödtek, hogy már nem volt elég a korábbi infrastruktúra. E kettő valamilyen lineáris kombinációja az ok, persze csak közvetlen ok, hisz a gyengülést, illetve a barbárok erősödését is magyarázni kell.
Ráadásul a III. századtól a közigazgatást elkezdik decentralizálni, a nyugati részeket társcsászárokra bízzák. Ez is magyarázatot kíván. Előtte miért volt jó legalább kétszáz évig (mondjuk, Kr. e. 31-től a Kr. u. II. század végéig) a centralizált közigazgatás?
A dolognak megintcsak valószínű köze van a megváltozott külpolitikai fenyegetéshez. Korábban a helytartó képes volt saját erőforrásaival megvédeni magát, és csak ritkán volt szükség arra, hogy erősítést kérjen - értelemszerűen a császártól, aki a közvetlenül fölötte álló szint. Amikor már Rómával közel egyenrangú erejű barbár hadseregek fenyegetnek, akkor már nem elég egy helytartó erőforrása, és sokkal gyakrabban kell erősítést kérni. Ezért aztán kritikus, hogy a császár közel legyen a hadszíntérhez - ami fizikai képtelenség, hisz a hadszíntér a Szaszanidák felé éppúgy lehet, mint a Balkánon (ez még mindkettő Bizáncból egész jól kezelhető), Pannóniában, vagy Galliában. Na, Gallia és a Szaszanidák már egy központból nem védhető... Így a hatalmi centrum kettéoszlik.
Egy darabig az egyik fél a másik fölött marad, ám idővel a kapocs mind formálisabb, és értelmetlenebb. A keleti császárok nem nagyon segítik az elvileg hűbéres nyugati társcsászárt, az meg vagy nem tudja, vagy nem akarja veszélyben segíteni a keletit - a birodalom kettészakad.
