erről a kamerás dologról a Die Hard II jutott eszembe. Ott Bruce Willis megmenti a terroristáktól a világot (legalábbis a repülőgépeket) a felesége is ott volt az egyik gépen és ahogy találkoztak volt egy forró csókjelenet. Akkor a riporter nő eltakarta a kamera objektívjét, hogy ez már személyes. Na én ma nem mentettem meg a világot, de ami utána jött az igaz, csak nem volt ott a nő. De a kamerásnak tetszhetett a műsor.
-balazs-
Végignéztem a fellelhető hendikep/szigetfutás eredményeket, és bizony előkelő helyen állsz ezzel a 18 percen belüli teljesítményeddel! :)
2000-ben 4-en futottak 18 percen belül:
június 17:06 Berecz Lajos
június 17:21 Tóth Tivadar
november 17:39 Pártos Péter
december 17:57 Kovács Kriszta
2001-ben Pártos Péter 4-szer is odatette magát: 17:19, 17:23, 17:33 decemberben!, 17:35. Szeptemberben Hermann Tivadar 17:55-öt futott még ugyanebben az évben.
2002-ben senki nem futott 18-on belül.
Ami az előző éveket illeti, arról a szervezők tudnának mesélni, de a honlapon ez az érdekes mondat is olvasható:
A már nem fiatal Szekeres Ferenc többször futott 16 perc 45 másodpercet (akkor mégis fiatal?).
még jó, hogy vittem a visegrádi oklevelet ami egy New Balance cipő átvételére jogosít, mert ott voltak Józsiék és nagyon rendesek voltak. Nem kell Pestre mennem érte, csak Miskolcra és nem is a nyeremény cipőt kell átvennem, hanem megegyeztünk az egyik csúcsmodellben. Bár mikor megláttam melyiket is nyertem nem értettem, hogy egy maraton győztesének, miért olyan cipőt adnak, ami 90-100 kilós emberre van tervezve???
Valahogy felszenvedtem magam a tetőre és még volt 50 méter már síkon. Ott már tele volt ismerőssel, pacsi majd befutás. 5. hely. A kamera 2 percig követett, nagyon ki voltam merülve. Szerintem nagyon megviselt arcom volt. Elegem volt a Powerade-ből, így maradt a víz. Kerestem egy hűvös helyet és kifeküdtem. Ehhez képest a monacoi egy sík pálya. Az időm 2:46:15. Ez volt a 10. maratonom, de ennél csak 3 rosszabb van. Végül is elégedett vagyok, de úgy érzem nem megnyertem az 5. helyet hanem elvesztettem a 4-et. Talán ha nem próbálom Janit beérni, hanem csak a 4. helyemre vigyázok, nem lett volna gond. De Laci azt mondta, a 4-et nem veszélyezteti senki, menjek nyugodtan. Ha nem tévedek el, ha nem állok meg frissíteni 6x. Eddig soha nem álltam le ilyenkor, de msot úgy döntöttem kipróbálom. Nem tudom, mi a jobb: veszteni 20 mp-et a magállással, de ez többet hoz, mert eleget frissítettem vagy futás közben felkapni, de akkor nem pótolok eleget. A célban mondta Zoli, hogy most 1-1 az állás (Visegrád én, most ő). Majdnem lekéstem az eredményhírdetést, mert akkor találkoztam Repivel, de azért oda értem, ami annyiból szuper volt, hogy ilyen illusztris társaságban még nem álltam dobogón. Na nem mintha sokszor álltam volna már ott. Nagyon szép serleget kaptunk és a pénz is jól jött. A Powerade-nek már nem örültem. Azt mindek adni vajon egy eredményhírdetésen?
Csodálkoztam, hogy a böszörményiek nem mondták, hogy nem várjuk meg az eredményhírdetést. Előtte még vettem egy jó forró zuhanyt (már miután össze tudtam kaparni magam annyira, hogy elsétáljak addig). Az arcom szépen megpirult, de engem a meleg nem zavart annyira (készültem rá egész héten, a medence partján bemelegítőben ültem szerdán és csütörtökön is 30-40 fokban).
Rajt előtt jó volt, mert mindenki kérdezte a másikat, hogy melyiken indul és ment a számolgatás ki hová érhet oda.
Azért nem vagyok csalódott, elsőnek nem olyan rossz, jövőre meg már a pályát is ismerem majd.
Gratulálok a többieknek, mert sajnos nem találkoztam csak Repivel a célban, de ez kemény menet volt.
És még ezután jött a neheze: 5 km 21:39. De ekkor felértünk a sipályához. Onnan irány le, majd megláttam Lacit. Beszúródott az oldalam és megállapítottam, hogy ha én Olasz Laci után megyek mindig így járok (Bogácson is így volt). Nem kapcsoltam rá, mert sok volt még hátra, meg hát nem is fűztem hozzá reményt, hogy utólérem. Aztán nagyon megfájdult a derekam, de utólértem Lacit. Együtt mentünk a 24,5-es tábláig, majd azt mondta megfoghatom Bogárt menjek (bár addig is mondta, de nem akartam menni egyedül). Majdnem igaza is lett, olyan közel kerültem hozzá, hogy 5 mp-enként nézegetett hátra. De én megálltam a 30. kilinél frissíteni, mellette meg ott ment a kocsi, így ő nem állt le. Ez a 10 kilim 36:30 volt. Összeszedtem 20 mp hátrányt és utána már csak szemmel tudtam követni. Megpróbáltam még gyorsítani és újra megláttam, de aztán úgy eltünt a kanyargós utakon, hogy nem is láttam többet. Gyanús volt, hogy ahol futottam alattam is volt két út, de ott sem volt. 30-tól 35-ig mág lett egy 17:38-as ötezrem, aztán megint megálltam frissíteni. És 36 után lett végem. Úgy ment el mellettem Zámbori Zoli (ezt a nnevet sosem bírom megjegyezni, de most talán jó lesz), mintha állnék. Nem is hiányzott sok. Ez az 5 km 19:45. És még most jött a neheze. Az utolsó 2 km majd 12 perc lett. Gondolkodtam a 41. után, hogy kész megállok, mert nem bírok már felmenni. Folyton hátra felé figyeltem, mikor ér utól valaki. Biztattak, hogy menjek, mindjárt ott a teteje, de a lábam már nem akarta tovább.
én kihagytam a csütörtöki átmozgatást, de a tegnapi tésztapartit nem. Annyi előnye volt, hogy kiderült, a háztól másfél órára van a versenyközpont, így reggel korábban kell indulni. Volt egy kis eső is tegnap, reméltem, hogy mára lehül a levegő kicsit, de az eredményt tudjuk. Mondták, hogy a rajt 11-kor lesz, így viszont mégis tovább aludhattunk.
Mégis sikerült elég későn kiérni ma reggel, majdnem lekéstem a rajtot is. Nem tudom honnan vettem, hogy ott lesz iSTVán is. Mosival találkoztam tegnap este, Repivel meg csak a rajtnál. Mással sajna nem. Elég szép mezőny jött össze, de ez eloszlott a 10, 21 és 42 km-en indulók között. Az első pár km-en együtt ment a 3 távon induló mezőny, majd 5-en maradtunk mikor szétváltunk (Bogár, Zabari, Olasz Laci, Berecz és én). Az első kettő meglépett olyan 7 körül, mi 3-an maradtunk együtt. Az első 5 kili 3:34-re jött ki. Aztán ahogy letértünk az útról egyedül maradtam, nem sokkal később el is tévedtem, de csak vagy 100-200 métert. Először indultam azt sem tudtam jó felé megyek e. Laciék sehol nem voltak, reméltem, hogy hamarosan meglátom a 15-ös táblát. Ez a 10 km 41:06 lett. Nagyon kemény volt.
először úgy gondoltam, hogy irreális ez a 3:10 öt kilin, de aztán rájöttem, hoy Rólad van szó. Én pl. egy km-en is csak 3:15-öt tudok, ha azt 8x kell csinálni, közte pihenővel. De ezt beszéltük a múltkor, hogy Te röviden gyors vagy, még a múlt emléke. Szóval ha minden ideális lesz egy jó futáshoz akkor a nem is olyan távoli jövőben már reális lehet ez. De ezt FUTURE biztos sokkal jobban tudja.
Megvolt az év első fontos maratonja számomra, a Bükki hegyimaraton. Őszintén szólva, nagyon készültem rá, s summázva a dolgokat, nem sikerült teljesíteni a kitűzött célt. Ennek ellenére nem vagyok teljesen elégedetlen (azért elégedett sem vagyok, s kis csalódottság is motoszkál bennem), mert amit ezen a napon lehetett s volt bennem azt kifutottam.
A verseny előtt összefutottam Mosival, kaktusz7-el és Árnikával. Jó volt pár szót beszélgetni velük. A rajtnál állva egyszercsak rámköszönt P_@/", beszélgetni sem volt időnk, mert már nagy volt a helyezkedés. A sportminiszter indította a rajtot (emiatt késett fél órát a rajt), de igazából nem nagyon érdekelt, talán túlságosan is versennyel voltam elfoglalva. Nekiindultunk, s próbáltam nem elfutni az elejét, valamint a táv első felét. Úgy éreztem jobb állapotban vagyok mint tavaly ilyenkor, tehát azért a tavalyi időket nagyjából tartani akartam.
Az első 5km 4:10-es átlagban ment, ezt éreztem hogy erős lesz. Az FB poló is lekerült rólam, úgy éreztem meleg és párás idő volt (bár lehet hogy csak a tempó tette), így már az első frissítésnél mosakodtam egy kicsit. Gondoltam is, hogy minden ponton legalább fél perc erre megy el (később kiderült, hogy több is).
A következő 5km 4:30-es átlaggal ment, s itt már nem is az időt figyeltem, a pulzusra figyeltem főként, s a folyadékpótlásra. Egyéni frissítőt adtam le, azt iszogattam a pontok között. A 15. km-hez 4:50-es átlaggal mentem, kicsit rosszabb idővel mint tavaly, de az idén többet töltöttem locsolkodással.
A bánkúti csúcsig 5:20-as km-ek, a csúcson átjutva és megkönnnyebülve már 3:51-es átlaggal értem a 20. km-hez. Itt a részidő 1:33:06 volt, kicsit rosszabb mint tavaly, viszont nem éreztem magam fáradtnak.
Innen a következő 5km többnyire lejtő volt, 4:05-ös km-ek mentek. Elszámoltam magam, nem kellett volna az elmúlt 6.5km-t ilyen idővel menni, mert éreztem egyre jobban fáradok, s bár nem volt holtpontom, de sokkal inkább azzal foglalkoztam hogy jönnek-e mögöttem. Azt hiszem fejben valahol itt adtam fel, s ezért kicsit szomorú is vagyok. A 35.km-ig 4:30-as átlaggal mentem, s tudtam már nem lesz meg a 3:10:00, s ezt nehéz volt a fejemből kiverni, hogy ne a csalódottsággal foglalkozzak. Segített benne, hogy feltünt mögöttem és elöttem is egy futó, az előttem lévő leállt a patakban mosakodni, s a mögöttem jövő egyre jobban rámfutott. A 40. km-hez együtt érkeztünk, s már csak azon voltam, az utolsó 2.5km-t ne adjam fel. Nehéz volt, mintha ólomból lettek volna a lábaim, hátra sem néztem, csak nyomtam. A cél előtti emelkedő előtt visszanéztem, de nem láttam a futót, feladta, megértem, bevallom nekem sem sok kellett volna ehhez. Legszívesebben már csak gyalogoltam volna az emelkedőn felfelé, de jöttek szemből lefelé, szúrkoltak, bíztattak, így még mozgósították bennem az utolsó tartalékokat is. A vége 3:16:10 lett, 1.5perccel jobb mint a tavalyi eredményem. Az abszolutban így 15. lettem, korcsportban az 5.
Nem vagyok elégedetlen, csak egy kicsit az idő miatt. Nem tudom igazából hol rontottam el, ha egyáltalán elrontottam valamit, most úgy érzem valahogy fejben nem bírtam a versenyt.
Az eredményhírdetésen P_@/"-nak tapsoltam, nagyot ment! Ezúton is gratulálok neki!
A következő verseny a Kékes lesz, s érzem, van még mit csiszolni. A csiszolásba ma már nem kezdek bele, de szerintem egy nagyon rövid átmozgatóval holnap elkezdem.
Mindenkinek jó versenyt, futást, készülést a következő napokra!
hat ha rajtam mulik az enyem nem fog. lehet a szive mindent kibir, de az izuletei imho nem.
az enyem elvezi, hogy futhat es szeretnem ha ez igy is maradna, tehat nem tul sokat, nem tul intenziven ha ugy erzi elege van csinaljon mast.
pl mostanaban azt szoktuk csinalni, hogy eljon velem mikor futni megyek, a kozeli jatszoteren fut 8-10 gyors kort (kozben persze engem 2-3x koroz :) ) aztan elmegy maszokazik vagy hintazik. Es nem en mondom neki, hanem o keri, hogy velem johessen...
szoval az a velemenyem az egeszrol, hogyha jolesik neki csinalja, nem eroltetem, ha viszont ugy itelem meg, hogy tulzasba viszi akkor raparancsolok, hogy eleg...
aztan ha elmaradnak az eredmenyek, akkor keresunk masik hobbit :)
jo futast!
így utólag azt mondom, hogy az átmozgató 5 km-rel jobban jártál (volna), mint a tésztapartival. Elég szegényes volt.Bár amilyen késő jöttetek, szerintem meg volt az az 5 kili is.
végre én is többel jöttem haza egy versenyről, mint amivel elindultam. Adtak valahol rosszul vissza? Engem meg reggel átvágtak a pékségben és ez ugy felbosszantott, hogy ezért küzdöttem. Aztán amivel átvertek annak a 115-szöröse jött vissza :))
Azt olvastam/hallottam valahol, hogy a gyerekek bizonyos korig szinte a végtelenségig terhelhetőek. A kérdés csak az, hogy ha ez igaz, akkor vajon észreveszi-e a srác, hogy mit művel magával?
Van olyan ismerősöm, aki 13 évesen marathont futott. (Apuci a Szupermarathon egyik főfőfő szervezője volt) A srác manapság egy métert se fut, mert utálja az egészet. Az eü. következményekről nem tudok.
FUTURE
Kösz a tartalmas és eligazító választ!
Rájöttem: nem egy ilyen szuper (fél)verseny cipőtől gyorsul az egyszeri hobbifutó, hanem a szürke hétköznapok edzéseitől. :)
Bükk Hegyi Félmaraton
Szerdán kiderült, hogy elindulok a hegyi félmaratonon, amit nem terveztem addig.
Lázas sietséggel felkészültem rá (pénteken már csak 3 km-t kocogtam).
A rajtnál összeismerkedtem Kaktuszékkal, és egy ügynökkel.
A második 5 km nekem nagyon kedvezett, mert szinte minden edzésemet erdőben, viszonylag nagy szintkülönbségekkel végzem. A következő 10 km már nem kedvezett annyira, aszfalton, erős lejtőkön, éppen az előbbiek miatt. Az utolsó kilométeren még egy jelentős emelkedő, és 150 m enyhe lejtő várt a célig. 104 perc lett a vége. Később segítettem egy kicsit az ügynöknek a legutolsó emelkedőn, aki még tanulhatna a másik híres szakmabelitől, mert nem számított ennyi emelkedőre (Stirlicz mindíg számított erre, meg arra, főleg hegyi maratonon). Még kis szurkolás a klubbtársaknak, elsősorban Repinek, aki majd beszámol a maratonról (gondolom).
Imaro
