Mátrahegy 2011-03-05
Mátrahegyre készülve /kellő mennyiségű sör elfogyasztása után/ megfogalmazódott bennem egy kerge gondolat, mi lenne, ha a túrán, Galyatetőre felérve, tennék egy plusz kört: Mátraalmás-Galyavár-Galyatető útvonalon….
Szombat hajnalban ébredek, kíváncsiságból ránézek a telefonomra, fél kettő, minek keltem ilyen korán? Mit csinál a gyomrom?!! Sprintelj apa, vagy le***od a bokád!!
Egyéni csúcsot döntöttem….kisvártatva másodjára is…
Üres a parkoló mikor Vajonmerrével, és Vándorköszivel megérkezünk Mátrafüredre, kényelmesen benevezünk, maradék időt kihasználva, eldiskurálgatunk az ismerősökkel.
A rajt után Vajonmerre szapora tempót diktálna, de leintem, mutatok a magasba, oda…fel…megyünk…Sástó-t viszonylag gyorsan elérjük, fagyott a talaj, lehet rajta hasítani. Lajosházára lefelé minimális idő alatt nullára kell csökkenteni a sebességet, vagy elvisznek a Yetik egy körre a téli bob pályán. Lajosháza után, nem gyenge kapaszkodás következik, a Z sávon az alig-alig kitaposott ösvényén, lilul a fejem, mire felérek a Köves bérc ponthoz.
A következő ellenőrző pont messze is van, magasan is van, de ott kapjuk a bélyegzést, ezért nincs mit tenni, elindulunk Galyatető felé…
Itt még reménykedtem, hogy kitart az erő, és lesz „kedvem” szétnézni Galyavár tetejéről, de aztán Üvöltő-hegy felé botladozva, megfogalmazódik bennem egy gondolat, /amelyet a túrán később ki is mondok/, ez a mondat pedig, az ifjúságom kedvenc NSZK bűnügyi sorozatának, majdnem minden epizódjában elhangzó mondata: „Harry hozd a kocsit..”Az ifjú olvasók kedvéért Derrick-ből idéztem.
Kapaszkodás közben, fehéredik a táj, itt még „Hó takará be a bérci tetőt”. Ettől persze nem könnyebb a lépés, mintha nem is akarnának fogyni a méterek, zselét tömök magamba, remélve, hogy gyorsan felszívódik, közben még a „fák is elfutnak” mellettem….
Galyatetőn elfogadom a banánt, majd lefojtom egy kis gumimacival, bizakodom, hogy nem vesznek össze, és hosszabb ideig bent maradnak…
Pazar panorámás ereszkedés Parádsasvár felé, kezdem érezni a gumimacik erejét a lábaimban, vagy csak a lejtő huncut ördöge hiteti el velem, hogy most már én hagyom ott a fákat.
Parádsasváron, a szemközti domboldalon, télbúcsúztató farsangi felvonulás látható, valaki autós jelmezbe öltözött, eszembe jut a ZIL ajtó esete Szerjózsával...ha melegem van, letekerem az ablakot, ha fázom, feltekerem az ablakot, ha pedig nagyon elfáradok, hát eldobom.
Elérjük az etetőpontot, Vajonmerre javaslatára jól megsózok két szelet kenyeret, összetámasztom, és lassan falatonként letuszkolom. Az oda-vissza szakaszon jó pár ismerőssel találkozunk, illetve a 30-as táv is becsatlakozik, megpezsdül az erdő körülöttünk.
A S sáv produkál egy-két meglepő emelkedést, majd egy oldalazós szekérúton emelkedünk, közben néha-néha fejünk felett komoran felbukkan Kékestető vonulata, már-már ránk borul a hegy, előre vetíti a következő órák forgatókönyvét.
Parádóhuta után, fakitermelés vagy akadálypálya, hirtelen nem tudom eldönteni. A hídon átkelve megcsodáljuk a jégfalakat. Kapaszkodás felfelé, óvatosan próbálgatom az energia szintet, nem szeretném, ha újból bevillanna a „batteri lo” felirat.
A távolból meghallom Medvegyu, és Sápi Endre hangját, közelednek, félreállok, majd tapadok rájuk, határeset a tempójuk, a szövegelésünk régi túrákról, bejárásokról, borokról, valahogy elvonja a figyelmemet. Közben a nap is kisüt, és hirtelen melegem lesz, hipp-hopp felérünk a Pisztrángos tóhoz, elbányászom a gumimacikat, körbekínálom a bandát, majd lemaradva kezdem meg a mászás.
Nem tudom, hogy fiú, vagy lány lehetett Gabi, de hogy ezen a szakaszon a HEGY mindenkit átkeresztel az biztos…
Hegy: Szeva turista, én vagyok a hegy, téged hogy hívnak?
Turista: - vagányan - szevvaa hegy, jaat vagyok !
Hegy: nem, te nem jaat vagy, te Gabi vagy!
Turista: - hörögve- elhaló hangon- nem én jaat vagyok….
Hegy: NEM TE GABI vagy!!!!
Felfelé kapaszkodva, rádöbbenek, hogy az őseim nem értesítettek, és itt ezen az emelkedőn kell szembesülnöm azzal a ténnyel, hogy a második nevem Gabi….
Aztán felérek a csúcsra, bélyegzek, majd süttetem magam a napon, közben Vajonmerre is végez a kólavásárlással, indulhatunk lefelé.
Iparkodunk Zoncsi, Medvegyu, Sápi Endre után, jól gurulnak a srácok, a következő pontig nem is sikerül utolérni Őket. Lassan elfogy a hó, és saras, köves, avaros talaj bukkan elő. Begyújtom a rakétákat, és utolérem a fent említett triumvirátust.
Közlöm az alapigazságot Zoncsival, miszerint „lefelé még a s***r is gurul”, aztán bemutatom gyakorlatban is, hatalmasat zakózom, pörgök a hátamon. Vidám hangulatban érünk le Mátrafüredre, az „aszfalton már nem futunk” jelszóval ballagunk be a célba.
Elismerés, és Köszönet a Rendezőknek a Túráért!
Jaat