Március 26-án kirándulást tervezünk a horvátországi Papuk-hegységbe. Vízesés, 913 m magas csúcs, rálátás Bosznia-hegyeire. A benzinköltség 6000 pénz, ami megoszlik a résztvevők között. Megközelítőleg 30 km lesz a táv. Indulás Pécsről, érkezés Pécsre autóval. viktorkar@freemail.hu
Útvonalunk néhány ponton érinti e túrabeszámoló helyszíneit:
Reggel 5.30-kor indultam, és már háromnegyedre a Pasaréti térre értem ahol elkövettem az első hibámat. A találkozó a térre volt megbeszélve, de mivel úgy volt, hogy Ágota is kocsival jön, és azt is megbeszéltük hol parkol. Hát én ott vártam, persze Ágota meg a teret nézte (egy sövénysor választott el minket). Hívtam, nem vette fel, de szerencsénkre 6-kor már elkezdte körbejárni a teret így könnyen összeakadtunk. Beszállt, azt vágtáztam a Moszkva térre, ahol Anikó várt. (Az első találka után már pontosabbak voltak a megbeszélt helyek.) Majd Annát vettük fel az Osztyapenkónál, Sándort meg Velencén a benzinkútnál. Sajnos a kocsiba beszélgetés akadozott. Mondjuk ehhez hozzájárult az is, hogy ha a hátsó sorból beszélnek normál hangerővel, akkor azt nem halom. (Nagyot hallok.) Azért Anna és Ágota folyamatosan duruzsolt. Keszthelyen egy kicsit elkavartam, de Balaton felé vettem az irányt így hamar megtaláltam a főteret és onnan már ment az iránytartás. Vonyarcvashegyi vasúti parkolóban még bevártuk egymást (akarom mondani engem, mivel rövid nacit vettem, meg tetvészkedtem, mint egy primadonna), de a nevezésnél robbant a kis csapatunk. Így 8 óra körül a nevezésnél nagy a tolongás, ha megteheti az ember, akkor inkább kerüljük el az időpontot. Miköztünk is benevezet egy hölgy egy teljes osztályt. Ágotával, és Sándorral együtt neveztem, de a kocsiba hagytam a mobilomat és mire vissza értem, a vasútállomásra már csak Anikót láttam barátaival beszélgetni, meg Annát melegíteni. (Anna futó így nem tarthattam vele, Anikó meg már a barátaival van, hát minek furakodjak oda, meg aztán 25-ösre ment, így előbb utóbb úgy is el kellett váljon utunk.) Tehát elindultam, és megpróbáltam utolérni Sándorékat, de az első pontig nem értem utol őket, pedig rendesen talpaltam. Még abban is bizonytalan voltam, hogy előttem vannak. A ponton érdeklődtem (emlékeztem a rajtszámára,) és ott már tudták, hogy áthaladt 66-os rajtszámú (Sándor), így már abban biztos lehettem, hogy ő előttem van. (Na, ezt, hogy lehet megcsinálni egy Csanya túrán?;-) Ja… A rajtszámok: Nem tudom olvassa-e valaki ezeket a sorokat a túraszervezők közül. Javaslatom a következő volna: a 25-ös távon indulókat az egyestől (nullásoktól) az 499-esekig (1-499, 1000-1499, stb.), a 40-es távon indulókat, meg 500-asoktól a 999-ekig számozzák (500-999, 1500-1999, stb.), így a rajtszámból már rögtön kiderül, hogy ki milyen távon indult. (Ez kizárja az elírás/tévesztés lehetőséget is.) A ponton kis kilátó volt ahonnan nagyon szép látvány tárult elénk. Sajna sokáig nem tudtam a kilátóba maradni, mert majd lefujt a szél. Továbbhaladva aztán 6-7 km környékén beértem Ágotát, akivel innen együtt folytattuk a túrát. Jól kibeszélve útitársainkat, túraszervezőket, és nem utolsó sorban magunkat. A pontok, felsorolásával most nem fárasztalak benneteket, (mivel otthon felejtetem az itineremet). A túra nagyon szép helyen volt, de számomra némi nehézséget jelentett a megközelítése. Ez ellen a kárpótlást az újszerűségben kaptuk. (Mindnyájan először voltunk a lepkén.) A túra számomra iskolatúra kategóriába esik. Ez azt jelenti, hogy rengeteg iskolás vesz rajta részt, akik teljesen más „kultúrával” rendelkeznek, mint mi (az elvadult erdőjárók). Amikor beértünk az erdőbe rögtön kigyulladt az egyik feje. De ezzel együtt normálisak voltak, kétszer hallottam zenét, de semelyik nem volt zavaróan hangos. Sőt mikor utolértem az egyik „zenebarát” csoportot kikapcsolták a zajládát. (Hát, valószínűleg azért mert féltek tőlem, mint felnőtt mit szólok hozzá, de maradjunk jóindulatúak velük:-) Azért tették, hogy ne zavarjanak. Ilyet idáig semelyik túrámon nem tapasztaltam. Szerencsére az iskolások többsége a 25-ös távot választotta. Így Büdös-kút után, már voltak olyan részek, ahol senkit se láttunk. Az emelkedők enyhék voltak számomra (Börzsöny Éjszakai után főleg), a táj csodálatos. A szolgáltatás teljesen reális volt: 800 HUF-ért a dupla ponton kaptunk zsíros kenyeret hagymával, meg sóval, meleg teát, forralt bort. Alkoholt a vezetés miatt nem ittam, teát meg azért hagytam ki, mert elfelejtettem vinni poharat. Bár kaptam volna műanyagot, de szemetet nem akartam gyártani. (Ezt a poharas dolgot is szokni kell.) De a többiek szerint ízletes volt a tea. Más ponton is volt házi bor, sőt páleszt is láttam kitéve (csak a 18-éven felülieknek). És a 40-es táv fordulóján kaptunk Balaton szeletet is egy büfében, (ahol a rétes is mértek igaz ez utóbbit pénzért, de megérte). A túrahosszt némileg (szerintem 4-5 km-rel) lerövidítették, de kilátó nem maradt ki. Jelzést (A4 lapon lepke felirattal) csak egyet láttunk, {de ez adódhat figyelmetlenségünkből is.}) Turistajelzés nagyon vegyes volt. Volt olyan, amin minden „kereszteződés” útjelző tábla volt. De olyan is, ami kissé elhanyagoltnak tűnt. (Például, ahol a piros négyszög a piros keresztbe belefut, ott csak az előttem járok lábnyomai segítettek a helyes iránytartásban. Az első két piroskereszt jelzés jobbra indul, majd 10-20 m múlva eléri az ember a nyiladékot ahol jelzés sehol, a letaposott fű nyomát követve balra kell fordulni a nyiladékban majd 20 m után találtuk meg, a jobbra forduló jelzést.) A másik számomra furcsa az a papiros alapú zacskóba bujtatott turistajelzés. Nem szidom, mert jobb, mint a semmi. Még ha színét is veszti. De ha kérhetem az illetékeseket, véletlenül se szabványosítsák. 16 h körül értünk be Ágotával (kis csapatunkból utoljára). Ahol 20 percet vakaróztam. Ágotától elbúcsúztunk (ö még a Balatonnál maradt, hogy vasárnap Bakony tájait járja). Majd nekivágtunk a hazafelé útnak. A társaságot megint sikerült megdöbbentenem a 42-es lábszagommal (ami 35-37 km után nem éppen volt rózsaillatú), mivel hosszú távokat (200 km) mezítláb szeretek vezetni. Túl sok szót nem váltottunk hazafelé, de ahogy (Velence után) lányok javára fordult a fiú/lány arány, megoldódtak a nyelvek, bár Anna pihent még egyet. A beszélgetés (számomra) csúcsát az Osztyapenkó - Moszkva tér közötti szakasz jelentette. Ezen a szakaszon már csak Anikóval voltunk a kocsiban. Úgy utólag kicsit furcsán hatott beszédmennyiség, mert eléggé visszafogott hölgynek tűnt. De ezek szerint nem csak engem feszélyez a „nagyobb” társaság. Úgy utólag a telekocsiról: Ha összejövünk öten, akkor ez a legolcsóbb. Hátránya, hogy minél többen vagyunk, annál több emberhez kell alkalmazkodni. Ha még nem tűnt fel én sem vagyok az a simulékony fajta, de erről ítélkezzenek inkább, a velem utazok (tőlem szenvedők).
Sőt! A túrabázison, ha rákeresel a "forrás" szóra, még sok forrásokkal kapcsolatos mozgalmat találsz (van közte 1 napos és több túrát igénylő egyaránt).
A Forrástúra előtt kérdezem, hogy valaki tud valami hasonló turamozgalomról, mint a Pilisben, ahol fel kell keresni 50 forrást a mozgalom teljesítéséhez???
Börzsönyben van ilyen mozgalom, vagy csak a Pilisben?
Március 26-án kirándulást tervezünk a horvátországi Papuk-hegységbe. Vízesés, 913 m magas csúcs, rálátás Bosznia-hegyeire. A benzinköltség 6000 pénz, ami megoszlik a résztvevők között. Megközelítőleg 30 km lesz a táv. Indulás Pécsről, érkezés Pécsre autóval. viktorkar@freemail.hu
Útvonalunk néhány ponton érinti e túrabeszámoló helyszíneit:
A tegnapi Lepke túra előestéjén kicsit gondolkodtam elinduljak-e az ország legnyugatibb városából. Szakadt az eső, egészen este 9-ig kb. Mivel előneveztem, meg már rég beterveztem e kedvenc túrámat, elindultam. Nagyon korán, 6.35-kor Vonyarcon voltunk. 001 s.számú "versenyzőként" el is indultunk Robival. Elötte búcsú R.István és Bazsitól, akiket nem láttunk a túrán többet. Ők bedupláztak, Gyenge Lepke25 után egy Lepke40-vel folytották le Ők a tegnapi túraétvágyukat, Ezúton is gratula nekik, Visszatérve a mi kis teljesitésünkhöz, meglepetésemre nagyon gyorsan mentünk, Változó idő, de csak szemerkélő eső néha, viharos szél imitt-amott. Ellátás a túrán: házi bor több ellenörzö ponton, Balaton szelet a szép kilátónál, Büdöskúton zsíroskenyér hagymával meg csalamédéval plusz forró tea, Kedves pontőrök. Nem volt sár sem, ugyhogy nekem megmarad kedvenc túrámnak. Egy kis elkeverés a márványkőfejtő elött, ahol a piros négyzet eltünt, de aztán meglett később a piroskereszt, viszont eme "Sinai" szakaszon egy csodálatos szarvasbikát láttunk, nagyon megijedt tőlünk. Érdekesség volt tegnap a végefelé, hogy módositottak az útvonalat. "Lekispistázták" a Csereze hegy elött egy átvágással a Szent Mihály kápolna felé lemenetet, majd a sok aszfaltot visszafelé a Vashegy felé, igy leesett kb 2 km, meg 70 m emelkedő, Nekem tetszett ez az új design. Szóval életem legjobb átlagát mentem 6 ó 55 p menetidő (5,7 km/h). Köszönet a rendezőknek.
Nagyvázsonytól Zádorvárig túra életem legrövidebb túrája és itt kaptam eddig a legnagyobb kitüzőt. amely tényleg nagyon szép. Gyermekeim első "teljesitménytúrája" volt, amelyért életük első kitüzőjét is megkapták. Köszönet a szervezőnek, Megjegyzés: érdemes a jövőbeni vártúrás túristautakat megnézni, mert tényleg a Vöröstó kálváriától kb. 1 km hosszon a piros túristaút nincs jelezve,
Csak tippelem, hogy nagy sár lesz, a Pusztatoronytól visszafelé meg annál is nagyobb - már ha jól tippelem, és P- jelzésen jön visszafelé a túra. Aztán hogy a Halastó után merre, azt nem tudom - ha Z-, akkor ott is eléggé "vicces" lesz...
Lepke hosszútáv címszavakban: Sokáig alvás (reggel 8), rajtoltató néni győzködése 10:20-kor, hogy beérek a 18:00-ás célzárásig, rengeteg ismerős, szeles, de esőmentes idő, kellemes terep, sárügyi helyzet komolytalan, helyenként nagyon szép panoráma, rövidített (terelt) útvonal, célban sorbanállás, majd a vonat lekésése, de busz az gyakran járt, így fél 5-kor már otthon voltam (hazai pályának vannak előnyei).
Köszönet Átol Csabának és OT Évának a közös menetért a táv utolsó harmadán.
Hosszas szünet (1 év 3 hónap) után végre újra a Bükk-hegységben túrázhattam. Merész vállalkozás volt részemről a 42 km-es távon indulás, mert ekkora távon még nem próbáltam ki magam futóként.
Reggel az ismerős szervezők üdvözlése után elrajtoltam. Hamarosan megkezdtem az első komolyabb emelkedő leküzdését, amelyet a sár nem könnyített meg. Az első E.P.-hoz 33 perc alatt értem. Gyors pecsételés után tovább trappoltam és Lillafüredre leérve a Vesszős-völgy megmászása következett. Irigykedve néztem egy-két túratárs gyorsabb tempóját. Szerencsére én is viszonylag gyorsan haladtam fölfelé és 1 óra 40 perc alatt elértem a 2.E.P.-t. Próbáltam a tempómat tartani. Jávorkút, majd Csipkéskút érintésével felküzdöttem magam Bánkútra, ahonnan egy rövidebb lejtmenet következett, pesze csak azért, hogy alulról közelítsük meg a Nyír -kőnél található 3.E.P.-t. 2 óra 50 perc alatt értem ide. Rövid beszélgetés a pontőr ismerősökkel, majd száguldás tovább. Garadnáig igyekeztem újabb perceket nyerni az itinerben meghatározott végső időhatárhoz képest. Egy kiseb emelkedő után a Farkasnyaki-völgyben ereszkedtem le Ómassára, majd a műúton Garadnára (4.E.P.). Időm 3,5 óra és már 28 kilométert teljesítettem. Engedélyeztem magamnak egy villámgyors frissítést, majd tovább indultam, mert az Örvény-kőre való feljutás a túra egyik legnehezebb feladata. Innentől kezdve a tempóm egy kicsit visszaesett. Ennek egyik oka, hogy elég biztossá vált a 6 órán belüli teljesítés. A másik ok pedig, hogy Garadnától már a 15 kilométert teljesítőket is egyre sűrűbben kerülgettem, s bizony nem mindenki segített azzal, hogy félrehúzódik. Örvény- kőre 4 óra 20 perc alatt értem fel. Már csak 12 km és még maradt 1 óra 40 percem. Persze azért igyekeztem minél hamarabb elérni a 6.E.P.-t(Csókás). Ezt 4 óra 45 perc alatt sikerült. Tovább kocogtam és Keskeny-Lyuknál begyűjtöttem az utolsó bélyegzést is. Rövid frissítés és nekivágtam a maradék 4 kilométernek. A célba 5óra 42 alatt értem be.
