Nem védett hazai (ill. európai) madárfajok - pl. szarka, szajkó, dolmányos varjú, seregély - fiókakorú vagy felnőtt példányainak beszerzése, tartása, gondozása
Ma reggel felhívott egyik rég elfeledett "kapcsolatom", hogy van varjú. Mondtam, hogy én már közben szereztem dolmányosfiókát. A válasz: ez nem dolmányos, hanem vetési varjú. Szélvihar volt, s egy varjútelep majd' összes fészkéből kisodorta a fiókákat, melyek nagyrészt elpusztultak. Ezt a példányt túlélőként találták meg, már tollas, de még kicsi, növésben van, repülni nem tud.
A madarat átvettem, és nemsoká engedélyért folyamodom hozzá, merthogy védett. Ha nem adják meg az engedélyt, elengedem a varjút (ha felnőtt), vagy beadom állatkertbe.
Nagy mufurc a madár, mintha mindig duzzogna, a világ dolgai abszolút hidegen hagyják (most például alszik, fejét a szárnya alá dugva). A hangja azonban legalább háromszor olyan erős, mint Kázméré, hiába, ő kamaszkoráig varjak között volt, s megtanult rendesen károgni, míg Kázmér csak motyog meg nyafog. :-) Egyébként Kázmér csaknem másfélszer akkora, mint a kis újonc.
Most gondolkodom a jövevény számára egy jó kis néven. Fekete színe és fülsértő hangja alapján valami öreg néger jazz-zenész (leginkább trombitás) nevét fogja kapni, talán Davis lesz vagy Dizzy (Gillespee).
Egy kép róla (fent), és Kázmérról (lent), csak a különbség érzékeltetése végett:
Nem fog elmenni. (Ha valóban még az utcán is megvárja, akkor kizárt, hogy a madár valahai is meg tudjon élni egyedül a zord természetben, még ha el is megy magától.)
Neveltem szarkafészekből kilőtt vörösvércse fiókát. Amikor kitollasodott kitelepítettem a volierjét a kertbe(kb. 300 magevő mellé:), majd mikor már önállóan szétkapta a kisegeret kinyitottam a kalit ajtót. Nagyjából még egy negyedévig maradt a madárkertbe, kedvenc helye a szomszédház kéménytöve volt. Onnan tépett cincogva a nyakamba, mikor reggelente kivittem a koncocskáját. Miután szép önállóan leverte az összes pávagalambunkat, több leölhető táplálék híjján elköltözött;)
Engem most hívott nemrég. Sajna, kedves FIldi:), eddig nem talált szajkót, azt mondta, egyre kevesebb az esélye. De ma felhívta minden vadőrismerősét, hátha azok találnak.
Hát ha ennyire magához szoktatja, akkor nehezen fogja elengedni, mert a madár vissza fog menni hozzá. Meg az így nevelt állat képtelen a természetben megélni, minden emberhez közeledni fog, táplálékot nem talál, a ragadozók az első nap kinyírják.
Én is beszéltem Thúróczyval, igéret van rá, hogy szerez nekem szajkót, madár még nincs, de ezek szerint igyekszik szegény, csak nem jön neki össze.
Asszem seregélyt hajt még neked Thick, legalábbis nekem azt mondta.
Férjem találkozott egy emberrel, aki egy fiatal hollót nevel, képzeljétek viszi magával mindenhová kocsival, és teljesen szabadon tartja.
Mivel naponta többsztör kell még etetni, ezért dolgozni is megy vele a madár. Ha valahová mennie kell a pasinak, akkor leteszi valahová és ott megvárja míg visszamegy érte, utána beülnek a kocsiba és mennek haza. Állítólag a kertben egy fán alszik éjjel, mármint a holló, nem a pacák :) és még sosem volt ketrecben, ha elég nagy lesz, el akarja engedni.
Párom karján is ült és meg is simogatta, kár, hogy nem voltam ott :-(
Beszéltél Túróczy Zsolttal? Én most szajkó (és egy másik fajta madár) ügyében várok tőle választ. Minap felhívtam, hogy meséljek neki egyet-mást Kázmérról, de épp terepen volt, és nem ért rám.
Nekem 10 000-ért adta a varjút.
Kérlek szépen, én a madaramat úgy tartom, hogy benn csücsül a már említett kalitkában, ami a falra van akasztva. Van benne két faág, melyekre eleinte semmi esély nem látszott, hogy fel akarna menni (még pici volt hozzá), de mára azokon tölti ideje nagy részét. Napjában egyszer kiengedem (csak előtte elrakom a polcokról a törékeny dolgokat), s akkor nem átall belekontárkodni a repülésbe. :-) De majd jobban fog neki menni nemsokára, amilyen ütemben fejlődik.
Nagyrészt macskaeledelt kap enni (T. Zsolt ehhez szoktatta), ami jó, mert olcsó. Az egeret nem komálja, csak akkor lehet beleimádkozni, ha nagyon éhes. Ez általában reggelente szokott lenni. Heti 2-4 süldő egeret kap, a csontok miatt (bár mondták, hogy a porrá őrölt sült tojáshéj is jó, de én jobb' szeretem a természetes táplálékokat alkalmazni). Ezen kívül heti 30-40 nagy feketetücsköt is adok a madárnak, ebben rengeteg a fehérje, és az állat emésztése is jobb lesz tőle, mintha állandóan csak azt a kissé pépes macskakaját kapná.
Túróczy Zsolt azt mondta, hogy vizet egyáltalán nem kell adni a varjúnak, mert elég nedvesség van a táplálékában. Azért én adok neki mindig, eleinte egy szivacsdarabból csavartam a kitátott csőrébe (pipettával jobb lenne, de az nekem sajnos nincs), de kb. egy hete iszik magától egy kis fémtálból. Enni még nem tud egyedül, de próbálkozik, minden csőrbeillő dolgot felszed a földről, és a kalitka rácsát meg a faágait is gyakran csipkedi. (Most is egy fakéregdarab van a csőrében.)
Sajnos még csak egy viszonylag kicsi, egy 70x60x50-es. Gyakran engedem ki belőle a madarat. Fiókaként még jó volt neki, úgyis csak ült a földön, de most már szívesen ugrál (napról napra jobb a koordinációs készsége), és a szárnyait is próbálgatja.
Most van függőben egy 100x100x70-es falra akasztható kalitka csináltatása, de árajánlatot még nem mondtak. Ha tudsz (te vagy valaki más) kb. ekkora vagy nagyobb kalitkát, ketrecet, voliert olcsón, akkor szólj(atok), légyszi'...
Túróczy Zsolttól vettem egy hirdetés alapján. De volt még két forrásom, az egyik végül nem jelentkezett, a másikat meg már én nem hívtam fel, mert közben meglett Kázmér. Előkeresem neked a telefonszámát...
A kitollasodott fióka nem pusztulhatott el sem a hidegtől, sem a széltől. Vagy az etetése volt elégtelen, vagy stressz érte. Amennyiben vihar volt akkor éjjel, akkor okozhatta a halálát a mennydörgéstől való ijedtség, de akár egy arra tévedő macska miatt érzett félelem is.
Más. A csóka etetéséhez, én nyers húsfalatkákat és belsőségeket használtam(ugyanúgy mint a ragadozó madaraknál).
