Nem védett hazai (ill. európai) madárfajok - pl. szarka, szajkó, dolmányos varjú, seregély - fiókakorú vagy felnőtt példányainak beszerzése, tartása, gondozása
Folyamatosan kísérletezek mindenféle kajával, de csak játszik velük és kiköpi, még főtt rizst is dugtam a markomba, onnan ki is szedegette, aztán lehajigálta. A kalit aljára meg nem megy utána. Csak akkor van lenn, ha leesik a nagy ugrálásban véletlenül.
Inni időnként iszik már egyedül, vettem neki itatót, mert a tálat meg sem közelítette, az itatóból meg megtanult kortyolgatni, de azért igényli, hogy még én is itassam.
Nem egyszik egyszerre sokat, és egyre többet van kinnt is :))
Vigyázz, nehogy túletesd! Ne adj neki enni mindig, amikor kér, pláne ne így, hogy csak egyféle kaját hajlandó enni. El fog hízni, mert mozogni sem tud annyit, mint egy vadmadár az erdőn.
Érdekes, hogy ennyire különbözik a két szajkó (Ede és Vili), testvér létükre. Az enyém lassan mindent megeszik, amit benyújtok neki, nyershúst, főtt húst, sült húst, legyet, molylepkét, tücsköt, túrót, almát, epret, uborkát, kukoricát, mogyorót, macskaeledelt... Ma még kísérletezni fogok főtt tojással, meg elmegyek a zöldségesbe, és összevásárolok neki mindenfélét. Akárhogyan megeszi, amit kap, kézből, csipeszből, tálkából, meg akkor is, ha csak lehajítom a kalitka aljára, a levelek közé. Ha elejti az eledelt, elmorzsol egy kis csirrenő szitkot, és azonnal utánaugrik, felszedi a földről.
Furcsa, hogy Ede nem eszik meg mást, csak a macskakaját, és azt is csak kézből. Kísérletezz mindenfélével, a rovarokat se hagyd ki, hátha elfogad valami mást is. A változatos táplálkozás fontos.
Viszont Vili meg nem ennyire szelíd, rácson át igen bizalmas, csipkedi az ujjam, de ha benyúlok hozzá, menekül. (Lehet, hogy a fürdés réme kísért még mindig. :-)) )
Két kép, tollászkodás közben megzavarva, jól "felfújódva":
Ha akarsz látni csókát, az Örs vezér terén vagy a parlamentnél viszonylag sok van. Mikor leszálltam a metróról tegnapelőtt, éppen akkor húzott el a fejem felett három.
Kedves canary1 neked is nagyon köszönöm a szajkóközvetítést!
Ede nagyon cuki, Laci is teljesen oda van érte, de az egész család felváltva etetgeti, itatja, ha ettől nem szelidül meg teljesen, akkor semmitől. Ma is kinn volt kétszer, kell a mozgás neki is :) Először vissza kellett tenni, másodszorra, délután, bement magától. Persze utána kivolt mint a liba, félig nyitott csőrrel lihegett,, még gyakorolni kell a repülést, tán nálunk repült életében először.
Annyit kell vele foglalkozni, mint egy babával, ja meg kb kétóránként van éhenhalva, de a napi 5 etetés a minimum, de inkább többször, még jó, hogy öten vagyunk, így mindíg akad valaki, ha én nem érek rá inni már néha iszik magától, de ha nagyon szomjas, még inkább kiabál és itatni kell a kaját meg még csak kézből veszi el, pláne ha nagyon éhes, mint szinte mindíg :) -akkor izgalmában kiabál, meg a szárnyával verdes és úgy tátog, hogy az csak na,
Rém kíváncsi, imád a markomban keresgélni, lazán becsukom a kezem, úgy, hogy a két utolsó ujjammal fogom a kaját, a többi meg mint egy bővülő tölcsér, egyre jobban nyitva van, akkor bedugja a fejét a markomba és kicsipegeti ami benne van. Ma pl apróra tört diót fogtam azzal hülyéskedtünk. Nem ette meg, de kivette és kopogtatta a csőrével a rúdon is, meg végül a kinyitott tenyeremben is :DDD Egyenlőre csak whiskast hajlandó enni, beáztatott szárazat, vagy a junior konzervet, pedig kínálgatom mindenfélével. Játszani príma pl a belógatott ribizli fürt, lecsipkedi és lehajigálja, meg kap fűzfaágat, annak is szereti a leveleit aprítani
Veszélyes. :-) Először a szobában próbáld magad után szoktatni, ott nem tud elrepülni.
A szabadban évek múlva, ha már hozzád szokott és követ mindenhová, még akkor is megriadhat valami váratlan hangtól (vagy egyéb hatástól), és akkor is világgá megy.
Összeeresztettem őt és Dizzyt a nagyketrecben. Alább ismerkedésük pillanatai láthatók. Szembeötlő a kettejük közti méretkülönbség, az alsó képen olyanok, mint Schwarzenegger és Danny DeVito. :-)
Ez itt pedig egy fiatal csóka, csodaszép, áramvonalas madár dús faroktollakkal és igéző kék szemekkel, neve Snitt. Körülbelül akkora, mint a kis szajkóm, tehát valahol a feketerigó és a galamb mérete között. Remélem, sikerül megszereznem rá az engedélyt, és örökbefogadhatom.
Nagyon örülök, hogy az érintetteknek segíthettem Garrulus glandarius ügyben. Oszt vigyázni ám rájuk, no + kűddjetek sok infot róluk.
dpes!
Ha gondolod, írhatsz a canary1@freemail.hu e-mail címemre is, vagy szinte bármelyik madaras topicba. Az igazság az, hogy reggeltől-estig csövezek (víz,- fűtés,- gázszerelőként tevékenykedek, most éppen Székesfehérváron az épülő Színházban), de végig szoktam olvasni a topicokat, még ha nem is mind1ikre reagálok. De méljeimet rendszerint megválaszolom.
Ügyes az apukád :)) Az egyik ajtó helyett biztos tudna egy kicsit nagyobbat csinálni, amire ki tudnád cserélni sztem még te is. Nem? Esetleg csípőfogóval nagyobb lyukat kell kivágnod a rácsból. Mert tényleg a végén nem fog kiférni rajta a madarad, ha még nő egy kicsit :)
Sztem így már Dizzy is elfér, nem?
Mi tettünk Ede kalitjába lombos fűzfaágat, azt nagyon szereti csipkedni, tépegeti, elszórakozik vele, meg belógattunk neki, egy bevásárlókocsiba való csillogó érmét , biztos láttál már olyat egy kulcskarikán lóg és egy kis karabíner van rajta, azzal is nagyon szeret játszani.
Edét ma reggel kiengedtük!!! Repült a lakásban egy csomót, utána megkérdeztem, hogy kér-e inni, mert látszott, hogy fáradt már, erre először a kalitka ajtajába tett rúdra visszarepült, ott megitattam, onnan meg besétált a kalitkába :)))
Most elégedett pofával pihizik.
Párom csinált egy vastag ágból egy kivehető rudat, amit a nyitott ketrecajtóba tettünk a kalitkán keresztbe, úgy, hogy jócskán túlnyúlt a kalitkán kifelé. Ezen közlekedett ki is, be is. Én meg izgultam, hogy vissza fog-e menni magától, de teljesen fölöslegesen. Nagyon okos madár! Mikor láttam, hogy repkedés közben ideges kicsit, el kezdtem dumálni neki, ahogy etetés közben szoktam, meg dícsérgettem, hogy okos madár, csinos Ede, ezek mindíg nagyon tetszettek neki és ettől megnyugodott a kalitkán kívül is. Közelebb is jött hozzám, így nyugodtan körülnézet, betájolta magát és szépen rárepült a rúdra, miután megkérdeztem, hogy "nem vagy szomjas?" "kérsz inni?"
esküszöm értette, azért ment oda. Etetésnél is mindíg megkérdezem, hogy éhes-e, meg kér-e még és nagyon ari, forgatja a fejét és válaszol, hogy épp mit szeretne.
Charli repül! Ma reggel kiengedtem a teraszon, és jött utánam mint egy kiskutya. Kapott mindig egy falat kaját. Azután rájött hogy hamarabb utolér ha repül. Először a kalitkája tetejére szállt rá. majd mikor arrébb mentem huss... a tetőre felszállt. Na nem utánam gondolhatod. Ott teljesen jól érezte magát, engem meg a frász tört ki nehogy tovább röppenjen. Hiába hivogattam, csaltam kajával, sokkal jobban érdekelte a fényes csatorna. 20 perc után átröppent a közeli diófára. Na szerencsére nem túl magas ágra, hoztam a létrát és az ágat lehúzva átlépett a kezemre.
Dizzy meg éppen azt csinálja, hogy a fém itatótál alá megy, és amint meglátja benne saját tükörképét, eltátja a csőrét, és eleséget kér "a másik varjútól".
Ez látszik a felső képen, a másik két kép csak úgy van, mert róla még nem tettem fel sokat.
Na, megvan Kázmér új helye. Szinte "elveszik" benne, akkora helye van, ez látszik is a képeken. (Csak a viszonyítás végett: Kázmér a csőre hegyétől a farka végéig jó 40 centis lehet).
De azért innen is gyakran fogom kiengedni.
Egy baja van a kalitkának: kicsik az ajtók a méretéhez képest.
No kérem, az enyémnek meg Vili lett a neve. (Vilmos, Vilmoska, Vilike stb.). Nem én adtam neki, sietek hozzátenni. :-)
Tücsökkel próbálkozz, azt biztosan meg fogja enni, és a benne található tápanyagok jót is tesznek neki.
A télikertben télen is nyugodtan otthagyhatnád, hiszen ezen az éghajlaton él, télen ugyanúgy itt van a hóban és a mínuszokban, csak szélvédett helyeket keres. Gondolom, a télikertbe nem fúj be a szél... Szóval nem kell félteni. Viszont tényleg jobb lenne neki. Talán egy kicsit, pár hetet hagyd a kalitkában, hogy megszokjon titeket, és utána tedd ki.
...
Nálam meg egészen megszokott már Vili, csak a telefonomtól fél, így nehéz fényképezni. Háromféle hangot produkált eddig: a szajkóktól megszokott kiáltást (amit Mátyásnak fordít a népi fül), ezt kétszer ismétli: Má-tyás! Persze még csak halkan, babahangon. Aztán egy gúnyos vartyogást, ami kísértetiesen emlékeztet a sárgarigó egyik féle hangjára (nem az énekére). Ezeken túl meg egy bugyborékoló, elégedett kuncogást, legtöbbször etetés után.
Hihi, kicseleztem a gépet, feltettem a teveklubra Edét, utána onnan lementettem, és egyből befért, oda meg bármekkora képet fel tudok tölteni akadály nélkül.
A gép kezeléséhez elég sötét vagyok, szóval nem sikerült megtalálnom azt a vezérlőpanelt amit írtál, de hátha így is jó lesz.
Ede, mert így hívjuk a szajkót, sztem sokkal bénább mint a tiéd :))
Kínáltam már mindenfélével, alma: reszelve, kockázva és egyben, ribizli, cseresznye, uborka, de mindet kiköpi, van amit meg sem kóstol, aztán az is lehet, hogy az egyik szülője véletlen valami macskaféle volt, mert csak a macskakaját hajlandó megenni. A konzervet is, meg a száraz ropit, persze beáztatva, ezeket imádja, de pl a nyers pulykamellet apróra vagdalva messzire kiköpte, mikor véletlen nagy nehez belebűvöltem a csőrébe.
Inni meg egyáltalán nem iszik magától, ha szomjas, velem balhézik, akkor megitatom a fecskendőből és utána csöndben van.
Ha a nevét mondom figyel rá, forgatja a fejét, meg a zene is nagyon tetszik neki.
Nekem hamar megszáradt, mert kitettem kalitkástól a teraszra egy asztalra úgy, hogy a felét érje a nap, a másik fele meg árnyékban volt, ha túl melege van elmehessen hűsölni, így gyorsan száraz lett.
Asszem nem költöztetem mégsem ki a télikertbe, szerintem jobban megszelidül, ha állandóan itt van köztünk, járkálunk körülötte és sűrűn odamegyünk hozzá. Ha kiraknám, akkor nagyobb helye lenne, az biztos, de kevesebbet foglalkoznánk vele. Ja, meg attól félek, hogy, ha megszokja a nagy helyet, télen nagyon szenvedne a ketrecben, mert nem fűtött a télikert, így nem szívesen hagynám ott a hidegben. Persze még töröm rajta a fejem. A legjobb lenne, ha itt a lakásban simán kiengedhetném. Egyenlőre elég ijedős, nem akarom kergetni, talán, ha kicsit jobban megszokott nálunk.
A kalitban elégedetten ücsörög, kicsit ugrál néha, de nyugodtan tollászkodik, alszik gombócformában, nem tűnik rémültnek. A kezünkből meg simán elveszi a kaját.
Ha túl nagy egy képem, én úgy szoktam lekicsinyíteni (nincs semmiféle képmanipuláló programom), hogy:
1. Behozom a Control Panelt (Vezérlőpultot), és kikeresem benne a képet, ami megjelenik kicsiben.
2. Jobbklikk rá, majd Edit funkció, ekkor megjelenik egy kis ablak, benne a nagy kép.
3. Rákattintgatok párat ballal, majd Save As (Mentés másként). Az így újra-elmentett kép kevesebb, mint a felét foglalja valamiért az eredeti méretének.
Persze, nekem is csak annyira vergődött a madár fürdetés közben, amennyire hagytam. Bal mutatóujjamba kapasztodott, jobb kézzel a hátát fogtam, és mártogattam a madarat a lavórba.
A tied is olyan nehezen száradt meg? :-)
Kavics vagy homok szerintem nem kell, viszont rovarok meg csontos állatok (pl. naposegér) igen. Én visszakanyarodtam az első szajkóm táplálási módjához: az új jövevény a fekete tücsökért és az almáért már most odavan, holnap meg meglátjuk, mit szól az egérhez. A sült csirkét is elfogadta kézből, a rácson át. A mogyoró egyelőre nem érdekli.
Én nem itatom, van bent neki víz, de még nem láttam inni. Mondjuk nem néztem egész nap...
Próbálok róla alvós képet csinálni, hát nem felébredt?! :-)
