Te nem tudsz értelmezni, és elég szomorú, hogy már csak ilyen mellébeszélésre futja a részedről. A szövegben arról van szó, hogy Lajos és az anyja ide-oda küldözgették egymás közt szegény lengyeleket, de a panaszaikat nemigen hallgatták meg. Az egészet pedig csak úgy tudták megtenni, hogy Lajos mellett ott ált az erős magyar kíséret, amellyel időnként erőt demonstrált.
Neked azt kellene bizonyítanod, hogy Lengyelország fölött magyar szupremácia érvényesült. Te most helyette azt bizonyítottad, amit eddig is tudtunk, hogy Nagy Lajos udvarában dominánsan magyarok voltak, miközben Lengyelország kormányzását az anyjára bízta...
Miért akarsz olyat belemagyarázni szövegekbe, ami nincs benne?
"A kassai országgyűlésre a lengyel rendek mind elmentek a főpapsággal egyetemben. Lajosnak az volt a terve, hogy elismertesse valamelyik lányát a lengyel trónon utódjául. Azonban az Anjouknál csak a férfiág örökölhetett. Azonkívül többen is voltak, akik inkább igényt tarthattak a lengyel trónra, például Stettini Kázmér és a Piast-házbeli leányág. A gyűlés előtt Lajos már meggyőzte a papságot, és a városi polgárságot, és a kis-lengyelországi nemességet, de a nagy-lengyelországiakat nem tudta megnyerni céljának. Mikor a gyűlésen előhozakodott ezen tervével, sokan el akarták hagyni Kassát, de egyesek tanácsára Lajos körülzáratta a várost.
Végül sikerült meggyőznie mindenkit Lajosnak, de ehhez ki kellett adnia egy szabadságlevelet a lengyel nemeseknek. Először is kimondták benne, hogy a lengyelek azt a lányt fogadják el örökösnek, akit Lajos és Erzsébet kijelöl. Aztán kötelezte magát Lajos, hogy megtartja Lengyelország területi egységét, és az elveszett területeket megpróbálja visszafoglalni. Ezenkívül fölmentette a nemességet minden adó alól, kivéve a patánkénti két garas befizetéstől. Ehhez tartozik még, hogy a nemességnek kötelező az országot védeni, ha támadás éri. Még kimondta, hogy a tisztségeket csak helybélieknek lehet kiadni, de a hercegek kivételt jelentenek."
Még gyűlésre is Mo.-ra hívta a lengyel nemeseket...
"Mint már említettem Lajos nem szívesen tartózkodott Lengyelországban, kissé vonakodott a lengyel tróntól. Viszont szeretett volna egy ottani kormányzót. Választása édesanyjára, Erzsébetre esett, aki maga is lengyel volt, és neki sokkal inkább szívügye volt a perszonálunió.
Erzsébet királynénak már uralkodása elején sok gondja akadt. Ugyanazt akarta elérni, mint bátyja, Kázmér. A célja Lengyelország egységessé tétele volt. Azonban ezt máshogy akarta elérni, mint Kázmér. Míg bátyja azonos jogszabályokat és törvényeket hozott Kis- és Nagy-lengyelországnak, addig ő az előbbi országrésznek kedvezett. Például az országos főkapitányi címet elvette egy nagy-lengyelországitól, hogy egy kis-lengyelországinak adja. Ezenkívül is több magas pozíciót kaptak meg a kis-lengyelországiak, növelve a két párt ellentétét. Míg az egyik oldalon sok barátot szerzett a királyné, addig a másik oldalon viszont sok ellenséget.
További problémát jelentett a lengyel nemesség számára, hogy nem tudták királyukkal megbeszélni problémáikat. Lajos ritkán volt Lengyelországban, akkor is nagy magyar kísérettel vette magát körül. Ha Erzsébethez fordultak valamivel, akkor ő Lajoshoz küldte őket, és ha sikerült Lajoshoz eljutniuk, akkor ő visszaküldte őket anyjához. Ezek miatt volt szükség az 1374. évi kassai gyűlésre."
Nos hát, ezek a sorok azt mutatják, hogy a lengyel nemesség dirigált Lajosnak, és nem fordítva.
"A nagy-lengyelországi ellenzéknek három jelöltje volt Lajos ellen: Mazóviai Ziemovit, Stettini Kázmér, Fehér Ulászló.
Mazóviai Ziemovit, habár igen nagy földnek volt ura, mégsem jöhetett szóba az utódlásnál, mert nem volt rokona Nagy Kázmérnak. Ezért visszalépett a trónkövetelők közül, és inkább Mazóvia feletti uralmát igyekezett minél teljesebbé tenni.
A stettini herceg, Kázmér sem lehetett trónkövetelő, mert csak anyja révén volt rokona az elhunyt királynak. Azonban Nagy Kázmér nem tudta elintézni hirtelen halála miatt, hogy Stettini Kázmér legyen a következő lengyel uralkodó.
Viszont Fehér Ulászló volt Nagy Kázmér legközelebbi rokona. Ulászló a gniewkowói hercegi címet viselte, Dijonban egy bencés kolostorban élt szerzetesként. Mikor meghalt a király, elment a pápához, hogy felmentsék szerzetesi fogadalma alól. Ezt azonban nem sikerült elérnie.
Nagy Kázmér halála után Lajos király rögtön Lengyelországba sietett, hogy megkoronázzák. Nagy sereggel ment, felkészülve arra az esetre, hogy ellenállásra kerül sor. I. Lajost nagy tömegek fogadták örömujjongás közepette.
Nem volt egyértelmű, hogy hol koronázzák meg az új királyt, és ez felerősítette a régebbi feszültségeket. A nagy-lengyelországiak azt szerették volna, ha az ősi koronázó városban, Gnieznóban. A kis-lengyelországiak Krakkót javasolták, mivel Lokietek Ulászlót és Nagy Kázmért is ott kenték fel. Végül úgy döntöttek, hogy Krakkóban a gnieznói érsek koronázza meg Lajost, majd a koronázás után végiglátogatja az új király Nagy-lengyelországot. A szertartásra 1370. november 17-én került sor."
mért, talán neked vannak konkrét adataid? az akkori lengyel terület kisebb volt mint a magyar, az ország kevésbé volt központosított, tehát magyarország akkor nagyobb népességű lehetett valamivel, a központosítás mértéke miatt nagyobb haderőt tudhatott kiállítani valamivel, de ez egy pillanatnyi állapot. akkora különbségek amekkorára te utaltál biztosan nem voltak, és amint fordult a trend, a sorrend is megváltozott,már jóval azelőtt mielőtt te írtad.
már megint jó kommunista módon személyeskedsz és elkerülöd a konkrét válaszok adását. még mindig jössz egy válasszal, ameddig ezt nem teszed meg addig meg se próbáltad bizonyítani azt hogy miért lett volna magyar birodalom Nagy Lajos országa. ez rád nézve ciki.
"A legkorszerűbb DNS-vizsgálatok ugyanis a magyar, a horvát és a lengyel egyedekben azonos marker géneket mutattak ki! Ezek az országok valóban összetartoznak, össze kellene tartozniuk. 1091-ben kapcsolta Horvátországot László király Magyarországhoz, majd sokkal később Anjou Nagy Lajos király Lengyelországot."
"A lengyelek ... nem kívánták megtámadni korábbi szövetségesüket, a litvánokat. Ezért ekkor is vonakodtak a harcoktól, amelyekben a főszerepet a magyar uralkodó játszotta. 1344-ben került sor az első ilyen litván hadjáratra, amelyet 1351-ben, 1352-ben és 1354-ben újabbak követtek. Majd 1377-ben Lajos már lengyel királyként személyesen vezetett hadat a litvánok ellen, akik előzőleg Krakkóig törtek be fosztogatni. Nagy Lajos litván hadjáratai, jóllehet gyengítették a litvánokat, nem szolgálták a Német Lovagrend érdekeit, mert Lajos magának tartotta fenn az elért eredményeket, sőt 1351-ben a litvánokkal kötött fegyverszünetben Lajos ígéretet tett arra, hogy a litvánok, lengyelek és magyarok egymást kölcsönösen segítik, különösen a német lovagok és a tatárok ellen."
