Attól tartok, ma súlyos csalódást okoztam a macskámnak! Viszont nem tehettem mást. Az egyik gázkonvektor rakoncátlankodott, mert minimumon volt, de erősen fűtött. Ilyenkor a kikapcsolás-bekapcsolás segít. Meg is tettem, de köztük két óra szünet volt. Már a túlfűtést is zavarta Silvert, de hogy hideg lett, ez viszont lesújtotta. Képzeljétek csak, át kellett hurcolkodnia a másikra! Visznt mostanra megbocsátott.
A mi Kicsinket ugyebár a lányom szedte össze az utcán.
Utólag teljesen biztosak voltunk abban, hogy akkor tutira eltévedt, mert hosszú évekig a lépcsőházunkban az alattunk lakó ajtajához ült le folyamatosan, várva a bebocsáttatást:DD
No igen, fura dolog ez! Vacak nyáron a telken, télen lakásban élt. Viszont amikor egyszer kiszökött a lépcsőházba, utánamentem, és amikor a fölöttünk lévő lakásban kinyitották az ajtót, gyorsan beslisszant, alig tudtam elővenni az ottani ágy alól. Csak egy emeletet tévedett...
Elmúlt a tegnapi nagy petárdázás, de az eddigi évek tapasztalatai alapján gyanítom, hogy még egy darabig részem lesz belőle, bár egyre csökkenő mértékben. Szerencsére Silvert nem érdekli, néha kicsit odafigyel, aztán szunyókál tovább.
Minden macska egyéniség, a tied is az, másként reagálnak. Lehet, hogy valóban a nehéu gyerekkor teszi, hogy nem rajong a becézgetésért, de az is lehet, hogy csak ilyen.
Fura volt az idei Karácsony. Az eleje a szokásos volt, ahogy felhoztuk a fát, és leparkoltattuk a fal mellé, jó szokása szerint leült/feküdt mellé, és nagyon határozottan őrizte hosszú ideig, mint eddig minden évben.
Aztán a díszítés alatt most nem segédkezett a Lányomnak. Nem mászott bele "tökig" a díszek dobozába (OK, kislány:), nem szaglászott agyon mindent, valahogy kivonta magát. OK, idősödik, nem annyira fogékony már a játékra, de kicsit hiányzott az, hogy vigyorogva nézzem, hogy pofozza a gömböt, és én rászóljak vigyorgó szájjal, de összehúzott szemöldökkel, hogy kicsimnemszabad.
Azért a Jézuska hozott Neki egy új baromidrága játékot: a fenyő kötöző hálójának a szálát:)
Ma egy családi összejövetelen voltunk, fura volt látni ott a kb 6 hónapos kiscicát ereje teljében, olyan volt, mint a mienk régebben, ezerrel pörgött, és mint a kisgyerekek: menni nem tudnak, csak futni:D...bohóc:)))
Meg ölbe fekszik. Hát a mienk nem:(( Felvenni is nagyon nehéz. Szerintem amikor a Lányom találta, már akkor is szocializálatlan volt, elég rossz környékről szökhetett el. Eleinte nem akartuk stresszelni a felvétellel, de lehet, hogy jobban tettük volna, ha többet van ölben.
Ez tényleg félreolvasás, viszont a fenyőfa, illetve annak díszeinek leamortizálása olykor-olykor előfordul. Viszont mi egyébre valók lennének ezek a lógattyúk?!
A hét eddigi részében z esedékes világfelfordulást (nagytakarítás) bonyolítottam, ezzel kivíví Silver őszinte helytelenítését. Mostanra viszont elnyertem kegyes bocsánatát.
A szürke macsek nagyon zord képet vág. A mi Findusunk is hasonlón néz ránk mostanában, fogyókúrára van fogva két napos kórházi kezelés után. Urin kövei voltak amit kimostak belöle egy hónapja kb. Csak az érdekesség kedvéért zuzammen 24.000 SEK akiböl az önrész 7800 SEK volt. Nem olcsók a kedvencek, de megéri.
Shetland póninak gondoltam (gondolom), rá is kérdeztem, az-e, de a gyerek határozottan állította, hogy ezek frízek. Végül is mindegy, nagyon lelkesen kocsikázik velük.
