Portugál, andalúz, katalán, baszk, kasztíliai, extremadurai, genovai, velencei, francia, angol és hollandus férfiak (és nők?) akik a tetteikkel megváltoztatták a világtörténelem menetét és naggyá tették Európát.
"Az öreg Henrik bíboros halála után, megfelelő férfiutód híján II. Fülöp spanyol király magának követelte a portugál trónt és 1580-ban megszállta az országot."
Egész pontosan úgy volt, hogy miután az ifjú Sebestyén király 1578-ban elesett Marokkóban, a portugál rendek I. Henrik néven a bíborost választották királlyá.
Mivel azonban felszentelt katolikus pap volt, XIII. Gergely pápa nem engedélyezte neki, hogy egyházi címeiről lemondva házasságot kössön.
Így aztán 1580-ban utód nélkül halt meg, ez egyben a portugál Avis-dinasztia kihalását is jelentette.
Utána foglalta el az országot a trónbitorló II. Fülöp spanyol király.
Ez arról jutott eszembe, hogy hiába áramlott be a gyarmatokról a rengeteg nemesfém, hiába volt övék Európa legjobb hadserege, a spanyolok képtelenek voltak legyőzni a franciákat a 16-17.század háborúiban vagy csak több évtizedes háború után. Pedig a franciáknak nem voltak gyarmataik, a saját lakosságuk adóiból fizették a hadseregeiket. Itt fel lehetne vetni hogy a spanyolok több frontos háborúkban álltak általában és a gyarmataikra is kellett ember. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy a franciák azért tudtak Európa vezető hatalma lenni a korban, mert többszörösen felülmúlták a szomszédaik népességét.
A portugál-holland kapcsolatban is megfigyelhető hasonló, a kis területű, de sűrűn lakott Hollandia simán el tudta foglalni a gyéren lakott Portugália gyarmatait a 17.században, hiába volt 200 éves előnye a portugáloknak a gyarmatosítás terén.
I. Mánuel, más néven Szerencsés Mánuel (port. Manuel o Afortunado vagy Manuel o Venturoso) volt Portugália történelmének legsikeresebb és egyben legnagyobb királya.
1495-től 1521-ig uralkodott és gyakorlatilag az ő uralkodása alatt hajtották végre a portugálok a legjelentősebb felfedezéseiket, ill. Mánuel uralkodása alatt építették ki indiai tengeri birodalmukat.
Brazília partvidékét is az ő uralkodása alatt fedezték fel (Pedro Álvares Cabral 1500-ban), de ennek a gyarmatnak az indiai gyarmataik mellett nem tulajdonítottak nagy jelentőséget.
A portugálok indiai térnyerésében döntő szerepe volt annak, hogy 1509-ben a portugál flotta, Diu kikötőjében, Francisco de Almeida vezérletével, tönkreverte az egyesült egyiptomi és török flottát.
Mánuel 1509-ben, Sintrában, egyezményt kötött V. Katolikus Ferdinánd spanyol királlyal, országaik afrikai érdekeltségi (hódítási) övezeteinek az elhatárolásáról.
Viszont ostoba módon visszautasította honfitársa és alattvalója, Fernão de Magalhães, azaz Magellán ajánlkozását, hogy körbehajózza a Földet, így aztán a kiváló portugál tengerész spanyol (kasztíliai) lobogó alatt valósította meg a Föld első körülhajózását (1519-1522).
Itt lehet még olvasni röviden I. Mánuel királyról magyar nyelven:
Portugáliához még annyit, hogy a 16. század második felének szerencsétlen történelmi eseményei is hozzájárultak a hanyatlásukhoz.
Az ország III. János király uralkodása (1521-1557) alatt élte a fénykorát, de a történészek szerint a hanyatlás első jelei már ekkor mutatkoztak, az országba beözönlő hatalmas gazdagságot nem használták fel hatékonyan.
III. János halála után 3 éves unokája, Sebestyén (ur. 1557 - 1578) került a trónra, akinek a kiskorúsága alatt nagyapjának bátyja, Henrik bíboros kormányozta régensként az országot.
Sebestyén király már ifjúként rajongott a keresztes háborúk eszméjéért, ezeken az eszméken felnőve felnőttként kalandorpolitikába vitte az országot és háborút kezdett Marokkó ellen.
1578-ban megfelelő európai szövetségesek nélkül, egy kb. 23 ezer fős expedíciós hadtesttel átkelt Marokkóba, ahol egy kb. 2-szer, 3-szor nagyobb arab-berber hadsereg bekerítette és megsemmisítette a portugál erőket.
Maga a király is elesett, ill. a csatatéren maradt a portugál szárazföldi hadsereg színe-java.
Olyasmi vereség volt ez, mint nálunk Mohács.
Az öreg Henrik bíboros halála után, megfelelő férfiutód híján II. Fülöp spanyol király magának követelte a portugál trónt és 1580-ban megszállta az országot.
1640-ig volt Portugália spanyol uralom alatt, a portugál flottát lényegében besorolták a spanyol flotta kötelékébe és alárendelték a spanyol birodalmi érdekeknek.
1588-ban a Nagy Armada pusztulásakor számos portugál hadihajó is elsüllyedt vagy eltűnt.
1640-ig a portugálok egy sor gyarmatukat elveszítették, ami megmaradt nekik, abból Brazíliát tekintették a legértékesebbnek és a 17. sz. második felétől elkezdték ezt a korábban másodrendűnek tekintett gyarmatukat fejleszteni, kiaknázni.
Brazília 1822-ben kiáltotta ki a függetlenségét, de a latin-amerikai spanyol gyarmatoktól eltérően, az anyaországgal való baráti viszony és kereskedelmi kapcsolatok még nagyon sokáig fennmaradtak, lényegében mondhatjuk, hogy egészen máig:
amikor 2016-ban Rióban volt az olimpia, Brazíliában egy csomó helyen portugál zászlókat tűztek ki és mindenhol szimpátiával fogadták a portugál sportolókat és szurkolókat.
"Azért érdekes hogy a földrajzi felfedezések első hullámának haszonélvezői, Európa perifériájának két országa Spanyolország és Portugália, akik vissza is süllyedtek a régi szintjükre a gyarmataik elvesztése után.
Különben gondolkoztam rajta és a bukásuk egyik fő oka az alacsony népesség volt, egyszerűen nem volt elég ember a gyarmatok benépesítésére, a birodalomhoz szükséges hadsereg fenntartására, az ország ipari szükségleteinek előállítására, ezért kifolyt a pénz az országból árucikkek vásárlására. Nem véletlen, hogy a nagy, népes országok lettek hosszú távon sikeresek, mint Anglia és Franciaország."
Szerintem nem annyira az alacsony népességük volt az oka, bár a 16. sz. elején Spanyolország és Portugália népsűrűsége valóban messze elmaradt Franciaország, Hollandia vagy éppen Anglia népsűrűségétől.
Szerintem az, hogy nem tudták gazdaságilag oly mértékben kiaknázni a gyarmatosításban rejlő lehetőségeket, mint az említett versenytársaik, több tényező együttes hatása volt, én leginkább a konzervatív, elmaradott, középkorból örökölt társadalmi-gazdasági modelljüket emelném ki, amit átültettek a gyarmataikra is.
Az, hogy nem volt elég népességük a gyarmataik benépesítésére, részigazság szerintem, hiszen a franciák, angolok, hollandok ugyanúgy nem tudták teljes mértékben benépesíteni saját népükkel a gyarmataikat, mint a spanyolok és a portugálok.
A birodalomhoz szükséges hadsereg és mindenek előtt hadiflotta fenntartása pedig valóban óriási költség és teher volt ezeken az országokon, egy idő után a kis Portugália valóban nem tudta biztosítani az ehhez szükséges anyagi és humán erőforrásokat, de a spanyoloknak is nagyon nagy gondot okozott óriási kiterjedésű birodalmuk hatékony védelme.
Bár a spanyol szárazföldi hadsereg a 17. sz. közepéig Európa egyik legjobb hadserege volt, a tengeri hadviselésben és haditechnikában a 17. sz. elejétől egyre inkább kezdtek lemaradni az angolok és a hollandok mögött.
De ha megnézed, a szárazföldi (tehát nem sziget) amerikai gyarmataikat a 19. század 10-es, 20.-as éveiig nagyon stabilan az uralmuk alatt tudták tartani.
A felfedezők közül James Cook kapitány (egyéb cikk: Híres felfedezők: James Cook kapitány) használhatta elsőként a John Harrison órásmester és feltaláló (magyarra fordított cikk: John Harrison) által frissen elkészített hordozható tengerészeti kronométert, amely ezután sok hajót és tengerészt mentett meg jobb esetben a "csak egyszerű eltévedéstől", rosszabb esetben (navigálási hiba miatti parton szétzúzódás, megfeneklés és elsüllyedés korallzátonyokon vagy parti sziklákon, stb. ...) pedig a biztos pusztulástól.
James Cook kapitány felfedezőútjai:
1. Útja: piros vonal
2. Útja: zöld vonal
3. Útja: kék vonal
John Harrison órásmester és feltaláló 4., "H4"-es sorszám hordozható tengerészeti kronométere:
Orellana expedíciójáról már olvastam, de az nekem is új volt, hogy az Amazonas mentén régi indián városokat is találtak.
Kérdés persze, hogy mennyiben voltak ezek igazi városok, lehet, hogy csak nagyobb méretű, néhány száz vagy néhány ezer ember által lakott földműves települések voltak, de ahhoz épp elég nagyok voltak, hogy a spanyolok városoknak nézzék őket.
Az Orellana által bejárt terület legnagyobb része spanyol - portugál államközi szerződések következtében később mégsem a spanyol, hanem a portugál korona fennhatósága alá került, nagy része ma Brazíliához tartozik.
Orellana fedezte fel az Amazonas folyót 1541-1542-ben, ekkor még városok voltak a folyó mentén, a lakóikkal a spanyolok által behurcolt betegségek végeztek.
Valamilyen szinten ez nyilván igaz, főleg, ha pl. a 4-szer, 5-ször népesebb Spanyolországgal vetjük össze.
Ennek ellenére a kis Portugáliának sikerült gyarmatosítani a dél-amerikai kontinens mintegy felét kitevő Brazíliát, ami azért óriási fegyvertény volt tőlük.
Szerintem a portugáloknak nem volt meg a megfelelő humánerőforrásuk hozzá, ezért nem tudtak olyan birodalmat kiépíteni, mint később az angolok, vagy franciák, hasonló a helyzet a hollandusokkal is. Az indulási előnyt ezért nem tudták sok helyen megtartani.
Nekem is pont ez jutott eszembe, szenzációhajhász blődségnek gondoltam. Mostanában egyre több ilyen születik. Az Origon egy ilyen marhaságot hoztak le tegnap. Amikor a szifiliszt Kolombusz tengerészei hurcolták be Európába.
Van erre egyértelmű bizonyíték, hogy a portugál gyarmatbirodalom hanyatlását az 1755-ös lisszaboni katasztrófa okozta?
Bizonyára volt hozzá köze, de nem látom bizonyítottnak, hogy ez volt a legfőbb tényező.
A Brazílián kívüli portugál gyarmatok elvesztése már a 17. sz. első felében megkezdődött, az angolok, hollandok és franciák sorra szerezték meg a kisebb portugál gyarmatokat.
Brazíliában viszont tudtommal a 18-19. sz. fordulójáig a portugál uralom teljesen stabil volt.
Brazília függetlensége lényegében Portugália napóleoni francia megszállásához köthető, akkor erősödtek föl a függetlenségi törekvések, az elszakadás két lépcsőben történt, 1815 és 1822.
Jó lenne arról is adatot látni, hogy az 1755. évi tengerrengés mekkora pusztítást okozott a portugál hadi és kereskedelmi flottában.
Ha ez jelentős volt, az nyilván jelentősen megnehezítette a gyarmatokkal való kapcsolattartást, de én pont azt olvastam, hogy Plombal márki kormányzata alatt újjáépítették és korszerűsítették a portugál flottát.
Amellett meg Plombal márki kormányzásának nemcsak negatív oldala volt, egy sor pozitív intézkedést léptetett életbe, egyes történészek a felvilágosult abszolutizmus portugál képviselőjének tartják.
Úgyhogy összességében elég gyöngének, szenzációhajhásznak érzem a cikket.
Úgy tanultuk az oskolában, hogy az amerikai Robert Peary volt az első, aki elérte az Északi-sarkot (1909-ben).
A modern kutatások tükrében úgy tűnik, hogy mégsem, hanem légi úton a norvég Roald Amundsen és az olasz Umberto Nobile 1926-ban a Norge nevű léghajón, szárazföldi úton pedig a szovjet Alexander Kuznyecov 1948-ban.
A globális elmelegedés miatt járhatóvá vált az egykor sokat keresett Északnyugati-átjáró, egy brit férfi mostanában kelt át rajta kis hajójával. Sir John Franklin híres expedíciójának két hajója közül az Erebust 2014-ben találták meg, a Terror felfedezéséről pedig három napja adtak hírt.
A szokásos szenzációhajhász cím, mögötte meg nem túl sok újdonság :-)
Lehet, hogy ezek a felfedezések valamelyest árnyalni fogják a korábbi képet, de azért nem kell teljesen újraírni a nagy földrajzi felfedezések és a gyarmatosítások történetét :--)
