Úgy gondolom, érdemes volna megemlékezni történelmünk eme darabjáról, hiszen egyáltalán nincs úgy "népszerűsítve", mint 1848-49.
Szóval miért is felejtődött el (ha elfelejtődött), milyen is volt ez a nyolc év?
Kb. 9 évvel ezelőtt "zágoni Mikes Kelemen" néven írogattam a topikba, és már akkor is megmosolyogtak azért, amiket állítottam.
Rákóczi nem hadvezér volt, hanem vezérlő fejedelem, és ahogy emlékirataiból kiderül, tisztában volt a saját képességeivel.
Arról végképp nem tehetett, hogy a török által szinte teljesen elpusztított Duna-Tisza-közéről illetve az erősen megadóztatott Debrecen alatti térségből nem illetve nagyon kevés katonát lehetett csak kiállítani.
Hiába akart egy ütőképes kuruc reguláris sereget, ha erre sem elegendő pénze (és ennek következtében elegendő, jó minőségű fegyvere), sem elegendő megfelelő képességű közkatonája és tisztje nem volt. Igazából valószínűleg még elegendő kiképzője sem.
XIV. Lajos még katonai tanácsadókat (pl. Fierville le Herissy) is küldött neki 1703-06 között, akik meglepődve vették tudomásul, hogy ezek között a magyarok között az ő harcászati és seregszervezési elveik elég kevéssé működtek... (nem lehetett csak úgy 140-150 év fejlődésbeli elmulasztását néhány év alatt bepótolni)
Bizony a kuruc reguláris haderő harcértékben mélyen a nyugati, ill. osztrák/Habsburg csapatok alatt maradt.
Ennek következtében veszítették el pl. a trencséni csatát is, ami egy abszolút nyerhető csata lett volna (persze ettől ez valószínűleg nem befolyásolta volna a végső kimenetelt, hiszen az már 1704-05 táján eldőlt, mégpedig az országon kívül, bajor földön, illetve a Rajnánál)
A másik nagy hiányosság valóban a megfelelő tábornoki kar hiánya. Igazából tényleg csak Vak Bottyán és Béri Balogh Ádám értek valamit (utóbbi két kisebb mezei ütközetet is megnyert: Győrvár 1706 és Kölesd 1708 bár ez utóbbit nem császári csapatok ellen), a többiek, még maga Károlyi Sándor is meglehetősen kutyaütők voltak.
És itt is felmerül a kérdés: Rákóczi csak a meglévő, számba jöhető (fő)nemesekből illetve a török kiűzésében magukat kitüntetett tapasztaltabb katonatisztekből (utóbbiak voltak elenyésző kisebbségben) válogathatott hogyan tehetett volna csodát ezen a területen?
A kellő konzekvenciákat azért levonta: pl. Forgách Simont okkal börtönözte be, hatalmas baklövéseket követett el az 1706-os hadjárat során.
"Nevelőapjától, Thökölytől megtanulhatta volna"
Aki ugyebár a magyar történelem egyik legellentmondásosabb (egyesek szerint 20. századi előtti történelmünk egyik legsötétebb) figurája volt. Aki összeállt a törökkel és Bécs elfoglalására vonult velük.
Aki ugyebár nem reguláris sereg élén küzdött a Habsburgok ellen, hanem kuruc lovasai élén, akiket tatár martalócok támogattak. Miként az elhíresült zernyesti csatában, ami kb. az egyetlen olyan lényeges diadal, ahol mezei ütközetben Thököly kurucai (és a román/török/tatár segéderők) legyőzték a császáriakat... ami igazándiból egy jókora cselvetésre épült.
"(vitte is magával az 1683-as bécsi hadjáratra kis gyerekként"
Amiről utólag elborzadva emlékezett meg, hiszen Thökölyék a tatár segédcsapatokkal végigrabolták a felvidéki városokat illetve a Bécs alatti falvakat... ezért aztán nagyon is érthető, hogy a törökkel valójában semmiféle komolyabb szövetséget később nem keresett, hiszen semmilyen tekintetben nem akart mostohaapja sorsára jutni avagy hasonló emlékezetűvé válni.
Tehát mit is tudott volna Thökölytől eltanulni?!? (ez csak költői kérdés volt)
Egyébként a R.-szabadságharc katonatörténeti vonatkozásairól Bánkúti Imre írt több könyvében, illetve nagyon jó és korszerű még Czigány István tanulmánya is: Sztereotípiák és kérdőjelek (A Rákóczi-szabadságharc hadügyi problémái - 2004).
Most néztem meg, ő elég sokat foglalkozott a török végső kiűzésének évtizedeivel is, tehát hadtörténészként elég alapos rálátása volt arra, hogyan is alakult ki az a helyzet, ami a hegyaljai felkeléshez ill. 1703-hoz vezetett.
Azt is hozzá kell számítani, hogy Rákóczinak nagyon apparátusa sem lehetett a pénzügyek kezelésére, adók beszedésére különösen az első időkben. Gyanítom korántsem lehetett olyan effektív, mint a szilárd államapparátusi háttérrel rendelkező fejedelmek.
Értem, de ezzel az a gond, hogy ugye a kurucoknál sem békeévek, sem elismert határok nem voltak, ezért próbáltam szétszedni tartósan-stabilan birtokolt és átmeneti területekre.
Igen a francia pénzsegély jött - össz jó 800 ezer tallér -, míg Bethlen adózott a szultánnak. Előbbi benne van a kuruc jövedelmekben, utóbbi nincs levonva Bethlennél, bár nála ez pár százalékot jelentett csak.
Mondjuk én békeévvel, elismert határok közt gondoltam. A máramarosi só jelentősége nyilván annak függvényében játszik, hogy az erdélyihez van-e hozzáférés vagy nincs. Rákóczinál még egy extra forrás volt, a francia pénzsegély, amely összege ugyan csökkent Bleinheim után, de végig számíthatott rá. (az emigrációban, mint "szepesi gróf" a francia életjáradékból élt kíséretével).
I.Rákóczi György ugyanazt a 7 megyét szerezte meg, sőt kettőt közülük örökölhetően.
Ahogy írtam, hosszabb-rövidebb időre Bethlené lett a nyugati rész is, sőt Dunántúl nagyja is. Tartósan 1619-1622 eleje között, kétszer meg 1-1 hadjárati évre. Minden alkalommal azonnali és alapos adóztatás követte. Pl. 1620-ban a besztercebányai ogy-n 16 forintos portánkénti adót vet ki gyakorlatilag a teljes nem török területre. Ha már Besztercebánya, ennek rézbányáit 110 ezer ft-ért zálogosította el bécsi bankároknak, 1619-1621 között csak a Felső-Mo-i katolikus egyházi birtokok zálogbacsapásával 200 ezret szerez stb. Tehát 1619-1629 között a 10 év kb. felében rendelkezett a teljes Felső-Mo-i jövedelmekkel - és 1-2 évben a dunántúliakkal is - és a korszak egészében a Kassa központú keleti felével.
Amit a jövedelmekről tudni lehet, hogy újabb utatások szerint már akár 800-900 ezer ft - 1,1,-1,2 millió rajnai ft - jövedelmet produkált Bethlen az 1620-as években, a kuruc államét nem ismerem, egy Bánkúti számra emlékszem 15 milliós 1704-1710-es összjövedelemmel, ami leosztva igen halovány az inflációt is tekintve, persze számos egyéb természetbeni bevétel mellett.
A só még 1848-ban is fontos jövedelemforrás volt, ekkor meg pláne, bár emlékein szerint az erdélyi sóbevételek nagyja nem a máramarosi, hanem a belső sóbányákból származott.
No, de komolyra fordítva a szót, még a francia háborúk idején (1792-1815) is Réfi Attila kutatása szerint a huszártörzstisztként szolgáló 282 főből mindössze 23 fő részesült formális katoni képzésben. A katonai képző intézmények majd a dualizmus idején válnak meghatározóva a hadseregben.
Na, valami ilyet vártam. Mindenképpen legalább BA diploma kellett hozzá legalább egy minor szakkal. Meg két középfokú nyelvvizsga, az egyik "hatnyelvi", a másik lehetőleg török, opcionálisan tatár, vagy görög. Viszont annyi könnyítést kaptak, hogy nek kellett feltétlenül "Rigó utcainak" lenni.
(Atyaég, barátom, olvass sokat, nem fog megártani...)
A császári seregben ezredesi rangig vitte, ez előtt valamivel kisebb tiszti rangja volt. Gondolod, hogy akkoriban a tiszti ranghoz nem kellett katonai főiskola??? Egy normális hadseregben feltétlenül kell hozzá!
Pontosítanék, az erdélyi fejedelmek közül Bethlen Gábor érte el a legnagyobb területi nyereséget Magyarországon az 1621-ben kötött Nikolsburgi békében, amelyben 7 északkeleti vármegyét kapott. Ebben az általam felsorolt tényezők közül egyedül Kassa városa volt (Abaúj vármegye székhelye), a felvidéki bányavárosok pl. Rozsnyó, Körmöc, Selmecbánya más, ettől nyugatra fekvő vármegyékben volt, amelyek sosem tartoztak Erdélyhez. A magyar kézen maradt 11 szepességi város meg értelemszerűen Szepes vármegyében, szintén nem erdélyi fennhatóság...
Az erdélyi dolgokban egyet értünk, mivel Máramaros elvileg a Partium volt (amely ekkor már rég Erdélyhez tartozott), ami azért lényeges, mert az itteni sóbányák végig kuruc kézen voltak, a só pedig közismerten igen gazdasági tényező (pénzforrás) volt.
Mert figyelmen kívül hagyod az előtte lévő mondatok egyikét.
"A spanyol örökösödési háború során 1701-ben ezredével együtt a Rajna mellé vezényelték a franciák elleni harcra. Az év végén Rákóczival való titkos kapcsolatok vádjával hadbíróság elé állították, de bizonyíték hiányában fölmentették.
Az hogy a vezénylés (1701-ben) hamarább volt mint az átállása Rákóczihoz és az eskütétele Rákóczira (1701 decembere), az igaz. De a vezénylés a rajnai frontra szólt, és a mondat második fele már csak arról szól, hogy meggyanúsították a Rákóczival való titkos ismerkedéssel, még ha utóbb fel is mentették ez alól. Vagyis amint lehetősége nyílott megismerni a szabadságharcot és Rákóczit, abban a pillanatban keresni kezdte vele a kapcsolatot.
(Az ne zavarjon ebben, hogy a titkos ismerkedés alól bizonyítékok hiányában felmentették, mert milyen Rákóczista "titkos összeesküvő" lett volna akkor, ha még tisztázni sem tudja magát a császáriak előtt??! :))) ) Vagyis ha császár-ellenes "összeesküvésről" volt szó, olyankor mindig is igen óvatos ember lehetett -- mivel ismerte a császári rendszer bosszúálló természetét -- , erre vall az is, hogy amikor Esztergomban tett látogatásakor az osztrákok elfogták, a saját emberei nyomban ki tudták őt szabadítani a rabszállításkor még Nyergesújfaluban, Esztergomtól alig néhány kilométerre.)
A párbaja is hamarább volt az átállásnál, a sorrend a következő volt: vezénylés, párbaj, átállás. Vagyis az átálláshoz előbb ismerkednie kellett a kuruc táborral.
Ezeknek a vidékeknek a nagyja Kassa központtal az említett fejedelmeknek is birtokában voltak.
Erdély a kurucok alatt sokat nem hozhatott: 1703-1704 folyamatos harcok, majd mire konszolidálódna a helyzet jött Zsibó és a szinte teljes elvesztés 1705-ben, 1706-ban újra komoly kuruc térnyerés, hogy 1707-1708-ban minden végleg elvesszen. Azért ez minden tekintetben messze volt a fejedelmek itteni nyugodt hátteréhez képest.
Kassa és a felvidéki bányavárosok valamint a 24 szepességi városból 11 (a többi 13 lengyel zálogban) tartósan kuruc kézen voltak, amely jelentős gazdasági potenciállal rendelkezett, ehhez jöttek a máramarosi sóbányák, amelyek a a bukásig.
Abban az időszakban, amikor birtokolták a kurucok Erdély 3/4 részét is (persze jól jött volna a Barcaság, mint fejlett iparok, kereskedő vidék) valószínűleg erősebb volt a gazdasági bázisa, mint az erdélyi fejedelmeknek korábban.
A török már kellően le volt gyengítve, hogy egyszerre ne tudjon több fronton harcolni, márpedig III. Ahmedet az oroszok előretörésének a megállítása, a reváns motiválta. (Azov visszaszerzése, a Krim térségének biztosítása, az oroszok távol tartása a tengertől).
Hát, bocs, de akkor tényleg szövegértési problémáid vannak. A párbaja előbb volt az átállásánál és ellenségként párbalozott Rákóczi egyik ezredeskapitányával. Ráadásul ide vezényelték, nem önként jött. Ha ez neked maga az igyekvés, akkor nincs több kérdésem... Thaly mégg a sírjában is mosolyog.
A török hadak számára túl katasztrofális volt ez a vereség 1697-ben, túlzottan is élénken őrizte az emlékezetük a számukra katasztrofális vereségeket... . Így a török hadvezetés nyilván gondolni sem mert ilyen újabb támadásra, vesztett csata után. Elég csak a nándorfehérvári diadalra gondolni: abban az ütközetben olyan mértékben kikapott a török haderő, hogy utána kb. 70 évig még csak gondolni sem mert újabb támadásra. (Amikor elérkezett a mohácsi vész időpontja, akkor a törökök egy leromlott ország leromlott védelmét neszelték meg. Ilyen helyzetben már mertek új támadással próbálkozni, ami így természetesen bejött nekik.)
Akinek frissen veszik el a kedvét a támadástól, az nem ugrál újból... . Az inkább nyalogatja a sebeit, próbálja rendberakni a megmaradt hadat!!
""Amikor azonban hírét vette a Rákóczi-szabadságharc beindulásának és Rákóczi a kuruc seregbe hívta, akkor nyomban átállt a császári katonák oldaláról a kuruc hadak oldalára."
Ezt az ordas butaságot honnan vetted? Bottyán harcolt a kurucok ellen is, Ocskayval még párbajozott is. Tényleg kíváncsi lennék rá, hogy mi a forrásopd ezekre."
A spanyol örökösödési háború során 1701-ben ezredével együtt a Rajna mellé vezényelték a franciák elleni harcra. Az év végén Rákóczival való titkos kapcsolatok vádjával hadbíróság elé állították, de bizonyíték hiányában fölmentették.
1703-ban a kurucok ellen küldték. Schlick császári generális seregeivel és három magyar ezreddel, köztük a sajátjával, bevonult a felvidéki városokba. Bottyán és a sereg egy része Forgách Simon vezetése alatt Zólyomban maradt, amikor a Bercsényi Miklós vezette kuruc sereg a városhoz érkezett. Bottyán János ekkor párbajra hívta a legvitézebb kuruc katonát. Az akkor 23 esztendős Ocskay Lászlóezereskapitány állt ki ellene. Mindketten súlyos sebeket szereztek. Bottyán maga Zólyom várában rekedt, s miután Forgách Simon a katonaság jelentős részével egy éjjel elszökött, titokban alkudozni kezdett a kuruc ostromzárat irányító Bercsényivel, majd Radvánszky Jánossal, s már ekkor elígérkezett Rákóczi hűségére.A fejedelem 1703. december 10-én aláírta tábornoki kinevezését, 20-án pedig a dunántúli kuruc csapatok főparancsnokává is kinevezte. Bottyán azonban Zólyom december 8-ai kapitulációja után visszatért esztergomi házába, hogy sebeiből felgyógyuljon, s hogy ezt a fontos dunai támaszpontot is a kurucok kezére játssza.
1704. október 1-jén báró Kuckländer esztergomi városparancsnok árulás vádjával elfogatta lakóházában, és összeláncolt kézzel egy dunai naszádra vitette, hogy a bécsi haditörvényszék elé állítsák. Még aznap éjszaka Bottyánt megbízható emberei kiszabadították Nyergesújfaluban, aki ezután egyből Rákóczi tábora felé vette az irányt, és hűséget esküdött a fejedelemnek. Szöktetésében a felesége is részt vett, akit ezért a császáriak börtönbe vetettek."
Amit kiemeltem, az az 1703-as évben történt, azaz a szabadságharc kirobbanásának évében. Bottyán még abban az évben letette a hűségesküt Rákóczinak, és ugyanakkor tábornoki kinevezést is kapott Rákóczitól. Azaz amint tudott a szabadságharcról, abban a pillanatban igyekezett Rákóczihoz átállni. Ez pontosan 1703.12.20.-án sikerült neki.
Nem tudom arról van e vélemény, hogy milyen felelőtlen hazárdjáték volt ez a szabadságharc. Előtte négy évvel takarították ki csak a törököt az országból, hatalmas szerencse hogy a törökök nem használták ki az alkalmat és foglalták el újra az ország középső részét.
És ami még kimaradt, azok a török kiüzésének irgalmatlan pusztításai, a gazdasági alapokat romboló hatalmas sarcokkal megtoldva, 1703-ra ezeket még biztosan nem hevertük ki. Tényleg jó lenne valami ilyen összehasonítást olvasni, hogy mondjuk Thököly fénykorához vagy Bethlenéhez állt-e közelebb, menyivel haladta meg és mennyi ideig, összességében mi a mérleg stb.
Ott kellene kezdened, hogy a mai fogalmakat és jelentésüket nem vetíted 300 évre vissza.
Ez nem az a "szabadság"harc volt, amit mai fejjel beleképzelsz.
A hds. tömegbázisának egyik részét adó parasztok a jobbágy sorból való kitörést és egyéni-kollektív kiváltságokkal megerősített szabadságjogok megszerzéséért harcoltak. A másik résznek - ex végváriak, hajdúk, katonaparasztok - meg már ez megvolt, de a török háborúk elmúltával és a nemesi-központi hatalom erősödésével ezen szabadságjogok megvédéséért fogott fegyvert. Hasonló motiváció a városi-mezővárosi rétegnél is megvolt. A nemesség az erősödő központi hatalom és az általa beültetett idegen nagybirtokosokkal szemben védte a nemesi szabadságjogait, elsősorban vármegyei szinten. A főurak esetében meg leginkább egyéni sérelmek, hatalomból való kiszorulás játszott szerepet, ők nagyobb beleszólási szabadságot akartak az országos ügyekbe. Az eltérő társadalmi csoportok teljesen másképp értelmezett "szabadság"-okért küzdöttek és az egyik legfőbb belső társadalmi problémája pont az volt a mozgalomnak, hogy ezeket a szabadságokat egymás érdekeit sértve, egymás kárára szerezhették meg. Amíg találtak közös kapcsokat - pl. vallásszabadság védelme a protestánsok részről, császári adózási-katonatartási túlkapások - addig fenntartható volt a szövetségük, de amint megjelentek ugyanezek a vallási, adóztatási, katonatartási problémák kuruc oldalon is a bomlási folyamat is felgyorsult.
És egyébként a szabadságért harcoltak a labanc oldal hazai szövetségesei is. A rácok egy rendi magyar államban jó esetben is betagozódva a vm-i szervezetbe, jobbágysorba süllyesztés rémképével néztek szembe, de pl. az erdélyi szászok is több szabadságot remélhettek a távoli Bécs tartományának német elemeként, mint egy erős erdélyi fejedelemség részeként.
A Thaly-féle vagy éppen a mai értelemben vett nemzeti szabadságért való küzdelemről szó nem volt 1703-ban, az ország szabdságáról, függetlenségéről meg annyi, hogy ahogy lentebb beszéltük korábban, Rákóczinak az is belefért 1708 után, hogy akár Budával együtt visszaadja a Hódoltságot a törököknek katonai segély fejében, csak hogy céljait elérje - legyenek azok bármilyen zavarosak, ellentmondásosak és kiforratlanok.
Remek felvetés! Ráadásul az erdélyi bányák hozama is visszaesett ekkorra, emlékeim szerint. Hát, az elég jól látszik, hogy az EF fénykorához képest úgy tűnik relatíve kisebb erőforrásai voltak. A török segélycsapatok kiesése is hatalmas érvágás lehetett. Érdekes összehasonlítás lenne, ha valaki nekiülne és megcsinálná!
Pont azon gondolkoztam, hogy egyik-másik erdélyi fejedelem - Bethlen, I.Rákóczi Gy. - fénykorához képest egyáltalán több erőforrása volt-e Rákóczinak?
Előbbieknek az alap Erdély, Partium egy része, Felső-Mo keleti megyéi és időnként a nyugatiak voltak. Rákóczinak Erdély csak részben és csak átmenetileg, Felső-Mo stabilan és szinte végig, Közép-Mo részben - északon Buda és Várad, délen a rácok zavartak be - Dunántúl nagy része, de csak átmenetileg, nem tudom 8 év átlagában több-e ez mint a fejedelmek erőforrásai? Ráadásul míg nekik ott voltak a hódoltsági török segédcsapatok, most ezt az osztrák oldalon a rácok játszották.
A lengyel út a központi hatalom beszűkülése, az ország katonai erejének hanyatlása. A hatalom néhány nagybirtokos család kezében, ezek szövetkeznek,, összevesznek, egymás ellen harcolnak, külföldi segítséget hívnak. A vége az ország felosztása, széttagoltság, a kulturális fejlődés lelassulása (illetve fel nem gyorsulása a 18. század második felében).
Egyebkent egeszen pontosan mi is ez a lengyel ut? Kulfoldi csokak meghivasa a tronra, majd lehetoleg jol elveszteni az osszes haborunkat? Mert amugy ez az un. lengyel ut kb. Rakoczival egy idoben Riga ostromanal* dolt el (a svedek be, es mivel nem akarnak beavatkozni a spanyol orokosodesi haboruba, ezert Szaszorszag helyett Lengyelorszag valik csataterre, majd Eros Agost es utodai innentol mar orosz szatellitkent funkcionalnak).
*ahol egyebkent a lengyel rendek annak a velemenyuknek adtak hangot, hogy a svedek helyett az oroszok ellen kellene menni
"Rákóczi pedig bármilyen nagy államférfi és erkölcsi iránytű volt"
Rákóczit akkor lehetne nagy államférfinek nevezni, ha sikerült volna egy erős központi hatalmat kiépítenie. De ez nem sikerült neki. Tökéletesen vitte volna az országot a lengyel úton.
"Akkor nálad a "partizán" szó talán azért vulgármarxista kifejezés, csak mert mi ezt a szót az akkor kommunista oroszoktól vettük át?"
Úgy látszik semmit sem tudsz a szó eredetéről. Nem baj, segítek. A kisháborús harcmódról egy magyar embernek, Jeney Mihály Lajosnak jelent meg egy francia nyelvű munkája Hágában 1759-ben, ami több kiadást és sok fordítást megélt.
Jeney: Le Partisan ou l'art de faire la petite-guerre avec succès selon le génie de nos jours. La Haye, 1759.
A partizán kifejezést valóban a kommunista szerzők honosították meg a magyar szakirodalomban, mégpedig teljesen anakronisztikus módon olyanokra fogva rá, amelyekhen köze sincs hozzá.
"elvégeztették vele ... a katonai főiskolát"
Melyiket? Komolyan kérdezem. Tényleg kíváncsi vagyok rá. Milyen forrásból írod ezt?
"Amikor azonban hírét vette a Rákóczi-szabadságharc beindulásának és Rákóczi a kuruc seregbe hívta, akkor nyomban átállt a császári katonák oldaláról a kuruc hadak oldalára."
Ezt az ordas butaságot honnan vetted? Bottyán harcolt a kurucok ellen is, Ocskayval még párbajozott is. Tényleg kíváncsi lennék rá, hogy mi a forrásopd ezekre.
"Bottyán generális alkalmazta a legtudatosabban"
Jaaaajjjjj!!! Mert máshoz nem értett. Ilyen egyszerű. Világ életében könnyűlovasként szolgált, fogalma sem volt a gyalogsági harcászatról, sohasem vezetett ilyen csapatokat 1704 előtt. Bár utána sem nagyon. Egyébként az átállásában neki is komolyan közrejátszott, hogy nem kapott tábornoki előléptetést a császári oldalon. Nem csoda, hogy Rákóczi első hírre tábornokká nevezte ki.
