Olajbányász:Tyubin 28/3, Abeljanov 13, Tóth A. 20/9, Tóth Z.2, Berkics 14. Csere: Horváth, Judik 2, Kis P. Edző:Rezák László, Szalay Ferenc
ZTE:Földesi 7, Farkas 1, Dobi 38/18, Bodrogi 6/3, Lekaraskuas 4. Csere: Lukosius, Bencze 2,Kovács A. 5/3, Kis A. 2, Polster 4. Edző:Farkas Sándor
Eredmény alakulása:5.p.:9-8, 10. p.:17-28, 15. p.:28-33, 25.p.:36-45, 30.p.:54-49, 35.p.:62-51
Kipontozódott: Földesi a 25., és Lekarauskas a 36, percben.
A vendégek már szombaton útnak indultak a döntő első felvonására(? ez nem a második?), Kecskeméten töltötték az éjszakát, és csak közvetlenül a mérkőzés kezdete előtt érkeztek meg a Tiszaligetbe.
Érdekes felállásban küldte pályára fiait Farkas edző, csapata ászai közül többeket a kispadra ültetett, mondván a feszült hangulatban ne ők gyüjtögessék a személyi hibákat. A ZTE kezdett nyugodtabban, Dobi kosarai után már a kezdést követően megugrott, a hazaiaknak a 4. percig kellett várniuk míg először megszerezhették a vezetést(9-8). Ekkor úgy tünt, lehiggadtak a vendéglátók, és innentől kezdve nem lesz akadály előttük. Nem így történt. Szolnok talán legnépszerűbb sportolója Tyubin mintha a pályán se lett volna-még a palánkot is ritkán találta el-, Tóth Zoli ismételten megsérült a kezén-nyilt ficam miatt azonnal kórházba kellett szállítani-s ez már több volt, mint elviselhető. A tavalyi bajnok sem igazán játszott jól, de Dobi révén rendre kosárral fejezte be támadásait, s mivel a "dobógépet" senki nem tudta tartani, a félidő végére állandósult a Heraklith 10 pontos előnye. A látottak alapján félő volt, hogy a folytatásban képtelen lesz fordítani a piros-fekete gárda.
A Rezák-Szalay edzőpáros csodát művelt a szünetben, egy önbizalommal teli, erőtől duzzadó Olajbányász lépett pályára a második félidőben. Tyubin majd Berkics találatai azonnal csökkentették a hátrányt. Vérszemet kapott a közönség, fantasztikus hangulatot varázsolt a csarnokba, s döntő érdemeket szerzett abban, hogy megtorpant a ZTE. A hazai játékosok nem ismertek lehetetlent, szerencséjükre minden elgondolásuk bejött. Abeljanov ismét bemutatta legendás horogdobását-melyet Berkics a következő támadásnál szinte lekopírozott-, ezzel kettő pontra felzárkózott ötöse.(46-48) Tyubin elkapta az ütemet, szórta a kosarakat, Tóth Attila az utóbbi hetekben nyújtott kiemelkedő formáját hozta, így egycsapásra megváltozott a találkozó képe. A 27. percben hosszú idő után ismét átvette a vezetést az Olajbányász, nem is engedte ki a kezéből a győzelmet.
A többezres nézősereg felállva ünnepelte Abeljanov zsákolását, mikor honfitársa pontatlanra sikeredett dobását követően a levegőben szedte össze a labdát (72-62).Csapat és szurkoló szempontjából egyaránt felejthetetlen a hajrá, igazi örömkosárlabdát produkáltak a szolnokiak. Meg kell említeni, a két játékvezető dicséretes módon vezette a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető döntőt, pedig nagyon sokan félve tekintettek működésük elé.
Andrej Tyubin:-Most nem nagyon fáradtam el. Az előző körmendi meccsen viszont annál inkább. Most szépen bejöttek a dobások, a triplák is. A nagy-adok kapokban kihúztam egy személyi hibával.
Rasid Abeljanov:-Jól sikerültek az inprovizációink. Azt különösen szeretem mikor a hátam mögött húzom középre Tóth Zolinak a labdát, és ő centerposztról dob kosarat. Az edzéseken ötvenszer is megcsinálom a horogdobást.
Nagyon szeretem, ez a specialitásom. Most kétszer találtam be így, egymás után.
Tóth Zoltán csapatkapitány:-Hajtós meccs volt. Az első félidő végén rosszul nyúltam a labdához, és kifordult az ujjam. Az orvos rögtön visszahúzta. Úgy néz ki, egy hét alatt rendbejön, és a ZTE ellen használhatom.
Berkics László:-A mérkőzés előtt óriási feszültség uralkodott a csapatban. Egy kicsit el lehettünk fehéredve. Én is nagyon ideges voltam, ez játék közben oldódott csak. De a végére azért bejött.
Horváth Imre:-Véleményem szerint a bírók nagyon korrektül vezették a meccset. Nem sokat tévedtek, ha mégis, akkor sem mindig az egyik csapat javára. Én végig bíztam a győzelemben. Az első perctől kezdve vezettünk, szerintem sima ügy volt.
Kiss Péter:-Felemelő érzés volt ekkora szurkolótábor előtt küzdeni. Megpróbáltam a legjobbat kihozni magamból. Az ifimeccsen, mikor pályán vagyok, azért kevesebben ülnek a lelátón, most lámpalázas voltam egy kicsit a szokatlan helyzet miatt.
Judik Béla:-Nagyon nagy dolgot műveltünk itt. A közönség sokat segített. Én már vettem részt néhány ilyen meccsen, de itt, Szolnokon egész más a hangulat. A sok egyéni teljesítmény mellett az döntött, hogy nagyon együtt volt a csapat. Persze, ilyenkor minden gyönyörű. Boldogok vagyunk.
Bede Miklós:-Csodálatos és felemelő érzés volt a kispadon is végigülni a mérkőzést. Nagyon várok arra a percre, mikor a pályán is bizonyíthatok. Óriási lesz ilyen elődök, példaképek után játszani.
Rezák László:-Ilyen közönség előtt más eredmény nem is születhetett. Gratulálok a fiúknak.
Tóth Attila:-Nem is vettem észre, hogy én dobtam a századik és százegyedik pontot.
Csak a különbséget figyeltem. Végig euforikus állapotban voltam.
Az dönthetett a javunkra, hogy mindenki hozta a legjobb formáját. Ilyen egyéni teljesítményekkel nem lehet kikapni.
Kmézics Zorán:-Számítottam rá, hogy pályára kerülök, Rasid helyett általában én állok be. A csapatnak negyven percig küzdeni kellett ezen a találkozón. Az utolsó két-három percben voltunk csak biztosak abban, hogy nyertünk.
Olajbányász: Tyubin 25/6, Abeljanov 11, Tóth A. 5/3 Tóth Z. 2, Berkics 19 Csere: Kmézics 2, Horváth 10, Judik 5/3 Edző: Rezák László,Szalai Ferenc
Körmend: Bell 17, Érsek 4/3,Szájer 7, Kardos 10, Zsebe 20, Csere: Véha, Hódi 2, Molnár 4, dr. Forray 3/3. Edző: Patonay Imre, Fodor Péter
A két szurkolócsapat hangpárbajával kezdődött a rájátszásban a döntőbe jutásért folytatott küzdelemsorozat első mérkőzése. Az igazi karneváli hangulatot nem csökkentette, hogy az első kosarat Zsebe szerezte meg. Két rossz passz után 1-4-re alakult az eredmény, ezután az Olajbányász átvette a vezetést, melyhez hozzájárult az is, hogy Bell "homályt" dobott. Abeljanov csodálatos átadása után a "kisember", Tóth Z. duplázott a center helyéről. Maradt a nyolcpontnyi különbség, sok hiba, eladott labdák jellemezték a játékot mindkét oldalon. Kmézics ekkor jól helyetesítette Abeljanovot, kétpontosával 36-23-ra alakult az eredmény. Horváth növelte a hazai előnyt, amely megmaradt a félidőt lezáró dudaszóig.
Berkics ütötte el a labdát a fordulás után, így hazai támadással kezdődött a második félidő. Tóth Zoltán begyüjtötte negyedik hibáját, ezután Bell gyors egymásutánban két kosarat szerzett, ezért időt kért Rezák edző. Megpróbálta felrázni tanítványait. Hódi ötödik hibáját vétette, és a kispadra került. Egy ütközésnél Zsebének kitört a foga, melyet a parkettáról felszedett később, de folytatta a játékot. A 25. perc eseménye, hogy Tóth Z. kénytelen volt végleg elhagyni a pályát. Erősödött a vendégek nyomása, nagy akarással dolgozták le hátrányukat. Szétesett a Szolnok, 49-41-re alakult az állás. Bell a második félidőre alaposan feljavult, egy kivételével valamennyi pontját ebben a játékrészben dobta. A 31. percben Abeljanov is "elszállt". Rengeteg hiba és pontatlan hazai dobások okozták, hogy feljött a Körmend. Óriási küzdelem alakultki, felváltva estek a kosarak. Az utolsó percekben újjított a hazai csapat, Berkics három duplája 79-67-re alakította a végeredményt.
Nagyon jó olvasni a régi cikkeiteket (is), mert erősíti az az érzetemet, hogy ennek így kellett történnie. Két olyan CSAPAT feszülhet egymásnak, akik nem csak tegnapról szemezhetnek, hanem van komoly múltjuk. Mindkét csapatnál lehet beszélni a 90-es évek elejéről, lehet beszélni bajnokcsapatról, mégha a média nem is tulajdonít ennek olyan nagy jelentőséget. Mi tudjuk, és ti is, hogy igeniis van jelentősége. Azért abban gondolom egyetértünk Veletek, hogy az igazi ünnep úgy lenne, ha mi is teljes kerettel tudnánk felállni, de hát ezt hozta a sors. Így kell egymásnak "feszülnünk".
Na, én befejeztem mára. Scannerem nincs, (meg ennyi cikkem sem). A Bajnokcsapatról még inkább nem töltök föl még semmit... Majd 3-4-5 meccs után. További jó nosztalgiázást.
