Rendben, ebben igazad is van, de en ugy allok hozza, hogy ha van alternativa, akkor a legkisebb eselyet se akarom megadni annak, hogy valami bajom legyen. Tudom, hulyeseg, mert lehet, hogy holnap elut az auto, de akkor is... :-)
Pont ezert tudatosan nem dohanyzom, nem pialok esz nelkul, probalok egeszsegesen etkezni, stb. hogy ami kivedheto, azt ki is vedjem, amennyire lehet. Epp eleg olyan hatas er az eletunk soran, ami nem kivedheto, legalabb azok ellen tegyunk valamit, ami ellen tudunk. Es en most ilyennek tekintem ezt a vizsgalatot is.
Probaltam is felvenni a kapcsolatot a dokikkal, hogy mit szolnak az elmeletemhez... lehet, hogy elkuldenek a jo busba... :-))
tudom, hogy téged ez nem vigasztal, de én 26 évesen voltam teljes hasi és medence ct-n (szintén GE panaszok miatt)... éppen a baba-project ideje alatt. mondtam is, ha mégis ebből gyerek lesz, Oktopusz lesz a neve :)
lehet, hogy felelőtlen vagyok, de egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy a sugárterhelés gondot okozhatna... ha így lenne, akkor nem alkalmaznák... és hát azért valljuk be, nem szaladgál az ember havonta ct-re.
Fejlemeny az ugyemben: tegnap voltam gasztroenterologian (van egy kis emesztorendszeri panaszom is) es mivel ugyanabban a korhazban jartam, ahol urologian, igy a gasztro-doki latta a rendszerben, hogy CT-re vagyok elojegyezve, igy rogton kapott az alkalmon es mondta, na akkor varjuk meg a CT-t es akkor meglatjuk merre tovabb... szoval most ket oldalrol kapom a nyomast, hogy csinaltassam meg. En viszont tovabbra is felek a sugarzastol (mindenutt azt olvastam, hogy a hasi-kismedencei regio vizsgalata jar a legnagyobb sugarterhelessel - mivel tobb fazisban zajlik).
Legszivesebben hagynam a francba a CT-t es elmennek egy fizetos MR-re, csak azt nem tudom, hogy egy ilyen rutin CT-t kivalthat-e az MR. Van-e ugyanolyan jo diagnosztikai erteke az MR-nek ezekben a regiokban (kismedence-has), mint a CT-nek?
Mert azt se akarom, hogy a sajat megnyugtatasomra az MR mellett dontok, kifizetek erte egy rakas lovet, aztan kiderul, hogy nem felel meg a celnak.
Mindket doki kerek perec kimondta, hogy azert kell a CT, hogy lassak, merre kell tovabb vizsgalodni. Az a baj, hogy akkor ott annyi eszem nem volt, hogy rakerdezzek, hogy jo-e az MR is, most meg nem hiszem, hogy el tudom erni oket, marpedig minel hamarabb dontenem kell, mert ha esetleg lemondom a CT-t, akkor idoben kellene, hogy esetleg az en idopontomra meg betehessenek valakit, aki tenyleg ra van szorulva.
Termeszetesen olvasgattam ezugyben is, de csak meg tanacstalanabb lettem. Az MR-t szinte mindenutt csak kiegeszito lehetosegkent emlitik a kismedence vizsgalataval kapcsolatban. Legalabbis en ugy ertelmeztem, hogy ennek a regionak a vizsgalatara (meg ugy altalaban a koponyat leszamitva) a CT az elsodlegesen alkalmazott eszkoz. Ez vajon koltseg szempontbol van igy, vagy tenyleg jobb (bar karosabb) a CT, mint az MR?
Igen, volt UH (korabban transrectalis is, most csak kulso), de sehol semmi elterest nem talalt a doki. Mikor kerdeztem, hogy mire gyanakszik, ami miatt indokoltnak tartja a CT-t, azt mondta, semmire, de majd igy kiderul, hogy mi okozza a problemamat. Igazabol nem nyugtatott meg.
Egyebkent arrol van szo, hogy kb. egy eve kuzdok vizelesi nehezseggel, se ver, se egyeb, egyszeruen csak nehezen indul meg a vizelet es van kozben egy holyagkornyeki feszito fajdalom is. Kb. olyan erzes, mint mikor baromira vissza kell tartanod es ezert feszit, de mikor eljutsz a WC-re, akkor ahelyett, hogy megkonnyebbulnel, csak gyengen csorgedezik... igazabol nem veszes, akar elni is tudnek vele, mert lassan megtanulom kezelni, csak ilyenkor mindig az jar a fejemben, hogy mi van, ha valami rosszindulatu dologrol van szo, en meg nem jarok utana... meg kulonben is, csak 33 vagyok, korai meg, hogy ilyen gondjaim legyenek.
Korabban masik orvosnal is voltam ezzel a panasszal, ott vegul addig jutottunk, hogy valoszinuleg valami idegi eredetu lehet a dolog, mert szervi elterest nem latszott. Gerinc problema vagy valami hasonlo, esetleg az allando ulo munka miatt... szoval eddig akarhany orvosnal jartam, ennel elorebb sose jutottunk, egyik se hozta szoba meg csak veletlenul sem komolyabb betegseg (neadjisten rak) gyanujat, igazabol ezert is ijedtem meg kicsit, hogy most meg egybol CT-re kuldenek...
Errol a repulos dologrol en is hallottam, hogy abban a legkori magassagban mar sokkal nagyobb a sugarzas, mint a talajszinten. Valahol viszont azt olvastam, hogy pont a hasi- kismedencei CT jar a legnagyobb sugarterhelessel (valami 30 mSv koruli ertek... ami ugye eleg nagy, ha osszehasonlitjuk azzal, hogy atlagosan egy ev alatt 1.5-2 mSv koruli sugarterhelesnek van kiteve az ember... szoval ez azert nem elhanyagolhato szerintem...)
Vegulis oda akarok kilyukadni, hogy ha nem eletmento diagnozisrol van szo, hanem csak a sotetben tapogatozasrol, akkor nem biztos, hogy jo a CT
(mert pl. ha csak egy kicsi gyanuja is felmerult volna, hogy mondjuk valamilyen rosszindulatu betegsegem van es a CT feltetlenul szukseges a felderiteseben, akkor rohannek kezzel labbal, nem is varnam meg a OEP finanszirozott vizsgalat idopontjat, hanem soron kivul mennek fizetosre, de igy... lehet, hogy en allok hulyen hozza, mindenesetre tanacstalan vagyok, ha nem lennek, nem benaznek itt.:-)
Ilyen esetben nem lenne jobb egy MR? Ha mar ilyen "felderitosdit jatszunk"? Az legalabb nem karos (legalabbis egyelore nem ismert ilyen hatasa :-)
Vérnyomást mért és tüdőt hallgatott, illetve torkot nézett. Invazív vizsgálat nem volt. Ezért vagyok kicsit szkeptikus, hogy feltétlen kell-e az antibiotikum. De nem vagyok orvos, ezért is itt kérdezősködök, hogy vajon mi jobb most nekem....?
Lázam nincs, nem is volt, egyedül a köhögés maradt meg az összes tünet közül (orrfolyás, torokfájás, fejfájás).
Az immunrendszerem jól van. :) Amit említettem, az életem első 5 évére vonatkozik, két hét otthon betegen, két nap közösség, megint két hét.... 5 évesen jöttek rá, hogy ha nem kapok non-stop antibiotikumot, akkor ritkábban vagyok beteg.
Minden egeszsegugyi ellatast visszautasithatsz, ez reszletesen az egeszsegugyi torvenyben van szabalyozva.
A korokozo kimutatasara vannak megfelelo laboratoriumi / mikrobiologiai vizsgalati eljarasok. Jobb helyeken illik ezeket hasznalni.
Az mindenesetre biztos, hogy az immunrendszerer jelenleg is jol mukodik. Ha nem mukdne jol (vagy akar le lenne nullazva), akkor mas, sokkal sulyosabb tuneteid lennenek.
A kezeloorvosod is biztos, hogy vegiggondolta a koltseg(sugarterheles)/haszon(informacio) hanyados erteket, es ugy latja, hogy most az informacio mindenkeppen fontos.
Egyebkent az transzatlanti repulouton (8-10 ora) nagyobb sugarterheles eri az utazokozonseget a repulogep fedelzeten, mint a CT vizsgalat soran.
Nem első alkalom és nem első orvos - légúti vírusfertőzésre antibiotikumot ír fel, pedig semmi se utal bakteriális fertőzésre. Azt szeretném kérdezni, hogy ilyen esetben mindenképp be kell szedni (értve ezalatt, hogy van olyan ok, amiről én laikusként nem tudhatok), vagy csak "biztos, ami biztos" alapon írják fel?
Az antibiotikumra sajnos eléggé kényes vagyok, gyerekkoromban annyit kaptam, hogy lenullázta az immunrendszeremet. Felnőttként meg a déli régiók pH-értékét vágja tönkre.
Természetesen, ha indokolt (bizonyítottan bakteriális fertőzés), rendesen beszedem, végig. De vírusfertőzésnél... kiváltottam, de nézegetem a dobozát, hogy mi is lenne most jobb nekem... nem nyitottam még ki.
Egyébként náthás vagyok és Fromilidet kaptunk (férjemet is megfertőztem, egyszerre voltunk orvosnál, ugyanazt írta fel).
Urologia problema miatt hasi- kismedencei CT-t irt elo az orvos. Nem tul veszesek a tuneteim, egyszeruen csak szerettem volna utana jarni, mi okozhatja. Most viszont elbizonytalanodtam, ismerve a CT vizsgalat sugarterhelesbol adodo rizikojat. Biztos, hogy kell ez nekem??? Persze jo kerdes, ezt csak en tudom megvalaszolni, de nem vagyok benne biztos, hogy csak igy lehet valaszt talalni a problemamra.
Nem akarok artani magamnak egy ilyen vizsgalattal, ha nem muszaj...
Most már kipihentem magam, végigaludtam a hétvégét :). Írtam tegnap az edzőnek, hogy nagyjából jól vagyok, csak köhögök és folyik az orrom. Azt mondta, hogy ha fertőzök, akkor egyáltalán ne menjek (zárt légtér), ha nem, akkor menjek, legfeljebb kiállok közben, ha nagyon nem bírom.
Orvosnál nem voltam, de van valami standard, hogy meddig fertőz a megfázás (tünetek alapján erre tippelek, lázam nem volt)?
Bocsánat, félreérthetően írtam - a fejfájás és a torokkaparás már elmúlt, a köhögés az egyetlen tünet csak. Meg az alacsony energiaszint, pedig tegnap szinte egész nap aludtam, ma délelőtt is néhány órát....
Nem haldoklom csak egy kérdés, mert nem vagyok biztos benne hogy mi a jó ilyenkor. Valami megfázásszerűt összeszedtem, torokkaparással, fejfájással indult, most megállt felszakadó köhögésnél. Lázam vagy egyéb tünetem nincs, kivéve, hogy brutálisan gyengének érzem magam és fáradékony vagyok. A nagy dózisú C-vitaminon kívül mivel tudnám "felturbózni" magam? Le vagyok lassulva, mint egy nyugdíjas...
Illetve másik kérdés, hogy hétfőn ilyen esetben mehetek edzésre (küzdősport)? Pozitív vagy negatív hatása van?
Én is kemény leszek, úgy látom, most itt ez a divat... :)
1, Furcsa, hogy itt segítséget KÉRSZ, és KAPSZ is sokaktól (afinta, VárhegyiMárton, azul, poligofrén, Panni75 - és most már patella2000 - azaz 6 embertől)
- de abszolút velük ellentétesen akaszt tenni.
Akkor miért kértél segítséget?
2, Értem én, hogy mint a legtöbb betegnél, ha fogorvoshoz menne, már el is múlik a fogfájása az ajtóban...
DE: nem gondolod, hogy 6 ember, akik mögött valószínűleg egészségügyi végzettség van, talán jobban ért ezekhez, mint a mama, a postás, vagy Józsi bácsi?...
3, Mindenki - én is!!! - arra biztatunk, hogy menj és járj utána, hogy BIZTONSÁGGAL kizárd azt, hogy a szívednek volt/van baja. És csak HA EZT MEGTESZED, akkor örülhetsz annak, hogy jaj,dejó-volt-egy-kis-pánikrohamom, vagy mindenösszejött-pszichiátriai-eset- voltam.
DE AMÍG NEM JÁRSZ UTÁNA, addig nem lehetsz ebben biztos.
4, Arra a blőd dologra, hogy "ha infarktus volt, de elmúlt, tehát nincs nagy baj" - inkább nem is reagálok. Aki ezt mondta, az a Te legrosszabb-akaród, mindenesetre abszolút tájékozatlan orvosi problémák tekintetében.
Ha Te is erre a szintre akarsz lemenni, akkor talán ne ide írj, ahol van "színvonal", hanem valami más fóürumot keress, ahol egymás sebeit nyalogatják azok - akiknek arra van szüksége...
Ne csináld már ezt! Nálam egy ideje szívritmus-gondokat okoz a vérszegénység és mondogattam én hébe-hóba, hogy mennyire szar érzés és nagyon dobog és le kell ülnöm, de ahhoz, hogy a tulajdon férjem megértse, hogy milyen érzés, az kellett, hogy egyszer itthon elájuljak. (Azóta bármit csinálok, nem hagyja abba az aggódást, szóval nem tudom, melyik véglet a rosszabb :-) )
Hogy valaki súlyosnak, életveszélyesnek, vagy netán szóra sem érdemesnek tart-e egy tünetegyüttest, az nem okvetlenül azzal függ össze, hogy meddig akarja életben látni a tünet elszenvedőjét. Lehet, hogy szimplán azért nem aggódik, mert olyan alkat, vagy mert nem látja rajtad, hogy mekkora a baj. (Senki nem is láthatja - azért küld orvoshoz, aki küld.)
Ha te feleslegesnek érzed magad, az legalább annyira magánügy (és nem fogható másokra), mint a másik véglet: ha úgy gondolnád, hogy a világ megáll nélküled. Ne várd (és főleg ne provokáld!), hogy mások elmondják, hogy hol a helyed a világban ... ezt háziállatokkal szokás megtenni.
Én pl nem fogok érvelni neked a kivizsgálás és a gyógyítás mellett ... de ezek után ne is várd senkitől sem.
Ha magad leírod magad, ne várd, hogy tömegek jelentkeznek, csak hogy cáfolják az önlealacsonyító szavaid. Vagy mégis azt szeretnéd? Akkor mondd azt, és a segítő kezeket ne eltold, hanem fogadd.
Előre is elnézést kérek de én is hatátozott leszek.
Azért kérdezgettem végig mindenkit hogy megtudjam mennyire aggódnának értem.
A láccat szerint semennyire. Még a mama, akit főképp én ápolok, is csak azt mondta, hogy nem érdemes vele foglalkozni, és nem azt hogy kislányom mi lesz velem nélküled , nyomás a dokihoz.
A társadalom számára is csak teher az aki 60 évhez közelít, hiszen rettenetesen sok Ratkó gyerek van, nyugdíjra szánt pénz meg kevés.
Na most érveljen vki a kivizsgálás és győgyítás mellett.
Ehh, ez nem jó ötlet. Ez tipikusan olyan ismerősi tanács, amit nem okos megfogadni. Egy kisebb infarktus elmehet ennyivel, ráadásul ugye ez egy gyűjtőfogalom, nem csak a szívet érintheti az érelzáródás, a tüneteidbe akár egy kisebb agyi is belefér. Ha viszont tényleg az volt, akkor legközelebb nem úszod meg ennyivel. Elmégy a dokihoz, csinál pár vizsgálatot, és vagy azt mondja, hogy nem kell aggódnod, a tressz okozta, vagy ad valami bogyót megelőzésképp.
Egyelőre jól vagyok. Elmeséltem a családnak mi történt velem. Mindekivel megesett már ilyesmi, hogy fűlzugás, meg szapora pulzus, meg a többi. Szerintük nem kell vele foglalkozni. Kizárt hogy infarktus, mert akkor úgy fájt volna, hogy a falat kapartam volna .
Nem tanácsolták a dokihoz menést
És a mama is jól van. Csodálatos. Mintha nem 2-3 hete történt, hogy a vcre is támogatással ment.:))
Ha infarktusra van gyanú, akkor az első lépés: megerősíteni vagy kizárni. Az orvos nem azért van, hogy kinevessen, hogy égj előtte, hanem azért, hogy meggyógyulj.
"Vkitől azt hallottam az infarkust ha túlélik akkor már nincs vele gond."
Nagyon rosszul hallottad. Életveszélyes ritmuszavarok, a szívkamrák közötti sövény vagy a szívfal átszakadása (ruptura), billentyűhibák léphetnek föl akár napokkal a lezajlott infarktus után. Kevésbé súlyos ingerületvezetési zavarok is kialakulhatnak, amik akár életveszélyessé válhatnak idővel. Másrészt az infaktus azt is mutatja, hogy valami nincs rendben, és emiatt preventív terápia (gyulladásgátlás, koleszterinszint-, vérnyomáscsökkentés) válhat szükségessé.
Ezért kell minél előbb kizárni vagy megerősíteni az infarktus gyanúját.
Szó sincs arról, hogy most be kellene pánikolnod, egyszerűen csak menj el, hogy tutira minden rendben legyen! Nincs égés, nincs ciki, csak felelős magatartás. Szerintem ennyit megér egy kivizsgálás. Csinálnak pár vizsgálatot, és kész, nem fog a világ összedőlni.
Más dolog 1 szobában magányosan összefoglalni, átélni mi is történt, és más a dokinál. Egyébként is szorongós tipus vagyok, nem mindig találom a megfelelő szavakat, el tudom képzelni, hogy ennyi idővel a történtek után a suta beszédem mennyire lenne hiteles, és nem szívesem égetném magam.
Vkitől azt hallottam az infarkust ha túlélik akkor már nincs vele gond. Mire kell ügyelnem?
Sokat mozgok (munkám miatt ) szabad levegőn, alig eszek húst, almát viszont sokat, kávét csak 1et.
Gondjaim vannak: idős szülő, érettségiző kamasz, munkáját féltő nagy fiú, betegeskedő társ, de kinek nincsenek?
A szívinfarktus tünetei többé-kevésbé azonosak az általad leírtakkal, a 10 perc pedig nem mérvadó (az infarktus lehet akár teljesen "néma" is, azaz tünetmentes, ez elsősorban idősebb korban, valamint előrehaladott cukorbetegségben jellemző). Valóban, általában nem szoktak a tünetek 10 perc alatt elmúlni, de ez alapján nem lehet kizárni az infarktust.
Vagyis ennyi információ alapján nem mondható meg megfelelően nagy biztonsággal, hogy mi történt. Ehhez EKG és megfelelő laborvizsgálatok kellenének.
Ezért javasolt, hogy fordulj orvoshoz mielőbb, a saját, jól fölfogott érdekedben.