Nem az a baj,hogy nem tudsz angolul, az a baj,hogy a klub vezetősége nem tette közzé kis füzetke vagy kiadvány formájában a tagság szabályait,a tenyésztés és törzskönyveztetés szabályait, és azokat nem tartatta be. Szerintem ez a szomorú!
Andy-t kedvencként, ivartalanítási kötelezettséggel adtuk el. a gazdija albérletről albérletre járt, de ennek ellenére gyakran tlálkoztunk a cicával. feltűnt, hogy nem igazán boldog. ezt észreveszi, aki észre akarja venni. akkor (első alom) még azt mondtam, hogy hagyjunk időt...
a gazdi becsületesen ivartalanította a cicát, ezzel nem volt gond.
a probléma az volt, hogy Andy boldogtalan volt..
aztán megoldódott a probléma. A gazdi egyrészt elment dolgozni sok évre külföldre, nem akarta és nem is tudta volna magával vinni a cicát, másrészt belátta, hogy nem elég érett ahhoz, hogy egy cicáról gondoskodjon. ahogy a szerződésben foglaltatott, próbált neki a tudtommal gazdit keresni, de hála az égnek nem jött össze.
akkor azt mondtuk, OK, kérjük vissaz, mielőtt az Isten tudja hova kerül...
Andy sokáig , nagyon sokáig el sem mozdult mellőlünk...ez a szokása a mai napig, kevésbé látványos módon, megmaradt, ő az, aki úgy fekszik le, úgy ül le, hogy egy kicsit hozzáérjen a gazdihoz. csak hogy tudja, hogy megvan és nem megy el többé...
Andy-t sokan akarták megvenni, ajándékba is, de soha nem adom oda senkinek. elég volt neki az a tortúra, amin keresztül ment.
nekem meg a tanulópénz....
Nos, Andy fantasztikus kiállítási sikerekkel hálálta meg nekünk, amit úgy érzett meg kell hálálnia, bár mi tartozunk neki köszönettel és hálával...
de ez már egy másik történet:))
Amikor én először látogattam el Szuszmókékhoz, szó szerint semmit sem tudtam a macskázásról. Semmit nem mondtak nekem az SGC, FIV, vagy HCM rövidítések. Nem tudtam,hogyan zajlik egy macskakiállítás, és nem értettem én sem,hogy miért kell ivartalanítani a ciccet. (bár sosem tiltakoztam ellene, hiszen akkor még nem is gondoltam,hogy egyszer tenyésztésbe fogok)
A szerződésen pedig egyenesen ledöbbentem - állatkereskedésben, utcán vásárolt perzsa kölyök után milyen hihetetlennek hangzott,hogy a tenyésztő az eladás után is tudni akar a cicáról!!! És az egész akkor vált világossá, amikor azt tapasztaltam,hogy hétről hétre, nap nap után érkeztek a hírek,képek e-mailben a leendő cicámról! Akkor vált előttem világossá,hogy az igazi szeretet nem szakad meg a otthon-cserével,és értékes kapcsolatok,barátságok is kialakulhatnak a gazdi és tenyésztő között.
Azóta eltelt némi idő, és lám, én is beálltam a sorba, egy olyan szerelembe estem, amit nem hiszem,hogy könnyen el lehet felejteni. Felforgatták az életemet a négylábúak,egyszerre négy minimotor berreg a párnámon altatódalt,egyszerre négy macsi igényel rengeteg munkát és gondoskodást; de nélkülük semmi sem az igazi.
De az is biztos, hogy követem Szuszmók példáját, és csak szerződéssel adok el cicát. Úgy gondolom,hogy a tenyésztő egy szolgáltatást nyújt. Felnevel,tenyészt cicákat, és az ő felelőssége,hogy a cicc egészséges legyen,és sokáig boldogítsa gazdáit. Az is a mi felelősségünk,hogy olyan gazdit találjunk, aki a cicának a lehető legjobban megfelel.A szerződés védi a gazdi érdekeit,de leginkább a macskáét,aki ezt nem képes belátni,aki kivetnivalót talál a szerződésben,esetleg megfordul a fejemben,hogy meg is szegné az egyszerűen nem kap macskát.És igenis beleszólok az ivartalanításba,oltásokba,sőt, nem engedem,hogy több napra egyedül hagyják,tudtom nélkül új gazdinak adják,és még sorolhatnám.Az ivartalanításnak több oka is van :
1, Én személy szerint nem viselném el,ha egyszer is azt hallanám viszont,hogy a cicám,akit én nevelgettem,babusgattam, egy évente háromszor szülő,sanyarú sorsú,kihasznált macska lett.
2, Úgy gondolom,hogy tisztességtelen lenne azon tenyésztők vérvonalait szétszórnom,akik sok-sok évi munkával érték el eredményeiket, és megbíztak bennem.
Ha valaki tenyésztői álmokat dédelget,lám itt vagyok én is példának, semmi sem lehetetlen.
Egyébként meg utálom azt a szöveget,hogy a macska ára...Én nem a cicát adom el.Életet, szeretetet nem lehet vásárolni, azt mindenkinek kiérdemelni kell. A tenyésztő egy szolgáltatást végez, neveli,egészségét biztosítja annak a négylábúnak,aki később gazdihoz kerül. Ennek a szolgáltatásnak van ára,nem a macskának.
És ez a biznisz akkor térül meg,ha csupa olyan képet,történetet,levelet,telefont kaphatok, mint pl. Szuszmók is :)
Bocsi,ha hosszú voltam :)
Tényleg? Ezt nem tudtam (ezért is hátrány, hogy nem tudok angolul) hát nálunk egyébként is sok szabálytalanság volt, de ez jó lenne ha egységesen bevezetnék! Most szerintem nagyon igyekeznek, hogy a "kedvükbe járjanak".:))) A szerződésben az a szimpi, hogy mindkét félnek vannak benne biztosítékok, másrészt nem tudom hogyan lehetne érvényesíteni, ha esetleg elmérgesedne egy ügy. Elmeséled, hogyan került vissza hozzád Andy?
Más: Nem tudnád esetleg átküldeni nekem az írásodat amiről beszéltünk (egyesületek, titulusok stb.), mert nem tudtam már megvenni az újságot? Vagy valaki akinek meg van és be tudja szkennelni?
Én is mindig tanulok, mint ahogyan mindannyian, mert minden infot meg lehet nézni a másik oldaláról és mindig akad új info, amin érdemes elgondolkodni, akár negatív , akár pozitív.
Ez kb.olyan, hogy korábban nem használtam Calo-petet, mert senki sem említette nekem, hogy létezik, de egy tőlem majd' 20 évvel fiatalabb, kezdő tenyésztő (pontosabban kezdőbb, mint én, az évek számát tekintve) ajánlotta a figyelmembe és bevált:) Sohasem tudhatod, mit tanulsz és milyen tapasztalatokra teszel szert.
Mindenkinek megvan a módszere, mint írtam, a kialakult sémája, s arról mindenkinek megvan a véleménye. Addig nincs baj, amíg valaki szereti a cicáit és mindent megtesz értük. A gond az, ha tárgyaknak tekinti őket és kihasználja. az számomraa megbocsáthatatlan.
egyébként tudtad, hogy a FIFE-szabályok szerint a klubtagoknak kell szerződést adniuk a cicával??? minden esetben..most kérdeztem meg egy másik dán ismerősömet a dologról... de ezt csal érdekességként mondtam:))
Egy szóval sem mondtam, hogy te mondtad rám, hogy nem vagyok elhívatott, csak megjegyeztem, hogy szerződés ide v. oda én hasonlóan érzek a cicáim iránt és valamiféle elhívásnak érzem ezt.
Nem bíráltalak és ne haragudj, ha élesnek érezted ,arra reagáltam, hogy "persze, ez egyfajta morált feltételez mindkét fél részéről, hogy szerződés nélkül fogadja el/adja oda a kölyköket." azt hittem erkölcstelennek tartod aki szerződés nélkül ad el cicát, de lehet, hogy félreértem!
Az alábbi idézetedben a "de én" kijelentés helytelen, hiszen feltételezem rólatok is, hogy tiszteletben tartotok másokat stb. :) Szerintem ugyan úgy mint a beszédben itt sem mindíg a megfelelő szó jön az ember "szájára", de ezt ne vessük egymás szemére, én rengeteget tanultam itt és eszemben sincs senkit megbántani v. bírálni v. személyeskedni, rosszul fejeztem ki magam és azt gondoltam elítélsz amiért másképpen csinálok valamit, mint te, de látom nem így van és ez részemről is áll! Lehet, hogy indulatosabban fogalmaztam, de ez nem ellened irányult, hanem a feltételezés ellen.
Remélem megértesz!
"Nem hiszem, hogy kevésbé lennék "elhivatott" mint te, de én tiszteletben tartom mások döntését és belátom, hogy egy cicának nem csak az a sors jó amit én annak képzelek!"
Én ezt állítottam volna, hogy te kevésbé vagy elhivatott??????
Sajnálom, hogy ez az eddig termékeny párbeszéd, megint személyeskedésbe csap át, én ehhez már öreg vagyok és kedvem sincs hozzá....
nem értelek. nem hiszem, hogy okot adtam volna, hogy kissé éles hangnemben bírálj.
mindenki maga dönti el, mit és hogyan csinálja. nekem ez a szimpatikus, én ezt csinálom. neked a másik lehetőség vagy egy harmadik vált be, azt csinálod.
én azt látom, hogy a számomra példaértékű tenyésztők így csinálják, nem hívnak tanukat, de mégis működik a dolog. lásd, tanuk nélkül is kaptam cseremacskát, és ha bármi baj van a cicáimmal, felhívnak a gazdik és elmondják és ha tudok, adok tanácsot, ha nem, akkor meg úgyis az állatdokihoz irányítom őket.
mint írtam, lehet, hogy mázlim van, lehet, hogy a naívságom még nem nyerte el méltó jutalmát...nem tudom.
a papíron nem múlik az egész, nem hiszem, hogy bárkit ez minősítene vagy rangsorolna, bár nincs is erre szükség. vannak különféle metódusok, s ha valakinek megadatik,akkor azokat preferálja és javallja másoknak is. ebben nincs semmi különös , sem magasztalni való, sem pedig elítélni való.
viszont tudok olyanról, hogy valakinek érvényesíteni kellett a szerződésben foglaltakat...
a macskáim gazdijai önszántukból hívnak fel és keresik a kontaktust, ha gondjuk van, én is telefonálok vagy emilezem velük, mert szeretem tudni, mi van a cicákkal (eddig egyetlen ember sérelmezte ezt ideig-óráig, de ő sem acica gazdija volt), nem vagyok közömbös egyikük sorsa iránt sem, de hadd döntsem már el én, hogy kinek adok el ivartalanítva vagy kötelezettséggel cicát és hogy engedem-e, hogy a vérvonalam esetleg illetéktelen kezekbe kerüljön. ha ez beleszólás a macska életébe, akkor az. nekem ezek a feltételeim...
de ahogy ezt megint konstatálnom kell, ezekről a dolgokról nem lehet indulatok nélkül beszélni, így meg tárgytalan az egész.
Vannak ideális esetek! Én a legkorrektebbül járok el minden gazdival és cicával, ez nem a szerződésen múlik! A szerződéseket szabályokat át lehet hágni. Te olyan szerződést kötsz amit két tanu is aláír közjegyző (ügyvéd) jelenlétében? Mert ha nem akkor jogilag nem érsz vele semmit! Lehet, hogy a külföldi vevők nagyon örülnek neki és mo-n is egy szűk réteg, de a tapasztalatok többsége nem ezt mutatja! Nem vállalhatok felelőséget senikiért és nincs jogom mások életébe avatkozni, még a cicáim miatt sem!!! Én így érzem és nem érzem azt, hogy engem minősítene, hogy nem adok szerződés! Egy ponton túl át kell adni a felelőséget az új gazdinak!(ezt nem csak a szerződésre, hanem az ivatalanításra, az oltásokra és minden egyebekre értem) Nem hiszem, hogy kevésbé lennék "elhivatott" mint te, de én tiszteletben tartom mások döntését és belátom, hogy egy cicának nem csak az a sors jó amit én annak képzelek!
A PKD szerintem is a gazdik megnyugtatását szolgálja elsősorban, főleg MC-knál. DE, kérdem én, azon a 3000 Ft-on múlik a lelkem üdvössége vagy a cicám egészsége!??? Akkor már inkább vonom sokkal jobban kétségbe a FIP-tesz eredményességét és használhatóságát, amiről több doki is elmondta, hogy néha bizony szemfényvesztés....
A HCM-et illetően viszont nem hinném, hogy szemet szabad hunyni a dolog felett, hiszen ez mindenféle macskafajtát veszélyeztet és bármikor felbukkanhat. a legegészségesebbnek látszó cicnél is. persze, itt felmerülhet, hogy akkor meg minek tesztelni, hiszen bármikor bárkivel megtörténhet. de pont ilyenkor jön be a felelősség kérdése, ha megelőzheted valamilyen úton, akkor tedd meg! lehet, hogy pénzbe kerül, sőt ez tuti, de a macska és a leendő cicmákok egészsége ennél sokkal, de sokkal többet megér!
A dysplasiát tekintve, nem tudom, olvastátok-e egy magyar MC-nal való probléma apropóján írt dysplasia-ról szóló cikkemet (társszerzőként követtem el), ott egyértelműen bebizonyosodik, miért fontos a teszt elvégzése.
Szerződés:
nem tudom, lehet, hogy nekem roppant mázlim van, de az is lehet, hogy mivel eleve így adom a cicámat új otthonba, soha fel sem merült a gazdikban, hogy ne kérjenek, vagy ne adjam nekik oda. azt hiszem, ez egyfajta biztonságot jelent mindkét fél részéről.
gondolj bele, a kölyök meghal, ne adj Isten, két hét múlva, csak úgy, véletlenül, nem a gazdik hibájából, mi alapján kap új cicát vagy bármiféle más megoldást hogyan eszközöltök? persze, ez egyfajta morált feltételez mindkét fél részéről, hogy szerződés nélkül fogadja el/adja oda a kölyköket. Hogyan érvényesíted a cicád érdekeit?
erre lehet azt mondani, hogy olyan gazdinak adom oda, aki eleve szimpi meg megbízom benne. igen, ez így van, de az élet hozhat érdekes fordulatokat, mindenki megváltozhat és kerülhet olyan helyzetbe, mikor nem a cica érdekeit fogja elsősorban nézni.
így került hozzám vissza Andy....
miért van az, hogy valamirevaló nyugati tenyésztő esetében nem kérdés a szerződés???? el sem meditál rajta, hogy adjon vagy sem? (most azokból indulok ki, akik számomra példaértékkel bírnak)
Colonel cicám Ausztiába került, házi kedvencként, ivartalanítva. Mielőtt eljöttek volna a gazdijai, elküldtem nekik a szerződésemet. e-mailfordultával jött a válasz, aki ilyen szerződést ad a cicához, lett légyen az kedvencként adott MC, az valóban szívén viseli a cicái sorsát. Ezt nem "felvágásból" meséltem el, csak tényként és azért, hogy elmondjam, vannak nagyon sokan, akik igenis igénylik.
ez kb. olyan, mint ha valaki megkeres és kérdi, hogy lehetne-e tkv nélkül olcsóbban? a válaszom mindig az: nem. és nem azért, mert kevesebb bevételem származna belőle, ez nem motivál, hanem mert a felfogásom szerint a cicához jár egy tkv., egy normál klub normál tkv-e, és ebből nem engedek. én komolyan igyekszem ezt az egészet csinálni, venni, mégha néha a sors akadályoztat is benne (lásd Pearly), és ez a tkv-re, szerződésre is kihat.
ja és mégegy, ha valaki pld. úgy kezdi, hogy ő ugyan nem akarna vele tenyészteni, de ha mégis, akkor nem kap cicát vagy már eleve ivartalanítva kapja meg. nem azért, mert a tenyésztésre szánt macs ára magasabb, hanem mert szeretem nyomon követni a cicáim sorsát meg azok kölykeit is. ez alól egy esetben tettem kivételt, többet nem szándékozom. tanulja meg a macskázást az illető egy ivartalanított cicával, gyűjtsön ismereteket, infokat, barátokat és ellenségeket és majd utána, ha nagyobb rálátása lesz a dologra, akkor. akkor szívesen:))
remélem, Danone is elmondja majd a véleményét, hogy ő mennyire örült a tkv-nek meg a szerződésemnek:))))
Én nem tartottam fontosnak a tesz telést, eddig. Azt hiszem a topicocon eltöltött idő és a véleményeitek megváltoztatták a véleményemet sok mindenről. Mondjuk szerintem sokszor "nincs értelme" a tesztelgetésnek, de a tenyésztő és a gazdik megnyugtatása végett negyon is fontos lehet. A nincs értelmébe beletartozik az, hogy vannak vonalak ahol soha nem jelentkezett pl. a PKD és írtátok, hogy valahol el szokott kezdődni, de azért ez talán nem így működik! Az abyknál volt egy öröklődő szembetegség ami egyszer (réges régen) kipusztított egy tenyészetet, de azóta sem volt soha, sehol, legjobb tudomásom szerint.(ez az az eset ami belekerült egy lapba, "pánikot" keltve a gazdik között..) Nem is hiszem, hogy van erre teszt, de ha lenne sem teszteltetnék, nincs értelme. Szerintem ugyan ilyen a kizárólag perzsákra ráfogott PKD.
Nálunk "nem szokás" a szerződés, de szívesen kötök, ha valaki kéri. Volt rá példa, hogy szerettem volna adni és a gazdi is igényelte. Kimásoltam a famkatos szerződést és átküldtem neki, azt mondta semmi rosszat nem lát benne, bár az furcsa, hogy vállalnia kell, hogy "kiherélteti" és ha fél év után úgy dönt, hogy mégis tenyészteni szeretne akkor nem teheti?
Elmagyaráztam neki, miért nem teheti. Megnyugtatása végett, csináltam egy másik szerződést amiben csak az állt, hogy kedvencnek veszi a cicát, nem tudok róla, hogy beteg és felelőséget vállalok a genetikai hibákért...tehát tul.képpen csak az engem "terhelő" része maradt. A szerződés azóta is nálam van.........
Nekem ennyi a tapasztalatom ezekről. Egyébként jó dolognak tartom, de ez probléma, hogy így állnak az emberek hozzá és csinálhatjuk a dolgokat sokan jól, mégis ott a többi száz aki felelőtlenül "tenyésztget".
Szia :)
Enyhe túlzással a férjem :))))))))))))
Nem,még nem említetted, de akkor üdv a klubban :)Nálunk is elhanyagolódott az oldal, ezért most egy nagyon kedves barátunkat kértem meg,hogy SOS segítsen nekem csinálgatni. Teljesen reménytelen,hogy a párom valaha is ráérjen :)
Valóban fontos, és csak remélni tudom,hogy eljön az az idő,amikor egy adott pedigree minden cicájáról tudni fogjuk,hogy negatív tesztekkel rendelkezik. Mert ez a végső cél, legalábbis szerintem. Így lehet csak kiszűrni véglegesen az öröklődő betegségeket.
Valóban nem tudhatod, hogy régebben tesztelték-e vagy sem az adott macsek pedigréjében szereplő ősöket. De, ha egyre többen fordítanának rá figyelmet, akkor sokkal jobb eredményeket lehetne elérni a "macskaegészségügy" terén.
Természetesen naívság lenne azt hinni, hogy a tesztek mindent megoldanak és sohasem csap le a genetika ördöge, de ha meg sem kísérli az ember, akkor sokkal nagyobb az esélye annak, hogy valamiféle, eestlegesen visszafordíthatatlan problémával találkozunk.
Azt hiszem, az anyagi áldozat ebből a szempontból elhanyagolható, hiszen eg komplett PKD-HCM teszt (immár többeknek borotválás nélkül) 6000 FT dr. Manczúrnál, az egyetemen. A HD röntgen és OFA értékeltetés kissé húzósabb, de azt meg kétszer csináltatja meg az ember a cica élete során és azt is ki lehet bírni. A PKD egyszeri, a HCM-et célszerű és javallott 1-1,5 évente megcsináltatni, mert az idősebb cicák vannak jobban érintve:(
Egyre inkább hajlok a felé, hogy van. Én sem csináltattam még meg minden tesztet minden macskámnak, de szándékomban áll az ivarképeseknél, amint egy kis szusszanásnyi időhöz és pénzhez jutok. Persze így is előfordul, hogy negatív szülőknek pozitív kölyke születik, hiszen minden betegség kezdődött valahol. Mindig volt egy első beteg állat, akinek a szülei egészségesek voltak. Tehát a kockázat nem szűrhető ki soha 100%-ban. De legalább amelyik szülőről tudható, hogy beteg, az ne örökítse tovább a bajt. Egy beteg állat mindenkinek nagyon rossz. A tenyésztőnek is, hiszen akkor is van némi lelkiismeret furdalása, ha tényleg minden óvintézkedést megtett. A gazdinak pedig a sok fájdalom végignézni a kedvence szenvedését, esetleg halálát.
egy thai tenyésztő barátnőm tegnap teszteltette cicáját PKD-re és HCM-re, természetesen minden rendben találtatott, de akkor is meg akarta csinálni ezeket a teszteket. a doki, aki egyébként a mi cicáinkat is teszteli, illetve tesztelni fogja, sajnálkozott, hogy pld. nem viszik a perzsákat PKD_re, ami pedig igencsak veszélyezteti őket, sőt őket a legjobban.
a véleméyneteket szeretném megkérdezni: mit gondoltok a tesztek fontosságáról, hasznáról, gyakorlati értékéről?
most nem a hármas tesztre gondolok, mert azon is eel lehetne meditálni jócskán, hanem a dysplasia tesztre, a PKD és HCM tesztekre. tudom, hogy
- vannak, akik soha nem tesztelték és nem is fogják a cicáikat, mégsincs semmi bajuk a macsekoknak
- vannak, akik tesztelik becsületesen és mégis beüt a krach
van egy osztrák tenyésztő, csodaszép és valóban szuper minőségű cicákat tenyészt (perzsa, egzotikus), számtalan Regional winner, International Winner címet értek el a cicái a TICA-ban. Rengeteg cicájuk van, de egy óriási-óriási házrész csak a cicáké, a felesége egésznap a macsekokkal van. Na állítólag ők valóban sokáig tartanak meg egy-egy ígéretesnek mutatkozó cicát, megnézik, hogyan fejlődik és aztán nagyon borsos áron adják oda az új gazdinak. A gazdijelölt tudja, mire számíthat...
Az más dolog, hogy van rá lehetősége, hogy ezt tegye és gyakorlatilag szuperül ellátja a cicákat. Mondjuk, én nem bizots, hogy csinálnám ezt és így, de ez is lehetőség, ha valóban jól tudod csinálni.
Mondjuk ő rengeteget jár kiállításokra, tehát vannak bőven eredméynei és láthatja mindenki, hogy a cicái meghódították, nem túlzás, az egész világot...
Az árból való engedést én sem úgy értettem. Az aby nem tartozik a magasabb árkategóriájú macskuszok közé, ezt tudtam amikor elkezdtem a teny-t, de én sem szoktam engedni az árból. Akiről beszéltem, brites és csillagászati áron kínálja a cicáit. Nem adja el, inkább ott válik ivaréretté nála (rengeteg!) és persze az is előfordul hogy, ha már felnőtt akkor odadobja pár 10 ezer forintokért akárkinek! Gondolhatod milyen jól szocializált lehet egy ilyen harmincadmagával "felnövő" kiscica! :( Az engedést arra értettem, hogy nem képes v. hajlandó egy megfizethető árat szabni....
A másik, ha valami tényleg ritka és kuriózum akkor legyen drága ez mindennel így van! :)
Most Poche hozzászólására kattintottam, de norsycat-ére is tehettem volna:-)
Macskafajta: én azt mondom, hogy egyfelől valóban nem igazságos, hogy vannak macskafajták, melyek egyedeit magasabb áron lehet megvenni, ugyanakkor viszont azt is el kell ismerni, hogy vannak olyan fajták, melyek beszerzése, kitenyésztése sokkal több időt, energiát és egyebeket vesz igénybe(lásd pld. Savannah, Chaussie, stb.) és jogosan felmerül a kérdés, hogy akkor őket miért ne lehetne magasabb áron adni?
amit el kell fogadni, mert sajnos mindenütt így van, az élet minden területén, hogy vannak felkapottabb, "trendy" fajták (kutyáknál is), akiket magasabb áron kínálnak, de akik egyes egyedei lehet, hogy nagy árat fizetne, mert a divat elmúltával, lehet hogy utcára kerülnek, mert a sznob gazdinak most más, divatos állat kell:(
Színek: én abszolút nem értek azzal egyet, hogy szín szerint szabjanak magasabb vagy alacsonyabb árat az adott fajta adott egyedének. Sokkal inkább az eredmények, a tartási körülmények, a háttérszolgáltatások, az egészségügyi garanciák, tesztek kellene hogy domináljanak.
Csúnya nem csúnya: ezt kikérem a macsekjaim nevében! minden cica szép a maga nemében, valakinek mindenki tetszik. lehet, hogy egy cicmák rút kiskacsa 3 hónaposan, egy éves korára meg maga a megtestesült hattyú. nem hiszem, hogy valaki ezt garantálni tudná első ránézésre, hogy mi lesz egy cicából. egy példa: Boss cicám volt a legkisebb a B-alomban, nem gondoltam volna, hogy valaha lesz belőle nagy cica. Vasárnap láttam megint. Lett. Gondolkodom a dolgon, hogy kölcsönkérem kiállításra:) Dexter: az alomban sokáig ő volt az egyik legkisebb, most láthattátok a képét!!!
ez csak arra példa, hogy bárkiből bármi lehet, valaki lehet, hogy rá vár egész élete során.
a tenyésztsére meg show-ra szánt cicák ára pedig igenis magasabb, mint a házi kedvenc cicáké, nem azért mert többet érnének érzelmi szempontból, hanem mert másra rendeltettek. ugyanakkor viszont, ha nincs rá jelentkező tenyésztőileg, én odadaom kedvencnek, ivartalanítva a standard-nek jobban megfelelő cicát is, kedvenc áron. lehet, hogy jobb dolga lesz!:)
Üzlet: a tenyésztés ha akarjátok üzlet, mert pénz is forog benne. ha ragaszkodik mindenki ehhez a megközelítéshez, akkor legyen üzlet, de rossz üzlet. legalábbis számomra. egyébként én sem engedek az árból, akkor inkább elajándékzozom valakinek, akiről tudom, hogy jó dolga lenne a cicának nála. ennyire becsülöm a cicáimat, hogy nem akarok megszabadulni mindenáron tőlük. elismerem, idealisztikus elképzelés, de hát ilyennek is kell lennie a palettán.
nem gondolkodom azon, hogy valaha megtérül-e, amit befektettem, nem motivált és nem is fog motiválni. rossz "üzletasszony" vagyok. viszont rengeteget járok kiállításra, ahol több-kevesebb siker éri a cicáimat, de ez emészti a pénzt. ha ezen meditálnék, akkor soha nem mennék el csak magyar kiállításra és lehet, hogy még hasznom is lenne.
sajnos, azok miatt üzlet ez a szépséges hobby és életforma, akik egy kupacba zsúfolva 'tárolnak" több tucat macskát, három-négy-öt fajtát (lásd szakirodalomban való hirdetések) és potom áron, egyet fizet kettőt kap-alapon adják folyamatosan. most ezt nem arra értem, ha egy kölyök mellé odada valaki egy ivartalanított felnőttet, mert a gazdik beleszerettek és ez kölcsönös érzelem, hanem a gyorsan gyártsunk sok macskát és sok kicsi sokra megy alapon business-eljünk:(
Nem értek veled teljesen egyet. Mint írtam is én is örülnék ha visszatérülnének a befektetéseim és ha európai árakon lehetne mo-n cicát eladni, de ehez sok minden kell. Nem ideológizálom meg a dolgot, ez tőlem nagyon távol áll. Tény, hogy pénzek forognak a tenyésztésbe, de egészen másképpen mint egy üzletben! Az üzlet kifejezés legteljesebb mértékben a haszonra a felhalmozásra és a megélhetésre vonatkozik számomra. Ettől függetlenül nem érdekel, ha valaki üzletnek titulálja a tenyésztést.
Amiket a szinekről az árakról és "tejfölös pofikról" :) írtál, arról pedig azt gondolom, ha születnek szebb és csúnyább cicák egy tenyészetben akkor nem a szebbet kell felárazni, hanem a csúnyábbat kell olcsóbban adni, lévén, hogy nem tartod annyira értékesnek!!! Úgy gondolom mindenki saját maga döntheti el mit tenyészt és milyen színben, ha éppen az ezüst a divat akkor azzal kell lehozni almokat, de ettől még nem kell csillagászati árakat szabni nekik. Van egy ismerősöm aki nem hajlandó engedni az árból, inkább ott nőnek fel a nyakán a cicák összezsufolva, az ÜZLET miatt. Szerintem ez nem szolgálja a cicák érdekét! A cica ára annyi amennyiért el tudod adni, de az értékét nem ez határozza meg!
A férjed írja a programot? Asszem mondtam már, hogy az enyém programozó, ebben is hasonlítunk!:)))
Egyébként ő is igért, de amíg ezt a munkáját be nem fejezi, még az oldalamra sincs ideje! :(
Én füzetbe vezetem a dolgokat egyenlőre, hogy ki, kivel, hogyan (na jó azt nem) és hogy mi lett belőle, milyen, mennyi stb.
Hát lehet, hogy érdekelne a dokid (persze csak "szakmai szempontból"), de csak ha velem is így bánna, persze azért nem kívánnám, hogy minden 1 óráig magyarázzon! :)))))))
Én egyáltalán nem látom ezt a dolgot ilyen problémásnak. Az élet minden területén különböző dolgoknak különböző ára van. Drágább az, amit sokan keresnek de nincs belőle elég, ami szebb, ami jobb, ami többet tud, ami különleges, ami divatos. Olcsóbb az, amiből sok van, ami csúnyább, gyengébb, rosszabb,ami divatjamúlt stb. És ezek a kategóriák legtöbbször nagyonis szubjektívek, nem mindig van közük egy objektív értékmérőhöz, ha egyáltalán értelmezhető egy ilyen értékmérő. Miért lenne másképp a macskák esetében? Ott kezdődik, hogy a legtöbb ember macskáért egy fillért sem adna, hiszen ha macskát akar, van elég az utcán. Egy szűk réteg hajlandó áldozni is érte, mégpedig azért, mert valamelyik fajta annyira megtetszik neki, hogy mindenáron egy olyat szeretne a közelében érezni. És aki egy bengáliért megad 100.000Ft-ot, lehet, hogy egy fillért sem adna egy perzsáért, a perzsa hívők a sziámiért, a Maine Coon imádók egy brittért. Szerintem a szín is egy olyan jellemző, ami különböző fontossággal bír embereknek, tehát különböző áldozatokat hajlandóak hozni érte. Ha mindenki Whiskas macskát akar a reklám miatt, akkor valószínűleg drágábban lehet eladni egy ezüst cirmos brittet, mint pld. egy vörös -fehéret. Saját példámnál maradva: Bonbonka a kis tejfölös pofájával mindenkinek pillanatok alatt a szívébe lopja magát. Ha egy látogatónak megmutatom például Brekivel együtt, 99%, hogy Bonbont választja. Pedig Brekinek jobb a fejformája, ugyancsak barna fehér cirmos, csak éppen nincs az a kis pimasz fehér nózija. De ha a kis Carment rakom mellé, szegény kislánynak esélye sincs, hogy egyáltalán fontolóra vegyék őt kiválasztani. Sőt, Cinka (a miniatűr kislány) és Carmen közül is valószínűleg Cinka kerülne ki győztesen, mert tündéri vörös-barna színei vannak. Most akkor igazságos lenne, hogy aki Bonbont viheti el ugyanannyit fizessen, mint aki Carment?
Én ennek az egész problémafelvetésnek a gyökerét abban látom, hogy nehezen tudjuk elfogadni, hogy a tenyésztés egy kétarcú dolog. Van egy emberi, érzelmi oldala és vele párhuzamosan van egy üzleti oldala is. És ezt a kettőt együtt kell tudni kezelni.
Egyik oldalon imádjuk őket, elsődleges prioritást kapnak az életünkben, hozzájuk igazítjuk az életünk más összetevőit. Olyanok, mintha a gyerekeink volnának. Dédelgetjük őket, gyönyörködünk bennük, játszunk, etetjük, gondozzuk, izgulunk ha betegek, ha szülnek, és kicsit mi is belehalunk ha meghalnak. Ez az érzelmi oldala és ez a fő oka annak, hogy csináljuk.
Ezzel párhuzamosan viszont pénzért vásároltuk a dédelgetett kis lényt, méghozzá nagyon sok pénzért. Pénzért vesszük az ételét, az almot, a játékát, az orvosi ellátását, fizetjük a kiállításokat, hirdetünk, marketing tevékenységet fejtünk ki. Ugye nem kell sorolnom, pontosan tudjátok ti is. Aztán ha eljön az idő, eladjuk őket. Pénzért. Beleszakad a szívünk, bőgünk egy napot, de odaadjuk. Előtte azonban "beárazzuk". Hiszen van áruk, ennyiért adjuk oda. Milyen alapon határozzuk meg ezt az árat? Olyan alapon, hogy ismerjük a költségeinket, a szokásos árszínvonalat, érzékeljük, hogy az emberek milyen macskát keresnek és mennyit hajlandóak áldozni érte, nagyjából meg tudjuk becsülni, hogy a mi macskáink mennyire illeszkednek ezekhez az elvárásokhoz. Lehet, hogy egy nagyon szimpatikus embernek olcsóbban is odaadjuk, ha tudjuk, hogy kevés a pénze, de imádná a mi kis cicuskánkat. Másnak pedig semmi pénzért nem adjuk, mert ellenszenves. Ebbe a részébe is belekeveredhetnek érzelmi motívumok, de alapvetően amit felsoroltam akkor is üzleti, gazdasági tevékenység. Lehet, hogy veszteséges üzleti tevékenység, de attól még üzleti tevékenység. És ez nem baj. Semmi okunk szégyenkezni miatta, letagadni, ködösíteni, megideologizálni, hogy nem is az ám... Én nem szégyellem kimondani, hogy bár alapvetően az érzelmi oldala miatt tenyésztek macskákat, szeretném, ha egyszer legalább a költségeim megtérülnének. Nem ebből élek, soha nem is fogok ebből élni,egyelőre vastagon ráfizetek, de ha netán valaha valami kis hasznom is lesz a macskákból, annak örülni fogok. Mert megérdemlem.
Bocs, hogy látszólag eltértem a szín-ár témától, de azért tettem, mert szerintem az egész kérdésfeltevés mögött ez a jelenség húzódik meg. Úgy gondolom, hogy nyugodtan letehetjük ezt az érzelmi terhet magunkról és felvállalhatjuk a tevékenységünk mindkét arcát.
Visszanyúlva a doki témához, szerintem is rendkívül fontos,hogy hogyan választod meg az orvost,akivel együtt dolgozol. Mert akárhogy is nézem,majdnem olyan fontos a doki,mint maga a tenyésztő. Nekem szerencsém van, igaz,hogy elfogult vagyok a miénkkel, de állítom,hogy Mo egyik legrendesebb,legbecsületesebb orvosát fogtuk ki. Azonnal beismeri,ha valamilyen témában tapasztalatlan, és már irányít is egy másik dokihoz, de szintén olyanhoz,akire a saját kutyáját is rábízná. Nagyon türelmes, nekem pl. a kutya bűzmirigy kinyomásának módszereit illusztrálta vagy egy órán keresztül egy papírból kivágott műkutyafenéken és gumikesztűvel helyettesített bűzmirigyekkel.Addig nem is engedett el,míg meg nem értettem mindent. Amikor probléma merül fel,szintén hosszasan magyaráz mindent, a vírusok felépítésétől kezdve a műtéti varratokig...Mindenhova bemehetek vele,mindent láthatok,és a műtétek közben is magyaráz állandóan :))))
Lehet,hogy csak azért van ez a kitüntetett figyelem,mert állatorvosnak készülök,de enélkül is rendkívül jó orvosnak tartom.
Most pl. a nyaralását igazítja hozzánk,mert mondtam neki,hogy én egyedül nem szülök :))))
