A nehéz beilleszkedést a nemevésre értettem, mert egy kutya ismereteim szerint akkor nem eszik, ha beteg vagy lelkibeteg. Amúgy Bogáncs mennyi idős? Talált kutya vagy az Illatos útról került korábban az ideiglenes gazdihoz?
Szerintem biztosan örülne a kutya, ha vele lennél, főleg, ha ilyen nehezen illeszkedik be. Mindenképpen mutasd meg állatorvosnak is, az nagyon fontos ilyenkor. Sok sikert mindkettőtöknek!
Sziasztok!
Uj vagyok itt, illetve idaig mindig csak olvasgattalak titeket es tervezgettem, hogy majd egyszer en is orokbefogadok egy blokit... Es ez tegnap vegre megtortent: Hozzank koltozott Bogancs, eletem elso kutyaja. Ot egy nagyon kedves ideiglenes befogadotol hoztuk el, kb terdig ero, fekete szuka, telis tele szeretettel es halaval. Egyelore eleg felenk, amint meglat valakit hanyatt vagja magat "megado" pozba, es imadja a szeretgetest. Enni sajnos csak nagyon kedveset volt hajlando, remelem ha kicsit megszokja nalunk akkor sikerul jollakatnom. Kicsit aggodom, eleg jo gazdaja leszek-e majd neki, mert nem ertek a kutyakhoz - csak nagyon szeretem oket. Mindenesetre nagyon igyekszem, es remelem a tanacsaitokkal ti is segitetek majd!!! Sajnos ma egesz napra egyedul kellett hagyni otthon (kertben van, nem hazba bezarva), mert olyan hirtelen kerult hozzank, hogy nem tudtam szabit kivenni mara. Szerintetek holnap otthon maradjak vele, vagy nem baj, ha megszokja hogy napkozben egyedul van, es eleg ha este elhalmozom szeretettel??? SOS valaszt varok, amig meg el tudom holnapra kerni magam...
Elore koszonok minden segito jotanacsot, es meg majd beszamolok, hogy haladunk!
A régi tacsim éppen így viselkedett, azzal a különbséggel, hogy ha elmentünk sétálni, mindenkinek hanyattvágta magát, és mindenkitől kérte a simogatást. 4 hónap telt el így, és akkor váratlanul az történt, hogy szokás szerint séta közben megint meg akarta valaki simogatni, és erre ő nem hanyattvágta magát, hanem először kérdően felnézett rám. Akkor tudtam, hogy most már az enyém.
Lesszinél annyi változás történt kb. 2 napja, hogy eddig mindig az volt, hogy ha őt megsimogattam, akkor Füles 8a régi kutya) jött oda féltékenyen, most pedig éppen fordítva: ha Fülest kezdem simogatni, akkor ő is odajön. :-)
Mi is felfedeztünk benne némi vizslát. Az állatorvos szerint törzskönyvet kéne adni neki, mivel az ilyen kinézetű kutya már úgy elterjedt, hogy valósággal új magyar fajtaként van jelen :)
Masni már maga a rosszaság, ráadásul ezt "szülői felügyelet" alatt teszi, mivel úgy tűnik, mintha egyméteres kötélen hozzám lenne kötve. A fürdőszoba előtt is megvár. Továbbra is túláradó szeretet jellemzi a világ (emberek+kutyák) iránt, a pórázfóbia mérséklődött (már csak 10 másodperc kell, hogy rá lehessen adni, és nem menekül), azonban az autóktól, különösen a buszoktól és tehetautóktól iszonyatosan fél. Az állatorvos szerint nincs semmi baja, bár morgolódott, hogy az Illatos úti oltási bizonyítványba soha nem raknak matricát, ami így elfogadhatatlan. Szegény Masninak elég sok foga ki is van verve (gyanús volt, hogy huzogatós játék után mintha nyalná a fogait), nem tudni, hogy valaki bántotta, vagy ő akart esetleg megküzdeni a rácsokkal. Ma már egyébként tiszta állat, bár jókat visított fürdetés közben.
UI1: Ma elkezdett tüzelni.
UI2: méretre középtermetű, a háta a térdem tetejéig ér. 12 kiló, s bár az állatorvos szerint még egy kiló kell neki, amikor hazahoztam, nem hiányzott annyira az a kiló...
Szia, megnéztem Csibi-Masni fotóját. Képzeld a barátnőmnek is ilyen volt a Csoki kutyája. (Úgy véltük vizsla is van benne). Ő szintén megmenekített kutya volt, másfél éve halt meg, 18(!) éves korában. Sok örömöt és minden jót kívánok Nektek:))
Nem tudom Masni mekkora, de tekintve, hogy azt írtad, hogy ölben haza tudtad hozni, gondolom kistermetű. Vagyis "azelőtt" valaha szobakutya lehetett. Gondold el, mekkora trauma lehetett neki az, hogy egy - gondolom - szeretetteljes kényeztető légkörből egy kegyetlen világba átkerült... sok bajod lesz még vele, de legalább vigasztaljon az, hogy hálás neked.
Tekintve, hogy nekem szinte minden kutyám befogadott volt az első kettőt kivéve, bizton állíthatokm, hogy legalább 4 hónapra van szüksége a kutyának, hogy beilleszkedjen a családotokba.
Lesszi, akit május 10-én kaptunk, még mindig nem érzi otthonának a mi lakhelyünket egyébként. Igaz, ő már nem kifejezetten fiatal.
Gratulálok! Olyan jó volt olvasni - bár el tudom képzelni a nyűgös utat - de a történet megmelengette a szívemet. Remélem sok örömötök telik majd egymásban Masnival!
Pénteken végre ki tudtunk menni az Illatos útra. Sajnos az autót nem sikerült megoldani, így előre pánikoltam, milyen lesz onnan hazavergődni a Flórián térre. Mint kiderült: okkal.
Az Illatos úti állapotokkal nem akarok terhelni vagy elkeseríteni senkit sem, úgyhogy csak röviden: amikor márciusban voltam kint, több kutya volt, gyakorlatilag telt ház. Most is sokan vannak, de akad üres cella. A kutyák szeméről főleg nem akarok írni, de iszonyatosan könyörögnek, vagy már teljes apátiába süllyedtek... Inkább csak a jó hírről: végül a sok kutyus közül Csibit választottam ki, aki már több mint három hónapja ott sínylődött. Eleve is gondoltam arra, hogy őt hozom el, de nem akartam előre eldönteni, kiért megyek.
Csibi (akit már Masninak hívnak) borzasztóan félt, amikor kivette a gondozó (sintér?). Amikor nyúlt felé, bepisilt, s a kötélen rángatta az irodáig, míg Masni végig próbált ellentartani. Szegény már azt gondolhatta, a legkisebb változás is csak ronthat a helyzetén. A gondozó ugyan igyekezett kedves lenni velünk, de elképzelni is rossz, hogyan bánhatnak a kutyákkal, ha éppen nincs jelen leendő gazdájuk...Masni még az irodában kibújt a nyakörvéből, bemenekült a hűtő mögé, csak óriási harc árán lehetett újra ráadni, annyira menekült. Hazafelé végig kézben kellett vinnem, mert nem volt hajlandó egy lépést sem megtenni. Amikor felszálltunk a buszra, úgy félt, hogy megint bepisilt, ezúttal rám. (És kicsit a buszra.) Na, kábé egy óra küzdelem után hazaértünk, a liftben pánik, a lakásajtón nem akar bejönni, majd nagyon lassan körbeszaglászta a lakást (5-10 perc), ezután odarohan hozzám (addig eléggé tartott tőlem és mindenkitől), hanyatt vágja magát és elkezd csókokkal elhalmozni. Azóta ez a helyzet, bár eléggé neveletlen: az ágy tulajdonjogán vitatkozunk, a konyhaasztalra képes felrakni a mellső lábait, s ma reggel majdnem levadásza a nagymamám papagájait. De egy tüneményesen kedves leányzó, minden kutyával barátságos és játszani akar velük, az embereket is imádja, csak retteg az autóktól, meg sajnos a póráztól is, úgyhogy séta előtt körbe kell kergetni a lakásban, persze csak kedvesen.
Hát itt tartunk most, nemsokára indulunk az állatorvoshoz.
Kedves Alice! Mintha csak az én kutyámról írtál volna, bár nálunk a helyzet kicsit fordított volt. Ugyanis Mafi volt iszonyú nyammogós és finnyás, amíg meg nem érkezett Kori a kivert kutya, aki a hullott meggyet is megette. A kajájával pedig 2 perc alatt végzett. Nálunk a kutyik együtt esznek, az a szabály hogy mindenki a sajátjából. De ha valaki otthagyja.. Az estére esetleg eltűnik.
Látnád most. A kutyám - Mafi - teljesen megváltozott, ő végez először. De a cica kajával ő is hadilábon áll. Valahogy amit ellophat, az mindig jobban esik neki. Nem lehet elég jól lakott ahhoz, hogy egy kis cica-kajához ne lenne kedve.
Szóval szerintem nem árt, ha kicsit szőrös-szívűbb vagy, és hagyod, hogy ő is alkalmazkodjon, elvégre a szabályokat nekünk kell hoznunk.
A cica kajával kapcs. pedig nyugodtan légy szigorú, nem árt ha mindenki tudja "hol a helye", hátha nálatok lesz eredménye..
Hát én is valami ilyesmin gondolkodom, csak nem akartam, hogy állatkínzónak tartsatok... :-)
De tényleg, már azt se tudom mit csináljak. Mióta idekerült, azon vagyunk, hogy ez a kuty jól érezze magát nálunk, de az az érzésem, hogy most ő csinál valami olyat, hogy mi meddig bírjuk türelemmel vagy valami ilyesmi.
(Ezt a "fúj" dologt én csináltam, olyankor látványosan engedelmeskedik, de amint nem figyelek oda, ugyanazt csinálja. És sokkal jobban szereti lopkodni a kaját, mint az odatett ételt megenni. Azt hiszem tényleg itt az ideje egy kis éhezésnek.)
A koplaltatás jó.
Lelke ide, lelke oda, ha egzecírosztatja a macsekokat, pláne, ha eleszi előlük a kaját, akkor szerintem szidd le.
Lehet, hogy jó lenne Fülessel egyidőben adni neki a kaját (nem ismerem Füles tempóját) és mire Füles végez, mondjuk még adni neki 10 perc gondolkodási időt és elvenni a tálat. Macskaja közelítése esetén hasznos lehet a fúj!, mit csinálsz?, nem a tiéd! felkiáltásokkal kísérni az akciót, és elterelni onnan őt, lefektetni, ottmaradsz! és hagyni, amint fájó szívvel végignézi a drámát a macskák megeszik a saját vacsorájukat
Kilátások:
1. nap Megsértődik
2. nap Sértett
3. nap Éhes és eszik Fülessel
Közben kézből nix kajáltatás
Hát Lesszi (alias Sába) most kezd feloldódni, bár nem is tudom mit mondjak. Örülök annak, hogy odajön hízelegni meg minden, de annak egyáltalán nem, hogy az érkezésével már azt se tudom mi a fenét tegyek! Mikor idejött, evett mint a veszett, akármit eléadtunk befalta, örültem neki. Mára olyannyira faxnit csinál az evésből, hogy már komolyan gondolkodom egy kis koplaltatáson!
Etetőtálból nem hajlandó enni. A másik kutyával - aki SOHA SEMMIVEL NEM BÁNTJA - egy helységben nem hajlandó enni. Ezzel szemben lesben áll, mikor adopk a macskáknak enni, és AKÁRMIT adok nekik - és ha nem figyelejk oda - őket elkergeti, és elesz előlük mindent.
Az az igazság, hogy elég sok pénzt felemészt az állatok etetése, és engem kikészít ez a válogatás - még akkor is ha valami lelki alapja van! Mi a fenét csináljak???
Tegnap sajnos nem tudtunk kimenni az Illatos útra, de remélem, holnap már semmi nem jön közbe. Már előre aggódom, mennyire nehéz lesz csak egyetlen kutyát kiválasztani, a többit meg otthagyni...De tudom, a helyes megközelítés az, hogy egyet megmentek, míg amúgy egyet sem tudnék megmenteni.
Szervusztok, a 116-osból a beteg malamutot állítólag egy fiatal pár kivitte, az Isten áldja meg őket!!! Remélem sikerül a kutyust meggyógyítaniuk és adnak hírt magukról!
A skótjuhászosékat majd este kérdezem meg, hogy vannak - 70-es telefonjuk van :( Remélem vele és a csau-csauval is minden rendben van, majd utánajárok!
Alice majd Lesszi régi gazdájáról is megpróbálok kideríteni valamit!
Nextdoor majd én is próbállak hívni, szerencsére ma már anyagilag sokkal reménytelibb a helyzet, mint mondjuk tegnap! Huhhh! Sajnos még így is van bőven adósságunk, jó lenne az orvosoknál is nullára kifutni, mert csak akkor merek majd nyugodtabb lélekkel újabb szegény kutyákat kórházakba menekíteni!
Nagyon szépen köszönök MINDENKINEK mindent, most legfrissebben Editnek, Lacinak és Dalmának :)))))))))))
Szeretettel: Cat
Szia nextdoor, Lesszi jól van, már kényeskedik meg válogat fene a belit...:-)))
Sajnos nem tudok gazdát szerezni annak a szegény kutyának, pedig megpróbáltam.
Minden ismerősömnek elmondom, hogy ha kutyát akarnak, akkor legokosabb ha az Illatos útról vagy a menhelyekről hoznak ki egyet, egy szomszéd nénit már bevadítottam, majd pénteken megtudom mit csinált, mert egy délutánomat arra áldoztam, hogy itt ült velem a net előtt és irogattuk a neki tetsző kutyákat a zöldmagazinból meg az illatos extráról, és megigérte, hogy a férjével utánajárnak.
Jaj, Zsuzsa hogy a skótjuhászt kivitték, az biztos? Lehetséges lenne tudni, hogy hol és hogy van?
Ha a beteg malamutról megtudsz valamit, kérlek szólj, a skótjuci helyett hozzuk ki akkor őt. Reggel hívlak – most nem tudlak –, hogy öszefussunk valahol a havi pénz miatt
Minden nap altatnak az Illatos úton...
Becslésem szerint összességében kb. 1/3-ot adnak gazdához (milyenhez???), 1/3 lesz beteg, 1/3-ot altatnak vagy kísérletre adnak... Bárcsak ne lenne igazam!
Edit legújabb, vasárnapi összeírása szerint a szegény beteg malamut már nincs a 116-os kennelben - nem tudok róla, hogy valaki kihozta volna, remélem csak rosszul látta! Holnap megkérdezem az orvost!
:((((((((((((((((((((((((((((((((((
A skót juhászt a 82-ből a szakosztálytól kihozták, köszönet érte!
Kedves Léleklepke, már nem tudok mi okoságot mondani, ha TE szeretnél kutyát, menj, vedd magadhoz, és szeressétek meg egymást.Esetleg vedd fel Lajkával a kapcsolatot, malamutban nagyon ott van:))
Lajka: Neked ment válasz-mail
Alice, mit csinál Lesszi? Nem tudsz valakit aki szeretne egy Lesszit, fiúban? Ott senyved az Illatos úton, már írtam lentebb, kihoznám, doki stb. de hozzám nem jöhet, az enyémek nem tűrik...
Kiakasztó. Ez az 1/3 arány nagyon durva, ha igaz ugyan. A "helyhiány miatti" altatás is; de több olyan pszichiátriai eset kellene, mint amilyenek mi vagyunk itt ebben a topikban. Aki igazán érzékeny szociálisan, az szerintem nem tenyésztőtől vesz kutyát.
Annyiban tudok csak egyetérteni, hogy bizonyára nem lennénk vidámak, ha megtudnánk, pontosan milyen a túlélési statisztika az Illatos úton. Egyszer azt olvastam, hogy egyharmad kerül gazdához, kétharmadot elaltatnak. Ez nagyon rossznak tűnik, remélem, ennél azért jobb a helyzet, bár minden kutyusnak csak egyetlen élete van és neki egy elaltatás is nagyon sok.
A nyilvántartást nem vezetik rendesen, többször volt gyanú, hogy olyan kutyát nyilvánítottak "kivittnek", akivel 99%, hogy nem az történt.
Amúgy meg te is kapcsolj nagyobb fokozatra, és mielőbb "kutyázz be".
Hát, az ottani dolgozók helyében én sem dicsekednék el ezzel. Mikor voltam ott körülnézni, picit megsápadtam. Brutális. De tudom, hogy nem sajnálkozással lesz jobb a helyzet. Ronda leszek és erőszakos, asszem, mármint a Kedvesemmel; megsúgom majd Neki, hogy már egy élet megmentésével is tettünk valamit.
Igazság szerint én már holnap vinném :)
Amennyiben a barátnőmmel sikerül kimennünk az Illatos útra (esetleg Békásra, a Fehérkereszthez), akkor már szerdán egy kislánnyal gyarapodik a család. És elnevezheti a nagymamám :)
A "szortírozás" (micsoda eufémizmus!) időpontja változó. Minél több kutya van bent, annál sűrűbben. Beteg kutyáknak, az éppen bentlévő dolgozónak nem szimpatikus kutyának kevesebb az esélye. Minél tovább van bent egy kutya, annál kevesebb az esélye... A 14 napot néha nem várják ki, dee előfordul, hogy tovább tartják a kutyákat. Az a baj, hogy nem tudni, kit vittek ki és ki maradt ott örökre...
Hát, a nagymamám lelkiállapotát még én sem tudom pontosan átérezni, mert mnidig másra hivatkozik, miért ne legyen új kutyánk. Hol arra, hogy rossz gazdái voltunk Kormosnak, amiatt halt meg - ez nincs így: Kormi 10-12 éves volt, amikor a buszon találkoztunk és kiválasztott engem. Hazamentünk és ott maradt. Azóta négy és fél év telt el, szinte ltejesen megőszült, még a hasa is fehér lett. Sajnos ők sem élhetnek örökké, de úgy érzem, Korminak boldog élete volt, legalábbis az utolsó négy és fél éve. Hol arra hivatkozik, hogy nincs hol aludjon a kutya (a szüleimnek adtuk a kosarát, de amúgy is inkább a szőnyegken aludt, vagy a foteljében). Hol arra (ez lehet a legvalószínűbb), hogy úgy sajnálta szegény kutyát, amikor beteg lett. Én hiába mondom neki, hogy megértem, de más kutyának az élete múlik a befogadáson (az Illatos útról szeretnék kihozni egy kutyát). Bár ma reggel volt némi elmozdulás, s egész addig jutottunk, hogy "és hogy hívnák?". Elvileg most úgy néz ki, pénteken kimentek egy kutyust, remélem, addig nem gondolja meg magát.
