"Az amcsikra én elsősorban 1956 okán haragszom. Nem küldtek ide csapatokat, hagyták vérbefolytani a világtörténelem legszebb és legdicsőségesebb forradalmát Erre nagyon nehezen lehet találni bármiféle mentséget is. "
felelem az atomhaborutol es az emberiseg kipusztulasatol azert picit elgondolkodtat?
Őszintén szólva az amerikaikkal is vannak gondjaim.
De a fő hangsúlyt mégsem Jaltára helyezném velük kapcsolatban (habár az is kétségtelenül az európai helyzet általános ismeretlenségét bizonyította a részükről, de ebben a tudatlanságukból máig sem gyógyultak még ki, ld.: boszniai, koszovói késlekedésüket, majd félmegoldásaikat).
Az amcsikra én elsősorban 1956 okán haragszom. Nem küldtek ide csapatokat, hagyták vérbefolytani a világtörténelem legszebb és legdicsőségesebb forradalmát Erre nagyon nehezen lehet találni bármiféle mentséget is.
Ugyancsak haragszom az amerikaikra a Magyarország polgári lakossága ellen intézett, 1944 nyarán elkövetett terror bombázások miatt is. Ezek a bombázások ugyanis egyáltalán nem csak katonai és ipari objektumok ellen irányultak, hanem a polgári lakosság ellen is (gondoljunk pl. csak az 1944 júniusi szőnyegbombázásra, amely a Soroksári út mindkét oldalát romba döntötte, rengeteg polgári áldozatot követelve).
Tehát a magam részéről Amerikát sem tudom isteníteni, habár még mindig sokkal jobb a megítélése, mint a Szovjetunió-Oroszországé.
Rendben. Akkor szurkolj csak nyugodtan az íreknek. Sőt, utáld nyugodtan az oroszokat. Senkt sem érdekel. Viszont ha lehet, ne akard másokra kényszeríteni a véleményedet, és szükségtelenül ne gyere mocskolódni abba atopicba, amelyikbe azok írnak, akik annak ellenére kedvelik az oroszokat(akár a mentalitásuk, akár a kultúrájuk, akár csak a zászlójuk színe miatt), hogy történelmileg gyakran nem volt épp pozitív a népeink közti kapcsolat.
A németeknek a magyarokhoz fűződő viszonyát (ezáltal a magyarok németek iránti szimpátiáját) nagyon vegyes elemek tarkítják, ezáltal nem lehet egyértelműen se szimpátiát, se utálatot kiemelni.
Míg az orosz-magyar, francia-magyar viszonyt csupa negatív elemek szövik keresztül-kasul, ezáltal egyértelműen negatívan lehet azt megítélni, azért a németek részéről olykor-olykor csak fel lehet fedezni egy csekély pozitívumot is az irányunkban. Tudom ezek a pozitívumok is csak a német nagyhatalni politika céljait szolgálták, de olykor a németek és a magyarok érdekei párhuzamosak voltak. Sajnos erről a pozitív irányú vonatról soha sem sikerült időben leugranunk (ugyan melyik kis európai nemzetnek lett volna erre lehetősége?), ezért a végeredmény mindig rossz lett.
A fentiek miatt nagyon vegyesek érzéseim vannak a németek iránt. Nem tudom egyértelműen utálni őket, de kedvelni sem. Olyan közömbös állásponton vagyok a németek iránt (persze a németeket és a nácikat ne vegyük egy kalap alá!!!).
A történelmi múlt és a jelenkor eseményei alapján én az íreket érzem továbbra is legközelebb a szívemhez (mármint a foci VB szereplői közül). Természetesen hat rám a lengyel-magyar barátság ténye is, arról sem szabad elfeldkezni.
Viszont a franciákat és az oroszokat semmilyen szempontból sem tudom sajnálni a kieésük miatt!!!
szarmot érdekelné, hogy a németek szerepét is ilyen negatívnak látod-e a magyar történelemben, márcsak azért is, mert a magadfajták nem így vannak vele (szarm előre is elnézést kér az általánosításért).
Azoknak az íreknek, akiknek a történelme nagyon sok hasonlóságot mutat a magyarokéhoz (szabadságharcok sorozata az elnyomóik ellen). Azoknak az íreknek, akiket az egyik költőjük (Bates) "a nyugat magyarjai"-nak aposztrofált.
Az íreknek szívből szurkoltam és nagyon sajnáltam, hogy tegnap kiestek (igaz a spanyolok a játékuk alapján megérdemelték a továbbjutást).
Sokan vagytok... de nem elegen...
Ahogy O.Vitya is mondta!!
Neked kéne egy párt, aminek a neve Fidesz-Miép MAGYAR POGÁRI PÁRT (a MAGYARORSZÁG POLGÁRAIÉRT!)
lenne:)))))----polgárok polgárjai----
(nem is tudom, hogy lehetne-e több "polgár" szó ebben a mondatban?? :))))
Te viszont nagyon súlyos identitás zavarokkal küszködsz, ha ki tudja mennyi iskolával a hátad mögött (előtt?), történelmi ismeretekkel felvértezve, szülők, rokonok, barátok és egyéb személyiségek elmesélései után még mindig ilyen zavaros módon látod a világot és benne a magyar nemzet helyét, elhelyzkedését, kapcsolódását más nemzetekhez. Ugyanis a tények azok tények és azok nagyon makacs dolgok tudnak lenni. És én elsődlegesen csak magyarként tudom szemlélni a tényeket, hiszen ide születtem, minden idegszálammal ide kötődöm.
Ha figyelmesen olvasod a mondataimat, akkor láthatod, hogy én sohasem gyűlöletről beszélek, csupán szimpátiáról, ezen belül más országokhoz fűződő szimpátiáról. Az országok iránti szimpátiát pedig főleg a történelmi múlt alakítja az emberekben.
Ilyen múltbeli pozitív történelmi elemeket pedig még csak csíráiban sem lehet felfedezni az oroszok irántunk való politikájában, különösen ha 1849-től szemléljük a dolgokat, sőt!!!!. Tehát magyarként semmi okom sincs arra, hogy kedveljem Oroszországot (leánykori nevén: Oroszország-Szovjetunió), hiszen soha semmi jót sem tettek velünk korábban.
Tehát magyarként ismét csak szívből örülni tudok Oroszország kiesésének a VB-n.
"Ezt azért te magad sem hiszed el teljesen. Mert ha igen, akkor nem tudsz azonosulni azzal a nemzettel (jelen esetben a magyarral), amelybe beleszülettél, amelynek mindenedet köszönheted."
Hidd el, elhiszem, és mégis tudok. Még jó hogy nem te döntöd el, hogy mitől érezheti valaki magát magyarnak.
"Például én a magam részéről egyáltalán nem keverem a kettőt."
Ezt azért te magad sem hiszed el teljesen. Mert ha igen, akkor nem tudsz azonosulni azzal a nemzettel (jelen esetben a magyarral), amelybe beleszülettél, amelynek mindenedet köszönheted.
1849 óta pedig egyetlen pozitív dolgot sem lehet felmutatni magyar részről, amelyet az oroszoktól kaptunk volna. Emiatt minden magyar szívből utálja az oroszokat! És ez így marad már amíg a világ marad.
Ez az utálat persze nem az egyes orosz emberekre, személy szerint vonatkozik, de az országra, annak magyarokat sújtó, elnyomó, imperialisztikus politikájára igen. A VB-re kiment focicsapat pedig az országot képviselte. Személy szerint sajnálom a játékosokat, de Oroszország (leánykori nevén Szovjetúnió) kiesésének csak szívből örülni tudok.
Pontosan ugyanez a helyzet Franciaországgal is. Csak a magyarok velük kapcsolatos ambivalens érzései nem 1849-re datálódnak vissza, hanem 1920-ra (Trianon).
A politikát szerintem teljesen külön lehet választani a sporttól. Kizárólag szemlélet és hozzáállás kérdése.
Ami viszont a szurkolási stílusodat illeti, egy szó jut eszembe: divatdrukker :)))
És úgy gondolom, hogy ez a topic a csapat szimpatizánsainak jött létre, és nem diszkriminativ nézetekkel rendelkező, az oroszokkal nem szimpatizáló "divatdrukker"-eknek....
Nem kell öülnöd a győzelmüknek, de arra sincs nagy szükség hogy ide gyere örömködni a vereségük után. Ezzel csak magadról állítasz ki szegénységi bizonyítványt.
"Amióta világ a világ és amíg az lesz, addig a politika és a sport keresztül-kasul fogja szelni egymást! Ez ellen nem lehet tenni semmit sem."
Például én a magam részéről egyáltalán nem keverem a kettőt. Számomra is vannak unszimpatikus csapatok, de soha eszembe sem jutott hogy politikai vagy történelmi okokból utáljak/kedveljek valakit. Mellesleg a magad részéről annyit megtehetsz, hogy te sem kevered őket.
Amióta világ a világ és amíg az lesz, addig a politika és a sport keresztül-kasul fogja szelni egymást! Ez ellen nem lehet tenni semmit sem.
Én megpróbálhatok közömbös szemlélő lenni egy francia, orosz meccsen, játszhatnak bárkivel is, de ha már belemerülök a játszmába, akkor óhatatlan, hogy valamelyik csapatnak ne kezdjek el szurkolni, hogy valamelyik ne álljon közelebb a szívemhez. És ilyen nyomasztó történelmi előzményekkel terhes múlt után nagyon nehezen képzelhető el, hogy akár a franciáknak, akár az oroszoknak bármikor is tudjak szurkolni.
"egyetlen elemet sem tudtam felfedezni, ami miatt nekem szeretni kellene"
Ezzel az erővel mindenkire találhatok valamit amiért utálhatnám őket. Az oroszok kiesése teljesen hidegen hagyott, a franciák kiesésének pedig nem azért örültem, mert megtörtént Trianon, hanem azért, mert az arcukon kivül keveset mutattak. Ja és ha lehet ne keverjük a fociba - a sportba - a politikát.
Ráadásul olyan magyar, aki ismeri a magyar történelmet és ez alapján egyetlen elemet sem tudtam felfedezni, ami miatt nekem szeretni kellene az oroszokat. Emiatt nem szurkoltam nekik és emiatt szívből örülök a kiesésüknek. (A másik nagy öröm számomra a franciák kieése volt. Ld. Trianon problémakör.)
Hát ez szívás.:-( Pedig verhetőek lettek volna a belgák. Mondjuk mindkét oldalon kimaradtak nagy helyzetek, szóval nem mondható érdemtelennek a győzelmük.
Ezt már el kell fogadni, de a Belgak elleni meccsen csak nyerni lehet. De ezt szerintem Ők is tudni fogjak a meccs kezdetekor......Abba meg bele sem merek gondolni, hogy mi lenne Moskvaban akkor, ha nem jutnanak tovabb...:((
na de ez nem fog megtörténni (kopp-kopp-kopp) :)))
Brat
p.s.: Az ntv.ru-n, a gazeta.ru-n stb lehet a fejleményekről olvasni