Így már ismerős lett a garád is, amit én csak úgy hallottam emlegetni, hogy a "garádjában, garádjáig" (kell még kapálni), stb.- így nekem az alap a garádja lett volna. Nem tűnt fel eddig, hogy ez valaminek a valamilye.:)
vajling: nagy tál féle, kb mint egy lavór csak magasabb, az alja keskenyebb és két füle is van, zománcozott
stelázsi: bútordarab, edényeket, tányérokat tartottak rajta, nyitott polcos, és hímzett vagy papír dísz csíkja volt, ajtó helyett pedig egy lepedő féle függönyszerűség
legalábbis a nagymamám ezt értett rajta
csurka: lány copf, lásd csurkába fogja a haját
kislábomujja: ?? ez szó szerint a lábujjaid közöl a legkisebb, ha általános az anatómiai felépítésed, akkor a legkülső :)
Én miskolci vagyok, de a hoztad listán szereplő szavak vagy felét még soha nem hallottam, úgyhogy most becsülettel megkérdezném, mit jelentenek ezek:
vajling
stelázsi
cinke (ha nem a madár)
garád
kutacs
troszka
talyu
part
csurka
kislábomujja
levonó
giga
samrál
kőcök
Persze, a makuka és a büszke krónikus miskolci nevezetességek, de például a furikkal ilyen néven épp csak néhány napja találkoztam először, amikor egy ismerősnél építőanyag szállításában segédkeztem :)
eperfa(ha nem az eperfát jelemnti:)) talyukenő( ly ?) makuka kőcök domó troszka pampuska(ez valami kása?) büszke(gondolom ez sem a büszkét jelemnti:) talyu
Állítólag valami hagyományos/népi/magyaros dolog, és a pénzt szokták (volt) rakni alá, de nem tudom, hogy akkor most ez egy ruhadarab, vagy egy szalmazsák, vagy egy ládikó vagy micsoda. .
Nyitottam egy topikot Hol az egre/piszke határa? címmel. Még a Törzsasztalon van. Ha megtisztelnétek, hogy megnéznétek, s elmondanátok, hogy nálatok hogy s mint.
Köszi. Mint jó érzékkel megérezted, a kass ki az ami igazán foglalkoztatott. Gondoltam az igekötő nem véletlen. Még az is felöttlött, hogy valaminő szójáték Kassával, s úgy egy ige, de látod a hessre nem gondoltam.
Tanult olvtársam azt válaszolta meg, amit én is tudtam (volna). A kass ki, gondolom azt jelenti, mint a hess ki, tehát egy "kizavarás". De csak gondolom. A csűr ide, csűr oda kifejezést nem tudom.
A Ghymesről. A hajdogálja szó rokonságot mutat a "Tűzugrás" lemez "Ifjú szívekben élek élek " utolsó versszakával (refrénjével)
hajdogálja lehet-e = harmat súlya alatt meghajlik?
Igen
Másik: Ki a Tani bábi ? Ez is Ghymes. Gondolom nő.
Nem emlékszem a szövegkörnyetetre, de bábi nálunk idős asszonyt jelent, olyasvalakit, aki bábaként és boszorkányként egyaránt tevékenykedik, levesz rontást parázzsal, meg szemmelverést, és szülésekkor is segédkezik(-zett)
Szerintetek mit jelent a vastagon szedett szövegrész, jelent-e valamit?
"A kassai szőlőhegyen Két szál vessző, Szél fújja, fújdogálja, Harmat hajdogálja. Hol a tyúknak a fia, talán mind összekapta, Csűr ide, csűr oda, Kass ki, bárány, kass oda. Csűr ide, csűr oda, Kass ki, bárány, kass oda."
hajdogálja lehet-e = harmat súlya alatt meghajlik?
Másik: Ki a Tani bábi ? Ez is Ghymes. Gondolom nő.
Jó estét mindenkinek! Nagyon jól szórakoztam, ahogy végiglapoztam a topikot, az meg külön tetszett, hogy a hangnem - itt - nyugodt,aki esetleg elgaloppírozta is magát, utána elnézést kért.
A szakajtó tekintetében. Általában a Jászságban ugyanazt értik alatta, amit leírtatok ( kosár ). Ellenben szakajtófűrésznek nevezik azt a fűrészt, amit két ember húz oda-vissza ,mindkét végén egy fogantyúja. Nagyobb fákat döntenek, darabolnak vele. Azt hiszem a hivatalos neve keresztvágó fűrész.
Talán még egy példa: már alig használják, de ha azt akarják tudni, otthon van-e valaki, akkor a kérdés: "Elé van-e?"
Mint az alábbi elemzésből látod, a szakajtó inkább régies, mint szűk tájszó. A szakasztó (mint kenyérkészítő eszköz) kifejezetten archaikus alak, a szakajsztóval pedig általad találkoztam csak.
Én még emlékszem is rá, nekünk is volt, bár pesti gyerek voltam. Az ötvenes években azonban még divatban volt, hogy a háziasszonyok otthon dagasztották és kelesztették a kenyértésztát, majd levitték a pékhez, aki kisütötte. Úgy rémlik, hogy a kisütni való tészta szállítása is a szakajtóban történt.
A művelet, amely ezzel összefüggött, a szakajtás. Bár a TESZ is szinonimájaként említi a szakít igét (a kenyérrel kapcsolatosan), én azt hiszem, hogy itt valamikor jelentéshasadás történhetett. Ha jól emlékszem a nyelvtörténetből, az -ít képző egy *-ocht alakból származik (a ch azt jelöli, hogy a megfelelő német hanghoz hasonló hang állt azon a helyen). Ez először -ajt lett, majd később, tendeniózusan mindenütt -ít.
Emiatt a hangfejlődés miatt azt gondolom, hogy itt jelentéshasadás történhetett, és a lényegében archaikus szakajt alakot a kenyérsütés terminológiája tartotta fenn. Ugyanerre hivatkozva azt gondolom, hogy a TESZ 1940-es adata a szakít keyérkészítési vontakozásban való használatára, talán amiatt van, hogy az adatközlő tévesztett.
Érdekes az a felvetés, hogy lett volna egy szakajszt alak is. A TESZ utal ennek az alaknak az előfordulására, de sehol máshol nincs nyoma (A Google nekem egy találatot ad, de az modern szövegnek tűnik).
Ezzel szemben igen elterjedt volt a szakaszt, amelyet szintén említ a TESZ kenyérsütéssel kapcsolatban. A z -aszt képző a leíró nyeltan szerint deverbális, azaz a jelen esetben egy *szak igét kell feltételezni, a TESZ szerint valaha igenévszó lehetett, amely (a magyar nyelvfejlődésben) névszóként élt tovább, és csak néhány képzett alakja őrizte meg elékét (szakasz, szakmány - és a szakaszt(?)). Ennél valószínűbbnek tartom,
Ha az eszközre koncentrálunk, szerintem a szakajtó jelentése egyértelmű, de tasláltam adalékot a szakasztó kosárra (így külön írva) és a szakasztó-vékára (így, kötőjellel).