Egyértelműen a környezeti hatást tartom felelősnek a másság el-, vagy nem elfogadásáért. Gondoljatok bele mennyire nem mindegy, hogy hol melyik országban tárgyalunk a kérdésről. Van, ahol ez nem téma, van ahol megkövezés jár érte.
Nálunk a családban elitélik, kiközösítik a ferde hajlamúakat. Én ezt a szemléletet hoztam magammal.
Anyósomék családjában a válás ismeretlen fogalom. Ki milyen rózsát szakított, olyat szagoljon! - mondják nemes egyszerűséggel, és tartják is.
Ezzel szemben az én szüleim elváltak. Újra házasodtak. Tehát én már természetesnek látom, ha másképp nem megy, jön a válás. Mivel a válás a gazdagok kiváltsága lett, el tudom képzelni, hogy egy rossz házasságot, mivel nincs lehetőségük az anyagiak miatt felbontani, barát, vagy barántő, mondjuk ki szerető személlyel teszik elviselhetővé. Sajnos ez van.
Mint minden tulajdonságunk, ez is egyénenként változó! Beleértem a környezeti hatást is. De mint mindenben ebben is a középút lesz a megoldás. Ettől csak eltérni lehet ilyen vagy olyan módon.
Fél évvel ezelőtt én is hasonlóan gongoltam, hogy a genetika az, ami inkább meghatároz minket. E féléves tanulmányaim során, viszont egyre inkább kezdek belőle leadni. Nem is tudjuk igazán, hogy a környezeti hatások mennyire nagy erejűek. Sok esetben nem lehet eldönteni, hogy az egyén genetikai háttere, vagy az őt ért hatások miatt olyan, amilyen. De hogy őszinte legyek, ez a kérdés mindig is motoszkált bennem. Anno Tacival való kavalkádomban gondolhodtam, hogy a skorpoknál fel teszem ezt a kérdést.
Azért még hadakozok a beégetett feltételes reflex mellett. (Mármint akkor amikor nem mászik rám, csak a közelemben van fázisra értve.) Mert még kiderül, hogy látens bi vagyok, aztán kereshetek magamnak nőt ...
Agyunk kisebb területének vagyunk urai, mint hiszed.
A kódolt állomány a legnagyobb. De ez teszi ki a működés, a létezés fenntartásának legnagyobb részét. A tanult dolgok egy részét tudod kontrollálni. De annak is csak egy részét, mert vannak olyan tapasztalatok, élmények, amik tudat nélküli reakciót váltanak ki -> feltételes reflex. Az ösztönöket pedig befolyásolni sem tudod, ugye ezek egy részéről beszélgettünk. Az ösztönöket a tanulással egészíted ki. A feltételes reflexek kialakulása is erős beégetés következménye. Akkor lesz negatív, ha negatívat tanulsz égetsz be. Erre való a környezet, amire mano utalt. De ha az alapanyag hibás, csak nagyon erős beégetéssel tudsz rajta változtatni. Szinte kínlódás ez, mert ellenkezőt kell beégetni, mint ami már kódolva van. És a beégetés nem mindíg írja felül a kódot, hanem csak zavart okoz -> idegrendszer összeomlása. Láttak ilyenre esetet, amikor egy jobbkezes pingpongozó elhatározta, hogy megtanul ballal jáccani. Hosszú kórház lett a vége. A tanulás egy fokánál nem volt képes továbbmenni és az erőltetés hatása az összeomlás lett. Tehát valamely szinten áthághatatlannak is nevezhetjük.
A genetikai belenyúlást egy lénybe visszataszítónak találom. Még a növényekbe is. Ne legyünk istenek. A törzsfejlődés nem hiába van. A kiválasztódás szintén hasznos dolog. Az ember ezt áthágjatja a tudománnyal, de szerintem sokal több a vesztenivaló, mint a nyereség. Egyébként egyetértek howdyval.
Az, hogy a Matrix mennyiben megvalósítható, vannak kételyek. De az elv mindenképpen működik.
Ha az utolsó sorok nekem szólnak, akkor erre a következő a reakcióm. Eszembe sincs senkin sem számon kérni a viszolygását. Elfogadom, s mint Mbrionál is írtam, természetesnek tartom. Az én anyám, ha egy néger ülne bele a kádjába, utána kisúrólná. Én csak ezzel a környezeti hatás, vagy genetika problémakörrel vitatkozgatom. Ennek szeretnék utánajárni.
Ha viszont ez a homokosoknak szólt, akkor annak is, hogy ezt ők hogyan kezelik.
Más. Kiváncsi vagyok, hogy ezt a férj-barát problémakört hogyan tudod kezelni. Történt azóta valami? Természetesen ha túl személyes a kérdésem, nem kell rá válaszolni.
Akkor tehát? Csak agyunk egy kis területének vagyunk urai? Minden más belénk van kódolva? Tehát akkor igaz ez a Mátrix sztori mégiscsak...?
Igen, a sejtmagjaimban tiltakozik a tudatalattim / tudatfelettim(?)/ és értelmemet kikerülve teljesíti küldetését és hozza meg döntéseit helyettem. Mumu, ez a Minőségét veszti kifejezés nagyon találó volt, elgondolkodtatott. Tökéletesen igazad van. A satnyaság kérdése értelmünkben tabu , tudatalattinkban viszont áthághatatlan(?) alaptörvény: nem vonzódunk hozzájuk. Áthághatatlan? kérdezem kérdőjellel, mert sok érdekes játékot játszottam illetve láttam már játszani az emberi aggyal. Ahogy megszüntetünk fóbiákat, ahogyan megváltozatunk viselkedéseket, talán találunk még pszichológiai módszert (esetleg génsebészeti beavatkozást) arra is, hogyan lehet ILYEN mélyre eljutni és állítani egyet legbelsőbb kapcsolóinkon. És ha eljutunk idáig? Akkor a mi tolerancia-kapcsolóinkon állítunk, vagy az övéiken, a satnya-géneken? . Na? Vagy maradjon minden így? Szerintem nem játszhatunk Mengelét egyik irányban sem. Maradjunk mindannyian azok, akik vagyunk, és törődjünk azzal, hogy saját tudattalanunkat közelítsük saját tudatos viselkedésünkhöz. Ne kérje rajtam számon senki a viszolygásomat, fogadja el, hogy én ilyen vagyok. Én teszem ugyanezt, ok? A magam és a társadalom szintjén én nem a zsigeri viszolygást tartom szükségesnek megszüntetni, hanem a tudatos kirekesztést.
Tévedsz Mumu. Nem ezért dobnám ki. Egy homokos is tud gyereket csinálni, s tudtommal nem öröklődik a hajlam. (A szerelmét kérdőjelezném meg.)De majd utána járok. Jövö héten úgyis megyek haza Győrbe, pár dolgot megkérdezek, hogy ne csak itt a levegőben filozofáljak(unk).
A kovetkezoket olvasva latom hogy nem sokat kell meg hozzadnom:csak megerosol a veléemeny hogy teoretikusan minden OK ,eljen az emancioacio es humanizmus de ha velunk tortenne meg akkor nem kel az ipse tovabb.
Kedves klia,a torteneted tipikus,annyibol hogy ezzek a methodusok ismertek foleg egy hipokrita tarsadalomba.Az ugynevezett ferde hajlamokat csak lassan ,lepcsotzetese merik egy idegennek feltarni,minden lepesnellegyen meg a menekulo ut.
Azt hiszem hogyha egyenesen de kimeletesen megmondtad volna neki:nagyon kedves vagy de ugye ez a Te testi vonzalmad irantam.Ne haragudj nem vagyok ra partner.
Nem regen ket iskolas problemaja kerult hozzam.Az egyik bi es mar igen tapasztalt ,a masiknak ez volt egy lerohanasal tortent elso esete.Felt megmiondani,felt ellene tenni mert nagyon nagy baratsaggal viselt a masik irant.Hozzam fordult tanacsert.megmondta amit tanacsoltam: Jo barat vagyok de ezt a dolgot nem akarom csinalni egyszeruen azzert mert nem hozz oromet nekem !.Kesz volt.Egy ideig kerultek egymast most ujra rendbe jott a kapcsolat,kivitel egy ket cukkolas..
Mbrio jol fogalmaztal.
Kedves mano es howdy ( a 184. es 186-ra valasz ),ettol tartottam es igy erzem en is.Valami minden szelles intellektuel megertes es liberalitas mellett a partner homo-saga tokeletesen kiakasztana a kapcsolatot,mondjuk az ablakon kivulre.
Itt merhetjuk le a bennunk atavisztikus feszelyeztetestol borzadasig turemkedo erzest...A termeszet plantalta belenk.Ez a ravasz termeszet .Gondoljatok el : vegig a faunan ,de a floran is ugyanazzok a torvenyek:beled epiti hogy valami nelkul nem lehetsz meg amit kivulrol kaphatsz csak meg (faunanal:etel,ital,levego-floranal:viz,fold,oxigen,bioxid)tehat lenyeges lesz kapcsolatod a kulvilagoddal.
Aztan mindjart a masodik , a szelekcio:betegek , gyengek , arnyekba elok el,satnyak kihalni ! Semmi igazsag.Ha peched van mint noveny es egy strategiailag jobb pozicioju szomszedod van,elveszi toled a fenyt,radtekerodik,a foldalatt a Te elelmezesi forrasaidat is elzarja eloled es magahoz vezeti.
Aztan jon es itt a kozos a topic temajaval,a parancs :ha megnottel mar elege,tul vagy az elobb emlitett nehezsegeken akkor szaporodj ! .Mert ez eleg unalmas lenne csak ugy beled taplal egy par gerjeszto ellemet:szerelem,sexualis kivansag stb.A mascul (him)fiatal tarsaival versenyezve tudja meg mennyit er , hogy tud majd fellepni a nostenyek elott.Tollaival vagy erejevel tetszelegve a nosteny elott PR munkat folytat hogy meltoztassek az o genjeit tovabb vinni,hiszen o sikeres es a kozos produktum is mindkettojuk erdekeben sikeres kell legyen.A nosteny,a legtobbszor ( az allatvilagban ) nem tesz semmit a himmert,nem harcol erte (ezt a himek tesszik egymassal) hanem a verseny gyozteset (es csak azt,a vesztes akkor sem kell ha mas nincs)akceptalja partnerrul.Aztan a szokasok elvalnak egymastol:a medvemama es a majom felti kicsijeit a most mar elidegenedett himtol vagy kozosen szep megertesbe nevelik fel oket.Ide kell a feszek,barlang stb.
Na most a homosexualis (most mar az embereknel vagyunk) nem teljesiti a termeszet koveteleset a szaporodasrol.Igy a szembelevo borzad tole (ravaszsag:nehogy megszeresd!) es ha rajon hogy parja ugyan kepes a heteroszerepre de megis a homot is vallasztja akkor a parja diskalifikalodott (elvesztette minoseget ) es mar nem kompatibilis a partnertol termeszetesnek vett szerepre.Ha megcsalta volt partneret a masik nemmel (a partnerre nemevel)az hutlenseg lehet igy vagy ugy kezelni.De ha minoseget veszti nincs mit kezdeni vele meg akkor sem ha utana folytathatna hetero szerepet...C'est la vie.
Vissza olvastam, de a folytatást is ... Ha neked nagyon az értelmedet kell használni még a legelején, akkor ez azt jelenti, hogy előítélet benned már akkor is ott van. Pont azért mert szokatlan. Ami érthető is. Ezt az ici-pici gátat lehet feloldani, ha megszokottá teszed (mint howdy), vagy már az elejétől fogva megszokott(mint én). Így már érthető?
mano olvasd vissza mit írtam.
Ez a másság és a tőle való tartózkodás talán abból fakad (magamból indulok ki), hogy nem képes az ember megérteni, miért vonzódik az azonos nemhez a másik. Egész egyszerűen kiráz a hideg, ha magamat elképzelem egy ilyen helyzetben. Ez nálam azt jelenti, hogy ha tudok vkiről aki ilyen, akkor nem viszolygok tőle, csak ha...
Nem értettelek félre. Te az írod, amit több száz, meg százezer más is. Én felhoztam a másik oldalt, hogy ez a viszolygás szvsz nem biztos, hogy a genetikai háttérből származik, hanem környezeti hatásból. Esetleg mindkettő. Mint ahogy nem utálom azt, aki nem szereti a tökfőzeléket, mert elfogadtam gyerek korom óta, hogy vannak ilyenek. De ha belém akarnák kérnyszeríteni, kihánynám.
A homoszexuálisok védelmében: én személy szerint ugyanúgy viszolygok egy olyan férfi közeledésére, érintésére, rámakaszkodására(pont ma is volt benne részem, s kiráz tőle a hideg), akitől nem akarok semmit, ő viszont annál inkább tőlem. Tehát én ezt nem igazán a nemi hovatartozásnak tulajdonítanám. Vagy csak én vagyok vele így?
De tény, hogy náluk én is sokkal gusztustalanabbnak tartom, ha nem ugyanolyanokkal próbálkoznak, mint saját maguk.
Én úgy látom kilógok egy kicsit a társaságból, mivel én a homo/biszexualitást elfogadom, nem értetlenkedem rajta, ha nem akarnak tőlem semmit, nem is írtózom tőlük. De ezt szerintem annak köszönhetem, hogy kamaszkorom óta mélyebben tudok róluk. Ezért kardoskodtam a környezeti hatás mellett is régebben. Ha nem úgy nevelnének minket, hogy ez rossz, és természetellenes , meg a hülye buzik, nem csak én állnék így hozzá a témához. Mumu? A Te eseted után miért írtál végülis róluk? Megváltozott valamiben is a hozzájuk való viszonyod?
Témához kapcsolódó történetet szeretnék veletek
megosztani.
Férjemmel egy szokványos lakótelep tízemeletes házában élünk. Négy éve (mikor a fiúnk megnősült, és elköltözött) vigaszul kaptam egy kiskutyát. Fajtáját tekintve a kistermetű hosszúszőrű tacskóra emlékeztető keverék. Jó gazdik lévén rendszeresen és nagyjából azonos időben vittük (visszük) sétálni. Rám a hajnali és késő esti órák juttottak (jutnak). Ilyenkor majdnem mindig azonos (a kutyájukat szintén sétáltató) emberekkel találkoztam (találkozom).
Egy tikkasztó nyári nap hajnalán,lihegve szaladt felém egy nálam tíz évvel fiatalabbnak látszó nő. Láthatóan hozzám futott. Megállt mellettem. Köszönt, majd bemutatkozott. Házunk egyik emeleti ablakára mutatva elmondta, már jó pár napja figyel onnan bennünket. Nagyon tetszett neki a kutyánk. Kérte, engedjem meg, hogy velünk tartson. Bolondul a kutyákért, de az édesanyja, akinél a fiával lakik, nem enged kutyát a lakásába. Hozzánk csatlakozva, A kutyánkat becézgetve, simogatva, a pillanat tört része alatt, rámzúdította élete történetét. Elvált a férjétől. Nem régen költöztek ide. Még senkit nem ismert. Szerette volna, ha máskor is velünk tarthatna. Én gyanútlanul bólintottam, persze jöjjön csak. A kutyám láthatóan megkedvelte. Ebben még nem ls lett volna semmi érdemleges. De, ami ezután történt az már igen is a "másság"-hoz kapcsolódó.
Attól a hajnaltól érdekes módon mindig pont meglátott bennünket. És mindannyiszor lerontott hozzánk. Kérte tegeződjünk. Én belementem. Sajnáltam, hogy nincs társasága. De ekkor már megindult a motoszka bennem. Nincs ennek a nőnek jobb dolga, mint, hajnalok hajnalán, alvás helyett idegenek kutyáját kisérje? Egyszer csak este (22:00 óra környékén volt (van) az utolsó séta) is megjelent. Ha előtte, ha utána mentünk Ő akkor is hűségesen előkerült. Két bejárata van a háznak. Az ablakok is két oldalra néznek. Hogy, hogy nem, akármerre próbáltam kimenni, mindig megtalált. Ez már több volt, mint gyanú. Kezdtem tudatosan odafigyelni rá. Beszéd közben (mert be nem állt a szája) megérintett, ha a kaput nyitottam, hogy bemenjünk lehajolt a kutyához, megsimogatta, majd minden alkalommal, teljesen váratlanul búcsú puszit nyomott az arcomra. Viszolygást éreztem. Nem tudtam, hogyan szereljem le. Megsérteni sem akartam, mert hátha csak én gondoltam rosszat, hátha nem jól éreztem. Hiába no, egy idő után meggyőződésem lett, hogy szereti a nőket, és én sajnos tetszem neki. Mit csináljak? Mit tegyek? Valósággal bújtam előle. Lehetőleg úgy intéztem, hogy más is legyen kint a kutyájával. Pechemre egy reggel a buszmegállóban (dolgozni mentem) kit látok? Nem mást, mint Őt. Nem volt időm várakozni, sietnem kellett. Kiderült Ő is dolgozni megy. Fülig ért a szája örömében mikor kiderült, végig együtt fogunk utazni. Ugyanis a közelembe dolgozott. Jaj, de kínos volt. Még most is kiráz a hideg tőle. Mindig valami apró figyelmességgel (gyümölccsel, csokival, stb.) várt rám. Rendszeresen elutasítottam. Megpróbáltam később indulni, hiába, bevárt. Végül egy ravasz huszárvágással megoldottam a kérdést. Egy teljes órával előbb indultam dolgozni. Többet nem találkoztunk. Kutyám sétáltatását is a legfaramucibb időpontokra helyeztem. Egyszer-kétszer megkisérelt becserkészni. Még a lakásunba is felcsengetett, hogy lehívjon, de úgy tettem, mint aki nincs otthon. Csak a szomszédasszonyom hangját hallottam, amint egyre biztatja csöngessen csak bátran, mert látta, amikor hazajöttem. Oh az a jól értesült... de mindig vannak ilyenek. Mit mondhatnék? Nem kis taktikámba, erőfeszítésembe került a lerázása.
Ma is meggyőződésem, hogy egy homoszexuális útjába kerültem. Tolerancia? Hát addig terjedt, hogy nem vágtam a képébe, hanem jobb megoldást keresve, eltűntem a látóköréből.
Mumu kedves!
Fenti történetből láthatod az én hozzáállásomat az azonos neműek kapcsolatához. Tudomásul veszem, hogy vannak, de messzire kerülöm őket. Persze csak akkor, ha bármi jelét adják, vagy esetleg én vagyok a kiszemelt. Egyébként biztos vannak köztük sokoldalú, művelt, szórakoztató egyének, akikkel öröm lehet társalogni, sőt tanulhatsz tőlük, de Isten mentsen az Ő különleges nemi életüktől, vonzódásuktól.
Ami pedig azt illeti megbocsátanám-e, ha tudomásomra jutna a férjem azonos neművel tart kapcsolatot: válaszom egyértelmű nem. Attól a perctől fogva undorodnám tőle.
Egy nőtársammal való kapcsolatánál, csak magunkat okolnám. Szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy (persze itt nem azokra a férfiakra és nőkre gondolok, akik, hogy egy közismert mondással éljek: " a léggyel is reptében..) csak azok keresik máshol a boldogságukat, akik azt otthon ezért, vagy azért, de nem lelik. Tehát bármelyikünk félrelépése a mi bizonyítványunk lenne, mely szerint nem ő,nem én, hanem mind a ketten kaptunk házasságból elégtelent. Jól mondta édesanyám, nem meghódítani nehéz a másikat, hanem megtartani őt. Nagy igazság ez. Sajnos nem vesszük komolyan, csak akkor döbbenünk rá, amikor belép a bizonyos harmadik.
Véleményem az, legyen férfiről, vagy nőről szó, ha bármelyikük elkivánkozik egy kapcsolatból, abban 50-50 százalékban legalább mind a ketten benne vannak. Mivel a férfi főleg vizuálisan ismerkedik, hamarabb esik csapdába. Valahol egy színes magazinban (amit egyébként nem igen forgatok) olvastam: A férfi, ha meg akarja csalni a feleségét csak az a gondja, hogy hol, míg a nő arra próbál magyarázatot keresni, hogy miért. Hát igen, ez a különbség a férfi és a nő között. Az egyiket a nemi vágya (ritka esetben a szeretet éhsége), míg a másikat leginkább csak a szeretet éhsége,a lelki kielégületlensége hajtja új útakra. A nő először a lelkével szeret, mig a férfi a szemével látja meg a másikat, és csak utána (sokszor már későn)fedezi fel annak lelkét. Bocsánat, ha hosszú voltam.
Megbocsájtanám valószínűleg, de nem rögtön. El kéne gondolkodnom a dolgokon. Nem két perc lenne.
Ha férfival cslna meg könnyebben megérteném az indokait. Ellenkező esetben maga az értetlenség lennék, hasonlóan howdyhoz.
Na tessék, megy bulizni és nem hív minket! :))
Igazad van, én a 24. életévemmel itt köztetek csíkos hátú kismalac vagyok. Amúgy már tisztul, csak egy-két pontban vagyok még bizonytalan.
Bár nekem nem tetted fel a kérdést, azért az eszmefuttatásban én is szeretnék részt venni, ugyanis ez bennem is felmerült. Ha egy férfi nővel csal meg, az hogy hogyan kezelem attól is függ, hogy én milyen hőfokon égek. Ha nem elég magasan, akkor nem bocsátok meg neki, s lapátra teszem. Ha nagyon szerelmes vagyok, akkor nincs menekvés, egyszer biztos visszafogadom, küzdeni fogok érte. Ha viszont egy másik férfi a vetélytárs, fel merül bennem az a gondolat, hogy igazából nem szeret, csak menekülés vagyok számára, mint mutogatni való normális kapcsolat. Ezért mivel a sajnálatot hozza ki belőlem, megbocsátok neki, de szakítanék vele.
Ha megcsalna egy nővel, azt kezelni tudnám, a megbocsájtás pedig legyen egy másik topic témája.
Ha megcsalna egy férfival, csak állnék értetlenül.
Itt vannak a lányok értem, mennem kell bulizni, holnap kicsit jobban kifejtem.
Kedves mano,most nagyon hamar valtoznak az erkolcsi ertekelesek.Egy vad,tolakodo tarsadalomban elunk,a tolakodas a hgusos fazekhez mindent megenged a tobbi ami nem ezzel kapcsolatos ,mellekes lesz.De persze ez valamikor megnyugszik plane ha egy reteg teljesen elfoglalja az utat a fazekhoz es mindjart erkolcs csosz lesz hogy a tobbieket meg akadalyozhassa odakerulni.Olvasvan soraidat gondolom nagyon fiatal vagy,addig remelem kitisztul
Kedbes Mbrio,persze hogy igy van.De Neked is fel kell tegyem howdyhez intezett provokativ kerdest.Minmt ferfi Te is jobban megbocsajtanad ha a parod ferfivel csalna meg vagy talan ha novel csalna meg,persze ha egyaltalan megbocsajtanad.A kerdes arra vonatkozok hogy teszunk e mi ebbe valami kulonbseget.
Persze en is valaszolok majd ra.
Kedves howdy teljesen ertheto valaszod.
Megis fokozni szeretnem a provokaciot hogy meg tovabb jusson:
Ha a ferjed megcsalna egy novel az kevesebb lenne vagy tobb (tehat megtudnad bocsajtani) mintha egy ferfivel csalna meg ?
Persze a kerdes nem howdyspecifikus feltehetnem masnak is,sot magamnak is de en mar tul oreg vagyok egy ilyen empatiara.
A barátkozás is nehéz, legalábbis a kezdeti szakaszában, hiszen nem működnek a hagyományos férfi-nő, férfi-férfi, nő-nő magatartásformák. Más érzés, ha egy hetero férfi kedvesen hátbavág, és más, ha valaki olyasvalaki ér hozzád, akiről neked az ugrik be, hogy lehet, hogy "jólesik" neki. És akkor újra itt a viszolygás. Ugyanez a helyzet két nő között. Az ellenkező nemű homoszexuálisok pedig teljesen összezavarnak.
Az említett barátok valószínűleg azért tudták áthidalni velünk ezeket a kezdeti nehézségeket, mert már párként ismertük meg őket. De még így is volt olyan az elején, hogy furcsán éreztem magam az egyikükkel egyedül maradva. Ez később elmaradt.
Ez így van. Mások elfogadása szükséges dolog.
Az, hogy mit érzek vagy gondolok az egy dolog és teljesen más hogy elfogadom-e őket. Speciel ameddig engem nem zavarnak, addig semmi bajom nincs velük. A dolgot meg lehet oldani úgy, hogy nem keresem őket és nem keresem a provokatív helyzeteket velük szemben. Még az sem biztos, hogy ne lehetne akármelyik is a barátom.
Egyébként tudtam arról, hogy az állatvilágban is megvan ez, ezért is utaltam rá.
Mumu! Köszönöm a választ. Én ebbe így még nem gondoltam bele. Új és régi etika, erkölcsök. Mivel én konzervatív felfogású, szilárd erkölcsű családban nőttem fel, elég sok bajom volt ezzel a váltással magamban, s biztos lesz is. Nővéremék családja hordozza ezeket a régi erkölcsöket, s náluk boldogabb családot nem ismerek. S én mit adjak át majd a gyermekeimnek, hogy könnyebben tudjanak boldogulni???
Howdy! Soraidat olvasva öt ponttal bővül a listám:)
Bocsi Mumu, hogy kihagytam a nekem szegezett kérdést, de nehéz elképzelnem, hogy ilyen helyzetbe kerüljek. Mindenki mástól elfogadom a másságot, egyvalakitől nem. Ezt nevezhetjük féltékenységnek is, de ez nem az lenne. A párkapcsolatom alapjait rombolná szét a bi- vagy homoszexualitás ilyen módon való megjelenése a családban.
A hasonlók vonzzák egymást, azzal az emberrel leszünk a legboldogabbak, akiknek ízlése, érdeklődése, értékei hasonlóak a miénkhez. Törvényszerűen olyanokhoz vonzódunk, akiknek nézetei összhangban vannak a mieinkkel. Egy házasságban összhangra van szükség néhány területen, a gyerekek, a pénz, a vallás és bizonyos társadalmi kérdések területén kívül sokat számít a szexhez való viszony - tehát az azonos nemű harmadik megjelenése elég rendesen megbolygatná az együttműködésemet.
Kedves mano,ez itt off,de szivesen valaszolok Neked ra.
Egy nem vegig gondolt mondata lehetett a Te fiatal ismerosodnek (es bevallom abban a korban nekem is voltak hasonloak:mint mocskolja a levegot,jar az utcan es otthon keresi a halal).
Az igazsag hogy megint csak itt Mo-n (nem a skandinav allamokban..) ez a mentalitas,mert nehezen elnek a fiatalok is ,mert nincs meg a regi lerombolt utan egy uj etika egy uj erkolcs vagy egy meggyozodes.Most itt a vadkapitalizmus duhong meg peddig olyan sebeseggel ami be akrja hozni a hatranyt.Ott ahol ez kialakult , Anglia,szazevet tartott a kifejlodes .Itt 10 evet..
A nyugdij nem egy adomany.Egy tarsadalmi szerzodes a generaciok kozott.En mint munkavalallo,befizettem most es a kovetkezo generacio kifizetti majd nyugdijamat az o biztositasra szant penzebol.A baj akkor van ha ez a koteleseg-lanc megszakad.A mai nyugdijasok itt (en nem tartozok korejuk mert nyugati banknyugdijam van , ugy a miniszterelnok fizetese nivojan...tehat en ugy mondd itt egy gazdag nyugaton egy kozepes nyugdijas volnek)annak az aldozatai hogy a korabbi allam ezt a nyugdij befizetest nagyvonaluan masra hasznalta (hiszen ugymond minden egy zsebbol megy..) es az uj privatizalt vilagban a biztositasoknak elovagyon nelkul kell gazdalkodniuk.
Sajnos igy a fiatal nem tudd mast tenni mint az ugyis kotelezo nyugdijalapba befizetni es az oreg beteg es tehetetlen eletet vegig kinlodo apatok vagy nagyapatok peddig turni a koldus sorsat...