Hú, ez nagyon jó - különösen a második versszak tetszik...
Időközben én is írtam egy ilyen felépítésű dolgocskát...kicsit szabados stílusú, de azért kíváncsi vagyok, egyáltalán értékelhető-e?
..H ogyan tovább? - kérdi ő
A lkonyatkor támadunk
R omba döntünk mindent: utcát, házfalat; s közben ne vétózza senki:
M i vagyunk az áldozat.
A z idegen ember, amennyit ér -
D ollárban nem mérhető
I gy hát nem gond néha egy kis visító bombaeső:
K it érdekel tovább, mi van ott lenn?
"V édjük a békét": mondja ő; de
I nkognitóban már jön a halál
L égrétegek közt kecses madárka száll
Á tröpül a címszavak tengerén, sújos terhét ledobni.
G rimaszol a fő bohóc
H ogy ő ezt nem így akarta
"Á lljon fel, ki érett a harcra: s
B ékét terem majd e küzdelem!"
O rmótlan, ál-szavak osztják sorsodat, immár béke van; gondolod, így
R évbe érsz - de sajnos e földön már nem élsz: tested érmek dísze alatt pihen.
Ú t vár téged, hosszú, fényes út, melyről talán egyszer, bölcsebben visszatérsz.
Francba, el lett cseszve a tördelés. Talán a kezemet kéne...
Valami moderátorféle takarítsa már el az előzőt, ha kérhetem.
Szóval:
Legyen...
Harctalan
H iába bennem a békevágy, fegyver nélkül meztelen vagyok nagyon
A labárdom a sarokban, késeim mellettem az ágyon, vágyom a hajnalt.
R ian a kürt, nem csata lesz, csak hat óra van, az éjjel álmomban már
M egint ott voltam, vériszamban csüdig a csapat, otthonit kerestem,
A ki életben maradt, mert társtalan, nem térhet haza senki, nem lehetek
D őre magamban írmag, erre láttalak utoljára, magadban csapkodtál,
I mbolyogva, lovad kivágták alólad, itt kell, hogy légy még valahol,
K ödöt lehelj, hogy lássam, merre vagy, s menjünk már haza, múlik az éjszaka.
V alami számozatlan harcban
I domtalan gépek épp húson járnak,
L átványtervező igazgat véres tagokat,
Á lomtalan alvásban hörgöm a múltat,
G alíciában nagyapámat, másik öregem
H óba temetve arcát Miatyánkot mormol,
Á llva égnek körben a fák, az éjszakát kéne
B árhogy túlélni, meg a rákövetkezőt,
O tthon, a kályha körül, most mindenki
R ólad beszél, merre vagy, mi lehet veled,
Ú gy vigyázz magadra, nélküled én sem lehetek.
Hiába bennem a békevágy, fegyver nélkül meztelen vagyok nagyon
Alabárdom a sarokban, késeim mellettem az ágyon, vágyom a hajnalt.
Rian a kürt, nem csata lesz, csak hat óra van, az éjjel álmomban már
Megint ott voltam, vériszamban csüdig a csapat, otthonit kerestem,
Aki életben maradt, mert társtalan, nem térhet haza senki, nem lehetek
Dőre magamban írmag, erre láttalak utoljára, magadban csapkodtál,
Imbolyogva, lovad kivágták alólad, itt kell, hogy légy még valahol,
Ködöt lehelj, hogy lássam, merre vagy, s menjünk már haza, múlik az éjszaka.
Valami számozatlan harcban
Idomtalan gépek épp húson járnak,
Látványtervező igazgat véres tagokat,
Álomtalan alvásban hörgöm a múltat,
Galíciában nagyapámat, másik öregem
Hóba temetve arcát Miatyánkot mormol,
Állva égnek körben a fák, az éjszakát kéne
Bárhogy túlélni, meg a rákövetkezőt,
Otthon, a kályha körül, most mindenki
Rólad beszél, merre vagy, mi lehet veled,
Úgy vigyázz magadra, nélküled én sem lehetek.
Irigyli, ahogy
nyár hordójából
tölt a borostyán
ahogy ágaskodik
az agyagból
a berkenye
miért fájnak
kövek gyomrában
minden lépésnél
mintha vele
mintha ellene -
kancatánc
Az elso
Beke es nyugalom egy meleg guboban
meg egy szal amin eletet szivsz
A masodik
Valami betor a kis vilagodba szetrombolva az illuziodat
Valami kemenyen kiuldoz es fejbever a valosagal
Elso komolyab erzelem a Fajdalom
Valami szetszakad belul
A harmadik
Az utolso fazis a jotekony felejtes
Orulj bazdmeg hogy csak hallasz rola
De nem emlekszel ra
(Na ez egy regi vers: Szuletes ... Nem is jo ... nem is szep szar az egesz... de ezel kuldtek el pszihologushoz ;))
Egyebkent nem hujeseg amit mondasz van benne igazsag ...
De ha olyanyira komolyan vennem magam az magaval vonzana azt is hogy komolyan veszem a korulotem torteno dolgokat es elveszitenem ongamag (jovan hujen hangzik tom)
En spec elolvasok minden verset ...
De nem elemzem ki sem nyelvatnilag (mint egyesek ugye;)) sem lelkileg sem tartalmilag ... hagyom hogy hasson vagy ne hasson.:)
Vegulis van abban is valami hogy benyomunk hujeseget ... pl reszemrol ez egy hely ... bejovok katt az uj hozaszolasra es irok valamit... nuku enyi nem tervezek nem irok elote ha valami kell nekem inen akkor kinyomtatom ( es maris dal szoveget irtam ;))
Azert Nero is mas eset ... nem kenyszerit senki senkit hogy orvendezen a versnek ... En legalabis nem ... es meg csak segget se nyalok ;)
Hmmm... A régi nagy elemzők, VangSo, Nereus, tényleg ritkán járnak erre mostanában. Talán az a bűnöm, hogy én még mindig írok ide is? Örülök, hogy megismerhettem itt néhány értékes embert, és verseiket olvasva sokszor kaptam ihletet válaszversre, továbbgondolásra.
Köszönet mindazoknak, akik kiálltak mellettem.
gyv
Tizenkettedik fejezet
Itt megismerkedünk a behinkór egy súlyosabb stádiumával: a kipuval - Vita a nő melléről és a lepke-bilevekről
...
Már egy ízben tettem is erről említést: ha ugyanis valaki a közlésre nem azokat a szavakat használta, miknek jelentése a közlendőknek megfelel, hanem zagyva halandzsát, aminek a tárgyhoz semmi köze, azt is kipunak nevezték.
Persze, az olvasó azt kérdi, hogy lehetett a behin beszédet, amely amúgy is agyrémek halmaza, még jobban elferdíteni.
Nos tehát, míg normális beszédjük úgy hangzott, mintha beszélnének valamiről, a kipu beszéd célja nem is az volt, hogy közöljön valamit.
Akik így beszéltek, azokat mufrukoknak hívták, és mondanom sem kell, hogy éppúgy nem verték agyon őket, mint a kipu mestereket, sőt, tiszteletnek örvendettek, sületlen halandzsájukat pedig kinyomatták, és pénzt is kaptak érte.
A papírra nyomott szóhalmazokat "lélegzetnek" nevezték, megkülönböztetésül a "normális" írásoktól. Hogy miért éppen lélegzetnek, azt mindjárt látni fogjuk.
Egyszer Zemöki és Zeremble egy ilyen mufruk "lélegzetét" olvasták, melyben az a nő mellét tejbe főzött árticsókához, mályvagyökérhez és lepkebilevekhez hasonlította, szóval mind olyanhoz, amihez a nő mellének semmi köze. Főleg ez utóbbi aratott sikert, mert legtávolabb volt nemcsak a nő mellétől, hanem a valóságtól is, tekintve, hogy a lepkének nincs bileve.
Az olvasó nem is képzeli, milyen komolyan tárgyaltak erről, törve fejüket, hogy melyikhez leghasonlóbb a nő melle. Végül szegény józan fejemmel segíteni akartam rajtuk, és azt mondtam:
- A nő melle talán egy másik nő melléhez a leghasonlóbb.
Egymásra néztek, majd harsogó röhejben törtek ki, mondván, hogy ennek semmi értelme, ez nem mond semmit, mert - tényleg így van.
Vagyis annak nincs értelme, ami a valóságot mondja!
- Akkor mért mondjátok azt, amiről magatok is meg vagytok győződve, hogy ellenkezik a valósággal?
- Mert így kipu.
Azért Gyöngyvirág más kategória. Egyébként verset elemezni nehéz. Én pl. csak a legegyszerűbbekről tudnék beszélni, a többinél inkább hallgatok és figyelek.
Az anya-komplexust hagyjuk talán. Nem hiszem, hogy okleveles pszichológus lennél, vagy ha igen, én biztosan nem kértelek meg rá, hogy elemezzél.
Talán igazad van, talán nem. Ez itt és most abszolút mellébeszélés. A versekről szól ez a topic, vagy szólt valaha. Mert inkább átment egy gyöngyvirág és köre önseggnyalásba.
Ti olyannyira komolyan veszitek önmagatokat és úgy egyáltalán mindent, hogy az én "provokálódásomra" egyből ugrottatok. A költőnek, szerintem rendelkeznie kell humorérzékkel is. És ez nem azt jelenti, hogy jó vicceket tud elmondani. Távolról sem. Az igazi humorérzékkel megáldott ember képes nevetni ÖNMAGÁN. És, ha képes nevetni önmagán, akkor nem dől be semmiféle prookációnak, mert kiegyensúlyozott lelki világa van nekije. Érted?
A közegekről. Igenis, hogy kell közeg. Főleg most. Most nagyon kell. Közeg. Főleg itt.
Lássatok már ki egymásból, magatokból!
Itt a verseket nem olvassák. Senki. Mindenki csak a saját szarságát erőlteti, nyomja bele a másik arcába, amíg az azt nem mondja, hogy elég, most már nem bírom tovább, igen tetszenek a verseid.
Gyönygvirág is. Lecsópunk is, meg Te is. Egyikőtök sem olvassa más verseit. (Nem rólam van szó) Ha olvasnátok, lennének kritikai megjegyzések, hozzászólások, ám ehhez nagyfokú önzetlenség kéne meg intelligencia, ami nektek nincs. Úgy tűnik.
Nem, ti inkább benyomtok valami saját hülyeséget, ami akár még jó is lehet, nem ez a lényeg.
olyanok vagytok, mint Néró bazzeg a "Néró, a véres költőben", amikor Senecának megmutatja a verseit.
Éppen olyanok.
jó oké, elkezdhettek gyűjteni, hogy én ehhez szóltam hozzá, én meg ahhoz. Nem ez a lényeg. Tényleg nem ez. Ez egy önképző kör lenne és nem REKLÁMFELÜLET. VangSo valamikor még tudott
valamit mondani, de ma már ő is hallgat.
na.
javaslom kezdjünk dalnok-versenyt. ha már itt vagyunk.
Ledobott kabát,
utánam tóduló hideg,
ajtócsapódás és csend,
valaki üzent, nem tudom
olvasni, idegen nyelven íródott.
Szándéka
szent, tudomásul
vettem, isten, s asszony
kezébe vagyunk, ők tudják
dolgukat, elplántálva a bűntudat.
Sátrat állítok
hegy tövébe,
várom a szelet,
ha megjön, befogom,
felemel majd a hegyre,
zászlót bontok és kitűzöm,
kicsit ünnepelek, aztán elbóbiskolok
ülve, igaz asszony ölbe álmodom magam,
boldogtalan mivoltom elhagyom, meleg páráját
lélekbe lélegzem, mit ér, ha nem ilyen minden ölelés?
És súlytalan alszom szétdobott karral,
mint aki repül, vagy mint kit megöltek.
A szerelem ideér, ha akar, s megvált,
ha meg nem, csak lebegek tovább, idétlen.
Pszichológiai tanulmányaim alapján, te amolyan elutasító anyakomplexusban szenvedel, eléggé látványosan. Hogy miért pont gyöngyvirágon vered le sanyarú gyermekkorodat, annak nyilván csak isten a tudója, vagy ő sem. Mondják, az Ő útjai kifürkészhetetlenek. Gondolom, időnként neki, magának is.
Furcsállom, hogy nem érzed, ez a közeget keresek a zseniális verseimnek című történet a legszebben felvállalt intellektuális prostitúció, amit ez a topik megélt. S te akarsz itt cikizni bárkit? Ugyanmár, Picinyem...
Amúgy meg e.e. cummings a faluszéli putriban olvasva is zseniális. Nem közeg kérdése. Kár, hogy a romák nem olvassák.
A romák viszont zseniális zenét csinálnak, bárhol és bármivel. Kanál, kanna, a saját hangja,... te meg nézel Kicsim, mert követni nem tudod. A zsenialitás sokszor egyszerű dolog. És egyetemes. Magától értődően megkérdőjelezhetetlen. Nem a közegtől az. Önmagától.
Mondjuk a versekkel van némi gond. Erősen nyelvfüggők. Kár, hogy Attila nem volt kétnyelvű. Rávert volna cummingsra.
Neked viszont nem létezik használható fordításod. Talán az arccal a föld felé. Profán, de a sár talán visszavezet gyökereidhez. Nem feltétlen méltatlan. Megfoghatóvá teszi az anyakomplexust.
találgatni kellene hangokat,
a gitár mikor fog falsot,
vagy inkább játszunk seggrepacsit
- kölkeim, nem nőttök fel soha,
itt többről van szó,
én viszem a keresztet,
ti pedig tiszteltek.
Kezedben alszik még napom,
kezemben őrzöm illatod.
Holnapról álmodik szobám,
s bekopognak a tegnapok.
Ködöt termett reggel a tél,
zúzmarát szült a pillanat.
Húzd magadra álomlepled,
örülj, hogy ennyi megmaradt.
ez ugyanaz az efekus mint amikor zsebmacso
beal tuci tuci zeneve a hudekurvajo kocsiaval es villog vele ... tudod o ezzel kompenzalja a farka meretet (mielot ertelemszeruen veszed elote gondolkozz el rajta)
Minden vers, irat , kijelentes, latvany , iz es jelenseg szepseg vagy rondasaga kurvara szubjektiv
(tudod minden csak nezopont kerdese)
A masik a tolerancia :)
Legyel bazdmeg tolerans... mond el a velemenyed
nyugodtan vegulis elmeletileg egy szabad rendszerben elunk (ehhe ehhe) ...
De amit te csinalsz az nem egy nem tetszes nyilvanitas hanem provokalodas... azzal sincsen semmi baj csak nincs ra igeny ...
Látogató!
Tökéletesen megfogalmaztad a lényeget,
(sajna)én se "mondhattam" volna szebben. :)
Dog!
Neked elég sajátos felfogásod van - az ég tudja, hogy mennyi ebből valódi rosszindulat(ha tényleg az).
versecske, próza:
Ég a gyertya, ég
El ne aludjék
Egy másik út a Vég
Igen, nekem.
----------------------
Senki-áttetsző ember
vizslat a tükörből.
Legüresebb kincsem a szemem
színes üveggyöngyből
van.
Elhagyott homály-agyam
a jósnő varázsgömbje.
Látom, repedés fut rajta,
de még nincs eltörve...
talán.
----------------------------
MAGÁNY
Hiányzik - féltem.
Jaj, hol lehet most bárki.
---------------------------------
Viviszekció.
Lelkünk szétfröcskölve a négy égtáj felé.
Szomorún lehajtom fejem.
Görbült háta mögött a Nyugalom kezd kuncogásba.
---------------------------
Más:
Az a gond mások versének véleményezésével, hogy sokszor hiányzik az a szenvedélyes ,nyitott, érzékeny lelkiállapot, amely egy-egy ilyen iromány megítéléséhez elengedhetetlen. Magamból kiindulva, sokszor csak "ledarálva" olvassuk el őket és úgy ítéljük meg ill. rávetítjük saját lelkiállapotunkat.
A pálcás dolog baromi jó volt. :) Köszönöm. Gyöngyvirág miért nem szól be? No mindegy. No time to lose.
Amiben nincs igazad:
Az én verseim baromi jó versek, csak közeget kell hozzájuk találni. Minden csak közeg kérdése, hidd el. Távolról sem középszerűek. Ez nem -lehet- igaz. Akkor inkább legyenek nagyon rosszak. Egyébként sincsenek középszerű költők, csak középszerűség. Én lehet, hogy középszerű vagyok, de a verseim nem lehetnek rosszak csak középszerűek.
Egyébként meg a te verseidet nem olvastam el, csak a gyöngyvirágéit. Azokról mondtam véleményt. Nem tudom pontosan, mit mondtam és nincs olyan nagy kedvem visszakeresni, de a bajom velük az, hogy vannak. Hogy túl sokan vannak. És a szerzőjük olcsó népszerűségre hajtva kérette magát, mint egy rossz szajha. Egy költőszajha. Illegeti, billegeti magát. "na, tetszett kisapám, még van ám bőven, gyerünk, pitizz még anyucinak..."
Valami ilyesmi érzésem volt.
A te verseidet nem olvasom el, úgyse tetszenének. Ezennel lándzsát török alattuk.
Lopom a holdat és lopom az éjszakát,
Játszva élek veled szerelmet, kínt.
Mögéd lépek halkan, settenkedő barát,
Tarkódra lehelek, ablak-tükör kacsint.
Szűkülő szobában őrülten ölelünk,
Elfogy a levegő, egy pont a tér,
Szemeidben a fény időtálló delünk,
Kérnem kéne: - ne menj! Férfi ilyet nem kér.
Szűkülő körökben, zihálva zuhanunk,
Puha párnát terít testünk alá a kéj,
Bőrünk bő lucskába, nevetve mártózunk,
Arcodon a gyönyör, fohászos tengermély.
Ringat minket vers, ringat ez a játék,
Csodák között fogant, tündöklő ajándék.