Érdekes ez a topic. A téma nagyon jó. Bevallom, én félek a haláltól. Ha meg kéne halnom, legyen gyors, és akkor nincs semmi gáz. Csak a hátramaradókat sajnálom. És igaza van Vajknak. Én pl. motorozom. Ha baleset érne és úgy alakulna, inkább haljak meg, mint hogy magatehetetlen legyek egész életemre. Lehet, hogy furcsa, de én így gondolom.
A hosszú betegség is riaszt, sajnos a közelmúltban két családtagomat is elvitte egy-egy. Egyik az alkohol, másik a cigaretta áldozata lett. Nem volt egyszerű eset egyik sem. Épp ezért én is úgy döntöttem, hogy leszokom a dohányzásról.
Mert félek a haláltól. És mert nem akarok 50 évesen rákban meghalni. Most 23 vagyok. Még sok lehet hátra.
Ne izgulj a 30 miatt. Én is féltem, hogy mi lesz, de már 3 éve benne vagyok és tanusíthatom, hogy nem történt semmi.- Minden ugyanolyan, mint a huszas éveimben. Szép vagyok, fiatal, üde és fiatalon - és persze szerény - csak a gyerek lesz egyre nagyobb.
Az a gáz, hogy nem igazán tudom elhinni a különböző vallások által felépítet "élet a halál után" meséket. Szóval szerintem "kikapcsol a computer", azt annyi.
A megöregedés egész folyamata aggaszt. Most 28 évesen már teljes pánikban vagyok a közeledő 30 miatt.
Jó téma! Régebben nagyon sokat foglalkoztam vele, mostanában már csak ritkán jut eszembe...
Én valamikor kívántam a halált, most pedig,m ha nem is félek tőle, nem rettegek, de tartok tőle azért rendesen...
Miért?
Nem az esetleges számonkérés miatt, nem amiatt, hogy fájni fog-e vagy sem, hiszen,- ha minden igaz - az nem tart olyan sokáig...tudjátok miért?
Mert hiányozni fog az a pár ember, akit szeretek... önző is vagyok picit, mert azt gondolom, hogy nekik rossz lesz, ha én elmegyek, de azért az is ott van, hogy nélkülem is tudnak majd ugyanúgy élni???? Nagyon gáz amit írok? Mármint ez csúnya dolog?
Mindegy...szerintem picit mindenki önző...
Amúgy az is igaz, - valaki már írta lejjebb - ha cselekvőképtelen lenne sokáig a halála előtt...azt nagyon nem szeretném.
Persze ezt senki sem fogja megkérdezni tőlem, hogy szeretném-e vagy sem...
Még van néhány elintéznivalóm, remélem ezt tudják odafent is. :o)
Igazából nem is a haláltól félünk, hanem a szenvedéstől, ami esetleg megelőzheti. Azt hiszem inkább ez lehet a probléma. Meg az értelmetlen halál, amikor a vétlenek (pl.: autóbaleset,stb.) meghalnak. Ezeket mindig nehezen tudom feldolgozni. :(
Érdekes vélemények ezek. Ha a helyzetértékelésem nem csal, két tábor van: akik félnek, és akik nem. Az utóbbiak két altáborra oszlanak: akik várják, kiváncsiak rá és vannak akik elfogadják, megbékélnek vele.
Én ezen legutóbbihoz tartozom. A halál az indivídum szempontjából vagy egy fantasztikus dolog (mint például a születés), vagy egy teljesen közönbös valami. Az elsőnek ugye rengeteg magyarázata lehet, melyekben a különböző vallások nem szűkölködnek, a másodikra pedig nem is érdemes szavakat fecsérelni.
Marad tehát annak a kérdése, hogy mi van az "itt maradtakkal"? Erről Vajk írta a szívemhez legközelebb állót (28-as hozzászólás). A gyászolók sohasem a halottért sírnak, hanem mert önző módon magukat sajnálják a hiány miatt. (Hiszen miért is kellene a halottért sírni, amikor itthon legelterjetteb gyászszertartás -katolikus temetés- hite szerint a halott lelke a mennybe kerül.) No meg itt van a ravatalozás. Undorító perverz dolognak tartom, hogy szeretteink holttestét órákon át nézegessük a földelés előtt. Szvsz szeretteinket élőnek, életvidámnak kellene megőriznünk emlékeinkben, nem pedig egy mozdulatlan, agyonfestett élettelen testként. Bocs az off-ért.
_PT írta: "Nincs az az ember, aki képes elfogadni, hogy ennyi volt, vége. "
Már hogyne lenne. Keleten szinte mindenki. A halál tagadása, tabu-témává minősítése csak a nyugat vívmánya, s mint ilyen teljesen primitív.
Valaki írta, hogy miért kellene félni a megváltoztathatatlantól?
Hát ezaz! A megváltoztathatatlanba bele kell törődni, vagy akár szeretni kell és örülni neki ( ez utóbbi extrém ), ha nem akarsz beleőrülni. Mi értelme lenne Don Quijote-t játszani? Ha a halál ellen küzdesz, attól nem erősebb leszel, hanem gyengeségedet és hülyeségedet (ezzel nem sértegetni kívánok) bizonyítod. "Küzdj és bízva bízzál!" , mert csak remélheted, hogy jó lesz odaát, és élj úgy, hogy megérdemeld, ha meg nem hiszel ezekben, akkor élj úgy, hogy még éppen ne köpd magad szembe, ha tükörbe nézel, és ha eljön a kaszás, akkor úgy menj el, hogy megérte itt tölteni egy kis időt (legalább egy jót buliztál, most meg jön a 'másnap').
Az hogy félünk a magasságtól stb. az nem más mint a túlélési ösztön, hiszen senki sem szeretne (értelmetlenül) meghalni, még az sem aki nem fél a haláltól. Az hogy az élet természetes részeként fogom fel annak végét, még nem jelenti, hogy suicid vagyok, és hogy nem szeretnék még vagy 60 évet élni. Ha nem félnék a magasságtól (bár annyira nem is félek, csak egy kicsit), akkor nagyobb valószínűséggel esnék le. Namármost ezt nem szeretném.
"Miért fél az ember a magasságtól ? Mert ha leesik, akkor meghal."
Nem, legalabbis nehanyan(magamat is beleertve) nem ezert felnek a magassagtol, hanem azert, mert rokkantak lehetnek, ha leesnek.Eleg sok olyan embert lattam, aki kiugrott ejtoernyovel, de nem meri megigazitani a cserepet a haza tetejen. Nem hiszem(sot biztos nem), hogy tudatos dologrol van szo, mindenesetre erdekes.
Ami Joe Blacket illeti en nem szeretnek ugy elmenni.... Varatlanul, gond nelkul, felesleges idohuzas nelkul, az mar jobb ...
Heviaval egyetertek abban, hogy akkor jo, ha nincs elozmenye, ha nem jossz ra, kit hagysz itt es akiket itt hagysz fognak -e boldogulni nelkuled. Regebben eleg sokmindent csinaltam,ami veszelyes, de amiota csaladom van, feltem magam miattuk.
Justin,
kerlek ne vedd tolakodasnak, de elmeselned mi tortent a batyaddal?
Nekem a halallal kapcsolatban, mindig egy angol film jut eszembe. Biztos lattatok a Logan futasa c. filmet. (Aki nem latta; a lenyege az volt, hogy a jovoben a joletet csak ugy tudtak fentartani, ha az emberek egy bizonyos kort elerve, - azt hiszem 30 ev - nyilvanosan, amolyan cirkuszi jatekok alatt (onkent?) megsemisultek.) Felelmetes volt. Azt hiszem, ha nem is fogadom ele ezt a modot, de ha a kerdesre akarok valaszolni, nem felek a halaltol. Nem felek akkor, ha hirtelen jon, nem leszek elotte cselekvokeptelen hosszu ideig es nem leszek terhere senkinek...
„Csak annak van félnivalója......”
Nem hiszem.
Én sem félek a haláltól, pedig lehet, hogy jön a „nagy számonkérés”,
ahogy Te mondod.
Mit lehet tenni ? Majd számot adunk :)
És van még valami. Mondjuk, hogy egy filmben láttam, tehát lehet fantazmagórának is nevezni.
Az orvosok, főleg az éjszakás orvosok nem nagyon szeretik, ha zaklatják, nem hagyják aludni őket. A gyógyithatatlan betegnek fájdalomcsillapitás céljából morfiumot adnak, hogy mekkora adagot ? nem tudom.
Azt tudom, hogy a legyengült, beteg szervezet a nagy adag morfiumot már nem birja.
Lehet, hogy azt mondja valaki kegyes halál, lehet róla vitatkozni.
üdv: anyu
Helló anyuxx!
Egyetértek veled. Nagyon sok haldokló beteget ott tartanak a kórházban, s nincs mellettük senki, amikor eltávoznak, maximum a gépet lekapcsolják, míg aki otthon készül a halálra, azt a rokonai, szerettei veszik, vehetik körül.
Az hogy ki mennyire fél a haláltól, egész életbeli felfogásától is függ. Egy biztos, ahogy a buddhisták is tartják: születésünk pillanatában csak egyetlen dolog biztos, hogy meg is fogunk halni.
Dr.Jones
Én a TV-ben láttam nemrég egy filmet.
Egy magyar orvos beszélt a tapasztalatairól.
Nagyon sok halált látott már, nemcsak mint orvos, gyerekkori emlékeiről l is beszélt, amikor nem mindig vitték kórházba az embereket, otthon haltak meg és az élet természetes velejárója volt a halál, ugyanugy, mint a születés.Szerinte mindenki ugy hal meg ahogy élt. Számára is megdöbbentő volt, hogy öreg parasztok milyen méltósággal , félelem nélkül tudtak elmenni, mig mások pánikba esnek, könyörögnek,sirnak.
Sajnos saját tapasztalatom is alátámasztja ezt.
Nemrég halt meg egy kedves barátom. Egész életében vicces, jópofa ember volt. Nemsokkal a halála előtt beszéltem vele, tudta, hogy meg fog halni, de az akasztófahumora nem hagyta el. Ugyanolyan könnyedén vette a halált, mint egész életében az életet.
Spinderella, teljesen egyetértek veled.
Ha az ember folyamatosan csak attól tart, hogy meghal, egy sor rettegés az élete.Szerintem nem is leginkább a saját halálunktól tartunk, hanem attól, hogy valaki mellőlünk megy el, mert azt sokkal nehezebb elviselni itt a földön.
Bár már a halál utáni dolgok sem biztosak. A tudomány közbeszólt. Volt ugye a fényes alagút, meg a jóindulatú árnyak beszámoló klinikai halál után. Erre most azzal áltak elő, hogy ez semmi más, csak a látókéreg oxigénhiányos állapota miatt bekövetkező képzelgés.
Hát akkor most mi van a halálon túl, higgyünk nekik?
Ha van valami amitől nagyon félek, akkor az a jó öreg Joe Black.
Egyébként ha valakit érdekel, nyitottam én annak idején egy olyan topicot, hogy Te mitől félsz a legjobban? Mindenkit szeretettel várok oda is.
Hát nem 1 egyszerű téma. Olvastam 2 amerikai pszichológus-orvos könyvét, ne kérdezzétek a címét, nem tudom, és ők jegyezték fel, hogy sok kórházi haldokló próbál erős lenni, amikor megtudja, hogy max. pár napja van hátra, de közvetlenül haláluk előtt, nem bírják szerencsétlenek, egyfajta hisztériába esnek.
És nincs benne semmi rendkívüli. Nincs az az ember, aki képes elfogadni, hogy ennyi volt, vége.
Az ember fél az ismeretlentől, félti rongyos életét, mert csak 1 van belőle. Gondolkoztam a félelmen, és arra jutottam, hogy minden félelem a halálra vezethető vissza.
Miért fél az ember a magasságtól ? Mert ha leesik, akkor meghal. Miért fél a víztől ? Mert ha beleesik, megfullad. Miért fél a sötéttől ? Mert ott van a rézfaszú bagoly, aki jól ráijeszt.
Bonyolítja a helyzetet, ha valaki vallásos. Ha ateista vagy, akkor barátkozz meg a gondolattal, hogy van kb. 70-80 éved, oszd be ahogy akarod, de a végén magad okold, ha kihagytál valamit, mert ha menni kell, már nincs "csak még 1 nap".
Ha pl. keresztyén vagy, akkor nem biztos, hogy a haláltól félsz, lehet, hogy inkább az utolsó ítélettől. Hová kerülsz utána ? A pokol örök tüzére ? Vagy helyed lesz az új teremtett világban ?
Ha pl. a hindu vallást érzed magadénak, akkor meg amiatt izgulhatsz, hogy mivé reinkarnálódsz. Lócitrommá vagy inkább egy darab kaviccsá ? Netán egy kis nyuszivá ?
Könnyű a fotelben ülve kijelenteni, hogy "nem félek a haláltól", de ha pl. most vinnének az akasztófa alá akkor nem biztos hogy bírnál flegmán viselkedni. A halálfélelem biológiailag be van programozva az emberbe.
Nem igazan az a kategoria, amitol felni lehet.
felni lehet a megrokkanastol, a betegsegtol legyengult szervezettol, a butasagtol.
A halalban semmi felelmetes nincs.En kivancsi vagyok ra.
Azota erdekel az eletbenmaradas(ez hulyen hangzik, szoval azota figyelek az eletbenmaradasra), amiota gyerkoceim vannak. Mert nekik fontos, hogy legyen normalis csaladjuk, ket szulovel, harmoniaval.
Azelott nem foglalkoztatott a kerdes, mert ugysem tehetek ellene semmit.
Erdekes dolog meg a gyasz is, nem? Eszrevetted mar miert rossz, ha valakid meghal? Nem miatta sirsznem erte pityeregsz, hanem a sajat onzoseged csalja elo a konnyeket es a szomorusagot: hogy nem elvezheted a tarsasagat.Hogy nem lehetsz vele tobbet.
Hogy o nincs tobbe _neked_.
fs!
Eszedbe ne jusson ilyen mégegyszer!!! Lehet, hogy azért éreztél ürességet, mert önkezeddel akartál véget vetni az életednek. Én mást hallottam azoktól, akik már voltak a halál közelében.(Nem önszántukból, persze.) Ők megnyugvást, és kellemes bizsergető érzést éreztek. Feltéve, ha ez lehet bizsergető érzés. Brrr... a hideg is kiráz :)