Én is igyekszem rengeteget vizen lenni. Idén eddig kb 70+ napot töltöttem a hajón, vizen, pecával... :) Ez részben a karanténosdi miatt is lett ennyi. Munka alig, s nem volt értelme otthon lábat lógatni. Szerencsére feleségem s a gyerekeim is szeretnek jönni.
Ma programváltozás lett. Kijöttünk az élőre, de még a jelzettnél is gyorsabb és dzsuvásabb. Így felbrummogtunk a Fehér amurig, kaja, majd Tiszakeszi elvetve, inkább visszacsorogtunk, s a négyhuszonakárhányasnál kikötöttünk, majd meglátjuk, lesz-e valami. Kicsi rá az esély. De sötétben nem akartunk a tározón hajózni...
A legyes cuccot profi cimbora nyomta a kezembe, s ő tanítgatott. Tetszett, de jobban vonz több más stílus... :)
Az estét végigpergettem, a felszíntől a 12 méter mély fenékig végigtapogattam, semmi. Most pontyra van betéve...
Ha tehetném, hajón élnék, de eléggé macerás itthon. (pl. a szennyvíz, vagy a jégzajlás)
Senki sem született legyesbottal a kezében. A lényeg benne az, hogy már a legelején kell egy olyan ember melléd, aki megmuatatja, mert ha autodidakta módon kezdesz bele, akkor beidegződnek olyan rossz mozdulatok, amitől egyrészt sosem fogsz úgy dobni mint mások, illetve később, sokkal nehezebb kijavítani, mintha rögtön jól tanultad volna meg.
De valóban egy nagyon jó és látványos peca. Komoly adrenalinbomba, amikor a szárazlegyet, lehörpöli a víz tetjéről, vagy amikor a balin, majdnem kiveszi a botot a kezedből, a legváratlanabb pillanatban.
"Őszintén szólva, én mindig úgy indulok el, hogy most jól fogom érezni magam, a hal, az csak hab a tortán."
Osztozom véled eben a hozzáállásodban. Ezt vallom én is!
Amíg versenyeztem, meg írogattam, akkor szinte remegett az ember a halfogásért. S sokszor észre sem vettem, hogy mennyi csodálatos dologról maradok le, mert ment a pörgés, a halfogási kényszer. Pont a lényeg veszett el... Szerencsére ahogy öregszik az ember, megváltoznak a prioritások. :) Halat szeretek fogni, de már inkább játéknak fogom fel a horgászatot, észreveszem a természet apró szépségeit... Szép halakat fogok, s nagyon keveset tartok meg, de hamarabb osztok meg hangulat vagy természetfotót a fészen, mint halasat... :)
Például jégmadárról még mindig nem tudtam jó fotót készíteni, pedig egy kis pofátlanka volt, hogy a lakóhajóba is beröppent, aztán ahogy lassan nyúltam a fotómasináért, márt csak a hűlt helye volt... :) Szóval rajta van a listámon :)
Az én lakóhajóm jóval szerényebb méretekkel bír, mint az ismerősödé. Csupán 7 méter + 70 cm hátsó kilépő hosszúságú, 2.5 méter széles, és közel 2 méter a belső magassága. Mindkét fiam 190 centi körüli, ne verjék be a fejüket. :) ( most péntektől vasárnapig a középső fiamék használták a hajót a barátaikkal, barátnőikkel, múlt hét végén meg a nagyobbik fiam a menyasszonyával)
Radar, gps, fejegység, minden világítás ledes, három teljes értékű ágy, memória matracok, inverteres hűtő, gázfőzőlap, dízel állófűtés, napelemes rendszer, külön wc helység, zuhany, Suzuki 9.9 BTL motor, tartaléknak Rhino 70-es elektromos, kormányállás, belül minden pácolt fa, a tetején több ember is napozhat... stb
Tavaly lett kész, s majdnem kettő év volt, míg meló mellett összeraktam mindent. Iszonyat sok munka volt vele még úgy is, hogy az alapját adó alumínium testet hajóépítő mester készítette. Ha érdekel, mutatok róla fotót.
A műlegyezés is csodálatos horgász-stílus, szerintem. Utoljára jó pár éve a Dráván volt hozzá szerencsém. Imádták a balinok... :) Amúgy csoda, hogy halat fogtam a kölcsönkapott szerelékkel, mert totál béna vagyok a legyezésben. :)
Nálam itt jön a képbe a drót, mert ezt szoktam drótból csinálni. Nevesítve 2.5-ös vagy 3-as, méteres hegesztőpálcából. Kreatív boltokban illetve néha OBI-ban lehet kapni hungarocell golyókat, az kerül középre, parafa dugó alá s fölé, így akár a golyó dróton való elhelyezkedését is igazítgatni tudom, illetve mindkét végére forgó kerül. Ezekbe kerül a főzsinór illetve az előke. A drót hungarocellgolyó alatti alsó részére ólomcsövet húzok (van vagy 20 kiló még itthon), majd összekalapálom. Ez átlag kb 200-250 gramm. Így mindig egyenesen áll, a drótot a felső részénél tudom úgy hajlítgatni (sohasem egyenesen áll, mindig meg van hajlítva valamennyire) s max csak billeg a csalihal húzásaira.
Szeretek kísérletezgetni, ezért ha stupekozgatok, akkor mindig kétféle stupekkal harcsázom. Jegyzetelem, hogy mikor mire van kapás, abból mennyi harcsa van meg. Ez tanulságos.
Őszintén szólva, én mindig úgy indulok el, hogy most jól fogom érezni magam, a hal, az csak hab a tortán.
Így nem ér meglepetés. (csak pozitív értelemben)
25 évvel ezelőtt, minden évben, Április utolsó hetét, (pontytilalom előtti, uccsó lehetőség) Örvény környékén töltöttük. (onnan indultunk a Szabicstól)
Buláti sziget, VI-os öblítő spicc, illetve a kettő közötti szakasz volt a táborhely. (Pl. Jana fok)
Igazán jó bulik voltak.
Aztán kihagytam kb 15 évet és egy másik sráccal, ketten, elkezdtünk éveken át, nádi pontyozni a tározón, az Óhalászi csücsökben. Na az még jobb peca volt.
Megint pár év kihagyás és egy öreg barátom, egyszer meghívott a lakóhajójára. (nem szarral gurított az öreg. 11 méter hosszú, 2.5 széles volt a bringa) Egy szatyornyi keszegen kívül semmit nem fogtunk, (azt is partról ) De azért az is jó buli volt. Mert Tisza. Pont!
Aztán ráálltam a legyezésre és közel 8 évig, elő sem vettem a klasszikus pecáimat. Most viszont, kicsit a legyest engedtem el, frissítettem egy sort a klasszikon és megint feederezek. (persze azért legyezek, pergetek is, csak szórványosabban, mint régen)
Nincs semmi oka, mindig azzal fogsz halat amit belógatsz. A billenőt spiccbot utolsó tagjából szokták csinálni. Vagy póttagból, ugye? Bár nádból is lehetne, vagy azt is védőcsőből.
Jogos. :) Valóban műanyag védőcső a becsületes neve. Valamiért mindig a Bergmann cső elnevezésre áll rá a klaviatúrám :) A villanyszerelő sógorom is javított már párszor. Majd rászokok egyszer... :)
Van pár billenő stupekom is, de azokra valamiért kevesebb kapás volt idén, pedig elő szoktam venni azokat is. Nem tudom, hogy mi lehet ennek az oka, mert tavaly meg az azzal felkínált csalihal volt a kelendőbb.
Nem rossz, csak ne használd a "Bergmann-cső" kifejezést. Kátránypapír cső volt, ezer éve nem létezik. Műanyag védőcső az a mit használsz, abból viszont van a vékonyfalú MüIII és a vastagabb MüII-es. Csinálok egy 20-as MüII csőből is úgy, hogy kívül hotzzászigszalagozom a drótot.a bedugózás xps-ből lesz, esetleg egy csukázó úszót is a seggébe biggyesztek antennának.
Kívánom, hogy ne sokat unatkozzatok! :) Jó pecaprogram a sátorozós, bográcsolós móka! S a Peres nagyon szép hely.
Esetünkben élő alatt én a Tiszára gondoltam. :)) Poroszlón a Tisza-tavon van letéve a lakóhajóm, s onnét előbb ki kell hajóznunk az élőre, majd egy kb 40-45 kilométert kirándulunk felfelé Tiszakesziig. Majd visszacsorgunk, kuttyogtatok, pergetek, valahol éjszakára kikötünk, reggel meg újra csorgás. Ez van betervezve. :)
Szia! Igen, jó a drótos megoldás is.Van cimbora, aki ezt használja.
Én többnyire 20 mm-es Bergmann csövet használok. A csővel lyukasztószerűen régi leselejtezett 8 mm-es polifoam strandmatracból kivágok kis "érméket". Egy csőhöz 4 db kell. Mindkét végébe kb 8-10 centi mélyen beragasztok 1-1 darabot fbs-el, s ha az megszáradt, akkor kb 1-2 centi mélyen újabb 1-1 darabot, s aztán feltöltöm a cső pereméig fbs-el ezt. Így ha az egyik netán ereszt, a másik megtartja a tömörségét, és nem lesz belőle búvárúszó. :) A csőre kívülről szigszallaggal etetőkosarakhoz is használt műanyag zsinórvezető csövet ragasztok hozzá. Így a belső ragasztások nem terhelődnek, nem tudnak elmozdulni. Ebben fut a fonott zsinór. Egyik végén a csőnek erősebb forgó, gumigyöngy, majd a másik végénél egy előkerögzítő stopper, csak simán a zsinórra fűzve, ezzel be tudom állítani, hogy milyen mélyre törhessen a csalihal, aztán a horgok. A forgó és a horgok közt nincsen csomó!
A 20 mm-es Bergmann csőnek van akkora felhajtóereje, hogy külön csőszigetelő polifoam vagy hungarocell nem kell rá. Ritkán csalizok fél kilósnál kisebb keszeggel, kárásszal. :) Hasonló méretű csalihalakat használok U-pose végszereléknél is.
Én is az élő Körösre készültem, de kaptam egy ajánlatot, melyszerint, ingyen, eltölthetek egy hetet (akár kettőt is) a Peresi holtágon, egy vízparti nyaralóban.
Fölhívtam a halős barátomat, (aki az élőt ismeri mint a tenyerét) kérdeztem, hogy szerinte, mi legyen,
Idézem a választ.
"Hülye vagy? Nem is kérdés. Nagyon jó az élő, de a Peres, az Peres. (tavaly, ladikkal, együtt bejártunk egy 5-6km-es szakaszt és valóban meseszerűen vadvíz. Egyik partja nyaralók, a szemben lévő pedig, őrsfás, nádasos, bedőlt fákkal bőven megtűzdelve, azonnal beleszerethető látvánnyal) Egyértelműen, el kell fogadni a meghívást. Pecabandák, heti, 100 ezret fizetnek ki egy nyaralóért a Peres partján."
Szóval 4-5-6 nap Peresi holtág, Mezőtúr.
Puritán, de komfortos házikó, kinti zuhanyzó, pottyantós klotyó, viszont nem kerül egy vasamba sem, nem kell vinnem hűtőt, nagy sátrat, bográcsot, edényt, mosogatószert, meg minden szart, ami egy 5 napos, vadkempinghez kell.
Szívesen. A stupekokat magamnak gyártom, a bergmann cső, fbs, polifoam, szigetelő szallag, zsinórvezető s fonott az olcsóbbik része, a kettő darab egy s háromagú kiváló minőségű horog az, ami igazán drága. :)
Hétfőtől péntekig most mi is az élőn leszünk. Poroszlótól egészen Tiszakesziig kirándulunk, majd visszacsorgunk.
Stupekot vagy tudok szerezni kölcsönbe, vagy úszózok, mert mint írtam, nem szoktam célzottan harcsázni, úgyhogy ezért az egy alkalomért, nem veszek és nem gyártok stupekos cuccot. (így is egy szakajtó pénzt ráköltttem már, erre az öt napra, pedig még ott sem vagyok)
Kuttyantani megyek egyet az élőre, de ott a haver, mindent ad, nekem csak cibálni kell, ha jön.
Ahogy mondani szoktam: "Ha eszi, ha nem eszi, nem kap mást!"
Nem szeretem mélyebbre ereszteni, mert egy termetesebb csalihal így nehezebben találja meg a főzsinórt, vagy vízinövényeket. A stupek hosszának kb harmadát tartom biztonságos előkehossznak.
