Na, megvolt tegnap a 20 kilis rohanás a Szigeten. Persze, mondtam én előre, hogy nehéz lesz. A vonaglással kapcsolatos elképzeléseim a nagy melegben beigazolódtak. Jó, tudom, mindenki látott már nagyobbacska szenvedéseket. Ott van pl. ez a Bruce W. az akciójeleneteivel, vagy Voltaire Candide-ja, és amit Hamleték műveltek , no, az se volt semmi. De a tegnapi futás mindet felülmúlta. 3:50-es ezreket terveztem, amit nagy nehezen sikerült tartani. És akkor még ez a Balázs gyerek is Nem elég, hogy éppen köpöm ki a belemet, viháncolva jön futni, és ott pattog mellettem, miközben már lépni is alig tudok. Értitek, 3:50-be! Mint egy Órarúgógerincű Felpattanó. Azért szerencsére szép lassan ő is elfáradt. Aztán Moes is megjelent, mint szurkolótábor, nagyon örültünk Neki. A harmadik körig hétágra sütött a Nap, szerintem alig várta, hogy a Vénusz végre átvonuljon előtte, és újra teljes fényében ragyoghasson. Frissíteni persze nem mertem, mert ha megállok... Aztán egyszer csak vége lett az edzésnek, és a MAC-ban találtam magam. Azt nem tudom, hogy miként jutottam oda, a hordágytól a saját lábamon-ig bármi lehetséges. A vér kiszállt a lábaimból, a kezeimből, a fejeimből (izé, ez utóbbiból csak egy van). Ücsörögtünk az öltözőben szótlanul, kitikkadva, és lógattuk az orrunkat, hogy már-már a padlót karistolta. Mindenki arról beszélt, hogy milyen nehezen ment az edzés. Aztán hazafele a buszon a nagy viharban megjelent egy fa a busz oldalán. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy akkor most angolosan áttértünk balra, vagy mi a fene van?! Az utóbbi, a mi a fene volt. Az történt ugyanis, hogy a vihar kidöntött egy öt-hat méteres fát, és az cirógatta a járművet (lásd még: Lassú Nyíl beszámolója). Aztán, amikor hazamentem, már a vércukrom se volt rendben. A vacsorától többé-kevésbé észhez tértem. Megmértem a pulzusom, még ekkor is 90 és 100 között ingadozott. Az ágy nem akart magától megágyazódni, kénytelen voltam cselekedni. Éjszaka ráadásul még valami futósat álmodtam, úgyhogy tegnapra két edzést írok a naplómba.
:-)))
Miki
Azt hiszem, a csak az egészségéért fut kategóriából kiemelhetsz. :-)
Gondolom, délutánra azért eltakarítják az összes akadályt.
Majdnem jól esett mosókonyhát idéző körülmények között résztávozni:) 4*2,5 kili, és úgy érdekelt volna, mennyi lett volna, ha az elején nincs dögmeleg, a végén pedig hatalmas pára. Így is jól sikerült:-)))
Pomáz fölött, a János-forrásnál (ahol a Kő-hegy felé menet a K+ elválik a zöld jelzéstől) hosszabb ideje életben van két fekvő fa, szép zöldek most is. Tehát a dolog nem csak elmélet.
Nem akarok itt erről offolni, de egy fának a léte sokkal inkább múlik a hajszálgyökérzeten, mint a nagy vastagokon. Azok tulajdonképpen nem is csinálnak semmit, csak továbbítják amit a vékonyak felszedtek. Meg persze, tartják a fát. Az a fa halálra van ítélve. Pontosabban már ki is van végezve. Egyébként ez a természet rendje, hulljon a férgese. Ha ki tudott dőlni egy vihartól, akkor itt volt az ideje, hogy lecseréljék.
Tegnap este 7-kor kezdtük meg szokásos futásunkat a Szép Juhásznétól. S--n kezdtük, majd felkanyarodtunk a Libegőhöz. Megkezdtük a leereszkedést a P-on, jobbról félelmetes sötét felhő közeledett. A gyermekvasúti sín ellőtt lett volna lehetőségünk meredeken felvágni, de a továbbfutás mellett döntöttünk. Innen kb 1200 m-rel lefelé még a Virágvülgy előtt 120 m-rel megy fel egy mostanában sajnos kiszélesített út, ami a katonasírhoz vezet. Ezen felfelé egyre erősebbn esett. Bori kicsi előre futott. Amikor a meredek részen túljutottunk és még kb 300 m-t futottunk, akkor lehetett hallani hátulról, hogy a lombok igen erősen suhognak és ez 20 másodperc alatt eléárt hozzánk. A vihar erősen tépte a fákat és szakadt az eső. A katonasíroknál összevártuk egymást, majd újra egyre táguló libasorban, melynek élén nemével antagonisztikus ellentétben Bori gúnárkodott megindultunk a murvás úton felfelé. Gyakram villámlott és félelmetesen dörgött, görnyedt testtartásban vonszoltuk magunkat, talán valami 60-as hátszél azért segített. Átkelve a sínen Bori tovább növelte előnyét, majd a buszra úgy ugrottunk fel, hogy indulás esetén lepattanva együtt maradhassunk, mert a zsákot cipelő Kriszti kb 2 perccel lemaradt. Elé mentem, majd szerencsésen felszálltunk a buszra. Kértema a sofőrt, hogy legalább két ajtót csukjon be, mert nagyon befújt a szél, de nem volt hajlandó, mert nem tudnak felszállni az utasok. Ezután valamennyi száraz ruhát felvettünk, Bori a száraz pólómat nadrágként felhúzta, majd erre rá a vizes nadrágját. Ekkor nem fáztunk.Miután felszálltak a Csillebérc felől jövők, buszunk sűűrű villámlások és szakadó eső közepette megindult, pontosabban elindult. Svábhegyi megállóig óvatosan és szerencsésen lejutottunk, majd a Jókai Klub utáni kanyar előtt olyan szerencsétlenül parkoltak kétoldalt az autók, hogy a sofőr azt mondta, hogy eddig és nem tovább. Ekkor leszálltam és mondtam, hogy a kocsikat több férfi el tudja tolni. Kriszti szerint a sofőr azt mondta, hogy hiána hadonászok. Mégis leszálltak lassan a férfiak a férfiúsított Krisztivel. Végül is kb 15 perces tologatás és kiemelési kísérletek után sofőrünk
óvatosa sikeresen levezette a buszt.
Eélkértem kölcsön egy mobiltelefont és felhívtam anyukámat, hogy ne izguljon. A kölcsönadó lány az idei Mátrabércet a sár miatt feladta, majd 23 óra 50 perc alatt teljesítette a Kinizsi Százast.
Hétköznapi eseményeket nem szoktam naplóban rögzíteni, de lehet, hogy valamilyen formában ezúttal kivételt teszek.
Azra gondoltam, hogy mivel még sok gyökere maradt (tulajdonképpen "csak" kifordult a helyéről, de ezzel persze elszakítva a vékonyabb gyökereket), ezért megfelelő földbe állítva tápanyagdús vízzel történő öntözés/permetezés segíthetne -- legalábbis ezt ma tematikus alapképzettséggel így képzelem:-)))
Tegnap este en is addig tollaszkodtam mig kitort a vihar. Zapor az johet futas kozbende tegnap este azert nem szivesen futottam volna. Bar neha en is szivesen harcolok az elemekkel de most meg szinte a szobabol is kicsinek ereztem magam. Lassu nyil te egy hos vagy!
És ezzel asszem nem vagy egyedül. Én is utálok vonaglani. :)) És a tegnapi edzésből biza az lett!
Még kissé szokatlan volt a meleg. 13 kilit futottam, végig egészen jól ment (a tőlem még idegen 5 perces tempón kicsit belül), csak az utolsó 2-re zuhantam meg egy kissé...
Na, ez igazi (nem is Futó) bolondság volt részedről! Nem féltél, hogy ráddől egy fa, vagy belédcsap a villám? Még bentről nézve is félelmetes volt az egész... Kész életveszély! (Bár biztos nagy élmény, ha ép bőrrel megússza az ember.)
Engem is elkapott az a vihar. Számítottam rá, és mivel épp szabad volt, ezért szeretett Táltosomat a MAC tribünjére vezető lépcső alatti fedett jászolhoz kötöttam. Az orkánerejú szél (aminek az erősségét az emlékezetes 1960-as balatoni orkánéhoz tudnám legjobban hasonlítani) a zenélő kútnál a szemem láttára csavart meg és hasított szét egy nagy lombkoronájú fát, és miután kikerültem, már visszafelé menve láttam egy másikat is, az előzőtől nem messze, a kút túloldalán szakadt gyökérzettel, útra dőlve feküdni. Sajnáltam a fákat, különösen a kidőltet, mert biztos nem fognak a gyógyításával vesződni. Annak viszont örültem, hogy a romok táján levő kedvencem (ami legalább 150 éves) strammul állta a megpróbáltatásokat. Közben dörgött és villámlott böcsülettel, de ez nem is ártott, mert már igencsak sötét volt (a lámpák sem égtek). A második körre a vihar is elcsitult, és már csak az eső esett, hol jobban, hol kevésbé. Nagy szerencsém volt, hogy nem a délutáni fülledt melegben mentem, végig jól éreztem magam. Holnap egy kis HHH:-)))
Nálunk egy lapostetőről szakította le a vihar a kb. 30 m2 bádogog borítást. Onnan tudom, hogy jött két bazinagy tűzoltóautó bazinagy szirénázással, oszt lementem a fiammal megnézni, mi történt.
A mai futás pedig nagyon gyatra volt, de van pár kifogásom. :-)
Sejthettem volna, hogy még egy vihart is odarendelsz, csak, hogy ne kelljen futnod :o)))
Én részemről ma este megkezdtem az idei "Bársonyos Este Projektet". Tavaly ez volt a legkellemesebb része az évnek, remélem, idén sem csalódok :)
A mai menü egy laza 8-10 volt. Jaj, ezzel mindig gondom van, mert bár alapállapot szerint én mindig a felső határt lövöm be, de minden alkalommal tudok egy tökjó indokot arra, hogy miért csak az alsó legyen. Aztán persze 2 perc alatt mégis rábeszélem magam a felsőre. Így történt ez ma is, így tökjól elvoltam. Bár az elején már-már küzdöttem a 6 perces kilikért. Nem volt rossz, meg nem szúrt az oldalam, meg levegőért sem kapkodtam, csak az a "nagyon könnyű" feeling nem volt. Ja, és mindezt tökalacsony pulzussal produkáltam. Már a magaméhoz képest. Még az uccsó másfél kilin, a hídról lefelé, meg az utsó egyenesben sem ment 187 felé, pedig ott egészen lendületesnek éreztem. Erőletetni mondjuk nem erőltettem.
Ez a tökalacsony pulzus azért van, mert a hétvégén erőseket futottam, és ezáltam "edzettebb" lettem, vagy csak szimplán azért mert még érzem a hétvégit, és fáradtkás vagyok???
De amúgymeg tökjó volt, este 8 után, így már nem sütött a fejemre a nap, és egészen kellemes idő volt. A zuhé nálunk most indul :)
Fényképezés: talán profilt kellene váltani, de az utóbbi hetek legviharosabb topictémájára emlékezve megállapítható, hogy a sportfotózás már foglalt. Viszont az udvari (futó)bolond fényképész státusz még szabad! :)
Sajnos, megint elkap a nemfutás lendülete: ez a vizsgaidőszak retttttenetes! :)
A ma esti Europarknak amúgy is lőttek: vihar a köbön. Az Adyn áll a villamos az útra dőlt fák miatt, a szomszéd utcában egy autót nyomott össze a ráeső fa, Leanderék épp megmenekültek, most érkeztek haza autóval. Brrr.
Történt valami? - kérdezte a néni az utca végében. Megnyugtattam, hogy csak edzettem egyet, bár - csatlakozva az előttem szólókhoz - nem biztos, hogy ez volt a legalkalmasabb időpont. Otthon az árnyékban 28 fokot mutatott a hőmérő, de hol volt a futóútvonalon árnyék? Pedig az erdei 15 km-t választottam, de így is 13 km volt tűző napon. Így aztán nem csoda, hogy az ötperces tempóért is rendesen meg kellett dolgoznom, de azért nem volt rossz. Holnap bizonyítványírás miatt nem lesz időm futni, pénteken igyekszem jobb időpontot választani a mainál.
Hasonló élményem volt tegnap nekem is. Biztos a meleg miatt: ahogy feljöttem a 2. emeletre, leültem pihenni, és azt hittem, a vérnyomásom a földszinten maradt, kicsit kezdett elfeketedni a világ... Pedig csak 5kmt futottam.
