Nos.. Webgirl azt mondta, hogy "az depresszios, akinek van ra ideje". Ez a megallapitas nagyonigaz, csak egeszen mashogy, ahogy o ertette. Talan a helyes megfogalmazas az lenne, hogy "az depresszios, akinek van ideje gondolkodni". Akit nem rangatnak el mindennap bulikba, nem issza le magat az asztal ala, stb.. persze nem kellett volna ilyen durva peldakat felhozni, de valahogy meg kell ertetnem veletek a dolgot. Jo, mondhatjatok, hogy az depresszios, aki nem elvezi az eletet. De az, akinek sikerul valamilyen modon sokaig egyedul maradni, az belatja, hogy az eletnek globalisan nincsen semmi ertelme. Ez a tobbi embert egyaltalan nem zavarja, sot meg vegiggondolni sem hajlandoak az egeszet, mert felnek hogy elveszitik a mosoly-alarcukat. Homokba dugjak a fejuket az igazan nagy kerdesek elol, es ezt ki is sugarozzak a tobbiek fele. Mindenki, aki ilyesmiken gondolkozik, az hulye, mert ugy sem jut el soha a vegere.. De ezzel is csak onmaguknak mondanak ellent, hiszen ok is beismerik, hogy az egesznek semmi ertelme. Es erre a kovetkeztetesre nagyon sok ember eljut, csak a kornyezete hulyezi le, hogy miert nem gondolkozik ertelmes dolgokon!! Ez itt a baj! ezert fordul vissza minden ember, es all be kozetek.
Persze "szemelyes ertelmet" mindenki talal maganak, tudja elvezni az eletet, nem zavarja semmi. DE! Szamomra visszataszito ez a fajta elet. El sem gondolkoznak rajta, hogy mit is keresnek itt, ha veletlenul eszukbe jut, gyorsan valamivel elterelik a figyelmuket rola. Szanalmas kis struccok vagytok. Elitek nevetseges eleteteket, gusztustalan kis elvezetek hajszolnak titeket, de majd a vegen radobbentek, hogy az egesz semmit sem ert. Az Univerzum mellektermekei vagytok!! Pedig maga az egesz vilagegyetem is csak ertelmetlen pottyok halmaza, az egesz egy nagy veletlen, ahogy ti is. Es milyen csodallattal neztek az egeszre, es szorakoztok tovabb, mert nektek ez a jo, es nem is ertitek, hogy az ilyeneket, mint en miert is zavarja ez az egesz. Sajnos sohasem fogtok radobbenni az igazsagra: MINDENFAJTA ELVEZET CSAK FIGYELEMELTERELES AZ ELET ERTELMETLENSEGEROL!!! Persze ti kitunoen el tudjatok terelni a figyelmeteket az egeszrol. Annyira nevetsegesek vagytok igy, es a legszornyubb, hogy eszre sem veszitek. Csak eltek.. Gusztustalan.. Miert eltek?? Mert jo nektek.. Szanalmas..
Kitalaltatok egy Istent, hogy igy adjatok magatoknak celt. Es meg mindig milyen sokan vannak, akik azt hiszik, hogy ilyesmik leteznek.
En nem azt mondom, hogy nem tudnam elvezni. Egyszeruen arrol van szo, hogy nem akarom elvezni, nem akarok kozetek tartozni, szanalmas kis fergek.. Nem akarok atkerulni a "masik oldalra", mert tudom, hogy en is csak ilyen elvezet-gepekke valnek, mint ti. De azthiszem felesleges is magyaraznom nektek, mert ugysem ertitek meg az egeszet.
Az olyen emberek, mint ti sosem fogjak megerteni az, amit probalok megmagyarazni, es azthiszem csak azok ertenek meg, akik maguktol is eljutottak idaig.
Tudom, hogy csak egy kezlegyintessel tovabballtok, de en tudom, hogy nekem van igazam.
Jo, mondhatjatok, hogy csak "a masik oldal" iranti irigyseg miatt fordultam ellenuk. Nos, ez lehet, hogy igy van, de ezzel egyutt igazam van. Kulon lehet valasztani a dolgokat: mi az, ami elinditott az ilyeniranyu gondolkozasomban, es hova jutottam vele..
Persze mindezek, csak szubjektiv "elmenyek", es lehet, hogy masoknak egesz mast jelent az egesz..
Aha, nagyon utál/szeret!
Ezek szerint, drága egyetlenem, még emlékszel rám! Sőt még a depressziós megjegyzéseimre is!
Ezentúl minden depressziósnak melegen tudom ajánlani a Rettenet-kúrát! Nekem bevált! Máris teli szájjal mosolygok! Emlékszik rám!
nem szívtam mellre, de ha valaki alázni akar, akkor nem hagyom magam. Uff ez a pár hozzászólásom nagyon kommorra sikeredett, pedig nem is vagyok ilyen..
A depresszióra szerinem a legjobb orvosság, az odafigyelés és elfogadás. Ha valaki olyan kapcsolatokat ápol, ahol elfogadják és szeretik, olyannak amilyen, akkor békés lesz a lelke és nem lesz depressziós.
DE A MAI VILÁG NEM ERRŐL SZÓL!!!!!!!!!!
Ha valaki egyedül van, az rosszkedvű, depressziós, s éppezér' nem kell senkinek, mert olyan.
A mai emberek mindig a könnyű utat keresik.
dear gnanima!
köszi kedves soraid!
sajna orvos és gyógyszer rendesen kipróbálva
ha megtalálod a könyvet írj légyszi a mailemre
köszi és 1cm feljebb(a leveledtől..)
üdv stewe
Mackó, azt hiszem, nem egészen aktuális már az a könyv, bár sokkal tudtommal nem jutottak előbbre.
kismarta, nem kell _vigyázni_ a depressziós emberre, én nem is ezt írtam, hanem _támogatni_ kell érzelmileg,_ jobban_odafigyelni_rá_, nem elfordulni.
A legtöbb pszichikai zavar olyan, hogy nincs "igazi" betegségtudat, ezért nehéz orvoshoz, és persze megfelelőhöz eljuttatni a beteget.
ribizli
100 %-osan egyetértek! Jó lenne, ha minden depressziósra legalább egy ember vigyázna. De sajnos nem nagyon figyelünk egymásra. A depresszió kevésbé súlyos esetében van ereje az illetőnek (feltéve, ha tudja mindazt, amit leírtál) orvoshoz fordulni, de súlyosabb esetben (hiába tudja, hogy ez lenne a megoldás), a "betegség" természetéből adódóan nem képes arra sem, hogy orvoshoz forduljon. Mindkét esetben a mi felelősségünk is (ha éppen nem vagyunk mi is depressziósok), hogy segítsünk!
én úgy tudom, hogy a depresszió maga is tünet, a mögötte álló "valóságos" rendellenességek többfélék lehetnek. Ezeket a bajokat nem lehet olyan szemléletesen elmesélni, mint a rákot vagy a vírusfertőzéseket, hogy itt megindul a sejtburjánzás, amott támadnak a kórokozók. Ha ugyan el nem avult, amit mondok, az agykutatás még javában birkózik azoknak a hormonális folyamatoknak a feltérképezésével, amelyeknek az anomáliái jelentkeznek depresszió formájában. Nem akarok úgy tenni, mintha nagyon képben lennék, elég régen olvastam Az agy évtizedében c. nagyon-nagyon király könyvet a zseniális Bánki M. Csaba tollából, ezt még lehet kapni, és amennyire és amennyit lehet, közérthető módon elmeséli a projekt állását. Arra biztosan emlékszem, hogy a szerző szerint van megoldás:)) Bár sajnos vannak emberek, akikre nem hat se gyógyszer, se pszichoterápia, nekik én a tranzakcióanalízist ajánlom, mert az bár lehet, hogy nem jön be, de legalább érdekes elfoglaltságot jelent.
Csak tudjatok róla, hogy a depresszió Magyarországon népbetegség. A felnőtt lakosság kb. negyedének van személyes tapasztalata a témában. :-(
Az egyik tünet lehet a "munkamánia", munkába menekülés, ami egyfajta struccpolitika, nem enyhíti a depressziót, csak elfedi a tüneteket. Ugyanez a helyzet az alkohollal. Nagyon sok alkoholistáról derül ki a leszokás után, hogy az alkoholizmus "csak tünet", az igazi ok depresszió. Ezen felül sajnos nagyon sok idős ember szenved depresszióban, valamint hosszú, súlyos betegség után is jellemző kortól függetlenül. Ugyan kezdetben nem okoz "igazi" testi tüneteket, de hosszabb távon nagyon is - pl. vérnyomásproblémákat.
Igen szomorúnak találom, hogy sokan "hisztinek" tekintik, elutasítják ezt a betegséget, illetve ostobának tartják a pszichológushoz, pszichiáterhez segítségért fordulót.
Nem hiszem, hogy ne lehetne a mai - valóban elég össze-vissza - világban kiegyensúlyozottnak és boldognak lenni, ez nem igazán külső körülményeken múlik szerintem, hanem önmagunkon. Önismeret, önbizalom, magabiztosság - ezek a legfontosabb "kellékek".
Szomorú, hogy ha valaki depresszióban szenved, nem veszik komolyan, sőt esetleg titkolni kénytelen a környezete előtt a várható elutasítás, kirekesztés miatt. Pedig ilyen helyzetben éppen elfogadásra, megértésre és fokozott odafigyelésre van szüksége a betegnek.
A depresszió szerencsére többnyire jól kezelhető, sőt gyógyítható, de ehhez idő és sok türelem kell. A legtöbb gyógyszer 2-4 hét után kezdi kifejteni a hatását, és javulás az állapotban általában 4-6 hónap után várható. Persze nem súlyos esetben sokszor elég pszichoterápia, nincs szükség gyógyszerre sem. :-)
Szóval ha a környezetben búskomor ismerőst látunk, inkább odafigyelni és segíteni kell, mint elfordulni tőle. Tapasztalatból tudom, az a legrosszabb, ha magára hagyják a lelki beteg embert.
ribizli
Kedves Ghanima!
Te mint "harci nyeremény feleség" hogy tudsz vidám lenni? A depresszió (major) nem épp erről szól? Megoldások? Kb mint a Mickey egeres sebtabasz az újjadon! A dokik próbálkoznak ezzel azzal, magyarázgatnak. De attól még marad a béka segge felettünk!
Gyakran mondjak *csak annak lehet depresszioja akinek van ideje ilyesmire*...Bizonyos emberekre ez igaz,ok pont akkor lesznek depressziosak ha hirtelen tobb idejuk lesz mint altalaban (tul sok szabad teret hagyva igy a negativ gondolatoknak ill.erzelmeknek).
Talan sokkal jobban le kellene terhelne magad,legalabb egy ideig,mig kilabalsz belole.(Bar sokan nem tudjak,pont a depresszio miatt es igy ordogi korbe kerulnek.)
Elofordult mar korabban is veled?
Lehetseges hogy a "maganeleti valsaggal" egyenesen osszefugg az allapotod?
Mindenkeppen javulast es sok sikert kivanok!
"elképzelhető sajnos, hogy "rendes" depressziós vagy, csak éppen a mániás fázisában."
"a minden mindegy vidám fölfogása is lehet lelki betegség része"
Valóban.
Én is nagyon valószínűnek tartom, hogy lelkibeteg vagyok.
De, ki nem az ? Mutasson valaki nekem lelkileg egészséges embert !
Lehet találni annak tűnőket, de nem hiszem, hogy sokat. Azonban némi mélyebb vizsgálódás után, ide a rozsdás bökőt, hogy kiderülne, hogy azért mégsem olyan nagyon egészségesek ők.
SZVSZ Létünk egyik fő célja lelki egyensúlyunk helyreállítása, a mentális harmónia megtalálása. Sajnos itt a "civilizált", "fejlett" világban, de főleg nálunk a balkán környékén, e posztkomcsi álomtársadalomban kijelenthetem, hogy ez LEHETETLEN (jó, azért egy lehelletnyi esély azért van).
Ha a babcsírát mélyhűtőbe tesszük, nem fog kikelni...
Jelen körülmények között az esélyünk közel NULLA (és ez nem topic nullázás:) !
Úgy vélem ezt a bizonyos egyensúlyt itt a földön igen igen kevesek találják (találták) meg. Legtöbbjük híressé is vált ezért ld. Jézus, Buddha stb.
Így hát nekünk marad a depi. Vagy nagyon nagyon kemény, kitartó "önfeláldozó" munka.
Nézz be a Jól érzed magad a bőrödben? topicba, elég sok mindent leírtunk, persze tudom, hogy csak ezért nem fogsz kilábalni a lelkinyavalyákból, de egy vígaszod lehet (ami az enyém is volt a mély depikben): egyben biztos lehetsz: minden változik.
Ha lent vagy a fenekén, akkor már csak felfelé mehetsz :-)))
big4, kedves!
Nem akarlak "rémisztgetni", de leképzelhető sajnos, hogy "rendes" depressziós vagy, csak éppen a mániás fázisában. Ha jól értem, amiket a magam baja miatt olvastam, végighallgattam, stb, akkor a minden mindegy vidám fölfogása is lehet lelki betegség része.
Azzal azért valamennyire egyetértek, hogy "jobb" vidáman érezni magunkat.
Üdv,
Ghanima
Szerintem ez egy igen-igen jellemző tömegbetegség napjainkban.
Magam is átélem, kissé más formában. Nálam is minden - mindegy érzésként jelentkezik, azonban nem enervált, rosszkedvű leszek tőle, hanem pont hogy nagyon vidám ! Ha minden mindegy, akkor az tök jó nem ? :)
Amióta e sajátos depresszióban "szenvedek" (sajnos?), egyre linkebb, könnyelműbb, felelőtlenebb, bolondosabb vagyok.
"persze nem érthetik ez egy betegség. "
Álljunk itt meg egy pillanatra ! Mit értessz te betegség alatt? Mert olvasatomban ez nem olyan klasszikus betegség, amit az orvostudomány betegségnek tekint.
Szerintem, ez egy amolyan pszichés lelki "betegség". Itt a kórokozó nem vírus, hanem te magad vagy !
Miért okoz a tudatalattid ilyen melankóliát ? Mert (siker, jólét ide-oda) lelked mélyén érzed hogy hiányzik valami. Talán a boldogság.
Hisz mind azt keressük és kerestük. Ó, mennyien hitték már, hogy megtalálták és amikor elkezdték volna élvezni, rájöttek, hogy "nahát, ez NEM AZ !"
Fel kellene fedezni azt, hogy talán nem is itt nálunk e világon van ! Hisz itt minden mulandó, a Boldogságnak viszont öröknek kéne lenni.
Talán "odaát van"...
(félre ne érts nem öngyilkosságra buzdítalak, inkáb önmagadba fordulásra elmélyülésre)
Kedves stewe!
Sajnos, "hozzáértő" véleményem az, hogy teljesen mindegy, hogy az egyéb paraméterek jók, ha egyszer magánéleti válságot érzel. Vajon milyen orvoshoz és mennyi ideig jártál, milyen gyógyszerelést ajánlott? Sajnos a depresszió nem tartozik a bekapok egy-két szem valamit és jobb lesz betegségek közé. A "köz" igen kevéssé tud toleráns lenni, jobbik esetben csak nem értik meg, hogy "mi bajod", rosszabb az, ha azt hiszik, nyafogsz, affektálsz, jó-dolgodban-azt-sem-tudod-mit-csinálj és társai.
Nemrég olvastam egy könyvet, ha gondolod, előkeresem otthon író, cím, miegyéb, legalább legyen egy kis "aha" élményed, hogy nem vagy egyedül ezzel a nagyon rossz állapottal, sok-sok ember szenved tőle különböző mértékben - ha nem derült volna ki eddig: én is :-((((
Üdv és azért legalább egy ici-picit följebb (óvatosan!) a fejjel, jó?
Ghanima