hát igen!!!
kevesebb önmarcang kellene..
de tudod a betegség egyik jellemzője pont az,hogy az ember bekeveredik a marcangba,aztán meg csak nyomja....
ami a világ szemláélést illeti az nagyon találó,csak sajna nálam má odáig jutott,hogy mint egy űrlény vagy ufo (kedvesem terminusa) nézgélem a világot.ez pedig szintén szarság,mint egy skizócska
jó mi???
stewe!
Probaltad mar, hogy nem veszed olyan komolyan az érzéseidet, esetleg arra gonolsz, hogy most ilyen a mozi? Szerintem minnel tobb ideológiával probálod körülbástyázni az állapotodat egyre nehezebben fogsz kimászni belőle. Tovább megyek értelmet keresni kicsit balgaság (szerintem) viszont agyad tornáztatása talán jó szórakozásnak tünhet. Probáld meg a külvilág alapos megfigyelésére fordítani feles kapacitásodat igéretes szórakozási lehetőség!!!
érdekesek vagytok ezzel a macskamegoldással.
nekem pl. ez nem kellene,mert aztán bőven vannak emberek körülöttem,meg gondoskodnivaló is.sőt,már-már többen is mint kéne.
így hát a macska sajna ausz.
van jobb tipp?
a gyógyszereken kívül?
Kedves Thor,
nahát!!! Azt hittem, hogy nyolchetes korukra már állandó a szemszínük! :-o
Tartásűgyileg: egyrészt 31 kemény nm-en lakozom egyedül és naaagyon sokat vagyok távol, másrészt pedig azt látni vélem barátaimnál, hogy egy macska nem macska (már bocsánat!) és két macsot tartani viszont aztán végképp sok volna. De így is sok lehetőségem adódik macskulni, szerencsére. Lehet még az is, hogy (pszt, ezt ne áruld el senkinek, némiképp szégyenlem!) kissé önző vagyok, sőt talán még lusta is. Így viszont, ha átsétálok ide-oda, enyém az összes macsek szeretete, viszont nem szőrös a lakás, nem táncolnak a fejem tetején és almozni sem kell... Tudom, ezek nem szép dolgok magamról, de ha már így belejöttem az önfeltárásba (de csak neked ;-)
Ami a Prozacot illeti: mi tagadás, én ki kihúztam magamat, amikor megláttam az árát! Mégiscsak tudok törleszteni kicsikét a TB-nek, hahá!
Üdv,
Ghanima
Ja, kézeldel, én kifejezetten depresszió ellen szedtem a macskát. Sose szerettem őket, de egy nagyon mélypontomon hagytam magamra tukmálni egy kis nyolchetes kékszemű félperzsa dögöt (azóta már arany szeme van). A Matskákban történt megnyilvánulásaimból láthattad, hogy használt. Te miért nem tarthatol olyat a lakásodban? Kis helyen elfér, és más állatokkal ellentétben, nemigen törtet a kintjárhatásért. Lényegesen kevesebbe kerül minden költséggel együtt, mint a hologus meg az áter.
Prozaccal kapcs legpozitívabb élményem a gyógyszertári blokk volt. Amikor nyomtatásban láthattam, hogy végre a TB költ rám, nem is keveset :))
stewe!
off on:
kettőször próbáltam meg elküldeni neked egy nyavalyás emilt, és a *!%"'**
freemail - legalább is azt hiszem - valahová eltüntette őket a nagy virtuális semmibe! Mostan már nem tudok többet próbálkozni, reggel újra megkísérelem összeszedni mindazt, amit már kétszer leírtam. Bocsánat!
off off
Üdv,
Ghanima
Kedves Thor!
Köszönöm bevezető szavaidat.
Bizony, bizony, a macskákok mint olyan, nagyon komolyan számítandó gyógy "szerek", mélységesen egyetértek veled ebben! Nem véletlen, hogy külföldön már régebb óta, nálunk meg mostanában, kezdenek kisállatokat "beengedni" idős-beteg, vagy csak beteg emberekhez, valamint ajánlják is, hogy aki egyedül van - lehetőségéhez mérten - vegyen maga mellé valamely állat barátot.
Ahányszor csak tehetem, macskázom, de saját lakásomban nem megy a dolog. A doromboló macska mellett jó hatású a közérzetre a hajnalban a képünkbe bámuló macs, a kajáért vernyogó cicuka, a karomfa helyett lábunk szárán élező kistigris és mind, a többi más! :-))
Való igaz, az összhatás több mint Prozac (bocs, Prozac! tőlem is!)
Üdv,
Ghanima
Ghanima, mindig is csíptelek, de most méginkább, hogy így vagy képes írni a saját depressziódról!
Ne búsulj, van megoldás, ölbe kell venni egy matskát, intenzíven simogatni, amikor már dorombol is, akkor a páciens javulni kezd. Ehhez hozzáadódik még annak a látványa (macskáról beszélünk), hogy hogyan tudja valaki a nap 24 órájából 24-ben látványosan jól érezni magát, és az összhatás több mint a Prozac. (bocs, Prozac!)
stewe,
Az utolsó megállapításod talán bizonyos szempontból nézve túlzás...
Másrészt azt gondolom, itt egymásból is meríthetünk bátorítást, segítséget.
Üdv,
Ghanima
nemgondoltam,hogy ekkora mozgás lesz erre a topicra.bár a stat adatokat én is tudom, de ennyire zaklatott és őszínte vitára nem számítottam.
aki kéri,annak ajánlanék egy jó -átert, emilbe megírom.
engem ugyan nem csűrt még át de ne rajta múlik
ja: azért a gyógyszereket meg aszagembereket azért nem lehet eldobni
Kedves Prozac!
Bocsánat, hogy csak most próbálok válaszolni. Azt hiszem, nekem szerencsém van, nem depresszió majorban leledzem. /Lehet, hogy én is mániás depressziós vagyok? :-), brrr!/ Nekem segíteni látszanak a gyógyszerek és ahogyan egyre többet beszélek róla a társaságomban is, (no meg itt, ebben a virtuális társaságban is ám!) úgy érzem, hogy ha megmagyarázom, miket érzek, akkor egyre több segítő kéz, gondolat, érzés, tudás áll mellém és könnyebb lesz talán.
Azért az mostanra mintha erősödni látszana, hogy nem lehet már a kétszáz év alatt kialakult, pozitívista módon csak a nagybetűssé emelt tudományra és főleg csak a természettudományokra bízni az emberek egészségének megőrzését, hiszen végül is ezért kell együtt dolgozzon a depr. esetében -áter és -lógus!
Egyébként pedig a Mickey egeres sebtapasz az ujjon éppen elég is lehet, kérdés, hogy mi baja van annak az ujjnak! Ha csak tüske ment bele, virágszedés közben, akkor mégsincs szükség lélekbúvár segítségére a gyógyuláshoz, még annak ellenére sem, amit egy mondattal korábban írtam...
A békát meg seggestül helyezzük el az ő életterében!
Üdv,
Ghanima
Kedves névtelen!
Soraid kezdő mondataiban szépen/t írsz a depreszió egyik lehetséges gyógymódjáról, erősítést és alátámasztást nyújt - nekem legalább is.
Amit azonban végig nagybetűkkel "belekiabáltál", írtál a világnak az ő állapottyáról, reményeim szerint talán mégsem áll egészében!
Az egyedül-lét és a magányosságérzet, azt hiszem, két eltérő állapot, tudati szinten is meg a materiális környezetet tekintve is.
Azt gondolom, hogy az utolsó mondatod, miszerint: "a mai emberek mindig a könnyű utat keresik", talán elkeseredettségből íródtak le, hiszen egyrészt általános alanyt használsz (a mai emberek) és megszakítás nélkülinek (mindig) jellemzed/zel mindannyiu/n/kat. Mindenkinek voltak/vannak rossz tapasztalatai persze embertársai hozzá-való viselkedésével kapcsolatosan, de azért én (aki, ugye a depresszió bizonyos fokán leledzem) mindennek ellenére tudom azt mondani, hogy nem minden ember és nem mindig!
Kérlek, ezeket itt ne vedd semmiképpen se valamiféle "dorgálásnak", vagy mi :-), csak gondoltam, hátha jó valamire!
Üdv,
Ghanima
Javaslom inkább, hogy másokkal és másokon keresztül magaddal foglalkozz, minthogy az okoskodók zsebeit tömöd.
helyette inkább vegyél ki pár nap szabit és menj el egyet zülleni.
vagy ha nem is zülleni, csak éppen semmit csinálni.
Kedves NOVA!
Ugyan rahellt kérdezed, de ha szabad, akkor én is belekotyogok picit: neked is ajánlanám, hogy olvasd el azt a könyvet, amiről valahol lejjebb írtam. Az megmond sokmindent arról, amit manapság tudnak a szervi oldalról. Igaz, hogy te itt a pánik betegségről kérdezel, de ha jól értem, akkor ugyanannak a hormonnak a kimerülése járul hozzá ahhoz az állapothoz, mint ami depresszióhoz.
Egyébként a csokoládénak valóban van valamilyen alkaloidája, ha jól tudom, ami kutatások szerint segít!! De ha te nem szereted a csokit, akkor csak emiatt szerintem ne próbálkozz vele.
Jobbságot kívánok neked,
üdv,
Ghanima
Kedves rahell!
Köszönöm figyelmedet.Nem akarnék én nagyon ragaszkodni a gyógyszerekhez, de heveny állapotban (persze az is igaz, amit vagy te, vagy ribizli írt korábban, hogy 2-4 hét kell a hatás kialakulásához, úgyhogy a heveny állapotban való segítés egyelőre talán csak inkább placebo hatásnak mondható), mindenesetre én most úgy érzem, hogy most is segítenek. Mindenesetre nem adom föl a -lógus keresést.
Érdekes, amit te is, meg r_bendegúz is írtatok, hogy próbálkozzam hipnotizálással foglalkozó -lógusnál! Lehet benne valami, mert végül is én már jártam, ugyi, kognitívhöz is, analítikushoz is, de általam "érezhetően" nem jutottunk el odáig, hogy a szorongások alapokait megleljük.
Ami a fizikai tüneteket illeti, a Seroxat szedése alatt (no és persze előtt) verejtékeztem gyakorta, és ha nem is lettem "rosszul", nehéz lélegzés, (halál-talán nem, de) félelem az volt.
Az utazás és a szorongás: mérhetetlenül vágytam visszamenni oda, ahol két éve jártam, mert csodaszép hely. Mivel azonban most barátaimék "piszkáltak föl" hogy ők is szívesen megnéznék,ha már annyit beszéltem róla, azt hiszem, a szorongás olyan értelemben lépett föl, hogy mi lesz, ha nekik nem tetszik majd, ha nem sikerül, akkor "biztosan" én leszek az oka.
Tudjuk :-)) : kognitív torzítás ez is, hiszen felnőtt emberek, saját döntésük volt, hogy jönnek, az időjárásról pl. én sem tehetek, a tájak maguktól olyanok amilyenek, stb.
De, a macska rúgja meg!, azért akkor is bennem volt a jó kis szorong. És mire visszaértünk, a dolog "manifesztálódott", egy kis itthoni utóhatás hozzájárulásával.
No, itt tartok most éppen. Azaz annyival máshol, hogy keresek egy másik -lógust, csak az a fránya pénz...
Üdv, és még egyszer köszönöm!
Ghanima
rahell: mint mondtam, en is tudom elvezni a dolgokat. Abban bizonyos mertekig igazad van, hogy attol nem kerulok kozelebb a megoldashoz, ha nem elvezem oket. De itt az elvekrol van szo. De most meg elmondom neked, hogy tulajdonkeppen mi ez az egesz.
Tudom, hoyg keptelen vagyok az ongyilkossagra, ez belenk van ultetve, en csak azthiszem eljutottam valahova, es az egesz tul logikus... Minden elvezetet szanalmasnak tartok, de tudom, hogy nem sokaig lesz igy, en is at fogok csordogalni a masik oldalra, es akkor jol fogom erezni magam, el fogom vesziteni az elveimet. Tudom, hogy a sajat szememben is nevetsegesnek fognak tunni a mostani elveim, ugyanugy, ahogy ti kinevettek. Es azt is tudom, hogy most van igazam, es nem akarok megvaltozni! De akkor is meg fogok..
Ugyhogy ez csak egy utolso emlek leginkabb sajatmagamnak, hogy emlekezzem arra, amikor meg ereztem az egeszet, es nem vettek el tolem. Vagy megis leugrom joool..
Legalabb egyvalaki lenne, aki felfogna az egeszet reszleteiben is..
"Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy,
De anyám azt nem mondta, miért nem e Földön,
Anyám nem mondta, mondd miért."
Wicca kedves!
Rettenet!
Kérlek, menjetek át valamely más, egymást zrikáló topicba.
Wicca, különben se hagyd magadat felpiszkálni, tudod, mindig ott van az ignore on!
Ezt pedig Rettenet tőlem megint megkapja: nem értem miért jó az neked, ha bántassz másokat.
Ezért itt is: ignore on.
Ghanima
Bárcsak így lenne...
De sajna néha kell dolgoznom. Iszonyú.
Mellesleg te sem vagy egy munkamániás, hiszen egésznap itt lógsz a neten és köpködöd szerte szét a kedves, építő megjegyzéseidet!
Sose voltam az a sztahanovista élharcos, a Munka Hőse címre se akart soha senki felterjeszteni... Semmi kifogásom végülis az ellen, hogy a pokolban se csináljak semmit. Ideális! Köszi!
viccelsz? mikor odakerülsz úgy fogják kezdeni, hogy megbökdösnek egy bottal, hogy mi a szen szar ez, meg hogy hogy került ez ide. Aztán utánna hosszú évekre belökdösnek valami bűzö lyukba, hogy kiderítsék miafenét kezdjenek veled, mert egy ilyent még a pokol sem biztos, hogy használni tudna. Aztán utánna mehetsz majd valami alantas munkát végezni, mert komoly világrengető dolgora még asszisztenciának sem leszel jó.