Na, Bódog Újjévet
– Hálló? Na, micsinátok, Jóska? Te vagyé? Na aszittem, nem te vagy. Na, Bódog Újjévet, Jóska! Bé vagy rekedvel, mekfásztáll? Ejiszenn csóréskottál szílveszterkó? Olyanokot köhögsz itt a telefomba, értöttedé, hogy a hideg minnyá engemet is kiráz. Hálló? Na, immá ez az év is lejárt. Eccer olyan esztendő vót ez is, Jóska, hogy tedd el s ne vedd elé... Egyéb nem vót, a baj s a keserüség. Mikó vót melegvíz, mikó nem, értöttedé, az ember csak űl a seggin s rágódik, mind a pele a diónn. Me vagy a fórgalmat bonyolittották, vagy elvették a meleg vizet s a füttést, vagy aszonták, hogy tyúkinfluenca van. Semmivel nem léptünk előre, Jóska – egéssz esztendőbe csak a világbajnokság amit ért, kérlekszépenn, tőlem a többi jöhet s mehet. S hogy Kerekes, a fösső szomszéd ahajt vett eggy villanbójlert s azzal immá elég elé van, de legalább nem ácsingáll az ajtómba a büdöss törűlközőjivel s az Ámó-szappannyal... Me má abból is elegem kezd lenni, me egyéb nincs, értöttedé, űl s jártassa a pofájját odale a bodegába elé s hátra. S a tetejibe még mindig Sanyi bá a blokkfelelős, asztot se viszi el má semmi, se betegség, se milicija. Me nem tudom, micsinájjak azzal is, mommeg, hogy ne egye tovább az életemet, ki vagyok keseredvel. S há hól szílvesztereltetek? Kimentetek falura? Mi itthonnyába vótunk, főmentünk Kerekesékhez, s neztük a tévét, s ittunk hajnalig. Csak há Kerekes egy órakó, amikó vót a magyar szílveszter, há úgy elkezdett órdittani, értöttedé, hogy szinte esszefutott a blokk. Mindig asztot órdiccsa, hogy addig iszunk, komám, amíg magyar világ lessz. Tavaly is a himnuszt úgy elénekelte, hogy másnap monták a szomszédok, kérlekszépenn, hogy há csak azétt nem hítták ki a miliciját, me azoknak is nekiszökött vóna, úgy bé vót indúlval három liter bór utánn, akkora magyar vót hirtelennyibe. Hálló? Na, eccer Böszészkujék immá őrvendesztek, mind a pékkutya a zsemlének, me immá csak ott vannak az Unijóba, hijába monta mindenki, hogy nem érdemejjük meg. Hálló? Na, teszem le, me kopoktat valaki, ejiszen jő ez a kolontos Kerekes, hogy vigyük vissza az üress üvegeket a bótba. Annyi vírslit megevett, te Jóska, hogy aszittem kihasad – akkét kiló bisztosonn vót. Nezni is rossz, értöttedé, nemhogy utánna enni. Ilyenfélle, me ugyé gyermekkorába meg-megvonták tőlle az ételt, kérlekszépenn, s osztán az ilyen ember olyan, hogy élete végéjig eszik... Csak éppeg legyen mit, Jóska, me aszongyák, szűk esztendő jő esmenn. Na, akkó Bódog Újjévet, Jóska, me Kerekes minnyá bérúgja az ajtómot.
– Hálló? Szerussz, Jóska! Micsinátok? Na, disznyót váktatoké? Mi? Odavótam Kerekesnek, a fösső szomszédnak segíni valamelyik nap, de há a méreggel megöletett. Hívott még két embert a blokkból, Bokórt s Benedeket, de há a disznyó még nem vót kivérezvel, de má részegek vótak, me Kerekes addig pálinkásztatta őköt. Mit? Ő szúrta le, Kerekes, me ő mindenhez ért, me annakidejinn beléverték vót, hogy multiláterál dezvóltát s asziszi, hogy az asztot jelenti, hogy az ember mindenhez ért. Mi? Kéccer vagy háromszór kellett szúrjon, értöttedé, me há nem kapta el rendesen s osztán csak utána ment el a disznyó. Eleinte szerencsétlenkedett vélle, bódoktalankodott, mindent esszevéresztek, de há ilyenkó nem lehet réjaszóllani, me úgy főháborodik, kérlekszépenn, hogy még a véginn hezzádvág valamit. Éppeg montam, hogy szomszéd, még eggy-két év s osztán nem lehet leőlni a malacot így az uccába vagy a blokk ódala mellett, me jő bé az Unijó s megeresztnek. Aszonygyák, hogyhá az unijóba ilyen nagy ételszigurancija van, minnyá-minnyá jelennek meg a kontrolok s mindembe belészóllnak. Me amikó Kerekessel ahajt odaki vótunk Nyugatonn dógozni, há ott is a patron minnyá-minnyá attól vót bészarva, hogy mikó kontrolájják, me ott osztán olyan decsizijók vannak az unijónál, hogy végigólvasni is nehéz, nemhogy bétartani, értöttedé. Hálló? Me itt asziszi mindenki, hogy jő az Unijó s hogy minden ócsó lesz s jó lesz. Éppeg nezem, hogy mosmá az a bór, amit odaki három eurójétt az ember megveszen, nállunk vagy háromszáznyócvanezer lej, kérlekszépenn. S még aszongyák, hogy az unijóba minden egyfórma. Mongyuk a szivar nállunk ócsóbb. S odaki mindig van melegvíz, Jóska, s a villanyt se veszik el, s nem kell féjj, hogy a kocsiddal beléméssz eggy gödőrbe s mehecc a szervízbe... Me nállunk lassan annyi mindenre kell figyelni, Jóska, hogy az embernek ideje semmi másra nem jut. Mahónap asztot is megszabják, hogy a levágott disznyó fülibőll mekkorát lehet kikanyarittani s hogy a fuszulyka merrefelé nézzen a karón, ha fúj a szél... Nemtom, értöttedé? Csak az a baj, kérlekszépenn, hogy asztot má lasan senki nem nezi, értöttedé, hogy kilencven utánn a mi zsebünkbőll eggyesek mennyi pénszt kikanyarittottak. Na, teszem le, me a telefon is drága s inkább lemenyek a bodegába eggyet s asztot a pénszt inkább megiszom, amíg lehet.
Hálló? Jóska, te vagyé? Na, mijócscsinátok? S há mit hozott a Mikulás, Jóska? Na, akkó jó mikulásjárás vót. Nálunk is csak az vót, kérlekszépenn, amire ebbőll a kicsi fizetésből fussa, me há nem nagyon kőtekezünk, értöttedé, nem rugunk a fingunk utánn. Hálló? Eccer jól esszevisszabonyolittották ott esztet a fórgalmat, te Jóska! Nezmeg, alig lehet eligazodni odabé a köszpomba, mindenki menyen esszevissza s úgy csinájja ahogy jónak lássa, kérlekszépenn, me amíg a milicista nem szól réja, ott addig tőrvén nincsen, értöttedé. Valamelyiknap is a sógorommal menyünk a néptanács előtt, s há egy takszis úgy bévágott elénk, értöttedé, hogyha sógorom nem fékez le, ahajt esszecsattanunk vélle. Csak ossza ott mindenki, értöttedé, hogy így vóna jó, s úgy vóna jó, de há amíg az ember megszokja, értöttedé, há még sok víz folyik le a Küköllőn. Hálló? Én még a Vartbúrggal nem mertem nekiindulni, me ha meg találom üttetni, értöttedé, há nem hiánzik az ünnepekre. Úgy hiánzana, mind az üveges tótnak a hanyattesés, ha most kéne fussak ott szervízbe s milicijára, inkább gyalog menyek bé a köszpomba, ha dógom van. Kerekes is, a fösső szomszéd eccer megüttette vót a Dácsijáját a Krisán uccába, értöttedé, s eggy kerek hétig járta a kálváriját. Sanyi bá is, a blokkfelelős jő valamelyiknap odale a bodegába, hogy há ő így csináta vóna, s úgy csináta vóna a fórgalmat. Mondom, Sanyi bácsi, a jóisten mekfizeti, mennyen le s mongya bé a néptanácsnak vagy odale a Didzsitálonn, hogy maga milyen jól meg tudná csinálni a kőrfórgalmat s mindent odale a köszpomba, ha má akkora nagyokos. Me úgyis az lesz, értöttedé, hogy mindenki menyen bolondúl, ahogy mekszokta s nem nezi se a táblákot, se a szemafórt. Kerekes is aszongya valamelyiknap, hogy ő nem áll meg az interszekcijóba, me há őt mindenki ismeri s mindenki átalengedi. Me ő is asztot gondójja, hogy mindent szabad azétt, me nagy pofájja van, kérlekszépenn s a milicista se bünteti meg, me asztot is ismeri. Me ilyen világot éllünk, Jóska, hogyha ismereccséged s pénzed van, akkó mindent szabad, s mindent lehet. Úgyhogy itt ebbe a nagy fórgalomba is csak az lessz a baj, kérlekszépenn, hogy csak azokot büntetik meg, s azoknak aggyák a pontokot s azoknak veszik el a könyvit, akinek nincs pénze. Úgyhogy ezétt nem űllök bé én a Vartbúrgba, inkább lemenyek eggyet ahajt a bodegába. Hálló? Te lejösszé eggyet?
No, kérlekszépenn, Gödöllén egyszer jártam eleddig, életemben akkor es autót venni. De, ha már ott jártunk, megnéztük azt a szép kastélyt es mart nagyon szépen fel van újítva.
A hótmarosi Jóskát azonban láttam már, méghozzá az első magyarországi Wass Albert szoboravatón, Bonyhádon. Ejj, de széppen mondotta vót, amit mondott! Égett is a pofánk rendesen! ( a népszavazá után voltunk egy hónappal!)
Hozott egy marék erélyi fődet, és szétszórta a szobor talapzatán, hogy Albert bátyánk otthon érezze magát a Völgységben is.
Na szerusssz kérlekszépenn! Ott vagyol-é? Nagyon szeretném meghallgatni a gyüjteményedet! Ott vótál-é az én Wass Albert szoboravatómon 2006. jun.23-án Gödöllőn? Mer a Jóska itt vót, a hótmarosi, én es vótam nálla egypárszor.:))
Végre bejött az UH honlapja, nem tudom eddig miért nem sikerült... de mostmár ott figyel a kedvencekben.
Hanem! Istenien jók ezek az írások. Igazából azoknak, akik már hallottak székely embert élőben beszélni. Mert így mi tudjuk olyan hangsúllyal olvasni az írást, ahogyan azt a valóságban is mondják. És az élmény így válik egyésszé.
De! nekem van vagy 20 Mb-nyi rádió reklámom. A Sztár FM Csíkszereda (azóta talán megszűnt rádió adóban) voltak székely reklámok, azokból több válogatás van meg. Az aztán nem semmi!
Bévizelsz a röhögéstől, az garantált. Fel kéne tennem egy iggyenes tárhelyre, úgy mint a fényképeket , onnan bárki meghallgathatná, csak nem tudom, hogy hogy kellene.
– Hálló, szerussz, Jóska. Mit lehet csináni ilyenkó, mommeg? Se hó nincs, se napsütés, az ember asse tuggya micsinájjon, föl a blokkba s le a bodegába. Tennap is odale a bodegába vótam Kerekessel, a fössõ szomszéddal, s erõst ki vót bolondúlval a Sztyáuá-meccs mijatt. S le is vót tõrvel, mind a bili füle. Igen, Jóska, me nem áhassa Békálit s immá a békát meginn le kellett nyejje. Pedig ha asztot a gólt a bírók megaggyák, akkó Békáli kellett vóna lenyejje. Me Kerekes aszonta, értöttedé, hogy ekkora rettenetes bírói bódogtalanságot rég nem látott, me az a gól tiszta púr regulámentár gól vót. Még a két nagy bõcs kommentátór is béismerte, hogy szerencséjjük vót most az eccer a bírókkal. Ilyen ez a mocsok fotbal, Jóska, mind az élet, hogy eccer hopp, máskó kopp. Csak most osztán meginn úgy el vannak telvel magukkal, minha valamelyik nagycsapatot ahajt megverték vóna. Csak éppeg hallám a mijénkek itt a futszálba hogy mennek, me azétt mostanába nem vótak valami nagy meccsek, a kicsi brazíl se ment jól. Essze kéne kapják immá magukot, értöttedé, me kevesebben járnak az emberek is meccsre. Hálló? Éppeg hallom, hogy ahajt azzal rijogatnak, hogy esmenn veszik el a melegvizeteket, te Jóska. Most valami pénszt esmenn viszszavontak odabé Bukorezstbe, odaatták Csíknak s Gyergyónak s úgy nez ki, hogy a mútkór ezek elõre ittak a medve bõrire. Hálló? Aszongyák bé-béjár eggy medve odale a Rákócinn a házakhoz, hitván eltévett s nem kapja a hellyit. S aszongya Kerekes is, hogy valamelyik szombatonn ahajt odaki vótak eggyet kirándúni valahól Ivó felé, értöttedé, s ahogy ment fõfelé a dombon há a medve seggit meglátta eggy bokórba. Aszongya õ se tuggya, hogy a kanyart hogy kapták meg lefelé, úgy elfuttak, értöttedé, pedig a medve meg se moccant. Csak há ha meg taláták vóna jeszteni a medvét, akkó biza én se űltem vóna vélle szembe a bodegába... Me a bodegába hat sör utánn õ is akkora nagy legén tud lenni, kérlekszépenn, vagy amikó Sanyi bával, a blokkfelelõssel kell beszélni, hogy szaros karóval se éred föl az órrát, de ha szembeáll valaki vélle, há meghúnyászkodik, mind a sündisznyó a borozdába. Má látom elõre, ha el talájják venni a füttést, hogy esmenn úgy meg lessz kucorodval a kanapénn, mind a nyúl a ketrecbe. Na, teszem le, Jóska, eleget montam. Drága a telefon.
– Hálló? Na, szerussz, Jóska, micsinátok? Hazavótatoké világittani? Mi is odavótunk szerdánn. Csak osztán montam Manyinak, az asszonnak, hogy annyit ne mind lepcsejjen s zuvatójjon a rokonysággal, értöttedé, érjünk haza idejibe me meg akarom nezni, hogy hallám micsinál a Sztyéáuá a Rejálnáll. Immá Nikolica megcsinálta a bakaszukát, Jóska! Há ekkora hűllyeséget csinálni, ember! Fönn nesztem, Kerekesnéll, a fösső szomszédnáll, az eccer kiviselte magát, ember! Ugyé úgy útájja a Sztyáuát s Békálit, kérlekszépenn, hogy a nevüköt se veszi a szájára s mindig ellenük drukkól. Éppeg amikó érkesztem fől eggy kupa háziborral, há má azzal fogadott, hogy remélli, hogy immá ma este a Sztyáuá sírján is meggyújcsuk a gyertyát s immá kiesnek. Osztán amikó ez a bódoktalan Nikolica ahajt bégurittotta a saját kapujába, há a plafonig szökött örömibe. Ha a Rejál nem rúgott, há rúktak ők eggyet..! Hálló? Me nem jácottak rosszúl, na, az az igasság, s ez a Cserneja is úgy fogott, mind eggy majórkutya. Csak ez a két kommentátór úgy üvőtött végig, mind Márton odafel a hegyen, a tévét le kellett halkiccsam a telekomandával. Há láttad te is, Jóska... Mongyuk Kerekes őköt is úgy túlordította, hogy a felesége réja kellett szójjon, hogy eggy kicsitt azér ejiszenn fogja vissza magát, me szomszédok is vannak. Még jó, hogy mi lakunk alattuk, értöttedé... Na, mindeggy, értöttedé, nem ez a mi dógunk, hanem az, hogy mosmá hidegek vannak, Jóska... Kerekesnéll fagytam meg, értöttedé, a kicsi kanapénn ahajt bé kellett takarózzak eggy pléddel, kérlekszépenn, pedig eggy nagy büdöss régi villanrezsó ott duruzsólt a lábunknáll. Mi? Há főlviszi a villanszámlát, Jóska, de há mit lehessen csinálni, mommeg? Mindenki esztet csinájja, aki még nem vállott le az Úrbángosztóll. A melegvizet immá a kicsi bójlerrel megódotta, de há a füttést csak rezsóval tuggya, há nem űlhetnek egéssz éjenn a gáz mellett a feleségivel. Há így vané, Jóska, vagy nem így van..? Nem űlhet egéssz éjjenn a bodegába, me kihajiccsák. S osztán az a baj, hogy eggyre mocskabb lessz, Jóska, s azomba a pufajka-kabátot elé kell venni a szekrénbőll, értöttedé, me hideget monnak hétvégire. Itt mind tüntethetnek, kérlekszépenn, s monhassák-oszthassák, me itt eccer füttés úgyse lessz, Jóska, me a gázasok nem engednek a negyvennyócbóll. Mahónap a lehellet láccik a lakásba, Jóska, s úgy néz ki, hogy ez senkiccse bánt. Csak ha ki talájják írni az anticsipált vállasztásokot, értöttedé, akkó óggyák meg, én má látom előre. Akkó osztán egybőll intészkednek, kérlekszépenn, hogy tuggyák megnyerni a vállasztásokot. Me mindennel így csinálnak, értöttedé. Na, teszem le, Jóska, ne mind nyomjam itt a szöveget, értöttedé, me olyan drága a telefon is... Lejösszé eggyet a bodegába?
– Hálló? Na, szerussz, Jóska. Micsinátok? Éldegéltek... Csak nem óggyákmeg esztet a melegvízhelyzetet, Jóska, nezmeg, minnyá három hete nem füttnek s nincs melegvíz. Mosmá Kerekes, a fösső szomszéd is megelégelte a helyzetüköt, értöttedé, s aszonta, hogy nem vállik le az EgeCseLétőll, de a hétvéginn fizetést kap s veszen eggy villanybójlert. Úgyhogy valamelyiknap menyek fől s szerejjük fől, s immá a melegvize megvan, kérlekszépenn. Me az a helyzet, Jóska, hogyha meg is aggyák asztot a hitván melegvizet, reggelente addig kell csórgatni a melegvízcsapot, amíg főmelegedik, hogy egy csomó víz elfolyik, s az Úrbángosz asztot melegvíznek fizetteti ki. Úgyhogy montam ennek a nagyokos Kerekesnek, hogy kicsitt fogd vissza magadot a sőrrel, értöttedé, s valahogy spórójjatok essze eggy vízmelegittőre, me megéri, eggy gonddal kevesebb. Na. Úgyhogy csak megcsinájja. Osztán hogy a füttéssel hogy lessz, nem tom, me amilyen kolontos, há inkább tüzet teszen a szoba közepibe, minhogy vacogjanak ott, mind az egerek a padlásonn. Hálló? Eccer szépenn kiviselték magukot a magyarok október huszonharmadika fejibe, te Jóska, nezmeg! Én nem bánom, ha Fidesz, ha EmmeSszPé, de eccer ilyen dógot csinálni az uccán, az mégse közönséges! Leszerepeltek a sok külfődi vendég előtt, eccer magyarászkodhatik Órbán eggyik felőll, s Gyúrcsán a másik felőll. Há odakerűltek, ember, mind odafől Belfásztba, értöttedé, hogy egyéb nincs, tüntetés tüntetés hátánn, s a milicija veri s lövi gumigolyóval az embereket. Me az a baj, Jóska, hogy eggy csomó ártatlan embert is megagyaltak a csőcselék mellett. Nekem ott ne magyarázzák, értöttedé, me amikó a könnygázgránátot nem a fődre lövik, hanem a fejed felé, akkó ott má valami erőssen sántitt. Fől vótak dühödvel a policok a mútkori menetér, értöttedé, s most nekifogtak, s megrekcumólták úgy a tömeget, hogy nem válogattak. Futott ott mindenki, amerre látott, értöttedé, végigneztem a tévébe. Immá esztet is megértük, hogy a tévébe nezzük éjjel, hogy Pestenn milyen menet van. Szégyen s gyalázat, Jóska... S a sok bőcs gazdag póllitikus mosse lát tovább az órránál, fújja mindenik a magájét, nem szégyellik magukot a nép előtt. Nekem ne jőjjön se Órbán, se Gyúrcsán, értöttedé, me egykutya mindakettő. Megragatt úgy a székenn a seggük, minha arecsettel kenték vóna bé. S nem tudnak fölállni... Na. Hálló? csak éppeg mi foglalkozzunk a mi bajunkkal, Jóska, me abbóll is van elég. Az aszszon betegeskedik, órvoshoz kellett mennyünk valamelyiknap. Na, teszem le. Hálló? Köszönnyük, Jóska. Szerusztok.
Ismét egy gyöngyszem. Csak annyit tudok mondani, hogy egyszerűen tökéletes.
Korcs-Ma – Esmenn, Jóska... (2006-10-13)
– Hálló? Te vagyé, na? Na, Jóska, immá esmenn elvették a melegvizeteket. Kerekes, a fösső szomszéd jő le ahajt valamelyiknap déllután, hogy szomszéd, né, esmenn szőrcsög a csap, micsinájjak. Mondom neki, szomszéd, megmontam a nyáron, hogy végy eggy ilyen villanybójlert, mind a pógármester, me nem lessz ennek jó vége. Csak ugyé ott vót a világbajnokság, kérlekszépenn, s a meccseken s a sörön kívül semmi se érdekelte. Úgyhogy így járt, meginn jő kétnaponta, hogy füröggyön meg nálam, értöttedé, me a másik blokkba, a lökött sógorájáékhoz szégyell főmenni, me esszeveszett véllük az örökségenn annakidejinn. Úgyhogy így állunk. Me itt napminnap csak hajjuk a beszédeket, Jóska, s közbe melegvíz sincs a csabba. S ha az ember szóvá talájja tenni, hogy szerinte ez a hibás vagy az a hibás, leszójják. Hálló? Me tennap este, amikó odalenn a bodegába elmontam a véleményemet erről az egéssz dologról, há Berci bá, Kerekesnek valami vót munktársa egybőll ellentmondott. De há az is olyan ember vót, te Jóska, hogy annakidejinn, a Csáuseszku-kórszakba mindenkivel mocskolódott, értöttedé, hogy mér így s mér úgy, s mér nem teccik a rencer s mér teccik a rencer, s mit hozott Magyarbóll, ha odavót s mit nem. Sohase lehetett eligazodni rajta, mind ezenn a Böszészkunn. Nem mondom asztot, hogy bésúgó vót, értöttedé, de há biza belénéznék a doszárjába. Me most a mecscsen elsőnek áll fől, ha énekelik a székely himnuszt, kérlekszépenn s a templomba is ő a legeslegelső, akinek mekkoppan a térgye. Osztán szó szót követett, az öreg is bévágott vagy öt sört, de én osztán nem akartam forcírozni, hogy fogja bé, Berci bácsi, értijé, me hülyeséget beszél, me az ilyenekkel nincs mit, értöttedé, úgyis a koporsójig fújják a magukét. Na, így vagy úgy, kérlekszépenn, de melegvíz meginn nincs, csak meginn teli vagyunk szakvéleménnyel s megódási lehetőséggel s magyarászkodással, Jóska. Me ha a magyarászkodásból pénszt lehetne csinálni, há lenne eggy jópár millijárdosunk, az eccer héccencség. Na, teszem le, Jóska, nem mind mondok itt elé s hátra me a véginn te is aszondod, hogy há sok beszédnek sok az ajja, értöttedé, s osztán még mekkel sértőggyek a véginn. Hálló? Ott vagyé még? Mindenki olyan sértődékeny lett esmenn ebbe az új világba, aszta jó mindenit neki, te Jóska, hogy az ember öccőr mekkel gondójja, mint mond, értöttedé, me csak ő issza meg a levit. Ezétt fogom bé mostanába odale a bodegába is, me az ilyen Berci bák mijánn én nem akarom fölidegesitteni magamot, értöttedé, így is az agyam má duvad szét a hülyeségeiktől, amiket Kerekessel esszevisszahórdnak ott odale. Kerekesre se merek réjaszóllani, me a mútkó is esszecsattantunk s émmá nem tudom, micsinájjak, Jóska. Hálló? Hálló? Na, ez is letette, hogy az a...
– Hálló? Szerussz, Jóska! Nézedé a tévébe, mivan odaki a magyarokkal? Három napja nem aluszok, Jóska, egéssz éjjenn menyen a tévé. Én végignesztem az egésszet, Jóska, me erőst megjettem, hogy micsinálnak Pestenn. S azóta is asztot beszéjjük a bodegába Kerekessel, a fösső szomszéddal. Csak ő is olyan tűzbe jött, mind a pap szamara, értöttedé, az eszitől eddig ott vóna Pestenn. Hálló? Nekem is elegem van Gyúrcsánbóll, Jóska, de há a tévét azétt mégse kellett vóna széjjelverni, na! Én megértem, hogy elegük van a hazugságbóll az embereknek, de asztot se lehet eltűrni, kérlekszépenn, hogy ott esszevissza tőrjenek-zúzzanak, te Jóska, me há Unijóba vannak, értöttedé! Kerekes is jő ott nekem öt sör után a bodegába a nagybeszéddel, hogyhá nállunk is esztet kéne csinálni. Mondom, űjj le, szoszmszéd az űlnivalódra, kérlekszépenn! Me megiszik öt sőrt s má futna neki a Néptanácsnak az is. Nem szabad így gondókozni. Mondom, demokrácijó van, Jóska, eccer ha valakit megvállasztottak, asztot megvállasztották, értöttedé, s az eccer négy évig csinájja. Én se a mostani pógármesterre szavasztam, de há el kell fogaggyuk, értöttedé. Osztán hogy odaki Pestenn eggyesek asztot gondójják, hogy így kell csinálni, az az ők bajuk, kérlekszépenn. Hálló? Nem tombólták ki magukot a magyarok annakidejinn nyócvankilencbe, Jóska, s most ez üt vissza. Me mi annakidejinn kifuttunk vót Csáuseszku ellen az uccára, s ugyé ott Gál elvtárst kilógatták a Néptanács balkonnyáról, kérlekszépenn, de há a magyaroknáll ötvenhat óta ilyen nem vót. S mosmá ki van keseredvel a nép ott is, me lényegibe naggyábóll ugyanaz van, mind nállunk: mi dógozunk azétt a kicsi pénzétt, amíg más űl odafönn a bársonyszékbe, hazudik nagyokot, s még jó pénszt is kap érte. Ez a baj. Há így vané, Jóska, vagy nem így van? Na. Azétt mondom. Me nálunk is elegenn hazudnak, értöttedé, s máshól is elegen hazudnak. Hallám tegye a szivire a kezit akármelyik pólitikus, s mongya asztot, hogy soha nem hazudott, Jóska! Me a két kezemenn meg tudnám számólni őköt. Úgyhogy itt nekem ne mentegetőzzön senki, kérlekszépenn! Me nem kerűltek vóna ide a magyarok se, értöttedé, ha egymás között szépenn megeggyesztek vóna a parlamentbe, kérlekszépenn, s útonn-útfélenn nem mocskójják egymást, s akkó az emberek nem kellett vóna az uccára mennyenek. Immá megitták a levit Gyúrcsán is, s Órbán is s a többijek is. Maguknak csinálták, Jóska, s a sok népet magukra haragittották. Csak éppeg legyen immá vége, me három napja alig aluttam valamit. Úgyhogy máma bodegába se menyek...
"Hálló? Te vagyé, Jóska? Eccer lett itt árvíz, ember! Addig mind montuk s addig hallgattuk, hogy itt nem lessz árvíz, hogy nezmeg mégis itt van. Mi? Lejártam ma a köszpomba, kérlekszépenn, de hogy ott mi vót...! Aszongyák, hogy reggel amikó jött az ár, menni nem lehetett az útonn, még a Néptanács udvaránn is víz vót. Há mommeg, te Jóska, hogy létezzik, hogy az a kicsi Vargapatak így ki tuggya viselni magát? Mi? Hálló? Igen, Jóska, me nem takariccsák a patakot s a sáncokot, s ott a sok mocsok belérakódott, értöttedé, s az dugta el a hídaknál! Me mind asztot mongyák az emberek, kérlekszépenn, hogy mindenki csak épittkezik ebbe a nagy demokrációjba, s nem figyelnek oda. Me nem figyelünk egymásra. Jóska, ha én odaépitek valamit az udvaromra, akkó abból a másiknak milyen kára van. Hálló? Így vané, Jóska, vagy nem így van? Me az este, amikó űltünk a bodegába Kerekessel, a fösső szomszéddal, má béjött valaki, hogy odale a Varga patak vize béduvatt a házakba s a sok szerencsétlen ember meri a vizet s kinn van a milicia s a tűzoltóság s mindenki. Nagy baj van, Jóska...! Há annakidejinn, amikó hetvembe megáratt vót a Küküllő, mindent elvitt! S most is úgy nez ki, értöttedé, hogy ha még jobban meg talál áradni, há esmenn nagy baj lessz. Hálló? Há a reggel aszongyák, hogy a kultúrházzal átellembe a lépcsőknéll valóságos vízesés vót s a jáccótér s a parkírozó is úgy főtelt, hogy térdig ért a víz. Csak itt mi idefel a blokkba nem kell idegeskeggyünk, mer ide hálistennek nem ér fől, de eccer most nem laknék a köszpomba vagy a Rózsa uccába, me ott aszongyák, hogy pincét, házat, lakást, mindent elöntött. Hálló? De ez a sok esső is honnétróll tud úgy szakadni, aszmomeg? Me régebben ekkora essők nem vótak. Na. Mahónap asztot kell megérjük, hogy mi is olyan gátakot kell épiccsünk, mint odaki a hollandok. Me őköt ötvenháromba elvitte a víz, fél órszágot elöntötte a tenger, de neféjj, me azóta úgy megcsinálták, hogy ilyen baj nincs. Csak nállunk tervezés nincs, Jóska, s elgondolás. Me mindenkinek jobb az irodába dógozni, mind valamit odaki mozdittani. Me ha a víz kiönt, mindenki csak nezi, s eggy lapátot nem fog meg. Na. Teszem le ejiszenn, immá remélem több esső nem lessz, me nem hiánzik... Itt is elég ember megjárta a vízzel. Nemhiánzott. (katona). "
Na, örülök, ha tetszik! Íme egy egy évvel ezelőtti. Hogy mindenki ráérezzen az ízére:
Korcs-Ma: (2005-08-05)
Dőrgés s istennyila, Jóska…
– Hálló? Szerussz, Jóska! Rég nem láttalak, ember. Odavótunk eggyet nyaralni, Kerekesékkel, a fösső szomszédékkal levótunk egygyet a tengerre. Éppeg esztet a nagy kánikulát kaptuk el, értöttedé, immá annyi sőrt ihattunk, amennyi belénkfért, me Manyi s a Kerekes felesége nem monhattak semmit, hogy ne igyunk, nem vót apelláta. Mi? Hálló? De há amijóta hazajöttünk is, egyebet nem csinálok, te Jóska, húzatot a lakázsba, me má nem bírom esztet a meleget. Immá essőt monnak a tévébe, csak ebből meginn az lessz, hogy dőrgés s istennyila, kérlekszépenn, éppeg valami kár meginn ne legyen, me elég vót. Hálló? Most úgyé mindenki spekulál a károkkal, éppeg a tévébe nesztem, hogy álittólag sokkal több millijárdot jelentettek le Bukorezstbe a Melepáthoz, értöttedé, hogy a pénzből maraggyon is. Ilyenek az emberek, Jóska, szeretnek másnak a kárából meggazdagodni. Há ugyé Möröcsinénnél is a hidat a víz ahajt nem vitte vóna el, ha a kavicsot ki nem termelik a mederbőll, csak há fontosabb vót, hogy valamelyik hellyi kiskirálynak az udvara legyen szépenn kiöntve, minhogy a folyóba haggyák. Na. Ilyen világot éllünk, Jóska… S olyant, értöttedé, hogy ha az ember réjaszóll a szomszéd majom kőlykire, hogy este a blokk előtt ne a pad elé vesse el a szivarcsikket, me nem az ő annya takariccsa fől, kérlekszépenn, akkó még a taknyos áll az erdő felőll, hogy én réja ne szójjak, me nem én vagyok az apja. Éppeg tennap este Kerekessek jöttünk haza a bodegából, s akkó szóllottam a pasasra. Szinte nekemszökött, de Kerekes elémállott, értöttedé, s félkézből ahajt olyant vetett a pasasra, hogy az egybőll úgy letérgyepelt, mind a ló a jégen. Nem szégyelli magát. Osztán Kerekes aszonta, hogy ha még eccer meglássa, hogy a csikket elveti a blokk előtt, meg is eteti vélle. Hálló? Elment a világ egyfelé, Jóska… Na, teszem le, esetleg este gyere le eggyet a bodegába.