"Az objektivitás egyik fele a konszenzus, a többség által megértett és elfogadott tapasztalat, vagy ha úgy tetszik a Természet igenlő válasza. A másik fele a szubjektív tudatunktól független valóság objektivitása, a Természet hallgatásba burkolódzása. Ez a felmerülő kérdések megválaszolatlan formája."
Idézet tőled.
"Másképp megfogalmazva: a természet nagy ívben tojik rá, hogy mi miről győzzük meg egymást."
Ez így igaz. De a tudomány elfogadott modelljével meggyőzött, egyetemeken oktatott nézetek objektivitásnak számítanak mindaddig, amíg egy nála meggyőzőbb modellel le nem cserélik. Az objektív valóság megítélése mérhetetlenül nehéz feladat.
Ugyan nem fizika, vagy csillagászat, de szerintem az idézet találó.
"Az a feltételezés, hogy a teljes rendszer működését javítani lehet a tudatos részelemei ellen intézett támadással, veszedelmes tudatlanságról árulkodik. Akik tudósoknak, és technológusoknak nevezik magukat, gyakran tesznek ilyen tudatlanságról tanúbizonyságot."
Aki tudja, és megírja ide az idézet forrását, 3 szmájlit nyer.
Szakdolgozatomban említést tettem nagyon röviden az árapálytöltésű fekete lyukakról, amelyeknél az árapálytöltés az extra térdimenzió projekciós járuléka gyanánt keltődik. És bránvilágok esetén az árapálytöltés tetszőleges előjelű lehet. Az ilyen fekete lyukakat tömegük (m) és árapálytöltésük (q) jellemzi. És ha q<m2, a fekete lyuknak 2 horizontja van, mindkettő a Schwarzschild-sugáron belül helyezkedik el, ha q=m, a két horizont egybeesik, ha pedig q>m2, a metrika csupasz szingularitást jellemez. Ha q<0, csak 1 horizont van jelen. E fekete lyukak esetén a gravitáció növekszik a bránon jelenlévő árapálytöltés következtében, az ilyen objektumok téridejét a Reissner-Nordström metrika jellemzi, amely összefüggés teljesíti a 4d effektív Einstein-egyenletet, ezért "brán-megoldásnak" is nevezik, viszont az 5d Einstein-egyenleteknek nem ismeretes olyan megoldása, amelybe a Reissner-Nordström metrikával jellemezhető brán beágyazható lenne.
A Reissner-Nordström-metrika általános alakja egyébként:
ds2=-f(r)dt2+f-1(r)dr2+r2(dO2sin2Odfí2), ahol f(r)=1-2m/r+q/r2
De hát éppen most néztél utána, hogy "van más mód", nem? ami nagyon pozitív, szép dolog tőled.
Az MT-féregylukakhoz nem kell túl nagy "térgörbület", mondom, az árapályerők is kicsik. A legfőbb akadály a hozzájuk szükséges nagy mennyiségű egzotikus (WEC-sértő) anyag előállítása.
Viszont pl:
- a Krasnyikov-féle féreglyuknál az elméleti számítás szerint a lyuk-téridő önmaga "legyártja" a nagyobb mennyiségű egzotikus anyagot
- Az Ori-modellekhez meg nem is kell egzotikus anyag, teljesítik a szokásos energiafeltételeket.
Áltrelben bizonyos esetekben meg lehet sérteni a kauzalitást. Ez azt jelenti, hogy előállhat olyan helyzet, hogy az okozat megelőzi az okot. Ezekhez minden esetben fénysebesség közeli sebesség és feketelyuknyi térgörbületek kellenek. Ez is nagyon logikátlan.
Dehogyis kellenek. Se egyik, se másik, éssel összekapcsolva meg pláne nem.
Az zavarhat meg téged, hogy pl. egy forgó fekete lyuk téridejében (Kerr-metrika) valóban lényeges akauzális pályák jönnek elő, és megalapozottan felmerül az időutazások lehetősége. OK.
De nem kell hozzá feltétlenül fekete lyuk, se hasonló monstrum.
A legismertebb tudományos időgép-modell jelenleg a Thorne-Morris féle féreglyuk időgéppé alakított változata. Ebben nincs szingularitás, semmi nem végtelen, nincsenek nagy vöröseltolódások és árapályerők se. Maga az átutazási saját sebesség megy egy normális földi jármű sebessége lehet.
Más típusú időgépmodellek is mentesek az ilyesmiktől általában, hiszen direkt úgy alakítják ki őket az ált.rel. alapján; pl. az egyik legígéretesebb fajtát, az Ori-féle időgéptéridőket.
Azt hiszem az csak a materialista tudomány meggyőződése, hogy a valóság, vagyis a Természet matematikául szól hozzánk. A filozófia és a művészetek alkotásai, nem fejezhetők ki képletek formájában, vagyis a matematika nyelvén. Ugyanakkor az ember természetes kifejezésmódja a beszéd, az ének a tánc és a művészetek minden ága, amivel csak kommunikál egymással. A természetellenes megközelítési mód, amikor nem ösztönösen viszonyulunk egymáshoz és a természethez, komoly konfliktusokhoz vezethet. A természettől ellesett, azzal harmonizáló, vagyis megértett modelljeink alkalmazásával viszont nagyot fejlődött az Emberiség tudása. Ha a matematika absztrakcióit a természet sugallta az ember számára, akkor nevezhetjük az Ő megértésére szolgáló különleges nyelvnek, a tiszta logikának. A matematika nyelvén megfogalmazott modellekkel feltett kérdésekre a Természet válaszol, de nem mindig és mindenki számára érthető a válasza. Ha nem a neki tetsző modellel faggatjuk, akkor elmarad a válasz. Ilyenkor arra gondolunk, hogy a modell nem illeszkedik a valósághoz, változtatásra szorul. Amennyiben egy modellt a Természet válasza, vagyis a mérésekkel igazolt és megértett közös tapasztalat visszaigazolja, illeszkedőnek tartjuk a valósághoz. Az objektivitás egyik fele a konszenzus, a többség által megértett és elfogadott tapasztalat, vagy ha úgy tetszik a Természet igenlő válasza. A másik fele a szubjektív tudatunktól független valóság objektivitása, a Természet hallgatásba burkolódzása. Ez a felmerülő kérdések megválaszolatlan formája. Az Emberiség közös tudása, ha úgy tetszik tudata, amikor szóra bírja a Természetet, akkor az ösztönös megérzések, egyéni intuíciók formájában válaszol. Az egyén szubjektív intuíciója viszont a közösség megértése, elfogadása által válik objektivitássá mindenki számára. A puding próbája az evés.
vannak az általános relativitáselméletnek olyan modelljei, amelyekben van időparadoxon, pl. vissza tudunk menni a múltba. Ez nyilván inkonzisztens,
Persze, egy komplett szemesztert meg lehetne tölteni a feloldás-kísérletekkel. Én egyébként mélyen remélem, hogy időutazás lehetséges, úgyhogy szeretek gondolkodni rajta.
Egy gyakran említett lehetőség (kvantummechanika nélkül), hogy a párhuzamos világok valóban léteznek, de folytonos kauzális kapcsolat viszont van. Ekkor visszamehetek, és megakadályozhatom a fogantatásomat, és nem szűnök meg létezni. Az onnantól bekövetkező jövő azonban teljesen más lesz. Az anyag- és energiamegmaradás nem lesz igaz egy világban; találkozhatok magammal, sőt, többször is visszautazhatok.
Az ilyen világokat egy topologikus térben lehet reprezentálni, amelyben egy beutazható (párhuzamos világokból álló) világegyetem térideje egy ultrafilter-halmaz, máshogyan, a konzisztensen kauzális részbenrendezések (eseményrendszerek) ultrafilterek halmazai. Egy ultrafilterben minden kijelentés vagy igaz, vagy hamis (tkp. Boole-hálón lévő ultrafilterek ezek).
A világegyetem (az egész) teljesen széteső (totally disconnected) topologikus tér, amelyben a bázishalmazok zártnyíltak.
Az egész formalizmus azon alapul, hogy a világ egy Boole-algebra (ez nyilvánvaló), amely lényegében azonos egy ilyen ún. Stone-térrel, amelyben viszont az időutazás konzisztens.
A világ NEM logikus hely. Legjobb példája ennek a Földi élet.
Hiszen egyszerű építőkövekből energia segítségével bonyolult struktúrákat épít fel.
Ha szigorúan vesszük az entrópiát, nem szabadna léteznie.
Aztán mégis.
Az a magyarázat, hogy az entrópia átmenetileg nem érvényes az élő szervezetekre (amíg élnek), hm. Egy picit sántít.
Az úgynevezett emberi logikát azért találták ki, hogy rendet próbáljanak tenni egy rendetlen világban.
Ha Einstein "logikusan" gondolkodott volna, akkor nem lenne áltrel.
Az általad említett "emberi" logika nem általános az emberek között. Ha az lenne, már régen megált volna a tudomány fejlődése.
Bizonyos emberek képesek saját megfogalmazásom szerint kilencven fokban gondolkodni a hagyományoshoz képest, és ők azok, akik elégtelen adatokból is képesek eljutni a helyes következtetésig.
Van olyan sejtés, amit annyira elégtelen adatok alapján fogalmaztak meg, hogy a bizonyítás olykor több száz évet is igénybe vehet.
Egyébként az úgynevezett "klasszikus" logika még a hétköznapokban is csak korlátozottan használható.
"a mi szabályaink (benne logikánk) esetleg a földi evolúció fizikai körülményeit tükrözik."
Nem tudom, olvastál-e már kvantumlogikai, vagy más, non-classical logikai művet. Én már igen, és mindig felmerül az a vicces tény, hogy hiába tárgyalunk egy háromértékű, többértékű logikát (például, Lukasiewicz, fuzzy), a keretek, amelyek között tárgyaljuk, és amelyek alapján érvelünk, a mi klasszikus földi logikánk:)
Ha azt mondom: nem biztos, hogy a mi logikánk az "igazi", valójában a mi logikánkban indoklom meg ezt, ami rögtön kérdésessé (sőt, ellentmondásossá) is teszi az érvelést.
A logikusok azt a gyenge érvet szokták ez ellen felhozni, hogy ez igaz, de az evolúció szelekciója legalább valamennyi relevanciát, helyességet garantál a klasszikus, földi logikánkra. Ez azonban azért is gyenge, mert az evolúció mellett érvelni is csak logikusan lehet:))
Zavaró, de a világ nem biztos, hogy logikus. A logika az evolúcióban alakult ki, és ahogyan nem tudunk szemléletesen huszonöt dimenziót elképzelni, úgy azt sem, hogy ha A=>B, és B=>C, akkor A=>C.
De egy olyan lény, aki egy csillag plazmájában él, és úgy észlel egy kvantumtér-elméletet, mint a világ természetes, reflektálatlan megnyilvánulását, miért is kellene, hogy minden predikátumkalkulusbeli tételt elfogadjon? Az ő számára 1+1 kavics csak bizonyos különleges esetben 2, mert neki mások a természeti törvények.
Mint filozófus, metafizikai szükségszerűségnek tartom, hogy olyan világ, amelyben értelmes lények élnek, nem lehet esetleges, szabályok nélküli, mert ez a tudat kialakulását lehetetlenné tenné - de a mi szabályaink (benne logikánk) esetleg a földi evolúció fizikai körülményeit tükrözik.
A tudósok amikor kitalálnak egy -egy elméletet,sosem veszik bele a logikát?Mert nekem nagyon úgy tűnik.
Hát, ebben bizony van igazság. Például vannak az általános relativitáselméletnek olyan modelljei, amelyekben van időparadoxon, pl. vissza tudunk menni a múltba. Ez nyilván inkonzisztens, viszont az elmélet egybeesik a valóságban mért értékekkel, tehát nem vetik el.
Ami azt illeti, ha egy igazolásról kiderülne, hogy azonosan hamis a fizikában (vagyis nincs modellje), de működik, akkor sem vonnák vissza! Van is ilyen eset, például a Maxwell-Lorentz egyenletek az elektrodinamikában.
Nagyon csípem a lényegretörő rövid válaszaidat. Gyakorlatilag mindennel egyetértek amit írsz. Azért teszek fel kérdéseket, hogy a száraz matematika logikályát a hozzáértők szellemes és segítőkész magyarázatain kereszül megértsem. Nem csípem azokat a kioktatókat, akik folyton a könyvtárba zavarnak. A neten szerzett infókat az ilyen fórumokon megerősítik, vagy cáfolják a segítőkész forumtársak.
A sötét jelzővel komor képet festünk a kozmológiáról. Az antigravitációs hatású sötét energia erősödése, gyarapodása a barionos anyag rovására, valamiféle egyensúly vesztésre utal a gravitáció kétféle hatása között. Ha a gravitáció a téridő görbülete, akkor az antigravitáció is az. Anianyagról már hallotam, de téridő antigörbületéről, vagy antitömegről még nem. Akkor hát hogy is van ez?
A mérési eredmények a mérőeszközök és mérési módszerek fejlődésével változnak. A megváltozott eredmények, változatlan modell esetén lehetnek korrekciók, de lehetnek ellentmondások is. Az idő, az a fránya idő az oka mindennek. :°D
Aminek mennyisége növekszik a barionos anyag rovására, az a sötét energia. Más elméletekben a sötét energia jelöltjei különböző kvintesszenciák, pl. tachion sötét energia, Chaplygin gáz, stb.....
Szia. Igy igaz! A csillagászat még nagyon gyerek cipőben jár (sajnos) sok mindent nem tudunk még! Személy szerint én a "fekete anyag" teoriában sem hiszek! Ha valamit a tudósok nem tudnak épeszű magyarázattal taglalni, vallamit ki kell találni!
