Lehetőségeinkhez mérten segítünk meghatározni talált gombáidat, de ne feledd, az itteni rábólintás nem pótolja a szakellenőri vizsgálatot. A vadon termett-szedett gombát mindig mutasd be szakembernek!
A kacsás képen is van gomba. Keresd meg. :) A negyedik képen a szárazsággal küzdő "bébi" gyilkos galóca van. Oda kell figyelni rá, mert többfelé százas nagyságrendben jön elő. Ne kerüljön kosárba! Ezek most városlakók.
Nyugat-Börzsöny vasárnap. Sok Gyűrűs tuskó egy kevés szürke tölcsér és barna csengettyű, 1 db őzláb. És kb. 10 fajta nem ehető. És egy kis mutogatni való a kezdőknek. És egy kis szégyenlős gyönyörűség képpel,a kezdőknek. Aki így nem ismeri fel az el se induljon gombázni
Háztáji bóklászás. Őzlábgombára mentünk, de előttünk már jártak, pár darabot találtunk. Mindegy, nekem az élményfotózás a lényeg évek óta. XD Ugyan a korhadékbontók aktívabbak, de a gyökérkapcsoltak közül is találtunk néhányat.
3 lezártam és dunsztoltam kb 2 órát (a gombát sokáig kell) befőzőautómatában - légkeveréses sütő, lazított kupakkal 120°C-on 3 óra is jó és utána zárni a kupakot.
Isteni lett és eltartható, nem beszélve a narancsas színű "maradék" étolajról.
A fenti eljárásra jó a fenyőpereszke is
Ilyenkor a rizike, fenyőtinórrú és fenyőpereszke szokott lenni. Ezekből a fenyőtinorút szoktuk szárítani, mivel akkor nem kell a nyálkával foglalkozni.
Sajna ma mifelénk (Kerepes) semmi nincs az erdőbe, nagy a szárazság
Már csak rizikét kell hozzá találnom, idén eddig 3 db sikerült, a tartósítás egyelőre erősen elméleti :) Ha sikerül és túlélem, megosztom majd a tapasztalatokat. Addig is Mátra: varesz lement, de nagy szerencsével összejött pár db 850 m, bükkből. Gyűrűs tuskón és légyölőn kívül mást nem láttam. Gytg szép, zsenge, sok.
A savanyítás alatt van olyan, aki valódi savanyítást, tehát tartósítószer nélküli valamilyen, jellemzően tejsavas erjesztést ért, és van olyan, aki a savanyúság készítést, azaz ecettel és tartósítószerekkel történő eltevést.
A kettő különbözik egymástól.
Az elsőben a bacik valamilyen mértékű változást is okoznak az alapanyagban (itt ugye a gombában), ami valószínű más (jobb) hatással is lehet a táplálkozásunkra, a savanyúságban meg "csak" megőrizzük úgy-ahogy a kiinduló beltartalmi értéket, és adunk hozzá pár ízesítőt, fűszert, ami lehet akár gyógyhatású is. Már amennyiben a hagymák és fűszerek ilyen elkészítéssel azok...
Az utóbbi ötvenév alatt agombaaszalásnál változásmentvégbe, mivelaz erre acélralegalkalmasabbberendezést,akemencéta parasztiháztartásokban elbontották. Kenyérsütés utánugyanis rendszeresen aszaltak akemencében.Jelenleg rá vannak utalva arra, hogy a napontörténjenaszárítás.Ha erre nincslehetőség,akkor sparhelton tepsiben aszalnak.Mindaddigkell szárítaniagombát, amígcsak nem csörög.Sohasemegész gombátaszalnak,összegyűjtés után hosszú csíkokra vágjákfel.Előfordul,hogy cérnára fűzika gombaszeleteket és afüzért faltól falig kihúzzák.Az aszalt gombatárolásáranagyon odafigyelnek.Száraz,meleg,szellőshelyentartják,nehogymegpenészedjenvagymegférgesedjen.Erre acélra általában ritka szövésű vászonzacskót használnak. Aszalásraalkalmasgombának tartjáka pencelt1,tukcsát2,abábast3és apotypinkát4.
Napjainkban vagyunk szemtanúi annak, hogy a Csermosnya és a Turóc völgyében hogyan kezd népszerűvé válni a gombasavanyítás. „Korábban csak az urak foglalkoztak vele" - vélték többen is. A rizike és a sampion viszont nagyon alkalmas erre a célra, ha nem is olyan nagy mennyiségben, „mint régebben az úri házaknál, ahol 50 literes hordókban állt a finom, savanyított rizike - úgy, ahogyan a szegény embereknél a savanyúkáposzta" -, de egyre több helyen házilag gondoskodnak savanyúgombáról. Mindenképp városi hatásról van szó.
Az eljárás menete is megegyezik a szakácskönyvekben olvasottal. Vagy közvetlenül követik az ott olvasható eljárásokat, vagy közvetve - ismerősök által már kipróbált és lediktált recept alapján fognak hozzá a savanyításhoz. Ugyanis elég összetett munkát igényel és az arányokra is oda kell figyelni. Tájainkon a következő technológia vált általánossá: az összegyűjtött rizikegombát vagy sampiont előbb sós forró vízben megabárolják, majd lyukas fakanállal szürőtálra teszik, hogy az esetleg fertőzött, abárolt víz jól kicsepegjen belőle. Amíg a gomba hűl, azalatt előkészítik a hozzá való vöröshagymát, amelyet vékony kockákra szelnek fel. A helyi szokás szerint ugyanis a befőttes üvegekben a gombát és a hagymát együtt, egy réteg gombát és egy réteg hagymát rakva tartósítják. Az ízesítő és savanyító lé ecetet, sót, cukrot, köménymagot és babérlevelet tartalmaz. Ezt forrón öntik rá az üvegbe tett gombára és hagymára. Majd a tetejére boltokban vásárolt tartósító szert, úgynevezett dekot szórnak. Az üveget lezárják, és száraz dunsztban segítik elő a tökéletes csírátlanítást. Ugyanott tárolják az éléskamrában, ahol a télire szánt többi befőttet. A savanyított gombát húsételek mellé savanyúságként fogyasztják." Tud. nevek= 1Psalliota campestris; 2Cantharellus cibarius; 3Boletus appendiculatus; 4Trycholoma conglobatum.
Kicsit beleástam magam az orosz gombatartósítási módszerekbe. A lényeg: 1. A rizike állítólag hőkezelés nèlkül a legjobb. 2. Gombát lehet fermentálni (az oroszok sózásnak nevezik, de elmondják, h ugyanaz a lényeg mint a káposzta savanyításánál. 3. Módszer: nyers gomba és só rétegezve lerakva (40-50 g só / kg gomba). Opcionálisan fűszerek (fokhagyma, tormalevèl, ribizli v meggylevél, kapor). A tetejère súlyt rakni, hűvös helyen tárolni. Pár nap után fogyasztható v eltehető üvegbe (ami hűvös helyen eltartható, a folyadék szintje alatt tartva a gombát pl két befeszített pálcikával). Vodka mellé fogyasztandó medveháton balalajkázva.
Aki így nem ismeri fel az el se induljon gombázni
