Annyira nem ismerem a magyar szinházi életet, de "Az Imposztorra" rákerestem, az Spiro György egy drámája és jó dolog, hogy átalakitása ellenére is időszakonként előadásokat rendeznek ebben a műemlék környezetben ahol maga Beethoven is fellépett.
Nekünk is van egy ilyen időszakonként megnyitó szinházunk, kb 8 km-re tőlünk nyugatra Tindariban, ez egy ógörög éppségben maradt szinház, amiben alkalmanként ma is játszanak!
A nyolcvanas évek derekán egy legendás előadást rögzített itt a Magyar Televízió. Bubik István címszerepével a Tartuffe c. darabot. Egy pikírt megjegyzés szerint most újra ott van az imposztor. :)
"Beethoven egyetlen pest-budai szereplésére 1800. május 7-én került sor a Várszínházban. Utána Martonvásáron is járhatott. Először, de nem utoljára. A két Brunszvik nővér ugyanis ekkor Bécsben tartózkodott. Jozefin május 4-én szülte meg első gyermekét, nővére pedig bizonyíthatóan mellette volt. A felejthetetlen martonvásári napokra tehát, amelyekről Teréz mesél, később kerülhetett sor. „Beethoven eljött Budára, eljött Martonvásárra, és mi felvettük abba a kis köztársaságunkba, amelynek csupa kiválasztott férfi és nő volt a tagja” – írja. S hogy mi volt ez a köztársaság? „Egy kerek térséget magas, nemes hársfákkal ültettünk be; minden fa egy-egy tagnak nevét viselte, és ha egyik-másik nagy fájdalmunkra távol volt is, mégis beszélhettünk jelképeikkel, örömet s okulást merítve szavaikból… Ma sem ismerek szebb s boldogabb államot annál; Plató respublicája volt kicsiben” – meséli Teréz."
"16Ospirin Attila első, fő felesége. A történeti források Attilának csak két feleségéről tudnak, az első feleség, a trónörökösök anyja ArikanlKreka/Hreka volt, a másik a jól ismert germán Krimhild, avagy IldicolIldikó. OspirinlOas-pirin/Aspirin mint egy déli germán női név, gyakran szerepel a forrásokban, jelentése 'égi nősténymedve'. Vő. Haug-Vollmann 1991, 1192."
Forrás: Vita Waltharii manu fortis Erős kezű Valter története 103. old.
Kikapcsolódásképpen egy kis muzsika. Késő középkori énekek Kölni Anna énekeskönyvéből.
ANNA VON KÖLN (ca. 1480-1530)
Eine der wichtigsten Quelle für Musik dieser Art ist das Liederbuch der Anna von Köln. Es ist eines von mehreren Schreiberinnen zusammengestelltes Büchlein und enthält auf 177 Blättern 82 geistliche Lieder. Erste Besitzerin des zum privaten Gebrauch im „kämmerlin“ angelegten schmuck- und bilderlosen Liederbuches war „anna von collen“. Sie lebte um 1500 und gehörte wohl einem niederrheinischen Kreis von Beginen an. Da jeglich Angaben fehlen, gibt lediglich der Dialekt sowie die Nennung der „allerliefsten vrindyn tringen van kleif“ Hinweise auf dem Raum der Entstehung. So spricht vieles zugunsten des Kölner Raums für den größte Teil der Lieder. Als Zeitspanne der etappenweisen Zusammenstellung des Liederbuches kommen die Jahrzehnte um 1500 in Frage. Vielfach handelt es sich um Kontrafakturen: allgemein geläufige Lieder, oft von sehr weltlichem Inhalt, die unbefangen der religiösen Welt anverwandelt werden (Liebesklage wird zur Sündenklage, Liebessehnsucht zur Sehnsucht nach dem Himmelsbräutigam); trotz der spirituellen Haltung bleibt der Ausdruck ursprünglich und lebensnah. Volkstümliches Singen und städtische Lyrik wirken zusammen in diesem reichsten Zeugnis, das wir vom Musikleben in einem Beginenhof des Mittelalters besitzen.
