Hello, életemben 1 alkalommal főztem kakaspörköltet, kuktában is puhítottam, szívós egy állat.
Szerintem is volt valami érdekes szaga/aromája.
Én arra jutottam, hogy valószínűleg a belefőzött kakastaréj lehet a lúdas (képzavarral élve).
Ez megmagyarázná a különböző tapasztalatot is: a kakastaréj benne volt vagy sem. De ez csak egy tipp.
Egyébként a hím állatok húsának más az íze, nem véletlenül herélik a vágni szánt állatokat.
A herélt kakas a kappan. Szerintem nem ilyet árulnak a piacon.
Amit ízre/szagra nagyon utálok, amikor a mélyhűtőből kiszedett sertéshús elkezdi mutatni az avasság jeleit.
Na ez megy kukába, mert ok*dni tudnék tőle, kutyánk meg nincs.
Ma tarjacsontból főztem (orja?)levest, de ha piacon járok féltyúkot szoktam venni. Kakassal nem próbálkoztam, de ha jól emlékszem kicsit drágább is szokott lenni mint a tyúk.
Oh, en sokszor hivatkozom az Anyukamra - hiszen tole tanultam fozni :)) - most meg a fiuk csinaljak ugyanezt, ok meg tolem... de ott van a sajatjuk is benne, szoval vannak variaciok. Eddig meg tudtak hu maradni az eredeti recepthez, nem igenyel atirast. Lehet "Porkolt Kari Modra" :)) (csak vicc, meg nem fozott porkoltot... )
Tokeletesen egyetertek! Nem baj ha valaki valtoztat a recepten, de ... jelezze a nevben, ne probaljon atsiklani felette.
A minap a boltban lattam valamit ami majdnem ismeros volt. Pancetta.... majdnem... lehet csak mas a gyarto... lehet egy variacio... szoval rabokok a pulnal, es kerdezem az eladot, mi ez... pancetta...ok, elfogadom. A cimken Porchetta van... Hazaviszem, megkostolom - es bizony finom - de ma veszek pancettat is, mert az iz... nem ugyanaz. A merete sem, kb ketszer akkora az atmeroje mint a pancettanak - es sokkal vekonyabbra szeletelve adjak...
Utana nezek a neten - es talalkozok egy szamomra ismeretlennel: porchetta!
Ha rakeresek (mert ugye, Google a baratom) hogy most melyik melyik - allandoan visszakavarodik a pancettahoz.
A lenyegen nem valtoztat, mert finom - jo baratom lett :)).
Én azt utálom, amikor neves szakácsok újragondolnak egy ételt, de annyi fantáziájuk már nincs, hogy egy nevet is kitaláljanak neki. Pl. vaddisznópörkölt, amibe nem tesz pirospaprikát, fahéjat viszont igen. :(
Igen. Ez régen volt. Én már annak is örültem, hogy szombaton és vasárnap minden étkezés közös volt a gyerekekkel, illetve hétköznap este, vacsora közben mindenki el tudta mondani, hogy mi történt vele aznap. Mint látom, a környezetemben ez már nagyon sok helyen nincs így. Sógornőméknél közös étkezés sose volt, és most sincs. Pedig mennyire fontos!
Ma nekem marhafarok leves kusz-kusszal, férjnek karácsonyi töltött káposzta.
A holnapi ebéd végülis gombaleves, lassan sülő tepsis lazac zöldboörsópürével, és gombás bulgúrral. Süteményként a kedvenc túrósomat csinálom.
Hát ezt ő tudná, én csak azt tudom, hogy zongorázni meg németül tanultak, és hogy jó ideig elég szegényesen ettek, ez utóbbit szokta emlegetni. Mondjuk nem csoda, ő 41-es, az öccse 43-as, a huga 45-ös.... bírom, hogy 'lány' azért volt. :) Mondjuk az egész lakásban az ebédlőasztal / tálalóbútor a legnagyobb és leghangsúlyosabb, előbbi a székekkel majdnem kitölti a legnagyobb szobát. (A nagynéném most is ott lakik.)
A baráti körrel évente bográcsolunk 'szüreti kakaskát', az alapanyag egy budafoki sváb asszonytól való, semmi extra íz, ami kiérződne, nincsen. A kakas húsa masszív állagú, de ízben 1:1 csirke.
Sztem nálatok a hússal volt baj, talán állott lehetett, és nem lett utókezelve.
18 éves koromig csontsovány voltam, válogattam mint a rosseb. Aztán a katonaságnál rájöttem, hogy a paprikás csirke az pl. egy étel-addig nem voltam hajlandó megenni.
Az egyetemen meg elkezdtem főzőcskézni mert a menzakoszt sem minőségében, sem mennyiségében nem felelt meg az elvárásaimnak.
Nem ennék macskát, kutyát, nem szívesen ennék lovat de amúgy nem faxnizom különösebben. Nyilván amit nem szeretek, ami mellé nem örömmel ülök az asztalhoz azt nem főzzük.
Birka ügyekben kényes vagyok, ettem szenzációsan jó és csapnivaló birkapörkölteket is, az utóbbiak után egy darabig nem kívánom ezt a kaját.
hm, erdekes, mert szerintem a kakasnak nincs jellegzetes _szaga_. tobbszor foztem mar igazi, tanyasi kakast bogracsban, ustben, es termeszetesen nokedlivel :) a husa eros, nem csirke allagu az biztos.
mifelenk pedig az dukalt unnepekkor. de jol meg tudtak felenk fozni! legutobb egyik unokaocsem valamelyik ballagasan ettem nagyon jot! egy komplett usttel volt fozve.
Más világ volt akkor, nem csak nálunk. Ha jól tudom, még anyukádnál is jóval fiatalabb vagyok. Gyerek nem ment a konyhába szendvicset vagy bármit is csinálni. Iskolába menet a kezembe nyomták a tízórait, délben leült az egész család ebédelni és enni kellett ami van. Délután lehetett kakaót inni este pedig megint asztalnál családilag vacsorázni. Amugy a gyerekszobában volt a helyem, ha nem mentem valahova pl. zongoraóra, különtorna, balett meg ilyesmi. Ezekre a helyekre természetesen egyedűl mentem 7 éves koromtól. Időnként jártunk egymáshoz, osztálytársnőkkel játszani, de náluk is pontosan igy ment az élet.
Erről jut eszembe, egy volt kollégám nyáron meghívott minket bográcsos ebédre. Na az ilyen nagyon nem az esetem, de a jó társaság kedvéért elmentem. Kakaspörkölt volt nokedlivel. Mivel a kakas ellen nem volt fenntartásom, szedtem normálisnak kinéző húst rendesen, és meglocsoltam a nokedlit is szafttal.
Annyira rossz volt (számomra), hogy elmondani nem tudom. Nem tudom meghatározni azt a pocsék ízt, sosem éreztem még olyat. Többször küzdöttem egy bizonyos ingerenciával, meg a vággyal, hogy meglátogassam a mosdót. De mivel körülöttem mindenki dicsérte, meg hát kiszedtem már, legyűrtem hősiesen. Amúgy DN is utálta, ő is otthagyta volna más körülmények között.
De azóta se tudom, hogy ez most akkor a kakas íze volt-e, vagy micsoda, de az biztos, hogy kakasételhez ezentúl nem nyúlok. :)
Nálam egy kaja van, amit fenntartással fogyasztok ma is, az a birka.
Nyilván azért, mert kiskoromban otthon nem ettük (honnan is lett volna Gödöllőn?)
Kóstoltam már öreg faggyús agyonhagymázottat, és üde frisset is, utóbbival semmi bajom.
Viszont 7-8 éves koromig nem ettem a rántott húst - nem mintha sűrűn került volna asztalra, az '50-es évek közepét írjuk. Így aztán anyám a panírozó tojást liszttel kikeverve sütötte meg nekem, ennek a neve nálunk máig vakarcs - ahogy engem is így hívtak ennek okán, meg persze a legkisebb gyerek voltam :)
Ja a fahéjas dolgokat régen nem ettem egyáltalán, és manapság is hisztériás rohamot kapok :), ha felbukkan étteremben vagy pékségben olyan ételben, amibe 'hivatalosan' nem kell, mert nem számítok rá, de onnantól csak a fahéjízt érzem és semmi mást. (Mákosguba, császármorzsa, madártej, zserbó...)
en gyerekkoromban alig ettem meg valamit. csoda, hogy megmaradtam :) aztan ma mar csak nehany kaja van, amit nem eszem. pl. pacal, babfozelek, spenot, soska. de pl. minden masfelet babbol keszitve szeretek. nagy kedvencem pedig a kapros tokfozelek fasirttal vagy oldalassal :)
A spenótot én is megszerettem, mióta valamikor 20-30 éve először találkoztam vele Ausztriában leveles formában elkészítve. És utána a magyar trutyit is. Persze utóbbit mindig csak húsneművel és krumplival eszem.
Ma is fogok használni, mert lazacos lasagne lesz, amibe a (kész, mélyhűtött) tejszínes spenót az egyik fő hozzávaló.
