I. Ḵosrow szászánida nagykirály (Anuširwān = Halhatatlan Lélek) 540/541-ben Grúzia környékén hadakozott velük, 568-ban pedig már egy nyugati-türkökhöz csatlakozott népként szerepelnek.
A Xvadāy-nāmag(= Királyok könyve) c. szászánida munka Tabarí által készített átdolgozása szerint a Kaukázuson át északról betört Perzsiába egy banğar nevezetű nép balanğar-alán szövetségben. A Kār-nāmag(= Tettek könyve) értesítése szerint I. Xusrō 541-ben verte le őket. Harmatta így elemezget: "540/541-ben Xusro ... az onogurok ellen vonult, akiknek neve Mar Aba életrajzának szír változatában a pehlevi ’wngr íráskép téves h.ngr értelmezésekövetkeztében kangaraye, illetve hangaraye alakká torzult. 540/541-ben tehát valószínűleg egy kis létszámú onogur csoport települt be iráni területre ... Az arab bnğr (< bangar) íráskép egy középperzsa wngr alakot ad vissza, amennyiben az arabban spiráns v nem volt, s azt általában b-vel helyettesítették".
Mar Grigorszír nyelvű Martyrologiumahangar-ként említi őket, ésProkopiosz is beszámol erről az összetűzésről De bello Persico c. művében (II, 15, 35), azzal a különbséggel, hogy nála a sahansah a Grúziára törő "hunok" ellen vonul.
568-ból a Kār-nāmag már Nivar (Neber, Nébar, Nawar, Nabar, Harmatta olvasatában: Sir Jibü) nyugati-türk kagán (581–7) alattvalójaként említi őket, mint akik az abkházok és a balanğarok társaságában hadakoznak.
Kubrat tiszavirág életű birodalma a 830-as évektől, amikor lerázta az avar fennhatóságot. Egyébként a Malalasznál és Ephesziosznál szereplő Gordasz király nevét Moravcsik kapcsolatba hozta az onogurokkal, az őt meggyilkoltató fivére, Muagerisz pedig a magyarságot szimbolizálná (Muageris király;in: Magyar Nyelv 1927, 258-71).
DAI: "A besenyők pedig, akiket korábban kangarnak neveztek (ugyanis ez a kangar név náluk a nemes származás és vitézség értelmében volt használatos), ezek hát a kazárok ellen háborút indítván és legyőzetvén, kénytelenek voltak saját földjüket elhagyni és a türkökére letelepedni. Amikor a türkök ésaz akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalünak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezető helyekre, amely helyeken mostanában a besenyők népe lakik"
Ál-Zakariás szerint a 6. század közepén még egy sereg hasonló nép élt a kaukázusi portáktól délre... szászánida fennhatóság alatt, legalábbis velük szövetségben.
"Dephkhis. Az abkhazok országa ugyanaz, mint a masszagétáké, ami Ibéria mellett van. Mtskhitha az ibérek pátriarkájának a lakhelye. Samtskhe az Akheltskha: ez még a hercegek országa, ahol Nersés pátriárka megáldott keresztje van, amit jelenleg Madjarnak nevezünk. A Daikh az ibéreké. Isber közel van Daikhoz, ugyanúgy, mint sok más országhoz."
"A nagy felbontású, teljes mtDNS genomokra alapozódó filogenetikai vizsgálatokkal lényegesen pontosabb képet tudtunk alkotni a 89 honfoglaló anyai származásáról. A vizsgált honfoglalók eszerint anyai ágon nagyrészt két különböző, jól körvonalazható földrajzi területről származtak: Kelet-Belső-Ázsiából, és Északnyugat-Európából, továbbá egy kis részük a Kaukázus régióból, és a Közel-Keletről (16. ábra). Itt kell megemlítenünk, hogy az alacsony felbontású (HVR) vizsgálatok során tehát hibásan feltételeztük, hogy a karosi népesség egyetlen populáció lehet, mert a nagy felbontású vizsgálatok szerint egyértelműen két eltérő eredetű populáció nem túl régi keveredéséből származott. Következtetéseinket a ma élő népeken végzett genomi szekvenciákon alapuló úgynevezett admixture vizsgálatok is megerősítik. Így például Hellenthal és mtsai 2014-ben a ma élő magyarok genetikai összetételét vizsgálva megállapították, hogy a kelet-európai populációk közül a magyarok tartalmaznak legnagyobb méretű (4%) Ázsiából származó genomdarabokat, melyek ma élő oroqen, mongol és jakut genomokhoz állnak legközelebb. Az Admixture vizsgálat a keveredés idejére is képes következtetni, és ezt a keveredést i.sz. 400- 1000 közé datálták. Azt is kimutatták, hogy ezzel egyidőben jelentős skandináv génkészlet is bekerült a magyarokba, továbbá kaukázusi összetevőket is találtak. Ez teljes mértékben megfelel az általunk archaikus mintánkban talált összetevőknek (19. ábra).
A hivatalosan elfogadott akadémiai álláspont szerint a magyarok finnugor eredetűek, azon belül is legközelebbi nyelvrokonaink a mansik és khantik, akikkel eddig genetikai leszármazási viszonyt is feltételeztek (Oktatási Hivatal, 2017). Épp ezért meglepő, hogy mintáinkban ezek a népcsoportok úgyszólván teljesen hiányoznak (a néhány finn megfelelés minden valószínűség szerint betelepült skandinávoktól származik), mansik legfeljebb elvétve a filogenetikailag távolabb eső oldalágakon jelennek meg, ami az mtDNS leszármazási fán több ezer éves távolságot jelent. Hellenthal és mtsai 2014-ben sem találtak finnugor összetevőt a mai magyarokban."
"A 15. ábrán egy olyan példát mutatok be, amely a honfoglalók egy részének kaukázusi, közel-keleti leszármazására utal. A Karos-II/52 és Karos-III/11 leletek az X2f haplotípusba tartoznak, amelyeket a mellékleteik alapján a régészek vezérnek határoztak meg. A hozzájuk legközelebb eső minta egy ásatag lelet Örményország területéről, amely korai bronzkorból származik, de a legközelebbi recens minták is ugyanabból a földrajzi régióból származnak, iráni, drúz, örmény emberekből. Az X2l haplotípusba tartozik a Karos-II/16 és Karos-II/54 honfoglaló lelet, melyek recens iráni, dán és kaukázusi zsidó diaszpórából származó mintákkal mutatnak közeli kapcsolatot. A dán találat ellenére ez a csoportot is inkább kaukázusi-közel-keleti eredetűnek tűnik. Az 54 filogenetikai fa alapján a fent bemutatott módon megállapítottuk az összes minta anyai vonalának valószínű származási helyét, amit a 16. ábrán összesítettem. A minták nagy 60 része egészen egyértelmű származást mutatott, 31%-uk Kelet-Belső Ázsiából, 28%-uk skandináv-germán népektől származó szekvenciákkal adott közeli megfelelést. A minták 6%-a mutatott nagy valószínűséggel kaukázusi-közel-keleti származást."
An-Shi Rebellion in regaining control of his capital Chang'an from the treacherous commander, An Lushan, or his successors in the abortive Yan Dynasty. Abu Jafar al-Mansur responded by sending 4,000 men who helped the Tang troops in recapturing the city and were well rewarded by the Chinese Emperor. After the rebellion was repressed they were allowed to settle down permanently in China which helped in founding of the earliest Muslim communities in China.
In 760, a large scale massacre of wealthy Arab and Persian merchants occurred in China during the Yangzhou massacre (760), at the hands of Chinese rebels led by Tian Shengong. In 879 during the Guangzhou massacre, 120,000 to 200,000 Arab Muslim, Persian Zoroastrian, Jewish, and Christian foreign merchants in Guangzhou were massacred by Chinese rebels under Huang Chao.
in 715, Alutar, the new king of Fergana Valley, was installed with the help of the Arabs of the Umayyad Caliphate. The deposed Ikhshid (the king of Fergana) fled to Kucha (seat of Anxi Protectorate), and sought Chinese intervention.
in 717, when Arabs were guided by the Turgesh and besieged two cities in the area of Aksu.
In the year 750, Abu al-'Abbas al-Saffah (As-Saffah), the founder of the Abbasid Caliphate, launched a massive rebellion (known as the Abbasid Revolution) against the incumbent Umayyad Caliphate from the province of Khurasan. After his decisive victory at the Battle of the Zab and eliminating those of the Umayyad family who failed to escape to Al-Andalus, As-Saffah sent his forces to consolidate his caliphate, including Central Asia, where his forces confronted many regional powers,
a történeti adatok szerint a 894 körüli népvándorlás közvetlen elindítója nem klímaváltozás, hanem egy rendkívüli méretû mohamedán támadás volt. [...] A 892-ben uralomra jutott Izmael ben Ahmed a következő évben nevezetes hadjáratot indított a steppei "türkök" ellen. Mint a kortárs Tabari elmondja, a hadjárat tavasszal vette kezdetét és olyan eredményes volt, hogy a türk fejedelemnőt, a katunt is elfogták, 10 ezer foglyot ejtettek és megszámlálhatatlan lábasjószágot és hátasállatot hajtottak el; a zsákmányból állítólag minden mohamedán harcosra 1000 dirhem jutott. [...]
Ötven év múlva Maszúdi ezt a hadjáratot a karlukok fővárosa, Talasz elleni hadjárattal azonosította, és a karlukoknak az északabbra lakó kimekekkel és az úzokkal való háborújából vezette le azt a népeltolódást, amely a besenyőket is kimozdította. Mivel a félig megtelepült karlukok nesztoriánus keresztény központjának, Talasz (=Taraz= Tarzia) városnak az elfoglalásáról a 10. század közepén Narsaki is tudósít...
Qarajeh Arbat (Persian: قراجه اربط, also Romanized as Qarājeh Arbāţ) is a village in Qaflankuh-e Sharqi Rural District, Kaghazkonan District, Meyaneh County, East Azerbaijan Province, Iran.
Arbat (Persian: اربط, also Romanized as Arbaţ; also known as Arbad) is a village in Gonbar Rural District, in the Central District of Osku County, East Azerbaijan Province, Iran.
Arbat (Persian: اربط, also Romanized as Arbaţ) is a village in Charuymaq-e Jonubesharqi Rural District, Shadian District, Charuymaq County, East Azerbaijan Province, Iran.
Szempontunkból az a lényeg, hogy már jóval a 9. század előtt viseltek perzsa eredetű személyneveket a sztyeppe harcosai, vezérei. Nem egy nagy wasistdas.
Érdekes, hogy pont te vitattad, miszerint Zabergán kuturgur hadvezér perzsa nevet viselt volna, pedig a Zabergán nevet eredetileg perzsa főemberek, hadvezérek viselték. AZibriqān név 'hold'-at vagy 'rövid szakállú ember'-t jelentett (Hugh Kennedy ford.: Al-Manṣūr and al-Mahdī; State University of New York Press, Albany, 1990, 47.). I. Sápur Kr. u. 261. évi feliratán a görög Zαβρíγαν változataként szerepel a parthus Zbrkn és a pahlavi Zplk'n. 586-ban Khlomarón erődjét is védelmezte a rómaiakkal szemben egy Zabergán.
"زبرقان zibriqān, The moon; a man who has but little beard; surname of one of Muhammad's companions", in: Francis Joseph Steingass, A comprehensive Persian–English Dictionary; Routledge & K. Paul, 1892, 610. Egyébként tele van "zabar" hangalakú szavakkal, egyiknek a jelentése sem 'szabar'.
Ál-ZakariásEgyháztörténetének szír nyelvű átdolgozásából: "a szelíd lelkű Jusztiniánosz uralmának huszonnyolcadik ... éve ... A hunok közé tartoznak, és a kapukon belül vannak: būrgārē, külön nyelvvel bíró pogány és barbár nemzet, több városa van; allānājē, ezeknek öt városuk van; a Ddw népéhez tartozók, ezek hegyek között laknak, és erődeik vannak; ūngūr, sátorlakó nép; ūġār, sāber, būrgar, kūrtargar, ābār, kāser, dīrmar, sarūrgūr, bāġarsīq, kūlas, abdel, eftalīt, ez a tizenhárom, sátrak alatt lakó, a jószág, a halak és vadállatok húsából, valamint fegyverekből élő nemzet". Kmoskó ezt a magyarázatot fűzi hozzá: "A Kaszpi-kapu alatt a Dariel-szorost, a tenger kapuja alatt a Derbendi-szorost kell értenünk." (Szír írók a steppe népeiről; Balassi, Bp., 2004, 98.)
Szíriai Mihály: "A törökök ... lakóhelye északkeleten terül el ... csakis két, kapuszerű helyen jöhetnek ki az ottaniak, és mehetnek be, akik akarnak. Ezek egyike Perzsián túl, keleti vidéken fekszik, másika északon, Ibériától befelé. Ebben hatalmas erődítmények vannak, s az a kapu, amelyről azt állítják, hogy makedóniai Nagy Sándor parancsára épült abból a célból, hogy az ottani nemzeteket a kivonulásban megakadályozza ... Minthogy ... csak azon a két helyen tudnak kivonulni, mikor a tőlük kijjebb levő királyok szorult helyzetbe kerülnek, (csak) annyi férfit engedtek közülük kivonulni, amennyit (éppen) akartak, hogy az ellenségeikkel folytatott harcokban velük legyenek, utána pedig újból hazájukba tértek vissza."
A limes Sasanicus két szakaszáról van szó: az egyik a Kaszpi-tengertől keletre, a másik attól nyugatra húzódott, s az itteni kapukon engedtek be a perzsák a sztyeppei hadi utánpótlást. Később Bizáncba és a keresztény Magyar Királyság területére is hívtak be ilyen keleti "erősítést", nemcsak a sztyeppéről, hanem a déli muzulmán világból is.
Baski Imre: "... Derbent régi nevei között nem találunk ‘vaskapu’ jelentésűt. Az oguz hőseposzban viszont, amint alább látni fogjuk, a derbenti szoros Vaskapuja szinte eposzi jelzővé vált. Lehetséges-e hogya török népekhozták magukkal az (ótörök?) elnevezési mintát, s a közép-ázsiai Vaskapu-szoros analógiája alapján nevezték el a Derbenti-szorost is? Feltehetőleg igen, hiszen az avarok és a hunok után a nyugati türkök és a kazárok is megjelennek a Kaukázus vidékén a 6. századtól kezdve. A török jelenlét ettől az időtől számítható. Al-Bāb, azaz Derbent, és környéke ténylegesen a 11. században került török uralom alá, amikor a Nagy Szeldzsuk Birodalom része lett. Ezzel az oguz törökség is megtelepedett a Kaukázus déli-délkeleti felén."
Abban önmagában semmi meglepő, hogy gyakorlatilag az összes nagyobb világvallás korán elterjedt a sztyeppén: buddhizmus, manicheizmus, görög és római kereszténység, júdaizmus, iszlám stb. Utóbbi a 9. század második felében kezdett terjedni a számánidáktól, és először a karahánidák vették fel államvallásként a törökös népek közül.
Az expedíció emellett megtekintette a szentpétervári Ermitázs vonatkozó régészeti anyagát, ahol egy olyan, a Kaukázus északi részéről származó régészeti emlékekből álló magángyűjteményről is hírt kaptak, amelynek több darabja meglepő hasonlóságot mutat a honfoglaló magyarok leletanyagával. Türk Attila arról a többek által már korábban felvetett, de lényegében most formálódó tudományos hipotézisről szólva, amely a magyaroknak az Urál-hegységtől a Kárpát-medencéig tartó vándorlását pár évtized hosszúságúra becsüli a korábbi több évszázadról szóló elmélettel szemben, elmondta, régészetileg semmi nyoma nincs annak, hogy bármilyen népesség is átkelt volna a Volgán a 6. századtól a 8. századig tartó időszakban. Ellenben a 9. század középső harmadában a Dnyeper középső folyásánál a Volga-vidékről ismert jellegzetes leletek tűnnek fel, és talán nem véletlen, hogy az első írott források a magyarokról a 830-as éveket követően jelennek meg. Mint fogalmazott, az iskolai történelemkönyvekben olvasható elmélet – mely szerint a magyarok elődei 750 körül keltek át a Volgán – elsősorban a nyelvészet nyomására lett elfogadott, így próbálták megmagyarázni, miként került több száz ótörök eredetű jövevényszó a magyar nyelvbe. Ennek azonban – hasonlóan a szintén nyelvészeti okok miatt a Don és a Szeverszkij Donyec folyók közé lokalizált Levédiához – semmilyen kézzelfogható régészeti bizonyítéka nincsen.
... a Képes Krónika vonatkozó bekezdése így folytatódik: "Visszaadta hát az Úr a magyaroknak Pannóniát, miképpen Mózes idejében visszaadta Izrael fiainak örökségül az amorreusok királyának, Seonnak földjét és Kánaán minden országát." ... Lépten-nyomon bibliai utalásokhoz, hasonlatokhoz folyamodtak abban az időben, hiszen a Szentírást ismerték talán legjobban az írástudók. Így tett P. mester is: "Az Isten Álmos vezéren és fián, Árpádon jól valóra váltotta a jövendölést, amelyet Mózes próféta Izrael fiairól zengett imigyen: »És a hely, amelyet lábatok tapod, a tiétek leszen!«"
Bácsatyai Dániel: "Amikor tehát a gestaírók saját nemzetük feledésbe veszett őstörténetének megírására megbízást kaptak, csak az általuk ismert irodalomból, így leginkább a Szentírásból és Vergilius Aeneiséből kölcsönözhették a honszerzés motívumait, hiszen meggyőződésük volt, hogy saját népük honfoglalása is csak ezen meghatározott típusok szerint mehetett végbe."
Az utóbbi hónapokban úgy tűnik, hogy több német kiadó is szabadon elérhetővé tett egy csomó anyagot. Ezek között az itt bővebben is tárgyalt 1989-es Várady tanulmány is megtalálható. A kavar Árpádos. :)
