Köszi, hogy betetted ide (is). Számomra nem olyan meglepő, hisz 2009 szeptembere óta igyekszem annyit lenni a sötétben, amennyit lehetséges. A cikkben az is áll, hogy eddig csak macskákon próbálták ki és ha embereken is hasonló volna az eredmény, akkor az sokaknak segíthetne. Én nem látom okát, hogy miért nem működne ez az embereken. Már 4 éve csinálom és semmi jele annak, hogy megvakultam volna - a szemeim folyamatosan javulnak. Akkoriban megkaptam a magamét Péter oldalán. Hogy a bányalovak elég hamar megvakultak a sötétben. Már akkor írtam neki, hogy meglehet csak azért, mert a szerencsétlen állatoknak le voltak takarva a szemeik - így sose láthattak semmit. Tehát a cikkből is látszik, hogy nem mindegy, hogy a sötétben le van takarva a szem, vagy szabadon láthat, nézegethet stb.
A cikk kapcsán már nem annyira jó dolog azt ajánlani az embereknek, hogy takarják le az egyik szemüket. Pár embernek régebben azt feleltem mailban, hogy szerintem az nem olyan jó dolog. Persze több dolog is segíti látásomat. A legelső az volt, hogy letettem a szemcsit. Ezzel a szemnek hozzá kellett szokni a közellátáshoz is (a szemcsiben az nem megy). Így tehát időbelileg nagyjából kiegyenlítődött a a távolba és közelre nézésem természetesen. Ez talán a legnagyobb probléma mindenkinél. Sokszor az arány 12:4 (vagy még nagyobb) a közellátás javára. Tát az ember 12 órán át néz közelre és csak 4 órát távolba. Távolba a 2-3 métertől távolabbi tárgyakat kell érteni. Tehát nem meglepő, hogy a szem is ebbe az irányba mozdul el......
Most még rá fogok tenni a látásomra jó pár %-ot a légzéssel. Ha az ember bizonyos rendszer szerint lélegzik és pislog, akkor javul a látása. Majd megpróbálom kifejteni, hogy mi lehet ennek a hátterében......
Nos ezt valahogy meg kellene magyarázni. Eddig nem tudtam tartani sehogysem huzamosabb ideig az extralátást normális helyzetben, tartásban. De az a 10-15 mp is már nagy eredmény volt számomra. Most meg képes vagyok ezt percekig tartani - mégpedig pislogásokkal tarkítva is. Na ez már egy más esemény. Gondolkodtam már, hogy ennek meg mi lehet fizikailag az oka. Majd megpróbálom leírni elgondolásaimat.......
Már lejjebb említettem, hogyha pontosan lefelé nézek, akkor gyakorlatilag minden kisérletem extralátást eredményez - tehát jobb látást, mint akkor normálisan van. A gravitáció ilyenkor besegít és meg tudom csinálni. Most azon igyekszem, hogy ugyanezt elérjem, mikor normális tartásban van a fejem. Na ez már keményebb dió. De gondolkodom a dolgokon. Nemrég gondoltam, hogy mi lesz, ha extrém kisérletbe kezdek. Megfiyelhető lesz e a javulás mindig, minden egyes kisérletnél? Tehát mondjuk minden egyes belégzéskor (orron át), vagy kilégzéskor (szájon át), vagy mikor visszatartom a teli levegőt, vagy mikor teljesen kifújom és még aztán se veszek levegőt egy ideig stb. S ezt lassan tartani, elmenni a végletekig. Most úgy néz ki a dolog, hogy talán meg lehet csinálni a légzéssel. Egyenlőre olyan extrém légzéssel. Hosszan beszívni a levegőt a maximumig, kicsit visszatartani, majd egész lassan fújni ki mondjuk 15-25 másodpercig. Mikor már mind kint van, várni egy kicsit úgy és nem venni még mindig levegőt, mert még aztán mindig valamit ki lehet fújni. Aztán lassan szívni be az orron keresztül. Ezekkel kisérletezem mostanában. Közben figyelni, hogy hogyan alakul a látás, mikor jó pislantani és mikor nem stb. Kicsit meglepetve tapasztalom, hogy mennyire lehet tartani az extralátást a hosszú mély légzéssekkel. Már majdnem úgy vagyok, hogy gyakorlatilag minden légzőciklussal tudom tartani az extrát. Egy kis gyakorlással még javulhatok is talán és akkor már csak a monitor mögött is meg kellene próbálnom másképp lélegezni.
A légzés nagyon fontos az ember számára és így a látásra is. Ezt lehet jó egy kicsit szabályozni az elmével. Ha törődünk testünk folyamataival, akkor hálás lesz érte. Gondolkodásunk, hangulatunk alapján kezdi aztán gyártani az anyagokat a testben. A légzést lehet lassítani és gyorsítani is. A látásnál talán fontos lehet, hogy mindig az orron keresztül vegyük a levegőt, mert az sokkal jobban hűti a szemeket, mintha szájon vennénk. Hogy ne melegítsük vissza, jobb ha szájon fújjuk ki, mégpedig kb kétszer olyan lassan, tehát kétszer olyan hosszabban. Ha rendet teremtünk légzésünkben, akkor a látás is feljavul. Fel lehet fokozni az oxigénbevitelt akár 30-40%-al is - erőteljesebb és így egy kicsit hosszabb légzéssel. S ha több az oxigén, akkor a sejtek is jobban el vannak látva energiával - s meglátszik a szemeknél is. Az se mindegy mikor pislantunk, vagy melyik fázisban csukjuk be a szemünket 1-2 másodpercig.... Az se jó, mikor csak az egyik orrlyukunk szabad, mert akkor az egyik szem sokkal jobban van hűtve belülről, mint a másik és ebből kifolyólag is különbség alakulhat ki a két szem között.......
A légzés és az elme nagy dolgokra képes........
Tegnap véletlenül láttam egy számomra nagyon érdekes filmet a Discovery Worldon (már régebben láttam egy kis részt belőle). A jégemberről (iceman) szólt, csak annyit jegyeztem meg, hogy valami Vim-nek hívták. Kb 50 éves férfi és elképesztő dolgokra képes a hideggel. Ez a film arról szólt, hogy maratont próbált lefutni (kb 42km), de az északi sarkkörön belül, mínusz 25 fokban - meztelenül (csak rövidnadrág és szandál volt rajta, hogy ne csússzon a lába. Sikerült neki kb 5 óra alatt, az utolsó 5 km volt nagyon nehéz, mert már nem tudott futni. Azt mondja ez az elme diadala - előtte nem is edzett a maratonra, csak egy két rövidebb futása volt és higedvizes merülése. Nem tudta, hogy mi vár rá, de bízott abban, hogy az elméje átsegíti ezen megpróbáltatáson. Az orvosoknak nem volt magyarázata, hogy ezt hogy bírta megcsinálni. A hideggel rengeteg tapasztalata van, a légzésről is beszélt, van egykét technikája (nem árulta el), hogy hogyan lehet meleget teremteni a testben...... Gondolom, hogy a légzéssel és az elméje erejével sikerült ezt megcsinálni. Egypár dolgot én is meg tudnék csinálni, de az amit megcsinált döbbenetes......
Nem tudom, Ikrek18 ide e néz még valamikor. A magam véleményét írom. Én se láttam jól a sötétben, de sok ottléttől sokkal jobb lett a sötétben, szürkületben való látásom. Mert óriási különbség van, ha a sötétben be vannak csukva az ember szemei (alszik, vagy tenyerezik) - és mikor nyitva vannak és látni akar. Ha látni akar, akkor máris gyakorlatozik a sötétben és edzi a pálcikákat meg a csapokat is természetesen. De a pálcikák fontosabbak a sötétben való látáshoz, ehhez szakosodtak. Ha nincsenek használva, akkor nem is tudnak egy idő után rendesen működni. A mai modern ember szinte mindenhol világít és így a pálcikákra egyre kevesebb szükség van. Ez aztán sok bajhoz vezethet. Persze olvasni, hogy örökletes, meg A vitaminhiány stb stb. Én ugyanannyit eszek iszok és gyakorlatilag ugyanazokat a dolgokat. Tehát nem azzal értem el a javulást, hogy sokkal több A vitamint ettem. Az tiszta felesleges is és még bajt is okozhat. A feleslegtől a szervezet úgy is meg akar szabadulni.
Úgy érted, hogy rosszul láttál a szürkületben és egyszercsak ez abbamaradt és most jól látsz? Ha így van, valami csak hatott. Valamilyen körülmény, az lehet lelki eredetű is stb.....
A testet mint egészet kell figyelembe venni. Minden ami történik velünk az kihat az egyes szervek működésére, s így a szemekre is.....
Ez igaz, de sokszor nem olyan a változás, hogy azt az ember észreveszi. Fontos, hogy egy bizonyos egyensúlyt tudjunk tartani a testben, amikor jól működik. De ennek az eléréséhez szinte állandóan pörögni kell, mert egy kettőre olyan változás fog beállni, melyet a legtöbbször a rossz kategóriába sorolunk.........
Ha valamit csinál az ember, akkor gyakorlatilag 3 hatás várható. Vagy jobb lesz tőle a dolog, vagy rosszabb - vagy nem lesz tapasztalható hatás. Mikor kezdtem azzal foglalkozni, hogy hogyan tudnék minél gyorsabban extralátáshoz jutni (tehát hogy jobban lássak, mint ahogy épp látok). Hamar észrevettem, hogy lefelé tartva a fejet több lett a sikeres kisérletem. Ez az évek során mindig bejött. Fokozatosan elértem olyan 80-90% hatásfokot. Tehát 10 kisérletből 8 javulást hozott. Most ezzel a gyorslégzéssel úgy néz ki hogy gyakorlatilag 100% a hatás és gyorsabban is elérhető. Tehát gyakorlatilag minden kisérletem sikeres. Persze még csak akkor, ha lefelé van a fejem és a gravitáció miatt a legjobb alakot tudja felvenni a szem. Ilyen csak kettő létezik. Ha pontosan lefelé vagy pontosan felfelé néz az ember. Minden más helyzet már nem szimmetrikus a szemnek. De többször és gyorsabban bejönnek normális tartásnál is. Itt is észrevehető a haladás, de még messze a 100% sikeresség. Továbbra is próbálkozom nap mint nap, hátha valami jobb kombinációra kattanok....... Majd leírom, hogy pontosan mi jön be lefelé...........
Hát igen, gyakorlatilag 4 éve nézegetem azt a táblát olyan 2-3percig. Hányszor az járt a fejemben, hogy átmegyek a másik felére (3 úton kellene átvágnom - 6 sáv, nagy forgalom) és megnézem magamnak azokat a számokat, de lustább voltam annál. Felemelő érzés volt, hogy megéltem azt a napot mikor tényleg láttam is azokat számokat. Te is egyszer a másik topikban említetted, hogy aki uralja a légzését - uralja a testét is. Sose gondoltam volna, hogy a légzéssel egyszer ennyire fogom tudni uralni a látásomat. S mégcsak ezzel az elején vagyok, még csak próbálgatok, kisérletezgetek, hogy mit, hol, hogyan stb.... Mi lenne, ha ezt az ember mondjuk két nap tudná űzni egyfolytában - lehet akkor már úgy rákattannának a szemek a mozgásra, hogy innentől menne nekik maguktól is....... Mindenesetre ez egy újabb dolog, ami előbbre vihet...... Innentől már úgy állok a gerelyhez (mert ott aztán derekasan próbálgatom a légzést), hogy azzal a látásom is javítom - ha az idén többet dobok, mint tavaly - akkor jobban is fogok látni egy kicsit.......
Olyan érzéseim vannak, mintha valami változások folynának szemeimben. Közben gondoltam, hogy lehet nem is kell a gyorslégzésnél ki/be irányítani kicsit a levegőt - hanem csak megakasztgatnii pillanatokra a kifúvásnál. Na ez egyszerűbb is és gyorsabban is megy. Lehet olyan 7 körül másodpercenként is. Mikor közellátás a cél, akkor a leggyorsabb és a legmelegebb a cél - tehát a leggyorsabb pislantás, legkisebb gyors kilengések stb. Mikor megyek haza a melóból, akkor inkább a hideg, lassabb de hosszabb kilengések.
Tegnap két olyan élményben volt részem, ami nem történt meg a 4 év alatt, mióta foglalkozom egy kisćsit látásommal. Az vonatállomás mellett van egy tábla, melyen 4 féle nagyságú betük vannak. A tábla egy üzlet felett van a másik oldalon, tőlem kb 50 méterre. Egy ideje már szépen ki tudom venni a legkisebb betűket is, de pár számban még nem voltam biztos. Sose láttam annyira élesen, hogy biztos lehettem volna. A szavakból elég egy kettőt felismerni és sokszor ki lehet következtetni. De a számoknál ez már nehezebb. Na tegnap először felismertem az összes számot is, először éreztem azt, hogy tényleg látom.
A másik dolog meg az, hogy tegnap úgy vettem észre, hogy a bal szemem jobban reagál a hidegre, mint a jobb - hamarébb indult mag a többletkönny. Ez sose fordult még elő a 4 év alatt. Lehet itt nem, de Vén Péter oldalán említettem, hogy úgy 7-9 éves koromban eltalált egy nyílvessző - a bal szemem bal felső sarkába, pont ott jön a könny a szembe. Annyi időm volt csak, hogy be tudtam csukni a szemeimet. De az ütés megsérítette a könnyvezető csatornácskákat és idővel a bal szemem sokkal szárazabb lett, mint a jobb. 2009-ben már szinte olyan volt, mintha homok lett volna a bal szememben. A jobb se volt valami jó, de sokkal jobb volt ebből a szempontból is.... Ezt a problémát sikerült elég hamar kiküszöbölni (már nem éreztem a szárazságot, szúrást), de a bal szem mindig rosszabb volt ebből a szempontból. Ezt mindig észrevettem - de tegnaptól mintha a bal szem egy kicsit jobb ebből a szempontból. Tehát nem a jobb szem lett rosszabb, az olyan mint volt. Most még fogalmam sincs, hogy miért és mi történt - mindenesetre ez nem rossz........ :)
Tehát a nemrég elmondottakból már érthetőbb számomra, hogyha közelre jól akarok látni huzamosabb ideig - akkor a meleg, fény, fehér, közel stb kell forszíroznom. Ha erre még ráteszem a kicsi gyors mozgásokat is, amik még több meleget termelnek a szemekben is - akkor egy kicsit még puhább lesz a szemlencse is és így a sugárizom jobban össze tudja nyomni. Mivel minden puhább lesz és kitágul egy icipicit - ettől nem lesz akkora erővel kifeszítve a szemlencse, ami azt eredményezheti, hogy a szemgolyó külsejére ható nyomás is kisebb lesz - tehát az is jobban alkalmazkodhat a követelményekhez.... Ezért volt nekem jó a hang is, mert az is melegít. Persze már jó ideje azon vagyok, hogy tartsam az egyensúlyt a távol és a közellátás között. Mert ha most elhanyagolnám a távollátást, akkor egy kettőre rövidlátó lennék azt hiszem........ Az élet az egyensúlyról szól, ha felbomlik és nem lépünk közbe (mint én 9 évig, mikor hordtam a szemcsit) - akkor egyre nehezebb lesz újból elérni és aztán tartani az egyensúlyt.......
Már 2009-ben észrevettem, hogy a csütörtöki foci után mindig valahogy jobban látok. Hát mondom futkározok, lehül a szemem, egy kicsit a szaruhártyám módosul a hidegtől. De aznap este még a közellátásom is jobb volt. A TV az nagyon jó volt. Tavaly májusban kezdtem gerellyel hajigálni. Hogy ne menjen tönkre a vállam, derkam , térdem stb - kitaláltam magamnak azt a ugrálós menést a gerely után. Gyakorlatilag a bokaizület emelget fel/le gyorsan, nagyon érdekes így szökdécselni. Rengeteg félén próbálkozom, hátrafelé is. Ezek olyan 15-20 cm-es ugrálós gyors lépések. Erre aztán ráéreztem arra a gyorslégzésre is. Ahogy egyre hamarébb lett sötét, október novemberben már elég hamar, mikor hazajöttem az "edzésből" - megint fejbevágott, hogy közelre is jobban látok és távolra is. Most meg nem is futottam gyorsan, csak szökdécselve. Na és mikor csak a gyorslégzést csinálom, akkor is emelkedik/ülepedik a mellkas gyorsan - de ekkor már szinte erőkifejtés nélkül. De a szemek ettől is begyorsulnak.
Most aztán már az is érthető lett számomra, hogy miért tudom olyan könnyen tartani az extralátást TV nézés közben. Egyszer gyorslélegzek, egyszer becsukom a szemeim 1-2 mp-re, egyszer meg mozgatom gyorsan a lábujjaimat. Az ujjak nagyon érzékenyek és nagy sebességgel tudjuk őket berezegtetni. Az ujjaim a levegőben vannak és gyorsan előre hátra mozgatom a boka segítségével. Nagyon kicsi, gyors kilengések - mivel ekkor fekszem, ettől még a fejem is berezeg érezhetően, így a szemek is. Ezek mind segítik a szem éles fókuszálását.
A melóban már sokkal nehezebb a dolog. Ha ülök, akkor hiába mozgatom a lábujjaimat - a testem meg van törve és az impulzusok elnyelődnek a szemekig. A szememet se csukhatom be, mert akkor nem látok, a kezem ujjaival se vibrálhatok, mert a billentyűzetet kell nyomkodnom. Marad a légzés. Ezt a tudásom fejleszthetem a melóban is - csak nem olyan egyszerű, de ami nem megy ma, mehet holnap egyszerűbben. Gyakorlás kérdése az egész.......
Ha megnézünk egy fogalmat a jobb oldalon, akkor inkább az összes további jobboldali illik rá, mint egy baloldali. És így fordítva is, egy baloldalira inkább a többi baloldali illik.
A szemekre tehát a világos, fény, fehér, meleg stb közelebblátást jelent.Olvastam tanulmányokat, melyekben figyelmeztetik az ujdonsült anyukákat, hogy vigyázzanak arra, hogy hol és hogyan alszik a kicsi. mert sokan kocsiba teszik és kimennek a napra - a kicsi meg fejjel felfelé van a kocsiban, tehát sok fény éri a szemeit - ami rövidlátáshoz vezethet. Oldalra se jó (pláne ha mindig egy oldalra), mert akkor az egyik szem sokkal több fényt kaphat, mint a másik. Na most, ha ehhez még hozzájön, hogy már kiskorukban világosban olvasnak, számgépeznek, mobiloznak, TV-nek stb (ez mind világos ugyebár) - nem csoda, hogy annyi a rövidlátó fiatal manapság..... A fény szinte mozgósítja az összes szemizmot - a pupilla munkát végez és majdnem elzárjá a fény útját, majdnem becsukásra kényszerül a szem, a sugárizom is megfeszül, hogy mégközelebb jöjjön a fókusz. A fény által meleg lesz odabent, puhább lesz a szemlencse is, amitől könnyebben összenyomható. Melegebben jobban működnek az izmok, ami megintcsak a közellátást erősíti. Tehát minden abba az irányba mutat - hogy az emberke nagyon jól fog látni közelre, de távolra egyhamar nem.
A hideg, sötét, fekete stb meg a távollátást erősítheti. A pupilla teljesen elernyed, a sugárizom is, a hidegtől meg minden egy kicsit kisebb lesz. Ha megnézzük, hogy hogyan van kifeszítve a szemlencse a szemgolyó külső erős ínféle anyagához -akkor könnyen elképzelhetjül, hogy a hideg, sötét stb még jobban ki tudja azt feszíteni, amitől laposabb lesz - ami a távollátást segíti.......
Egész más a helyzet azonban, ha ezeket a mozgásokat fel tudjuk gyorsítani - tehát egy kicsi fűtés/hűtés nagyon gyorsan. Ez meg elérhető gyors icipici mozgásokkal is.
Kicsi világunk az ellentéken (is) alapszik, melyek kiegészítik, vonzzák is egymást. Itt van egypár, majd pár szót összedobunk róluk szemügyben - lehet nem véletlen ez a dolog.......
Egyáltalán nem nullázza ki a tenyerezés meg a napozás egymást. Próbáltam tenyerezni, napozni felváltva, fél órán keresztül és utána úgy láttam, mint még soha.
Nos így valóban nem tudja kinullázni, mert ez messze van a 45 perctől. Ez már gyors változtatás (most nem tudom, milyen időközökben változtattad). Ezzel kapcsolatban én is azt mondhatom, hogy amikor ezt próbáltam (de nem úgy mint Te) - én órákig nagyon jól láttam. Valóban döbbenetes volt. Emlékszem erre, Péter fórumán lehet meg is van, ha nem törölte ki. Bicajoztam hazafélé már és pont szemben volt velem a Nap kilométereken keresztül, úgy 3 óra hiányzott a naplementéhez. S jött az is, hogy jó erős hideg szél is fújt - pont szembe. Azt csináltam, hogy néhány másodpercre becsuktam (vagy csak egy mp-re) a szemeim (semmi gond úgy mennem a bicajon) - majd gyorsan kinyitottam. Ezt csináltam én is kb egy egész órán át, míg hazaértem.
Nos ez gyors adok kapok volt a szemeknek és annyira berezeghettek, hogy talán minden a helyére állt. Tehát szemben a Nap, becsukom a szemeket - hirtelen sötétebb lett, hirtelen melegebb lett a felszín ( a szemhéj miatt + a Nap ereje, mert akkor rá néztem). Mikor kinyitottam, akkor természetesen már nem a Napba néztem - ettől hirtelen lehűlt a felszín, a pupilla majdnem teljesen kicsi lett stb. Ezektől a hirtelen óriási változásoktól olyan tágulásokba, összehúzódásokba kezdett a szem - ami normálisan nem érhető el.........
Innentől minden igyekezetem az volt, hogy ezt valahogy megcsináljam a melóban. De ott már ezt nem igen lehet, mert ha becsukom a szemeimet akkor l*f*szt látok. Innentől azon járt az agyam, hogy hogyan tudnám rezgésben tartani a szemeket csukás (tehát sötét) nélkül is. Végül 2-3 évre rá a gerely véletlenül rávezetett erre is és most már meg tudom azt is csinálni. Persze még sok van hátra, hogy kivesézzek mindent alaposan - de az alapok már meg vannak ehhez......
Igen, a pupilla csak egy dolog (oda tettem az is szót) - rengeteg más dolog is benne van. Mérésekkel (nem én) hogy igazolva van - hogy az átmenet világos/sötét kb 45 percig tart - a teljes kapacitás. Ezt én is alátámasztottam magamnak azzal, hogy többet vagyok sötétben. Az ember rögtön lát valamit, pillanatok alatt, de másodpercek is eltelnek, míg tűrhető lesz. S ha tovább van a sötétben, érezni lehet, hogy egyre csak javul a látás. Ezt az éjjeli halászásnál sokszor tapasztaltam, éjfélre már olyan klassz volt, hogy hazafelé semmi problémám nem volt azért, hogy nem világítottam.....
Pontosan, sok dolog közrejátszik. De azt írtad hogy változtattad a sötétet meg a világost fél órán át. Úgy már egy kicsit más a helyzet. Mindjárt megkeresem és arra folytatom.......
Ez nem probléma. Talán nincs olyan ember a földön, aki sötétben jobban látna, mint világosban. Teljesen természetes, hogy mindenki a világosban jobban lát (a sokkal kisebb pupilla miatt is már csak). Gondolom nemcsak messzebbre látsz jobban világosban - hanem közelebbre is jobban lát az ember világosban....
Te is említetted, hogy Neked sokat segített a tenyerezés (is) és valahonnan tudom, nagyon sokat tenyerezel - ez meg sötét. Rendesen ki van vesésve a tenyerezés Vén Péter oldalán is - tehát a cél sötétet teremteni. Én csak annyit javítottam a dolgon, hogy nem ojtogatok villanyt és így reggel/este sötétet se kell teremtenem, nem vesztek vele semmi időt (a tenyerezéssel igen, mert akkor nem csinálhatok semmit) - és nem képzelődni tanulok, hanem ténylegesen látni. És abban is egyetértünk, hogy a sötét nyugtat, nagyon nyugtat - a szemeket is, melyek akkor jobban fel vann készítve a távolbalátásra......
Igen, a miértek fontosak, mert azok előbbre vihetnek, ha tudjuk, hogy mi miért van.... Nem biztos, hogy minden magyarázat ül, ahogy előadom a tapasztaltakat........
Hát meglehet, hogy igen - persze szerintem, meg már olvastam is egy két helyen. Ha közelre néz az ember, kisebb lesz a pupilla ugyanazon fényviszonyok mellett. Ha távolra, akkor meg nagyobb lesz. A sötét távolabbra állítja a szemeket a világos meg közelebbre - s ha távolra néz az ember, akkor a sugárizomnak egy kicsit engednie kell(lene). Ha meg közelre, akkor megfeszül, hogy nyomja a szemlencsét......
Ezt elhiszem. Ha a hosszú sötétből (nagy pupilla) világosba csapsz, akkor a pupilla egy bizonyos (kinél hogyan) ideig kisebb lesz a szokottnál és jobban látsz. Ha meg direkt világítod is a napoztatással - akkor már eleve kisebb, a lehető legkisebb - még a szemhéjakon át is erős fény éri a szemeket.....
Így tehát az is meglehet, hogy hamarébb fogsz a sötétebben messzebre látni, mint világosban
Erre irtam, hogy én nem igy tapasztalom, vagyis a világosban jobban látok,mint a sötétben (meszebbre). Vagyis a világosban nagyobb látásjavulást veszek észre,mint a sötétben.
Akkor lesz ebből egy próduktív interakció, ha az állítás mellé csatolsz egy magyarázatot. Az azért mert csak, működhet, de nem lesz produktív. Itt gondolom mindneki miérteket szeretne megérteni.
"Világosban jobban látok,mint sötétben, nem javul jobban a szemem a sötétben,mint a világosban."
Arrólvolt szó, hogy a sötétben gyakorlás révén javul a távollátás, világosban. És csatolva volt egy magyarázat, hogy miért. Bár nem igazán világos hol itt a probléma, a tenyerezés az nem sötétben látás? ...
