Nehéz a helyzet, itt az idő, hogy a közteherviselésből azok is kivegyék a részüket, akik eddig nem tették - és van náluk vagyon. Ahogy a vezír mondta, onnét kell elvenni, ahol van, szóval, az egyházak vagyonát is tessék einstandolni, ne csak 10 év alatt félretett pénzét a népnek. Vagy legalább adót fizessenek az egyházak.
az meg mi? , az adományok könyvelve vannak -a templomi bevételek is
befizurol papírt kapsz.
a perselypénzt is összeszámolják és jegyzik - képviselőtest. könyvelve van s minden év végén megkapod a tájékoztatást - dec 31-. halaadási prédik erről szól.
ya xak szólók a plébik nem vehenek semmit maguktól, van egy 10-12 fős képviselőtestület (4-5 évenként választják ,ők ezért semmi lovét nem kapnak), amelynek a jóváhagyása kell a pénzköltéshez.
1997 őszén a távol-keleti országok gazdasága rendült meg, hogy néhány hónap leforgása alatt a térség egyik sikersztoriját az elfuserált növekedés esettanulmányává változtassa Thaiföldet és a Fülöp-szigetek esetében is. Miként Thaiföld sikerei hajdan megnövelték a befektetők bizalmát egész Délkelet-Ázsia iránt, hat évvel ezelőtt az ottani felfordulás magával rántotta a mélybe a régió több más valutáját, s a délkelet-ázsiai gazdaságok átértékelésére késztette a befektetőket. A térség, amely nagy hasznot húzott a szabadabb nemzetközi kereskedelemből azzal, hogy növelhette exportját, hirtelen tapasztalta, hogy a piacok nyitottsága rendkívül fájdalmas is lehet. A régió országai együttvéve 30 milliárd dollárt költöttek a hiábavaló kísérletekre, hogy aládúcolják megingott valutáikat a világ korlátozásoktól mentes devizapiacán. Kevesebb mint két hónap alatt a thaiföldi baht 23 százalékkal, a Fülöp-szigeteki pezó 14, az indonéz rúpia 20, a malajziai ringgit pedig 12 százalékkal esett a dollárhoz képest. Az árfolyam-ingadozások okozta idegesség miatt a térség legtöbb tőzsdéje hanyatlott, a magasabb kamatlábak pedig, amelyeket a központi bankok rendeltek el azért, hogy vonzóbbá tegyék a valutákat a befektetők előtt, a gazdasági növekedés lelassulásával fenyegettek (ez hosszabb-rövidebb ideig be is következett). A külföldi befektetők bizalmának elvesztése Oroszország esetében is példaértékű, noha ott a tőzsdekrach volt a kiindulópont, ahonnan a pánik a kötvény- és valutapiacra is áttevődött. A dél-kelet-ázsiai valutaválság kirobbantotta orosz tőzsdeválság hatására ugyanis 1998 nyarán hiába szöktek az égig a kincstárjegyek kamatai, a befektetők már nem a részvénypiacról kivont pénzek kötvénypiaci felhasználásával, hanem az invesztíciók teljes kivonásával válaszoltak. A bizalom elveszett, és már semmilyen kamatígéretek nem tudták a befektetőket visszatéríteni.
Izlandon három helyi nagybank összeomlásával kezdődött a mélyrepülés tavaly októberben: a pénzintézetek összesen 61 milliárd dollárnyi adósságot hagytak maguk után. A csődök nyomán Izland adósságát senki nem volt hajlandó finanszírozni, így a koronának – vevők hiányában – nem is volt árfolyama a devizapiacon. Az izlandi – egyébként banki részvényektől „túlsúlyos” - tőzsdeindex azonnal elveszítette értéke 77 százalékát.
semmitől minden több - ez az állami nyudíj. Az mnyp hozama az a tőzsdétől függ.
Az amerikai nyugdíjalapok Randall Wray szerint kétféle módon is érintettek voltak a 2008-as nagy gazdasági válságban: egyrészt az általuk mozgatott pénzek nagyrészt hozzájárultak annak a pénzügyi buboréknak a kialakulásához, amely aztán 2008-ban látványosan kipukkadt, másrészt pedig a nyugdíjalapok befektetéseinek az értéke jelentősen csökkent a válság nyomán, ahogy a portfoliójukban levő vállalati értékpapírok értéke sok esetben felére esett vissza. A nyugdíjalapok értékvesztését ugyan bizonyos mértékben kompenzálja a PBGC, vagyis a kormányzat nyugdíjalap garancia alapja, de nyilván nem teljes mértékben, és így a veszteségeket a nyugdíjba vonuló embereknek kell lenyelniük. Az amerikai nyugdíjalapok teljesítménye azonban a válság nélkül sem volt túlzottan kimagasló, átlagosan még azt a hozamot sem érték el hosszú távon, mintha csak biztos államkötvényeket vásároltak volna. És ez érthető is. A magasabb hozamot ígérő befektetések rizikója is nagyobb, és érthető, hogy a nyugdíjalapok menedzsmentje – hacsak nem kivételes pénzügyi zsenik vezetnek egy alapot, ami előfordul, de nem általános – csak nagyon átlagos hozamokat tud biztosítani, ami hosszabb távon nemigen lehet több, mint az amerikai gazdaság éves növekedési üteme, amiből persze még le kell vonni a nyugdíjalapok működési költségeit, amelyek szintén elég tetemesek. Randall Wray professzor és munkatársai szerint nem lenne szabad kitenni az emberek nyugdíjait a nyugdíjalapok bizonytalan teljesítményének, hanem ehelyett a szövetségi (kormányzati) társadalombiztosítási rendszert kellene megerősíteni a magán nyugdíjalapok rovására. A professzor és munkatársai szerint ez biztosítaná, hogy az Egyesült Államokban az emberek nyugdíjai megőrizzék értéküket. A helyzet sok tekintetben hasonló hazánkban is. A nyugdíjkasszák hozamai az elmúlt évtizedben hazánkban is kiábrándítók voltak, és csak alig haladták meg az infláció ütemét. Ma már látszik, hogy azok, akik az állami nyugdíjrendszerben maradtak (vagy amikor lehetett, visszaléptek), több nyugdíjat kapnak, mint azok, akik a magánnyugdíjpénztáraknál vannak. A probléma csak az, hogy a magánnyugdíjtagságot bevezetésekor a fiataloknak kötelezővé tették, és bár a visszalépést az állami rendszerbe korlátozottan lehetővé tette az előző kormány – éppen a magánnyugdíjpénztárak gyenge teljesítményét látva –, ez a lehetőség csak egy adott korcsoportnak állt nyitva. A pénztárak teljesítményét azonban az emberek általában nem ismerik, és ezért nem érvényesül az a hatás sem, ami miatt létrehozásuk indokolt lehetett, nevezetesen a verseny. A gazdaságban gyakran érvényesül az aszimmetrikus információ, amikor a vevő és az eladó esetében az egyik fél rendelkezik információkkal, de másik fél már nem. A magánnyugdíjpénztárak esetében ez tipikus helyzet: az emberek csak akkor szembesülnek azzal, hogy az általuk valamikor, talán több évtizede választott pénztár hozama mekkora is volt, amikor nyugdíjba mennek, amikor tehát már késő. És persze nem is lehet elvárni az emberektől, hogy egész nap befektetési hozamokat ellenőrizzenek és hasonlítsanak össze, és az alapján lépjenek ki és be az egyes pénztárakba.
te nem vagy normál, kész csoda, hogy nem bukták el az összes lovét. 2008 első negyedévében még gazd válság sem volt s akkor a befkt érték 20%-t bukták.
"Pont az 1.2 milliárdos bukfenc a legnagyobb ok arra, hogy ne legyenek mnyp-k. tőzsdére viszik a nyugdíjat - s ha buknak akkor bukják a nyugdíjamat s csak annyit mondanak sorry benne van a pakliban. "
MiFID kéne a MaNyUP tagoknak is, hogy kockázatos portfóliót csak az értelmesebbje választhasson.
s mielőtt nekiugrasz a butaságok nyomatásának: amit akkor buktak az is az emberek nyugdíja. Ezek az alapok a nyugdíjjal játszanak - minden felelősség nélkül.
pont az 1.2 milliárdos bukfenc a legnagyobb ok arra, hogy ne legyenek mnyp-k. tőzsdére viszik a nyugdíjat - s ha buknak akkor bukják a nyugdíjamat s csak annyit mondanak sorry benne van a pakliban. Ha az MNYP-m eljátszotta a tőzsdén a nyugdíjamat akkor miből fogok élni? Menjek kapásból atemetőbe?
"Rosszul emlékszem, hogy az anglikán egyház vagyonát nem nyúlták le az elvtársaid?"
Az a sok tönkrelőtt templomra volt az "elvtársaimnak" szüksége.
Bizonyára.
Ebből nőtte ki magát a vas-és acél országa.
Be is rosálna az egyház, ha visszakapnák a vagyont (persze úgy, ahogy a kárpótlást annak idején: részlegesen). Én benne lennék, aztán be is lehetne fejezni az állam fejését.
Az anglikán egyház a többi evangélikus egyházaktól legfőképpen abban különbözik, hogy megtartotta a hierarchiát, amiért püspöki egyháznak is nevezik. Papsága külön rendet képez, melynek a papszentelés «character indelibilis»-t, eltörölhetetlen jelleget kölcsönöz. A diakonussá és pappá avatás által az alsó, a püspökké avatás által a fenső papi osztályba lép az illető. Az A. egyház benső alkotmánya tehát tisztán hierarchikus. A papság püspökökből, papokból és diakonusokból áll. A püspökök felett áll Anglia két érseke, a canterburyi, ki egész Angliának primása és metropolitája, és a yorki, ki Angliának primása. E két érsek alatt 31 püspök áll, kik közül azonban csak 26-nak van helye és szavazata a felsőházban. Minden püspök oldala mellett egy káptalan (chapter) áll, melyhez a dékánon (dean) kívül még kanonokok (canons és prebendaries), archidiakonusok (archdeacons) és egy jogtudós vikáriussal (vicar) együtt más egyházi méltóságok tartoznak. A püspököket, a legtöbb dékánt és a többi egyházi méltóságok közül is sokat a korona nevez ki. A püspökök évenként 2000-15,000 font sterling jövedelmet húznak. 15,000 font sterling jövedelme van nevezetesen az anglikán egyház első főpapjának, a canterburyi érseknek. A dékánoknak átlag 715 (350-1250) font sterling fizetésök van. A papi állásokat (benifices, livings) a kegyúr tölti be. E betöltési jogot legtöbb esetben magánszemélyek gyakorolják, de a jelöltet csak abban az esetben állítja be a püspök hivatalába, ha az rendelkezik a szükséges qualifikációval. A papi javadalmasok (incumbents) már vagy rektor-ok, ha ők a tizednek és a papi földnek teljes jövedelmét élvezik, v. vicar-ok, ha csak a kis «tizedet» húzzák, v. perpetual curate-ok, ha valamely javadalmazott fiókegyházban végzik a lelkészi szolgálatot. Nagyobb gyülekezetekben a papot segédlelkész (stipendiary curate) támogatja. Az egyházi törvényhozás aztán gondoskodik arról, hogy a javadalmazott pap legalább az év egy részében maga végezze az isteni tiszteletet. Korábban szokás volt az anglikán egyházban, hogy több lelkészi állomást (plurality) egy kézben egyesítettek, de ezt ma már meglehetősen korlátozták. Hogy azonban a meglevő viszonyok közt, a kegyúri ajánlás joga mellett, még az illető javadalmazott lelkész életében áruba bocsátják és a legtöbbet ígérőnek adják oda a lelkészi állomásokat, melyeket egyes gazdagabb kegyurak sok esetben saját ifjabb fiaiknak, vagy a püspökök rokonainak juttatnak; ez magától értődő dolog. Az anglikán egyházban van összesen 13,728 papi javadalom, 4.5025,395 font sterling évi jövedelemmel. A betöltési jog 960 esetben a koronát, 3465 esetben a püspököket és káptalanjaikat, 882 esetben az egyetemeket és az etoni és winchesteri kollégiumokat s végre 8521 esetben magánszemélyeket vagy testületeket illet meg. A canterburyi érsek előjogai közé tartozik Anglia uralkodóinak megkoronázása. Mindkét érseknek megvan a maga «House of Convocation»-ja, képviseleti háza, a melyben a püspökök, a dékánok és káptalanok és az alsó papság (proctors) képviselői hellyel és szavazattal birnak. A laikus elem ki van az egyház kormányzásából zárva. A püspökök kezébe van letéve az egyház összes benső kormányzása s övék az egyházi fegyelemtartás és a törvénykezés joga is. A lelkészek képzéséről az egyetemeken kívül még 18 teologiai szeminárium gondoskodik.
Az anglikán egyház összes bevételeit 8 millió font sterlingre becsülik. Ez összegnek forrásai: a tized (bár megjegyzendő, hogy az országnak nagyobb része tizedmentes), fekvőségek, elhelyezett tőkepénzek, stolárék, templomszékek kiadásából befolyó jövedelmek és végre önkéntes adományok. Az egyházi adót (church rate) 1868-ban eltörölték. A püspökök és káptalanok javadalmazását egy 1842-ben kinevezett Ecclesiastical Commission (egyházi bizottság) intézi, melyben a püspökök mellett 5 államminiszter, 3 biró, 3 dékán és 12 laikus ül. E bizottság több mint egy millió font sterling felett rendelkezik, s a püspökök és káptalanok számára adott összegeken felülmaradó részt általános egyházi célokra használja föl. A papok első évi fizetését (first fruits) a korona kezeli és a csekélyebbül javadalmazott papok fizetésének emelésére használja föl. A tizedét 1836 óta örökbérre változtatták, melynek mennyiségét hét évről hét évre szokták megállapítani. Nagyon jelentékeny ez egyházban az egyházi célokra való önkéntes adományozás is. Így például 24 külmissziói társulat évenkint több mint 500,000 font sterling jövedelemmel rendelkezik. Az isteni tiszteletet a már többször említett Common Prayer Book pontosan szabályozza. Ez isteni tisztelet minden más evangélikus kultusz közt kitűnik liturgiai gazdagságával. A prédikációt nagy mértékben hátraszorítja benne a liturgiai elem, az ének és az imádság. Alkotmányára és ritusára nézve a katolicizmushoz áll közel, tanelveire nézve meg az anglikán egyház általában protestáns.
Japánul igo (碁), kínaiul wéiqí (圍棋), koreaiul baduk (바둑) a játék neve.
Valószínűleg az i.sz. VII. században került Japánba, ahol néhány évszázad alatt kialakult a játék mai japán szabályrendszere.
A nyugati világban a XX. század elején kezdett terjedni, amikor Japán megnyitotta kapuit a nagyvilág felé és hirtelen nagy érdeklődés támadt a japán kultúra iránt. Ebből eredően lett a játék közismert neve go úgy, hogy a japán neve elől elkopott a rövidke i hang.
Magyarországon az 1970-es években vált ismertté szűk körben. Az utóbbi évek folyamán hirtelen megnőtt iránta az érdeklődés, és elvétve a játékboltokban is kapható már go játék. Egyre nő az aktív go-játékosok száma is.
A go a sakkhoz hasonlóan versenysport is. Jónéhány magyar versenyző a nemzetközi goéletben is elismerést szerezett.
Szabályai egyszerűsége ellenére, gyönyörű és összetett stratégiai játék, amivel mindenkinek érdemes lehet megismerkednie
Magyarországi Gó Egyház ösztöndíj programjaA Go Wiki wikibőlUgrás: navigáció, keresés
A Magyarországi Gó Egyház ösztöndíj programjának célja, hogy minél több embert eljuttasson a 3-5 dan szintre. Az egy éves ösztöndíj program tanításból és versenytámogatásból áll. A tanítást teljes egészében a KGS magyar szobájában, hétvégéken rendezik. A program leckéi mindenki számára nyilvánosak lesznek.
21 napos ciklus – Az első napon éjfélkor kezdődik. Ettől a pillanattól kezdve semmit nem lehet enni, sem inni. – A második napon a testben fájdalmak jelentkezhetnek. Ez természetes. – A harmadik napon este hagyja el a testet a spirituális szellem. A legfontosabb előírás erre a napra a nyugalom megőrzése. – A negyedik napon az égi testvérek megkezdik a munkát, hogy megakadályozzák a halál folyamatát. – A negyediktől a hetedik napig még mindig semmit nem szabad inni, lehet fürödni, zuhanyozni, jeget szopogatni, szájat öblíteni. És sokat pihenni, meditálni. – A hetedik napon este lehet először egy pohár 25 százalékos gyümölcslevet inni. – A nyolc és tizennegyedik nap között már megengedett a gyümölcslé fogyasztása, az angyalokkal való társalkodás, sok pihenés, sok alvás. – A tizenötödiktől a huszonegyedik napig megtörténik a magasabb rendű énnel való egyesülés. Az energiák visszatérnek a testbe. 40 százalékos gyümölcslé fogyasztása megengedett. – A huszonegyedik napon éjfélkor lehet befejezni a ciklust.