“A.i. nem a semmiből dolgozik, hanem magából az emberiségből. Azt hozza elő, amit mi emberek egyszer valahol mar leírtunk. A kapott információk értékelése pedig a kutató feladata. Ilang, nem prédikációt irt most sem. Hanem vette a fáradtságot, és kutatot. Nem holmi dogmákra alapozva, hanem végigkövetve egy bizonyos téma szálait, hogy mit tud arról a tudomány? Mi az ami valóban biztosra megállapitható. Szemben veled, veletek, önjelölt prófétákkal. Akik azt gondolják ő, az Isten szócsőve.“
————————————————————————————
1. Nem követed Te az itt írtakat érdemben, max felületesen, amiatt írsz itt ilyeneket.
Ilang-ilang AI-s írásai borzalmasan alacsony színvonalúak, olvasd el az elmúlt napokban azt, hogy mennyiszer bizonyítottam be azt, hogy
- csúsztatott,
- hazudott,
- sorozatosan nem értette meg az emberi gondolatmeneteket,
- hamis állítások sokaságát fogalmazott meg a vitapartnere véleményének meg nem értése miatt,
és emiatt sorozatosan kellett pontosítania már magát, és mennyi pontosítást sunnyoghatott el amiatt, mert kevés az időm arra, hogy minden hibáját, csúsztatását, hazugságát töviről hegyire elé- és e topik olvasói elé adjam.
—-
2. Írod, hogy az AI azt adja elénk, “amit az emberek valaha leírtak.”
Ez csak részben van így, lévén Ilang-ilang AI-ja is és Józsikácska AI-ja is a saját felekezetük álláspontjára van hangolva, emiatt nem igaz az rá, hogy ne lenne elfogult Ő AI-juk információ kigyűjtése, azaz nem elfogulatlanul súlyozza az összes ember által valaha az adott témában leírtakat.
Bemutattam kb 3 hónapja ezzel kapcsolatosan egy próbát, amikor híg ember napokon át kérdezgetett engem egy Neki már sokszor megválaszolt kérdés kapcsán (“Na hol lakozik az ember szelleme?”), és elé adtam, hogy ha nem elég neki az én sokadik válaszom, akkor ha valóban érdekli ez a téma, akkor elég lenne kezdő információként feltennie ezt a kérdést a nem felekezetire hangolt sima AI-nak!
Fel is tettem ezt a kérdést az AI-nak helyette, és akkor ugyanazt a választ kapta erre tartalmilag, mint amit én akkor már napok óta adtam elé.
Vedd észre azt, hogy az itt író AI-k pártos, felekezeti AI-k, azaz egyáltalán nem igaz az, hogy mindazt azonos súlyozással adják elénk, amit egy-egy adott témában az emberiség valaha leírt! Márpedig ez nagy baj!
——
3. Ne dobálózz a “próféta“ elhívással, fogalommal, tartalommal!
Én nem teszem, javaslom, hogy Te se tedd!
Én nem vagyok próféta a jelenben, családfőként, gyermekeim, unokáim felelős vezetőjeként egy sima atya vagyok, aki Ábrahám példáját látva igyekszem “megparancsolni a fiaimnak és a házanépemnek utánam is, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, (1. Mózes 18.19.).
Ezáltal szerepem sokakhoz hasonlóan az, hogy az Istentől és Istenről kapott világosságomat nem rejtem véka alá, mert ha véka alá rejteném, akkor vétkeznék (Máté 5.15.).
Na ennyi kb. ez az én elhívásom 36 éve, és szerintem mindenkinek, aki elfogadta Krisztust megváltójának, Mesterének, és a tanítványává lett ezáltal. Aki Krisztus tanítványává lett, annak tilos magában tartania, véka alá rejtenie a megkapott világosságát, azt meg kell osztania minden érdeklődő emberrel.
Ezt láthatod itt nap mint nap, mindenki az Istentől kapott saját látását, világosságát igyekszik itt másokkal megosztani, igaz, az AI-t használók mások korábban leírt látásának a megosztásával is megelégednek - sajnos.
De sokan nem elégednek meg ezzel, Laci sem, c.istván sem, híg ember sem, Bethsabé sem, én sem, és a korábban itt aktívabban írók sem, Nemo sem, vfo sem, Ödönke sem, elterito sem, és mások sem.
Ez tehát nem önjelölt prófétaság, hanem a bennünk lakozó Szent Szellem által elénk adott krisztusi értelem alapján tett helyes, Elihura jellemző viselkedés. Megvárni pl. udvariasan azt, hogy elmondjanak előttünk mások, pl. akár évek számát tekintve idősebbek véleményt, aztán amikor látjuk, hogy nincs igaza Jób “barátainak”, akkor már muszáj megszólalnunk, hiszen “tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő szellem”. (Jób, 32.18.).
Na emiatt szólok én is, és itt sokan mások is, lévén a bennünk lévő, Velünk Isten Szent Szelleme által közölt világosságot Elihuhoz hasonlóan nem rejthetjük magunkba olyan helyzetben, amikor ha nem szólunk másoknak, akkor azok tévelygése folytatódna!
——
4. Az további probléma Nálad, és más AI használóknál, hogy megelégszel azzal a tudással, amit “az emberek valaha leírtak”, holott ez csak 1, azaz egy szem ismerethalmaz, azaz az csak egy le nem zárt tudásmennyiség, amihez a jelen és a jövő gondolkodói folyamatosan hozzátesznek, pl. mi is itt.
Akik itt írnak azok általában több évtizede tanulmányozzák az Igét, sokak állítják magukról közülü(n)k azt, hogy ezt a Szent Szellem, azaz az Ige szerzőjének vezetése által teszik, azaz nem “hétköznapi” szinten.
Mi örülnénk annak, ha az lenne a “hétköznapi” szint, amilyen elhivatottsággal szólnak, szólunk itt Krisztus és az evangélium alap igazságai mellett nap mint nap, bárcsak az lenne a hétköznapi jelenleg a világban és ki(e)s hazánkban!
Akinek a gondolkodását, s ezáltal a gondolatait, beszédét támogatja a Szent Szellem, annak a beszéde nem magától valóvá válik, úgy, ahogyan Élihu beszédének a forrása is a benne lakozó, neki az Isten igazságából, akaratából információkat adó isteni Szellem volt.
Jézussal kapcsolatosan ”álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán. Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók (Máté 7.28-29.).
A Szent Szellem által vezetett emberek nem úgy tanítanak, mint a csupán az írásokat írásként kutató emberek, hanem Isten aktuális véleményét a Szelleme vezetése által közvetlenül mondják ki, Jézus is így tanított emiatt, ezért nem hasonlított a beszéde, a tanítása a kora írástudóira.
Én az elmúlt másfél évben számos számomra teljesen új témában (borivás; húsevés; tiszta/tisztátalan állatok körének, meghatározásának változásai; Jelenések könyve, Dániel könyve; 1000 éves királyság, stb..) nyilvánítottam véleményt, egyszer sem kellett egyetlen egy hgy-s írást, véleményt sem elolvasnom a véleményeim megírása előtt, hanem mindig elegendő volt ehhez az Igében elmélyülnöm, s közben a Szent Szellem vezetésére hagyatkoznom. Ahogyan most is…
Zsid . 5.11….mivel restek lettetek a hallásra.
12.Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.
13.Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú:
14.Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.
Nincs lezárva az emberi ismeret, emiatt nem elegendő begyűjteni eddig más emberek által leírtak sokaságát, és azokat elemezgetni, mert a valódi ismeretet és valóságot, igazságot közvetlenül is átvehetjük az Ige szerzője, azaz a Szent Szellem által, ha nem “lettünk restek a hallásra”, tehát nem kell ahhoz már mások véleménye több évnyi, főleg több évtizednyi bibliatanulmányozás után, ezért az ismeretben saját maga is fejlődik az, aki nem rest a hallásra.
Az Ige elvégzi tehát a hallásra nem rest emberekben a maga munkáját, és eljön az életünkbe az, hogy “mi magunk lettünk tanítókká”.
Ezt a tanítói érettséget látod itt nap mint nap az itt írók sokaságától, még akkor is, ha sok a véleménykülönbség köztü(n)k. Még akkor is, hiszen nem rendelkezik mindenki egyazon ismerettel (1. Kor. 8.7.) mindennel kapcsolatban, van akiben ez van meg ismeretként, van akiben az, van akiben több, van akiben kevesebb.
Ennek az oka sokféle, Jakab levele emiatt főleg azokról a magukat krisztusiaknak/keresztényeknek vallókról szól, akikben valójában a “felülről jövő bölcsesség“ (Jakab 3.15-17.) mellett a saját énjük és akár hitető, gonosz szellemek sugallatai is célt érnek, és alakítják az akaratukat, a látásaikat, véleményüket.
Az egyház- és üdvtörténelem tehát folyamatosan bővül ismeretekkel Isten Szellemén keresztül, aki folyamatosan magyarázza Nekünk az Ige és Isten mélységeit.
Folyamatosan, hiszen úgy sem leszünk sohasem képesek arra, hogy az Ige vagy épp Isten mélységeinek a teljességét felfogjuk.
Az ember tehát akkor jó alany az Istentől való taníttatásra, ha nem “rest hallani Isten beszédét”, és ezáltal nem rest folyamatosan tanulni olyanokat gondolván magában hamisan a laodiczeai gyülekezethez hasonlóan, hogy ““már “meggazdagodtam ismeretekben” (Jel. 3.17.) már lezárult az emberi ismeret Istenről, már mindent tudok/tudunk, már senki sem mondhat nekem/nekünk embereknek semmilyen igei témában újat, hiszen már előttünk már az emberek már minden ismeretet összegyűjtöttek és leírtak Istenről és a Bibliában leírtakról!””
Pedig épp az a biztos, hogy nem zárult le az Istenről való ismeret! Emiatt ennek a jeleit olvasod itt is nap mint nap.
—-
5. Tehát “tilos” restté válnia a hívőknek az Ige személyes hallására, személyes tanulmányozására, mert nem az AI kell, hogy kész legyen arra, hogy “elvezessen minden összegyűjtött és kielemzett igazságra”, hanem az AI-nál Isten beszédével, akaratával kapcsolatosan sokkal alaposabb, gyorsabb, lényegibb, igazabb, helyénvalóbb “kigyűjtéseket” elénk adni képes “Szent Szellem vezet el minket minden igazságra” (János 16.13.).
Jézus ezt ígérte számomra, és ez hidd el, remekül működik!
Ha szívedből hittel megtérsz Krisztushoz, és megbánod a bűneidet, és elfogadod Őt személye megváltódnak, Uradnak, és veszed a vízben és Szent Szellemben való alámerítést és újonnan születést, akkor lesz Neked is esélyed arra, hogy a világmindenség legpontosabb és leghitelesebb Személye adja eléd az általa pontosan Neked személyre szabottan kigyűjtött információkat!
A vitapartner érvrendszerében központi helyet foglal el a 15. század első felében keletkezett, az irodalomtörténetben Huszita Bibliaként
(vagy Tamás és Bálint Bibliájaként) ismert fordítástöredék (amelyet a Müncheni kódex, a Bécsi kódex és az Apor-kódex őrzött meg).
E korai fordítók valóban arra tettek kísérletet, hogy a latin spiritus (amely leheletet, fuvallatot és lelket is jelent) és az anima (lélek) szavakat mesterségesen, lexikálisan szétválasszák a magyar nyelvben. Mivel a latin spiritus etimológiailag a spirare (fújni, lélegezni) igéből ered, a fordítók a magyar szél szóból egy új fogalmat képeztek: a szellet szót. Így jött létre az a döntés, hogy a Szentlelket (Spiritus Sanctus) "Szent Szellet"-nek ("zent zelleth") fordították."
------------------------------------------------
Egy totális nagy hiba csúszott be ebben az állításodban. Azt állítod, "hogy a latin spiritus (amely leheletet, fuvallatot és lelket is jelent)".
Nos a spiritus ,de a pneuma se jelent lelket is. A lélek görög megfelelője a pszükhé, a latin nyelvben pedig az anima.
Ahoygan a görög pszükhé nem azonos a görög pneumával, úgy a latin anima se azonos a spiritisszal.
Ha a két fogalom úgy a görögben, mint a latin nyelvben meg van különböztetve egymástól, akkor minden más nyelvben, amelyet a görög vagy a latin nyelvű biblia fordítására használtak ,külön kell, hogy legyenek választva.
Tehát azon állításod, miszerint a spiritusz lelket is jelent, az bizony hazug állítás, az olvasó szándékos megtévesztését szolgálja ezen kívül undorító és gyalázatos dolog bárkit is hazugsággal megtéveszteni.
A Szentírásnak ily módon való meghamisítása halálos bűn, ami az elkövető lelkét a Hádeszbe juttatja, ahol megvárja az ezer éves földi királyság végét és a végítéletet , ahol végül az Isten Szavát hazugsággá változtatók lekei a gyehenna tüzében befejezik pályafutásukat.
SEGÍTSÜNK A TIZEDSZEDŐ H.N. ADVENTISTA TÉVTANÍTÓK ÉS PRÉDIKÁTOROK ÁLTAL LELKEIKBEN ÉS JAVAIKBAN KIZSÁKMÁNYOLT , MEGTÉVESZTETT H.N. ADVENTISTÉKNAK MEGTÉRNI AZ IGAZ ÉS VALÓSÁGOS ISTENHEZ!
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
Először is tisztázni kell a 14. század elején tartott Vienne-i Zsinat (1311–1312) valódi természetét. V. Kelemen pápa pontifikátusa alatt a zsinat valóban foglalkozott az emberi lélek kérdésével, ám a kontextus egy tisztán skolasztikus, egyetemen belüli filozófiai vita volt. A zsinat Arisztotelész és Aquinói Tamás hülémorfikus filozófiája nyomán lépett fel a ferences rendi Petrus Olivi tanításaival szemben. Petrus Olivi a lélek és a test egyesülését illetően olyan nézeteket vallott, amelyek a korabeli teológusok szerint veszélyeztették az emberi személyiség egységének tételét. Ennek elhárítására a zsinat dogmaként mondta ki, hogy az értelmes lélek (anima rationalis) az emberi test formája, azaz éltető elve (forma corporis). Ez a döntés egy ontológiai és metafizikai állásfoglalás volt az emberi természet belső felépítéséről, és semmiféle kapcsolatban nem állt a bibliafordítások módszertanával, különösen nem tartalmazott semmilyen büntetőjogi vagy nyelvi direktívát a görög pneuma és pszükhé fogalompár elkülönítésére vagy összemosására vonatkozóan. A zsinat nem a szavak használatát, hanem egy specifikus ferences ontológiát ítélt el."
--------------------------------------------
Vagyis a zsinat foglalkozott az ember felépítésének a kérdésével és azt az ember szellemét kizárva csak a test és a lélek létezését foglalták dogmába.
Azon állításod, miszerint a zsinat nem "nem tartalmazott semmilyen büntetőjogi vagy nyelvi direktívát a görög pneuma és pszükhé fogalompár elkülönítésére vagy összemosására vonatkozóan".-
okafogyott, hisz 1311-ben a Bibliának latin nyelvből más nyelvekre való lefordításának a kérdése még fel sem merült. A Vulgata első, nem latin nyelvről való fordítása a Viennei zsinatot követően 1380-ban keletkezett John Wycliffe angol nyelvű fordítása. John of Gaunt Lancaster igen népszerű hercege, III. Edward fia védelmet nyújtott Wycliffe-nek, amikor 1377-ben megidézték Londonba az egyházi törvényszék elé. XI. Gergely pápa levelet küldött a királynak, az érseknek, a püspökökhöz és az oxfordi egyetemnek, hogy az eretneket hallgattassák el. Ekkor ki is mondta az átkot Wycliffe 19 tételére (ezek az egyház papjainak romlottságára, vagyonra, az egyházi javak szekularizációjára, az örökösödési jogra, az egyházi hatalom és annak korlátozására is vonatkoztak), és az angol püspököknek meghagyta, hogy szigorúan vizsgálják meg tanításait. Wycliffe kérte, hogy bizonyítsák be tévedéseit és akkor visszavonja tanait. Úgy a bizonyítás, mint a visszavonás elmaradt.Ezután fogott hozzá 1377-ben a Biblia angol nyelvre történő átültetéséhez, amelyhez alapul a Vulgata – latin fordítás – szövegét használta. Egyes szerzők szerint ő az Újszövetséget, míg barátja, Nicholas of Hereford az Ótestamentumot fordította. 1388-ban jelent meg régi barátja, John Purvey által készített javított kiadás.A bibliafordítás és az egyház szervezeti és kritikai vizsgálata után a hitigazságok terén is átértékelte gondolkodását. A transsubstantiátiót (átlényegülés) tanát részben elvetette (Krisztus csak hit által van a szent jegyekben), a pápai hatalmat nem ismerte el, bibliás emberekből csoportot szervezett és kiküldte őket prédikálni. Az egyetem erre kizárta Wycliffet, sőt a canterbury-i érsek kiadatott egy rendeletet a vándorprédikátorok elfogására. Az egyházzal kapcsolatban különbséget tett látható és láthatatlan egyház között. Az egyház a kiválasztottak közössége, a papi rangok nem találhatók a Szentírásban, ezeket az emberi becsvágy és gazdagság utáni vágy hozta létre, épp ezért az apostoli presbiteri rendszerre kellene visszaállni. A bűnbe esett áldozópap nem szolgáltathatja ki a szentségeket, az egyetemes papság minden hívőre vonatkozik Elvetette az ereklyék és a szentek tiszteletét, a latin nyelv használatát, a bűnbocsánat akkori gyakorlatát, a búcsút, a papi nőtlenség megszüntetése is szerepel munkáiban.
1381-ben Wycliffe-et eltiltották az egyetemi tanítástól és csak lelkészi állását hagyták meg, de ellenségei nem voltak megelégedve a londoni zsinat döntésével, így Rómához fordultak. VI. Orbán pápa Rómába rendelte, de betegsége megakadályozta abban, hogy elmenjen. 1384. december 28-án szélütés érte, és 31-én visszaadta lelkét teremtőjének.
A konstanzi zsinat 1415. május 4-én eretneknek nyilvánította, 45 tételét elítélte, könyveinek elégetését, valamint csontjainak kiásását, megégetését és folyóba szórását rendelte el. Ez 1428-ban be is következett: V. Márton pápa kiásatta, hamvait elégették és a Lutterworth melletti Swift folyóba szórták 44 évvel halála után.
Ezt követően készült el 1420 és 1430 között készült a Huszita Biblia, szintén a latin Vulgata alapján.. A Bibliafordítókat a pápai inkvizítor bebörtönöztette és a halálos ítélettől csak az mentette meg őket, hogy a nép kiszabadította őket börtönükből, és a Moldvába menekültek.
Mindkét fordításra a Viennei Zsinat utáni időben került sor, tehát a Viennei zsinat nem foglalkozhatott
az akkor még nem létező fordításokkal. Én se állítottam, hogy foglakozott volna ezekkel.
Amikor pedig jön valaki – mindegy, hogy hívő ember, teológus, kutató vagy az általad rettegett AI –, és kíméletlenül, tényekkel az asztalra szegezi a tudatlanságodat, mit csinálsz? Sértődötten elkezdesz „blügykézni”, aztán meg előadod a mártírt, akinek „már nem éri meg ide írni”."
--------------------------
A Szentírásban nem találok olyan kifejezést, hogy Khrisztosz Jézus tanítványait teológus doktoroknak
hívták volna.
Ellenben azt lehet olvasni az Evangéliumokban,hogy az Úr Jézus megtiltja tanítványaikat, hogy magukat doktoroknak hívassák.
Máté 23: 8 Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. 9 Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. 10 Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus. 11 Hanem aki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. 12 Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
SEGÍTSÜNK A TIZEDSZEDŐ H.N. ADVENTISTA TÉVTANÍTÓK ÉS PRÉDIKÁTOROK ÁLTAL LELKEIKBEN ÉS JAVAIKBAN KIZSÁKMÁNYOLT , MEGTÉVESZTETT H.N. ADVENTISTÉKNAK MEGTÉRNI AZ IGAZ ÉS VALÓSÁGOS ISTENHEZ!
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
Engem elképeszt, hogy emberek adnak az AI-s írások tartalmára még azok után is, hogy sorozatosan bizonyítják be az ember vitapartnerek, hogy nem képesek követni a szubjektumok (ember, Isten) gondolatmeneteit.
Na emiatt egyre kevésbé éri meg ide írni."
--------------------------------------------
Ellenkezőleg, éppen emiatt kell ide írni, különben az igazság helyett csak a hazugságokat lehetne itt olvasni.
XIV. Leó pápa februárban, a Római Egyházmegye papjaival tartott zárt, kötetlen kérdezz-felelek beszélgetésen mondta ezt. Nem körlevél, nem tilalom - inkább figyelmeztetés volt.
A Vatican News beszámolója szerint szó szerint így fogalmazott: álljatok ellen "a kísértésnek, hogy mesterséges intelligenciával készítsétek a homíliát". Majd két mondattal megindokolta: "Az agyat használni kell, az intelligenciánkat is edzeni kell, hogy ne veszítsük el ezt a képességet" és "Igazi homíliát mondani annyit tesz, mint megosztani a hitet, és a mesterséges intelligencia soha nem lesz képes megosztani a hitet." Mi állhat emögött? Nem technológia-ellenesség, hanem 4 mélyebb egyházi aggály:
1. Teológiai ok: a prédikáció nem információ, hanem tanúságtétel. Az egyház szerint homíliát csak az tud mondani, aki hisz, imádkozik, szenvedett, gyóntatott, temetett. Az AI tud szép Szent Ágoston-idézetet generálni, de soha nem volt ott egy betegágynál. Ahogy Leó mondta: AI soha nem fogja tudni megosztani a hitet. A hívek nem egy esszét hallgatnak, hanem egy embert, akinek a hite átszűrődik a saját életén.
2. Antropológiai ok: az agy, mint izom. A pápa direkt az agyat izomhoz hasonlította, ami sorvad, ha nem használják. Ha a pap a ChatGPT-vel íratja meg a vasárnapi beszédet, hosszú távon elveszíti azt a képességet, hogy imában, tanulásban, elmélkedésben maga érlelje meg az Igét. Ez lustaság elleni küzdelem is, lelkigyakorlat.
3. Lelkipásztori hitelesség: a közösség ismerete. Egy jó prédikáció nem általános. Ismeri a helyi plébániát: ki veszítette el a munkáját, ki házasodik, mi történt a héten az iskolában. Az AI generikus, jól hangzó, de steril szöveget ad. A pápa ugyanebben a beszédben figyelmeztetett arra is, hogy a papok ne "like-okat vadásszanak TikTokon" - vagyis ne a gyors siker, hanem a valódi kapcsolat legyen a cél.
4. Az egyház nagyobb AI-stratégiája. Ez nem elszigetelt megjegyzés. XIV. Leó már kiadott egy AI-ról szóló dokumentumot is, és a Vatikán évek óta mondja: az AI használható adminisztrációra, fordításra, kutatásra, de nem helyettesítheti az emberi döntést, lelkiismeretet, kapcsolatot. A prédikáció pedig pont az a határterület, ahol ez a legérzékenyebb.
Röviden: nem az a baj szerinte, hogy az AI rosszul ír, hanem hogy túl jól ír - túl kényelmes. És a kényelem a papi hivatásban a hitelesség rovására megy. A hívek észreveszik, ha valaki nem a saját szívéből beszél, hanem felolvas egy tökéletes, de lélektelen szöveget.
A Pápa nem azt mondta, hogy az AI ördögtől való és tilos hozzáérni. Azt mondta: ne azzal írattasd meg a homíliát. Azaz ne az AI legyen a szerző.
1. Kutatásban verhetetlen. Ezer évig tartott volna kézzel végigpörgetni a konkordanciákat. Az AI másodpercek alatt megtalálja, hogy a "irgalom" - hesed, eleos, misericordia - hol hogyan fordul elő, Qumrántól a Septuagintáig. Összeköti a párhuzamos helyeket, kidobja a Vulgata, a Nestle-Aland, a Biblia Hebraica eltéréseit. Ez nem hitetlenség, ez filológia.
2. Nyelvi mélyfúrásban segít. Ha az eredeti görög splagchnizomai - ami szó szerint "a belei megremegnek" - jelentését keresed, az AI azonnal hozza a legkorábbi papiruszokat, az egyházatyák használatát, nem csak a szótár szócikkét. Ez pont azt segíti, amit Leó pápa kér: edzeni az intellektust, nem ellustítani.
3. De a prédikáció nem tanulmány.
Itt jön a Vatikán logikája, és szerintem ezért fogalmazott ilyen élesen:
A kutatás kérdése: "Mit jelentett ez a szó Efezusban Kr. u. 55-ben?" A homília kérdése: "Mit jelent ez a szó Újsolton, 2026 augusztusában annak az özvegyasszonynak, aki a második sorban ül?"
Az elsőre az AI a legjobb asszisztens. A másodikra csak te tudsz válaszolni, mert te ismered az asszonyt.
Ezért sok pap most már így használja, és ez teljesen belefér abba, amit Leó kér:
a) Engedett zóna: konkordancia, fordítás-összehasonlítás, egyháztörténeti háttér, "milyen volt a zsinagógai liturgia Jézus idejében?" - erre használd nyugodtan.
b) Szürke zóna: vázlat, struktúra kérés - "adj 3 szempontot a tékozló fiú mai olvasatához". Itt már veszélyes, mert könnyen átveszi a gondolkodásodat.
c) Amit a Pápa kritizált: "Írj egy megható 8 perces prédikációt a tékozló fiúról fiataloknak, humorral". Itt már nem a te hitedet osztod meg, hanem egy nyelvi modell átlagát.
A jó metafora talán ez: az AI olyan, mint egy teológiailag képzett diakónus, aki egész éjjel ott ül a sekrestyében és hozza a könyveket. De vasárnap nem ő megy fel az ambóra.
nagyon fontos profilt adni neki. Sőt, kutatásnál a profil 80%-a a munkának.
Profil nélkül az AI alapértelmezetten egy kedves, protestáns vasárnapi iskola tanító és motivációs tréner keveréke. Mindent egy kicsit kiszépít, mindent egy kicsit harmonizál, és utál azt mondani, hogy "ellentmondás van" vagy "nem tudjuk".
Ha adsz neki profilt, akkor kényszeríted, hogy ne pap legyen, hanem kutató. Miért kritikus ez bibliai kutatásnál?
Mert az AI-nak nincs saját módszertana. Ha nem mondod meg, akkor a legnépszerűbb, legvalószínűbb választ adja a netről. A teológiában pedig a legnépszerűbb válasz szinte mindig teológiailag korrekt, de tudományosan semmitmondó.
Profil nélkül: "A szeretet a legfontosabb." Profillal: "A agapé a Szeptuagintában 12x fordul elő ebben az értelemben, de Qumránban..."
1. SZEREP - Ki vagy te? Ne azt írd: "te egy segítőkész AI vagy". Írd azt: "Te egy szövegkritikával, ókori görög és bibliai héber filológiával foglalkozó kutatóasszisztens vagy. Nem vagy teológus, nem vagy lelkipásztor." Ez azonnal lekapcsolja benne a prédikáló üzemmódot.
2. KORPUSZ ÉS MÓDSZER - Miből dolgozz és hogyan? Ez a legfontosabb. "Elsődleges forrásaid: BHS, NA28, LXX Rahlfs, DSS. Másodlagos: BDAG, HALOT. Módszered: történeti-kritikai. Mindig tüntesd fel az eredeti szót átírással és Strong-számmal. Ha bizonytalan egy fordítás, írd le: vita van." Ezzel megakadályozod a hallucinációt. Nem fog kitalálni egy "ősi arámi közmondást", ha csak a megadott korpuszból dolgozhat.
3. KIMENETI SZABÁLY - Mit NE csinálj? "Ne adj homiletikai alkalmazást. Ne adj mai lelki tanulságot. Ne harmonizáld az ellentmondásokat. Ha két forrás ellentmond, mutasd be mindkettőt. Minden állításodhoz adj forráshivatkozást, ahol lehet." Ez tartja meg a kutatói tisztaságot.
És! Itt téved el a pápa. Ő, attól tart, hogy a vezetőség, papság, A.i.-n keresztül olyan felismerésekhez jut, ami az egyházat veszélyezteti. Pl. https://lucius3098.blogspot.com/2025/11/mikor-szuletett-jezus.html Mert ezzel az egyik legnagyobb ünnepük vonható kétségbe. (Bár itt jegyzem meg, hogy ünneppel semmi gondom. A történelem folyamán igy alakult. Viszont "marinénit" érzékenyen érintheti.)
Tehát kutató aszisztens. Ugyanazt teszi, amit korábban is tettünk. Könyvtár, lexikon, vagy felekezeti tanitások, átnézése. Vagy később a google kereső használata, és ezer oldalak nyálazása. Csak gyorsaban. Aztán az eredményeket összefoglalja....
Azt pedig nem árt tudni, hogy a publikálás felelősége mindig az emberé. A.i. nem a semmiből dolgozik, hanem magából az emberiségből. Azt hozza elő, amit mi emberek egyszer valahol már leirtunk. A kapott információk értékelése pedig a kutató feladata.
Ilang, nem prédikációt irt most sem. Hanem vette a fáradtságot, és kutatot. Nem holmi dogmákra alapozva, hanem végigkövetve egy bizonyos téma szálait, hogy mit tud arról a tudomány? Mi az ami valóban biztosra megállapitható.
Szemben veled, veletek, önjelölt prófétákkal. Akik azt gondolják ő, az Isten szócsőve.
Olvasom a 38806-os hosszas, könnyes szemű nyavalygásodat, és látom, hogy pontosan oda jutottál, ahová minden sarokba szorított, leleplezett hamistanító jut, amikor elfogynak az érvei: a nyafogáshoz.
Ahelyett, hogy egyetlen apró történelmi vagy nyelvészeti tényt, dátumot, zsinati végzést vagy etimológiai adatot hoznál fel cáfolatul az előző írásra (amelyben kíméletlenül bemutattam a katolikus-dogma konteód és a nyelvújítási értetlenséged teljes csődjét), te inkább elkezdesz hosszú bekezdéseken át panaszkodni ...
A bolondság hirdetése
Salamon könyvében, a Példabeszédek 13:16-ban ezt olvassuk: "Minden eszes tudománnyal cselekszik; a bolond pedig kinyilatkoztatja az ő bolondságát."
De a Prédikátor könyve (10:3) még pontosabban illik a te jelenlegi fórumos vergődésedre: "Még mikor az úton jár is a bolond, az esze hiányzik, és hirdeti mindenkinek, hogy ő bolond."
Te hetek óta jársz ezen a fórumos úton, és egyre hangosabban hirdeted, hogy fogalmad sincs sem a magyar nyelvtörténetről (szellet/szellem),
sem az egyháztörténetről (Károli kálvinizmusa vs. pápai dogma), sem pedig a bibliai antropológia alapfogalmairól.
Amikor pedig jön valaki – mindegy, hogy hívő ember, teológus, kutató vagy az általad rettegett AI –, és kíméletlenül, tényekkel az asztalra szegezi a tudatlanságodat, mit csinálsz? Sértődötten elkezdesz „blügykézni”, aztán meg előadod a mártírt, akinek „már nem éri meg ide írni”.
Miért nem éri meg?
Bizony, megértem, hogy nem esik jól a pofára esés. Megértem, hogy bosszantó lehet, amikor a szélhámos, tekintélyeskedő teológiai fecsegésedet (miszerint Károli Rómától rettegett 1590-ben) egyetlen poszt alatt cafatokra tépik.
Bárcsak ne csak a tényekkel való szembesítéstől menne el a kedved az írástól, hanem magától a butaságok fáradhatatlan görgetésétől is! De nem,
a konokság (a "szív keménysége", amire te magad szeretsz annyira hivatkozni az Efézus levélből) nem engedi, hogy beismerd: fogalmad sem volt a 16. századi magyar szókészletről.
Nyugodtan siránkozz és terheld tovább a felületet a borizű nyavalygásoddal. Aki olvassa a fórumot, az látja a kontrasztot: az egyik oldalon kőkemény történelmi, nyelvészeti és teológiai tények, levezetések állnak. A te oldaladon pedig maradt a sértődött duzzogás, mert valaki lekapcsolta a villanyt a sötét teológiai szobádban.
Na, megszületett az AI-nak az elmúlt napokban írtakhoz hasonlóan újabb, az emberi gondolatmeneteket lekövetni nem képes betűhalmaza.
Ennek is az lesz az eredménye, mint a korábbiaknak, amiket sorozatosan követtek az AI kényszerű elismerései, amikor az elé tárt bizonyítékok alapján sorra kellett elismernie azt, hogy ezt vagy azt rosszul értelmezte, nem értette meg, csúsztatott, hamis állításokat fogalmazott meg, stb…
A helyesírás rendben lévősége és a gazdi által kért, “tudományosságot“ sugallás miatt sok esetben teljesen feleslegesen használt idegen szavak tömege ismét csak a gagyi esztétikai kipofozásához lett elég.
Nekünk embereknek részben sajnos az maradt, hogy ameddig tűrjük az AI-nak az emberi gondolatmenet követni nem képes übergagyi írásminőségét, addig ennek az AI-s értetlenségnek, csúsztatások, hamis állítások halmazának konkrét jeleit, bizonyítékait újra és újra és újra az itt olvasók elő adjuk.
Sajnálatos, hogy elválasztódott az AI-t használók világa a valós világtól, lévén a valóság és az igazság az Istenben, azaz szubjektumban és szubjektum által ismerhető meg.
Na emiatt nem képesek szubjektumok gondolatmeneteit, az általuk képviselt valóságot, igazságot nem szubjektumok érdemben követni és ezáltal értelmezni.
Ahogyan Jaksity Gyuri ismerősöm megírta már 1991-ben:
”És a világot elönté a szmötyi…”
Az AI-s “cáfolatok” Isten személyének valós akarata és más bibliás témákban csupán szmötyi lehet, mert építeni csak Jézus Krisztusra, a valódi kősziklára lehet, minden más vélemény csupán szmötyi lehet, akár emberé, akár AI-é.
A gond ott kezdődik, amikor valaki azt gondolja, hogy érdemben építhet az AI innen-onnan összeszedett véleményére, gondolván, hogy abban rejlik az igazság.
Nem, igazság, valóság (az Igében szinonim fogalmak) csak és kizárólag az AI-n kívül található, mert kizárólag Isten szubjektumában, személyében és csak Általa értelmezhetőek.
Na emiatt tiltotta meg fél éve a római pápa a katolikus papoknak a prédikációik alapjául szolgáló tartalmak AI-val való megíratását.
Ha már a római pápa is végre eljutott ennek felismerésére, akkor miért írnak és íratnak itt emberek mégis még az AI-val elemzésnek, “jelentés”-nek nevezett gagyi szintű írásokat bibliai, azaz Isten személyéhez, szubjektumhoz kötött témákban?
Akár a katolikus Jőzsikácska is miért csinál ilyet még mindig, ha a főpapja megintette Őt is, hogy ne csináljon ilyet, mert az gagyi!?
A HNA tagok sajnos szintén nem látják ezt át, de végre a pápa már átlátta ezt, azaz ennyi értelem szorult legalább belé is.
Engem elképeszt, hogy emberek adnak az AI-s írások tartalmára még azok után is, hogy sorozatosan bizonyítják be az ember vitapartnerek, hogy nem képesek követni a szubjektumok (ember, Isten) gondolatmeneteit.
Átfogó történelmi, teológiai és nyelvészeti jelentés Károli Gáspár bibliafordítási elveiről és a szellet kifejezés etimológiai fejlődéséről
A vizsgált fórumhozzászólás (38794-es sorszámú bejegyzés és annak Laci nevű felhasználótól származó hivatkozásai) egy olyan narratívát vázol fel,
amely szerint Károli Gáspár az 1590-ben megjelent Vizsolyi Bibliában szándékosan, tudatos torzítással fordította félre az ógörög pneuma és pszükhé fogalmakat. Az inkriminált elmélet ezt a vélt torzítást egyrészt egy 13. századi katolikus dogmától való rettegéssel magyarázza (amely állítólag halálos bűnnek nyilvánította a szellem és a lélek szétválasztását), másrészt egy etimológiai premisszával, miszerint a szellent ige
(mint altesti gázképződésre utaló kifejezés) kizárólag a 18–19. századi nyelvújítás korában keletkezett, így a szellet szó a 16. században még egy tiszta, szakrális, minden profán áthallástól mentes fogalom volt. Az alábbi akadémiai elemzés sebészi pontossággal, a történelmi, teológiai és nyelvészeti tények szigorú szintetizálásával dekonstruálja ezt a fogalomtörténeti anomáliákra és összeesküvés-elméletekre épülő konstrukciót, demonstrálva a vitapartner megközelítésének alapvető inkompetenciáját.
A történelmi anakronizmusok és a katolikus összeesküvés-elmélet cáfolata
A vitatott állításrendszer legszembetűnőbb és egyben leginkább abszurd tévedése az a történelmietlen alapvetés, amely Károli Gáspárt, a 16. századi magyarországi reformáció egyik legmeghatározóbb, legradikálisabb kálvinista alakját egy középkori római katolikus dogma engedelmes végrehajtójaként pozicionálja. Az az állítás, miszerint egy 16. századi protestáns bibliafordító egy 13. századi pápai határozat miatt nem mert használni egy magyar szót (nehogy "halálos bűnt" kövessen el), a protestáns egyháztörténet, a reformátori identitás és a 16. századi hitviták alapvető ismeretének hiányáról tanúskodik.
A reformátori identitás és a pápai tekintély radikális elutasítása
Károli Gáspár (1529 körül – 1592) a svájci reformáció (kálvinizmus) elkötelezett híve, gönci lelkipásztor és a kassai völgy szeniorja volt,
aki a Vizsolyi Bibliát (1590) Rákóczi Zsigmond és Báthori István támogatásával készítette el. A protestantizmus, és különösen annak helvét iránya,
a Sola Scriptura (Kizárólag az Írás) elvére épült, amely minden, a Biblián túlmutató emberi, zsinati vagy pápai tradíciót érvénytelennek és a hit szempontjából kötelező erő nélkülinek nyilvánított. A reformátorok éppen a katolikus dogmák, a pápai primátus, a purgatórium tana, valamint a szentek
és ereklyék tisztelete ellen lázadtak fel. A 16. századi protestáns teológusok számára a római pápák és zsinatok határozatai nemhogy nem bírtak kötelező erővel, hanem egyenesen a tévelygés szinonimáinak számítottak.
Károli személyes teológiai meggyőződése még ennél is tovább ment. Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okairul című, 1563-ban Debrecenben megjelent munkájában a korabeli protestáns apokaliptika szellemében a pápaságot egyenesen az Antikrisztus intézményével azonosította. Művében kíméletlen kritikával illette a római katolikus egyházat, annak intézményrendszerét a bibliai próféciák beteljesedéseként, a végső idők romlottságaként interpretálva. Ennek tükrében nem csupán logikai képtelenség, hanem egyenesen történelmi komédia azt feltételezni, hogy egy olyan radikális kálvinista tudós, aki a pápát az Antikrisztus földi helytartójának tartotta, és aki életét tette fel a római katolikus teológiai befolyás megtörésére, fordítási munkája során rettegett volna egy állítólagos római katolikus anatémától (kiátkozástól) vagy halálos bűntől. Egy ilyen feltételezés kognitív disszonanciát feltételez a történelmi személyiségben, és teljesen figyelmen kívül hagyja a 16. századi hitviták éles, kompromisszumot nem tűrő légkörét.
A vienne-i és konstantinápolyi zsinatok valós antropológiai döntései
A vitapartner hivatkozása egy "13. századi halálos bűnre" és pápai dogmára, amely állítólagosan és visszamenőleg megtiltotta a szellem (pneuma) és a lélek (pszükhé) bibliai, nyelvi szétválasztását, több ponton is súlyosan torzítja és összemossa az egyháztörténeti tényeket. A felvázolt narratíva valójában két különböző történelmi eseményt és teológiai vitát interpretál tévesen, ráadásul mindkettőt egy olyan évszázadhoz (a 13. századhoz) köti, amelyhez egyik sem tartozik közvetlenül.
Először is tisztázni kell a 14. század elején tartott Vienne-i Zsinat (1311–1312) valódi természetét. V. Kelemen pápa pontifikátusa alatt a zsinat valóban foglalkozott az emberi lélek kérdésével, ám a kontextus egy tisztán skolasztikus, egyetemen belüli filozófiai vita volt. A zsinat Arisztotelész és Aquinói Tamás hülémorfikus filozófiája nyomán lépett fel a ferences rendi Petrus Olivi tanításaival szemben. Petrus Olivi a lélek és a test egyesülését illetően olyan nézeteket vallott, amelyek a korabeli teológusok szerint veszélyeztették az emberi személyiség egységének tételét. Ennek elhárítására a zsinat dogmaként mondta ki, hogy az értelmes lélek (anima rationalis) az emberi test formája, azaz éltető elve (forma corporis). Ez a döntés egy ontológiai és metafizikai állásfoglalás volt az emberi természet belső felépítéséről, és semmiféle kapcsolatban nem állt a bibliafordítások módszertanával, különösen nem tartalmazott semmilyen büntetőjogi vagy nyelvi direktívát a görög pneuma és pszükhé fogalompár elkülönítésére vagy összemosására vonatkozóan. A zsinat nem a szavak használatát, hanem egy specifikus ferences ontológiát ítélt el.
Másodszor, amennyiben a vitapartner a lélek és szellem különválasztásának eretnekké nyilvánítására utal, vélhetően a IV. Konstantinápolyi Zsinat (869–870) 11. kánonjára gondol, noha ezt hibásan a 13. századra datálja. A 9. században Phótiosz pátriárkának tulajdonítottak egy olyan elméletet, miszerint az emberben két lélek (duas animas) lakozik, egy földi és egy mennyei. A zsinat a dichotómia (kettősség: test és lélek) elvét védte meg a trichotómiával (hármasság: test, lélek, szellem mint különálló szubsztanciák) szemben, elutasítva az utóbbit mint tévtant. A zsinat határozata arra vonatkozott, hogy az emberi személy nem bomlik három különálló, egymástól független ontológiai valóságra, hanem a szellem és a lélek egyetlen oszthatatlan, halhatatlan szubsztanciát alkot a testtel egységben.
Azonban bármelyik zsinatról is beszélünk, le kell szögezni, hogy a római katolikus kánonjog nem gyakorolt hatást a reformátorok fordítási elveire.
A 16. századi humanista filológia és a kálvinista teológia a héber (ruach, nefes) és görög (pneuma, pszükhé) ős-szövegekhez való visszatérést tűzte ki célul (ad fontes), teljesen figyelmen kívül hagyva a pápai zsinatok antropológiai keretrendszereit. Károli nyelvi döntéseit a magyar nyelv akkori szemantikai adottságai határozták meg, nem pedig egy évszázadokkal korábbi, általa egyértelműen érvénytelennek tartott pápai határozat.
A "szellet" és "szellent" szavak etimológiai és szótörténeti fejlődése
A fórumhozzászólás második, teológiai és logikai hibáin is túlmutató alappillére egy nyelvészeti konstrukció. Ezen okfejtés szerint a szellent ige (mint altesti gázképződésre utaló kifejezés) csupán a 18–19. századi nyelvújítás korában keletkezett, finomító, eufemisztikus szándékkal, ezért a szellet szó a Huszita Biblia (1430-as évek) és a Károli-fordítás (1590) idején még tiszta, szakrális, minden profán áthallástól mentes fogalom volt. A nyelvtörténeti, etimológiai és írott forrásokra támaszkodó adatok ezt az állítást a gyökereitől cáfolják meg.
A szél és rokon értelmű szavainak ősi, uráli és ótörök gyökerei
A magyar nyelv etimológiai mélyrétegeinek vizsgálata feltárja, hogy a gázképződéssel, széllel és altesti folyamatokkal kapcsolatos szókincsünk jóval ősibb a 18. századi nyelvújításnál. A testből távozó gázok megnevezésére használt legősibb szavunk, a fing vagy fingik, egy ősi, hangutánzó igenévszó, amely egészen az uráli korig vezethető vissza (például a vogul ponkhun, osztják pon, szamojéd pie szavak is azonos etimológiájúak). A szó eleji p hang f hanggá válása a magyar nyelvfejlődés szabályos sajátossága. A fing tehát évezredek óta a nyers, primer fogalma az élettani folyamatnak.
Ezzel párhuzamosan jelen van a magyar nyelvben a szél szó, amely ótörök jövevényszó a csuvasos rétegből (csuvas sil, oszmán/azeri yel, tatár jil).
A magyar nyelv ősi sajátossága – sok más európai nyelvhez hasonlóan –, hogy a meteorológiai légmozgás (szél) fogalmát a fiziológiai gázképződés (bélgáz) megnevezésére is alkalmazza. A szellent ige közvetlenül a szél tőből származik, a magyar nyelvben gyakori, mozzanatos vagy kicsinyítő -nt igeképző hozzáadásával, amely a levegő (vagy gáz) hirtelen, rövid ideig tartó kibocsátásának cselekvésére utal. A vitapartner állításával ellentétben a szél tőből képzett altesti kifejezések (ideértve a szellent ige archaikus előzményeit vagy annak egyértelmű fogalmi megfelelőit) nem a nyelvújítók találmányai voltak. Bár maga a szellent forma az irodalmi nyelvben mint eufemizmus később válhatott dominánssá a nyersebb fingik helyett, a szél és a belőle képzett alakok gázképződésre vonatkozó asszociációs hálója a nyelvújítást megelőző évszázadokban is szerves része volt a magyar népnyelvnek.
A Huszita Biblia és a "Szent Szellet" kísérletének kudarca
A vitapartner érvrendszerében központi helyet foglal el a 15. század első felében keletkezett, az irodalomtörténetben Huszita Bibliaként
(vagy Tamás és Bálint Bibliájaként) ismert fordítástöredék (amelyet a Müncheni kódex, a Bécsi kódex és az Apor-kódex őrzött meg).
E korai fordítók valóban arra tettek kísérletet, hogy a latin spiritus (amely leheletet, fuvallatot és lelket is jelent) és az anima (lélek) szavakat mesterségesen, lexikálisan szétválasszák a magyar nyelvben. Mivel a latin spiritus etimológiailag a spirare (fújni, lélegezni) igéből ered, a fordítók a magyar szél szóból egy új fogalmat képeztek: a szellet szót. Így jött létre az a döntés, hogy a Szentlelket (Spiritus Sanctus) "Szent Szellet"-nek ("zent zelleth") fordították.
Ez a mesterséges szóalkotás azonban egyáltalán nem volt olyan tiszta és szakrális, mint ahogy azt a hozzászóló idealizálja; valójában már a kortársak körében is komoly megütközést és ellenérzést keltett. Szalkai Balázs ferences krónikája (amelyet az 1420-as és 1430-as évek eseményeit rögzítve írtak) nyíltan gúnyolta és egyenesen eretnekségnek bélyegezte ezt a fordítási kísérletet. A latin nyelvű krónika a következőképpen fogalmazott: "Simplex theologus, purus haereticus est, nam istam dictionem spiritus sanctus expouserunt sie: zent zelleth" (Együgyű teológusok, színtiszta eretnekek, mert a Szentlélek kifejezést így magyarázták: szent szellet).
A gúnyolódás és a teológiai elutasítás oka nem pusztán dogmatikai volt, hanem mélyen nyelvszociológiai és stilisztikai. A magyar népnyelvben a széllel kapcsolatos, mozzanatos képzések elválaszthatatlanok voltak az altesti funkciók profán valóságától, valamint a pogány, démoni erők (a "gonosz szelletek") képzetkörétől. A "Szent Szellet" kifejezés a korabeli hallgató számára egyszerre hangzott teológiai képtelenségnek és profán, szinte blaszfémikus szójátéknak. Ennek az erős társadalmi és egyházi elutasításnak a következménye lett, hogy a későbbi bibliafordítók (legyenek azok katolikusok vagy protestánsok) messzire elkerülték a kifejezést.
A szellet szó szemantikai degradációja Károli korára
A 16. századra, mire Károli Gáspár megkezdte a Vizsolyi Biblia fordítását, a szellet kifejezés végérvényesen elvesztette minden reményét arra, hogy fennkölt teológiai fogalommá nemesedjen. A nyelvtörténeti adatok igazolják, hogy a szó ahelyett, hogy a isteni pneuma szakrális megfelelőjévé vált volna, egy kettős, kifejezetten negatív, profán jelentéstartalmat vett fel:
1. Démoni és okkult jelentéskör: A régi magyar nyelvben a szó jelentős mértékben a test nélküli lényekre, kísértetekre, különösen a tisztátalan lelkekre vonatkozott. A Nyelvtörténeti Szótár és a korabeli források adatai szerint a "gonosz szellet" kifejezés démoni megszállottságra utalt(például: "Kiben gonosz szellet vagyon", "szelletes" = pythoricus, démonoktól megszállt). Egy olyan bibliafordító, aki a Szentírás tisztaságát tartotta szem előtt, nem nevezhette Isten Lelkét egy olyan szóval, amely a köznyelvben kísértetet vagy démoni entitást is jelentett.
2. Szkatológiai és altesti jelentéskör: A vitapartner állításával, miszerint a gázképződésre utaló jelentés csak a nyelvújítás korában keletkezett,a 16. és 17. századi írott források könyörtelenül leszámolnak. A szkatológiai (ürítéssel, fiziológiai gázokkal kapcsolatos) jelentés markánsan jelen volta szellet szóban jóval Károli kora előtt is. Méliusz Juhász Péter, a 16. századi magyar reformáció egyik vezéralakja (és Károli teológiai kortársa)1568-ban egy hitvitájában kifejezetten vulgarizmusként használta a szót, amikor ellenfelét így illette: "alsó szellet szagú dög".Comenius Amos János alig néhány évtizeddel Károli után, az 1640-es években megjelent munkáiban pedig orvosi-élettani kontextusban írt a "sok puffasztó szelletek"-ről.
Ezek a történelmi adatok rávilágítanak arra a tényre, hogy a szellet szónak nem a 18. században lett altesti jelentése, hanem a 16. században már egyértelműen hordozta ezt a pejoratív, vulgáris értelmet. Károli Gáspárnak esze ágában sem volt a Rómától való félelmében elkerülni a szót.
Azért mellőzte, mert ha a görög pneuma hagion (Szentlélek/Szent Szellem) kifejezést 1590-ben "Szent Szellet"-nek fordítja, az egy korabeli magyar olvasó számára nem az isteni ihletettség magasztosságát, hanem a "Szent Alsó Szél", azaz lényegében a "Szent Fing" obszcén és blaszfémikus asszociációját keltette volna. Károli, mint zseniális filológus és mélyen hívő teológus, pontosan tudta, hogy a Szentírás ihletett szövegét nem szolgáltathatja ki a szkatológiai gúnynak és a profanizációnak. A szellet szó elutasítása tehát a magyar nyelv belső szemantikai törvényszerűségeiből és a szakrális nyelvhasználat méltóságának megőrzéséből fakadt.
Kazinczy Ferenc beavatkozása: a szellem megalkotása
Éppen ez a fent vázolt etimológiai csőd és a szellet szó tarthatatlansága tette szükségessé, hogy évszázadokkal később, a 19. század elején a nyelvújítók beavatkozzanak a magyar szókészletbe. Kazinczy Ferenc 1808-ban, a nyelvújítás programjának keretében megalkotta a szellem szót. A szellem a szél és szellő tövéből, a jellem, kellem szavak névszóképzős (-em) analógiájára jött létre, kifejezetten azzal a deklarált céllal, hogy a csúnyának tartott, kompromittálódott és kétértelművé vált szellet helyét végleg átvegye a magyar nyelvben, tiszta, intellektuális és transzcendens fogalomként.
Károli Gáspárnak 1590-ben azonban ez az elegáns nyelvi megoldás (szellem) még nem állt rendelkezésére. Mivel a szellet teológiailag és stilisztikailag használhatatlan volt, a fordító az egyetlen rendelkezésére álló, magasztos, a hagyomány által szentesített kifejezést, a lelket használta a pneuma és a pszükhé visszaadására is, ahogy azt a magyar egyházi hagyomány a Halotti beszéd és könyörgés kora óta tette.
Filológiai és exegetikai zsenialitás: Pál apostol antropológiája Károli fordításában
A fórumhozzászólás harmadik sarokköve szerint Károli Gáspár "tudatosan rosszul" fordított, amikor a Pál apostol első korinthusi levelében (1Kor 2:14, 15:44-46) szereplő görög pszükhikosz szót érzéki-nek fordította ahelyett, hogy valamilyen "lélek"-ből képzett szót vagy "hasonló jelentésű szót" keresett volna. Ez a vádaskodás a páli teológia bibliai antropológiai keretrendszerének és a 16. századi magyar nyelv fordítási lehetőségeinek teljes negligálását és meg nem értését mutatja. Károli választása nem "rossz fordítás", hanem a humanista filológia egyik legfényesebb magyar nyelvű teljesítménye.
A pszükhikosz és pneumatikosz éles teológiai ellentéte
Pál apostol leveleiben az embertan (antropológia) alapvető ellentétpárja a természeti, bűnbeesett, e világi ember és a Szentlélek (Szent Szellem) által újjászületett, isteni természet részévé vált ember radikális szembeállítása. Az Újszövetség eredeti görög nyelvében ez az ontológiai ellentét egy rendkívül precíz fogalmi hálóra épül, amelynek megértése nélkülözhetetlen az exegézishez:
Pszükhé (ψυχή) / Pszükhikosz (ψυχικός): A pszükhé a természetes életet, a vérben lévő biológiai életerőt, a puszta földi, emberi létezést, a természetes indulatokat jelenti. A belőle képzett melléknév, a pszükhikosz arra a természeti, e világi, romlandó állapotra és emberre utal, akit pusztán a természeti ösztönei, az emberi elméje és a fizikai érzékei vezérelnek, és akiből hiányzik az isteni megvilágosodás.
Pneuma (πνεῦμα) / Pneumatikosz (πνευματικός): A pneuma az isteni Lelket (Szellemet), az Istentől származó örök életerőt jelenti.A pneumatikosz az Isten Lelke által megelevenített, újjászületett, transzcendens állapotra és emberre utal, akit Isten Lelke irányít.
Az 1. Korinthus 2:14-ben Pál apostol azt írja, hogy a természeti (pszükhikosz) ember nem képes befogadni az Isten Lelkének (pneuma) dolgait, mert azok bolondságok a számára. Később, az 1. Korinthus 15:44-ben a feltámadásról szólva az apostol a halálkor elvetett, halandó, természeti testet (pszükhikosz soma) állítja szembe a dicsőségesen feltámadó lelki/szellemi testtel (pneumatikosz soma). Pál célja itt nem biológiai leírás, hanem két létállapot, az ádámi (bukott) és a krisztusi (megváltott) természet végletes elkülönítése.
Az "érzéki" kifejezés mesteri alkalmazása és hermeneutikai védelme
Károli Gáspár, a wittenbergi egyetemen is pallérozódott kiváló humanista filológus, tökéletesen értette az ógörög szöveget és annak mély teológiai dimenzióit. A fordítási problémát nem a görög szöveg homályossága, hanem a 16. századi magyar nyelv korlátozott fogalomkészlete jelentette.
A magyar lélek szó ugyanis rendkívül pozitív, fennkölt, Istenhez kapcsolódó jelentésmezővel rendelkezett a korabeli hívők számára.
Ha Károli – a vitapartner elvárásainak megfelelően, a mechanikus szótári automatizmus hibájába esve – a pszükhikosz szót egyszerűen "lelki"-nek fordítja (azzal az érveléssel, hogy ha a pszükhé lélek, akkor a pszükhikosz lelki), akkor egy brutális teológiai paradoxont hozott volna létre.
Ebben az esetben az 1. Kor 2:14 így hangzott volna a magyar Bibliában: "A lelki ember nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait..."
Ez a mondat a 16. századi olvasó számára teljes zűrzavart okozott volna, hiszen a "lelki ember" a magyar keresztény terminológiában a kegyes, Istennek tetsző, imádságos embert jelentette. Ha a "lelki" ember az, aki elutasítja Istent, akkor Pál apostol gondolatmenete logikai csődöt mond a magyar nyelvben.
Ezt a hermeneutikai és fogalmi zsákutcát Károli zseniális filológiai érzékkel hidalta át. Felismerte, hogy a pszükhikosz fogalma itt a puszta emberi természetre, az öt érzékszervre hagyatkozó, isteni kijelentés nélküli létezésre utal. Ezért a dinamikus ekvivalencia (értelem szerinti hűség) elvét alkalmazva azt a magyar szót választotta, amely a legpontosabban visszaadta ezt a földhözragadtságot: az érzéki (későbbi revíziókban: testi, természeti) kifejezést.
Ennek eredményeként a Vizsolyi Bibliában (és annak későbbi, javított kiadásaiban) az inkriminált versek így hangzottak:
"Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem is értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg." (1Kor 2:14)
"Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is." (1Kor 15:44).
Az "érzéki" itt tehát semmiképpen sem szexuális túlfűtöttséget vagy modern értelemben vett erotikát jelent. A 16. századi nyelvhasználatban az érzéki ember (homo sensualis/animalis) az az egyén, aki pusztán a biológiai érzékszerveire (látás, hallás, tapintás) és a természeti ösztöneire – vagyis a puszta pszükhére – korlátozódik, aki a látható fizikai világ foglya, és akit nem világosított meg Isten felülről jövő Szentlelke.
Károli Gáspár tehát nemhogy nem "rontotta el tudatosan" a fordítást, hanem a lehető legmagasabb szintű exegetikai hűséggel adta vissza Pál apostol eredeti, görög gondolatmenetét a korabeli magyar nyelv behatárolt szemantikai adottságain belül. Ezt az átgondolt filológiai bravúrt az is ékesen bizonyítja, hogy az érzéki kontra lelki test megkülönböztetés olyan mélyen gyökerezett meg a magyar protestáns (sőt később a katolikus) teológiai gondolkodásban, hogy generációkon át hibátlanul, dogmatikai torzulások nélkül adta át Pál apostol tanításának esszenciáját a magyar gyülekezetek számára.
Amikor a vitapartner ezen a megoldáson gúnyolódik, csupán a bibliai antropológia és a 16. századi magyar szókincstan felületes ismeretéről tesz tanúbizonyságot.
Szintézis és konklúzió
Az elvégzett mélyreható történelmi, etimológiai és teológiai elemzés kíméletlen egyértelműséggel bizonyítja, hogy a vizsgált teóriák tudományos szempontból teljességgel értékelhetetlenek, állításaik pedig a történelmi és nyelvészeti tények szisztematikus kiforgatásán alapulnak.
A narratíva alapja – mely szerint egy 16. századi radikális antikatolikus kálvinista reformátor (aki a pápaságot az Antikrisztussal azonosította) egy több száz éves skolasztikus pápai zsinat állítólagos halálos büntetésétől rettegve alkotta meg bibliafordítását – a protestáns egyháztörténet és a reformátori teológia abszurd, már-már groteszk félreértése.
A nyelvészeti okfejtés, amely a szellent szót modern, eufemisztikus nyelvújítási kitalációnak, a szellet szót pedig a 16. században még tiszta, makulátlan szakrális kifejezésnek tartja, látványosan megbukik a magyar nyelv etimológiai adatain és a 16. századi nyelvemlékeken.
Az ősi, uráli korból származó altesti szókincsünk mellett a korabeli források (mint Méliusz Juhász Péter vulgáris utalásai vagy Comenius orvosi feljegyzései) megdönthetetlenül bizonyítják a szellet szó irreverzibilis szkatológiai és démonikus degradálódását a kora újkorra. Károli Gáspár egyetlen okból nem használta a Szentlélekre vagy a szellemre a "Szent Szellet" kifejezést: mert az a korabeli magyar nyelvhasználatban a legmélyebb profanizációt, a Szentírás blaszfémikus kigúnyolását tette volna lehetővé, ahogyan arra a 15. századi Huszita Biblia kudarca már intő példaként szolgált.
Végül, a páli szövegek (1Kor 2:14; 15:44-46) aprólékos exegézise megmutatta, hogy Károli az "érzéki" szó használatával nem elrontotta a szöveget, hanem éppen ellenkezőleg: megóvta a magyar olvasóközönséget egy súlyos teológiai és szemantikai paradoxontól. Az érzéki ember és a lelki ember ellentétpárjának megalkotása zseniális, filológiailag hiteles adaptációja az ógörög pszükhikosz és pneumatikosz ontológiai mélységének, amelyet a 16. századi magyar szókészlet korlátai között mesteri pontossággal oldott meg.
A vizsgált állításrendszer tehát nem más, mint fogalomtörténeti tévedések, filológiai inkompetencia és anakronisztikus összeesküvés-elméletek halmaza, amely az akadémiai tények nyomása alatt kártyavárként omlik össze. Károli Gáspár nyelvi és teológiai öröksége, a magyar művelődéstörténet egyik legnagyobb teljesítménye, a felületes és dilettáns kritikákkal szemben megkérdőjelezhetetlen marad. Történelmi és nyelvi zsenialitását nem csorbíthatják utólagosan konstruált mítoszok
Dehonnem. Most is tennétek, csak most még nincs' rá lehetőség'tek. Most "csak" lelki, nárcisztikus nyomást gyakoroltok egymásra - ex-hgy-sek tanúbizonysága szerént...
Márk 9.38.János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, aki a te neveddel ördögöket űz, aki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket.
39.Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem.
40.Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van.
41.Mert aki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát.
Örülök, hogy ezt a Márk 9.38-41-t idézted a szerinted (is) helyes HGy-hoz való hozzáállás(od)ra.
Amiatt örülök ennek, mert közel 1 év egymásnak (is) írás van ezen összegzésed mögött. Ha emlékszel rá, én tavaly nyáron a JT topikban ugyanezen szemlélet miatt írtam azt, hogy nem a HGy az a közösség, aki kiátkoz, megfeszít, egy az egyben eretnek kiált ki olyan Krisztusban, mint megváltóban hívő embereket, akik János szavaival élve “nem követnek minket”, hgy-sokat mindenben.
Mert Jézus világosan megmondta, hogy “az üdvözül, aki megtér, hisz, és aki megkeresztelkedik/alámerül a bűnök bocsánatára”, tehát nem az üdvözül, aki minden ezen felüli (!) részletben egy nézeten van minden szintén megtért, Krisztusban hívő, és alámerített emberrel.
Minden ezen felüli ismeret már más téma, ezért minden embernek vagy gyülekezetnek azt kell ezért tudomásul vennie, hogy ”De nem mindenkiben van meg ez az ismeret (1. Kor, 8.7)., ezért más, szintén Krisztust hittel elfogadó, a bűnei bocsánatát elnyerő, alámerített ember is juthat üdvösségre annak ellenére, ha nincs meg ugyanazon ismeret egyes dolgokról, mint bennünk.
A Krisztust hittel Messiásnak elfogadó, bűneik bocsánatát elvevő, alámerített embereket mi nem nevezzük egy az egyben eretnekeknek, ha nem mindenben követnek minket, hanem tudomásul vesszük azt, hogy a jelenben egyelőre más ismeret van bennük, mint bennünk.
A más ismereteket vallók alatti máglya gyújtásra, vagy egyéb fizikai terrorra más közösségekben, egyénekben volt, van és lesz a Jelenések könyve alapján is igény, de azok közé mi sohasem fogunk beállni.
Nemo emiatt írta azt Nekem tavaly decemberben, hogy Veled sohasem jutott el a másik személyének a cikizése (ami nála a “kendezést” jelenti) szintjére, mert hamar észrevettétek azt egymásban, hogy vannak ismeretek, amiket másképp láttok, de a valóban fontos alapokban egyetértettek.
"A HGY-ben (de más vallási felekezetnél is) valamiféle Szellem tevékenykedik (esetleg több is), de azokat "igazság" jelzővel nem, hanem "megtévesztő" jelzővel lehet csak illetni...",
Sokad gondolkodom A HGY -ben tapasztalható jelenség miatt.
Azon kivül hogy átvették a Róma Főpapja által képviselt háromságisten hitvallását, minden másban eltérnek az istentelenek és Khrisztosz nélkül valók egyházainak tanításától.
Az Isten Szavát, ami a próféciákat illeti nem hazudtolták meg,hanem ragaszkodnak azok igazsátartalmához.
A Róma Főpapja által vezetett egyházzal és a H.N. Adventista egyházzal ellentétben ők nem tagadják Khrisztosz ezer éves földi Királyágát. Sőt Izrael fiainak a 144 ezer közé való elpecsételését sem.
Nem tagadják a két pusztító szellemnek a Hádesznek és Thanatosznak a létezését.
Arra gondoltam, ha a Jézus Khrisztosz Istene megadta nekik az értelmet, mindezen igazságok felismeréséhez, talán ahhoz is megadja nekik az értelmet, hogy felismerjék, hogy a Khrisztosz Isten és a Khrisztosszá és Úrá tett emberfia Jézus két külön valaki. És egyikük sem része a Róma Főpapja által
képviselt három az egyben istenmodellnek.
A Szentírás ugyanis egyértelműen megkülönbözteti egymástól, a Fiú Istent - akit Istene és Atyja még az Ég és a Föld megteremtése előtt felkent társai az istenek fölé - és az asszonytól született ember fiát az Úr Jézust, aki ember fiának jelentette ki önmagát, és Atyjának és Istenének nevezte az Ige azaz a Khrisztosz Istent, de csak az alatt az idő alatt, miután a Sátántól megkisértvén kiálta a próbát és elment Jánoshoz, hogy bemerítkezzen általa a Jordán folyó vizében - attól fogva attól fogva pedig
egészen a halála előtti éjszakáig.
A feltámadás után az ember Jézus a Földön maradt egy ideig, az Istene és Atyja pedig felment égi otthonába, hogy ott elpőkészítse Khrisztosz Jézus méltó fogadtatásának a körülményeit.
Tudod István testvérem, miután leírtad ezen soraidat egész nap azon gondolkodtam, hogy hogyan kezeljem a HGY tagjait, amíg meg nem térnek a háromságisten imádatából Khrisztosz Istenhez és el
nem fogadják a Khrisztosz Isten Khrisztoszának emberi lelkét egyedüli engesztelő áldozatként, az engedetlenség bűnénének következménye ,Thanatosz hatalmából való szabadulás érdekében.
Mikor ezen gondolkodtam eszembe jutott, hogy mit válaszolt Jézus Jánosnak, amikor panaszkodott amiatt, hogy egy ember nem követi őket:
Márk 9:38 János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, aki a Te neveddel ördögöket űz, aki nem követ minket; és eltiltottuk őt, mivelhogy nem követ minket. 39 Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem. 40 Mert aki nincs ellenünk, velünk van. 41 Mert aki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát.
Igaz ez a példa nem arról szól, hogy valaki elvetvén a valóságos Jézust, az Ember Fiát és az Istenét, a Khrisztosz Istent, a Róma Főpapja által vezetett egyház által képviselt három az egyben istenmodellt
fogad be egyedüli istenként.
Mindenesetre különbözik a Hit Gyülekezete a többi ,istentelenek által vezetett egyházaktól, mégpedig abban, hogy a többi egyházak, beleértve a H.N. Adventsita Egyházat is,amelyett ,hogy a Róma Főpapja által képviselt három az egyben istenmodellt imádják, mindenben ellent mondanak az Khrisztosz Isten Szavának.
Ezzel szemben a H.Gy. velük ellentétben nem ellenkezik az Khrisztosz Isten Szavával mindenben,
csak azokban a dolgokban, amelyek a három az egyben istenmodell létezését cáfolják.
Ez egy érdekes jelenség, amikor valaki egy nem létező istenmodellt imád, miközben a a valóságos Isten, az Istene által, Társai az istenek fölé felkent Isten Szavát egyéb dolgok tekintetében befogadja.
Mindenesetre az Istnek Istene a Khrisztosz Isten úgy rendelkezett, hogy az istenteleneknek is hírdetni kell az Evangéliumot. Ez azt jelenti, hogy várható, hoytg az istentelen és a Khrisztosz nélkül való egyházak tagjai közül is lesznek, akik megtérnek az Istene által, társai az istenek fölé felkent Istenhez.
Károli legalább próbálkozott pl. akkor, azaz a korában “normális és hasonló jelentésű szavakkal” helyettesíteni a lélek/pszükhé szót, amikor az egyértelműen ütközött a szellem/pneuma szóval, és csinált a pszükhéből “érzéki”-t az 1. Kor. 2.14-ben, a 15.44-ben és 46-ban, azaz érzékelte Ő a problémát ezerrel, de sajnos inkább a pszükhé/lélek szót fordította lélek szó helyett akkor “normális és hasonló jelentésű szóval, mint a lelket nem jelentő pneuma szót fordítsa lélek helyett más, normális és hasonló jelentésű szóval."
----------------------------------
Ebben a kérdésben vitatkoznom kell veled. Károli a Református egyház lelkészeként akkor szándékosan léleknek fordította a pneumát, holott nagyon jól tudta, hogy a pneuma azt jelenti magyarul: Zellet.
Ha a Huszita Biblia fordítói ismerték a pneuma pontos megfelelőjét a magyar nyelvben már 1436-ban,
akkor Károlinak azt szintén ismernie kellett. Az ember szellemének a lélek szóval való fordításának a hiánya volt az oka, hanem az, hogy Károli egyháza átvette a Róma Főpapja által képviselt azon hitvallást, miszerint az ember számára Isten szellemet nem formált, csak lelket, azaz az ember csak a hústest és a benne lakozó lélek.
Károli nem követet a Huszita Biblia fordítóinak példáját, mégpedig azért, mert a Viennei Zsinat - amit V. Kelemen pápa hívott össze és tanácskozás 1311. október 16-tól 1312. május 6-ig tartott - megtiltotta tanítani, hogy az embernek a testén és a lelkén kívül zellete is lenne. Így Károlinak esze ágában sem volt keresni a pneumának a magyar megfelelőjét. Nem is tette. Érzéki testről(hústest)
és lelki testről tanuskodott a fordításában, miközben a zellet testet kihagyta a fordításából.
Hogy a félrefordítás az egyház dogmájához való igazodás miatt szándékos volt, azt mi sem igazolja jobban hogy az 1908-ban kiadott revideát fordításban sem javították ki a félrefordítást.
A Zakariás 12:1-ben a mai napig az olvasható, hogy Isten lelket formált az ember kebelébe, holott
az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat által 1898 és 1907 között kiadott, négykötetes Ótestamentum-fordítás szerint szellemet formálta az Isten a Zak. 12:1 -ben feljegyzett kijelentésében.
Zak. 12:1. Beszédje az Örökkévaló igéjének Izraél felől. Úgymond az Örökkévaló, aki kiterjeszti az eget és megalapítja a földet, és megalkotja az embernek szellemét ő benne./IMIT/EMIH/
A magyar igazságkereső bibliaolvasó tehát csak a zsidó magyar fordításból tudhatta meg, 1907 után,
hogy a teremtő Isten az ember számára szellemet is formált, nemcsak lelket teremtett.
Csia Lajosnak szakítania kellett egyházával ahhoz, az Újszövetség fordítása megjelenhessen, tekintettel arra, hogy abban a pneumát szellemnek fordította.
Teológiai tanulmányairól egy 1957-ben kelt levelében ezeket írja:
"A teológián idegen volt nekem a teológusok érdektelensége az Ige iránt. Mélységes csalósást okozott, hogy egyik tanárom hitetlenséggel szőtte át az Újszövetség ismertetését, mint később megtudtam tagadta Jézus feltámadását. (Bár tudományos segítségéért hálával tartozom.) Más tanárok előadásán sajátos bizonytalanság és tétovaság uralkodott, amikor a hitvallásos jelleget a racionalista világnézettel összeegyeztetni igyekeztek. Lassanként kétségeim támadtak afelől, hogy az egyházban lehetséges egész lélekkel az Ige hirdetésének élni. Sok teológus vallotta, hogy a hazulról hozott hitét a teológia vette el.
"Az egyházközség legjobbjai a nazarénus istentiszteleteket látogatták, a templom üres volt. Hétköznap is prédikálni kezdtem, melynek hatására a nazarénus gyülekezet apadni, a református templom pedig telni kezdett! Ez a változás nem kicsiny méretű volt ebben a községben. Lelkésztársaim azonban Baksay püspök úrnál feljelentést tettek ellenem, és kérték, hogy tiltsa el a hétköznapi prédikálást, mert esetleg az ő híveik tőlük is hasonlót fognak követelni. Ismét áthelyeztek, és Siklóson már nem volt szabad az egyháztagokkal érintkeznem. Az áthelyezés szívembe vágott, és fokozta bennem az idegenség tudatát. itt érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy lelkészi megbízatásomról lemondok... Elhatározott szándékom volt, hogy a lelkészi állás elhagyása után is az egyházban maradok, és egyesületi vonalon munkálkodom. Ezt az elképzelésemet megvalósíthatatlanná tette a Bethánia Egylet választmányi határozata."
Csia Lajos igen elmélyülten foglalkozott a bibliafordítással, és a bibliai könyvek magyarázatával. Több élő nyelven beszélt, s ezek mellett tökéletesen bírta a Biblia héber, ógörög, és arámi nyelvét olyan fokon, hogy ezeket a nyelveket tanította is. Fordítói munkája során lefordította a teljes Bibliát, de csak az Újszövetséget sikerült teljesen befejeznie úgy, hogy az kinyomtatható legyen. A bibliafordítók közül ő az egyetlen, aki a magyar nyelvben a test, a lélek, és a szellem fogalmának fordítását helyesen, és következetesen keresztülvitte, majd a "Bibliai lélektan" című könyvében igen alaposan ki is fejti, és valódi értelmüket nem kiragadva helyükből, hanem a Szentírásban lévő összefüggések tükrében megvilágítja Isten Igéjét. A Biblia gondolatait fordította magyar nyelvre, ugyanúgy, ahogy az rendelkezésére áll a görög olvasónak görögül, egyszerűen és érthetően. Talán nem véletlen, hogy az amerikai World Bible School – amely az Újszövetség ingyenes terjesztését tekinti feladatának Európában – a magyar fordítások közül éppen Csia Lajos fordítását választotta.
Vida Sándoran sem volt könnyebb dolga, ami a Bibliafordításának elfogadtatását és annak kiadást illeti.Vida Sándor Újszövetségi bibliafordításának előszavában ez olvasható:
"Vida Sándor 1971-ben fejezte be az Újszövetségi Szentírás fordítását. Ez a kiadás az eredeti görög szövegekhez ragaszkodó, a kifejezések magyar változatait megőrző munkát tesz közkinccsé. Köszönet Johann Palvinnak és Susanna Palvinnak, Dr. Nagy Ilonának, Madarász Lajosnak és Nagy Jenőnének, a német testvéreknek és mindazoknak, akik segítették Vida Sándor bibliafordításának közzétételét."
Csia Lajos és Vida Sándor fordításait követően a KSZE által kiadott Károli Biblia a Krisztus Szeretete Egyház által revideált és kiadott Szentírás, amelynek fő jellegzetessége, hogy a hagyományos „Szent Lélek” kifejezés helyett következetesen a „Szent Szellem” formát használja 2011-ben jelent meg.
Tehát 2011-ig nem létezett a Károli Bibliának olyan revideált kaidása, amelyből az olvasó megtudhatta volna,hogy az embernek nemcsak lelke van, hanem szelleme is. Erre se a Károli Gáspár egyházának köszönhetően kerülhetett sor.
Az MBT-bibliafordítás a Magyar BibliatársulatMagyar Bibliatársulat által készített, első alkalommal 1975-ben megjelent protestáns új fordítású Szentírás, amely a hagyományos Károli-Bibliát hivatott felváltani egy modern, könnyebben érthető nyelvezettel a Zakariás 12:1-ben továbbra is félrefordította
az Isten Kijelentését:
Zak. 12:1 Fenyegető jövendölés. Az ÚR igéje szól Izráelről. Így szól az ÚR, aki az eget kifeszítette, a földnek alapot vetett, aki lelket adott az emberbe./MBT/
Ezek a fordítók nemhogy javítottak volna javított Károli eredeti fordításán,de rontottak azon.
Az istentelen ateistákkal egyetértésben nem azt fordították,hogy Isten szellemet alkotott vagy formált az emberbe ,hanem csak annyit, hogy lelket adott az emberbe. Az alkotás, formálás kifejezést, ami úgy a maszoréta, mint a görög Septuaginta szövegben benne van, egyszerűen kiahagyták a fordításból.
Nos ez a szomorú valóság Zoli az istentelenek egyházaival és bibliafordítóikkal. Nem kell a dolgot szépíteni.
A dicsőséges mennyei trónteremben ezek a szerencsétlenek ott kuporognak bezárva?
Jo nagy lehet ott a tülekedés...
Mi értelme van ennek?
Jézus azt mondta "Én vagyok az ajtó." Lehet hogy ez a két koma elkezdené keresni rajta a kilincset...?
------------------------------------------------
Olvasván ezen hozzászólásomat megdöbb a Diabolosznak,ebnve tapasztaltam, hogy hová vezet, ha valaki a tizedért cserébe eladja a lelkét.
Nemcsak az Isten Khrisztoszának a kijelentését hazudtolja meg, hanem az Khrisztosz Istenének a kijelentéseit is.
Mi a problémája a tized szedő H.N. Adventista tévtanítóknak és prédikátoroknak Khrisztosz szentjeinek a lelkeivel és magával a Khrisztosz Istenével is.
Elsősorban tudni kell, hogy akik magukat elnevezték H.N. Adventistáknak - élükön E.G White asszonnyal, az általuk létrehozott új egyház alappillérévé tették azon tanítást, hogy az embernek az Isten nem teremtett lelket és nem formált szellemet, csak testet alkotott.
A hazugságnak ezen alappillérét rengetik meg az Úr Jézus szavai,amikor azt állította, hogy akik a hústestet ölik , azok a lelket képtelenek megölni. Majd Khrisztosz Jézus Istene a Kiynilatkoztatott Próféciák Könyvében megerősítette Khrisztoz Jézusnak az ember lelkére vonatkozó állítását, és
az Égi Szentélyének oltára alatt azok lelkeit láttatja meg Jánossal, akiknek a Földön a fejüket vették
azért , mert bennük volt a prófétálás szelleme.
Máté 10: 28 És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában. 29 Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!
Jelenések 6: 9. és amikor felnyitotta az ötödik pecsétet, láttam az áldozó oltár alatt azoknak lelkeit,akiket megöltek az Isten Szaváért (Igéjéért) és a tanúbizonyságért, amelyet bírtak, 10. és kiáltottak nagy hangon, ezt mondták: Meddig Urunk – te szent és való igaz –, nem ítélsz és nem állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin? 11. és adtak mindegyiknek fehér ruhát és azt mondták nekik, hogy legyenek nyugton egy kevés ideig, amíg betelik a száma mind a rabszolgatársaiknak, mind testvéreiknek, akiket meg fognak ölni, mint ahogy őket,/Vida Sándor/
Amikor az ember szembesíti egy istentelen tévtanítót ezzel a két bizonysággal - amelyek cáfolják azon állításukat, miszerint az Isten nem teremtett lelket is és nem formált szellemet is az ember számára, hanem csak hústestet - akkor két lehetősége van. Vagy megalázza magát az Isten Szava előtt és megtér istentelen bűnös útjáról, vagy továbbra is ellenál annak és rosszabb lesz a Sátánnál.
Nos ennek tipikus példájának agyunk most tanúi.
Miután az istentelen úgy döntött, hogy nyiltan felvállaja, hogy szembe fordul az Isten Igaz Szavával,
akkor előbb az Istenből űz csúfot, majd az Isten szolgájából Khrisztosz Jézusból,és a szentjeiből is.
Azzal érvelnek, hogy ha Khrisztosz Jézus az ajtó, akin keresztül be lehet jutni a Khrisztosz Jézus Istenének az Égi Szentélyébe, akkor mit keresnek a Khrisztosz Jézus Istene szentjeinek a lelkei.
Nos ezek az tizedszedő istentelen hamis tanítók és hazug prédikátorok, annyira híján vannak az értelemnek, hogy nem tudatosítják, hogy ezeknek a szenteknek a szellemei- malynek létezését az istentelenek úgyszintén tagadnak- ott vannak már Khrisztosz Jézusban,miután kiaszbaditotta ezeknek a szenteknek a szellemeit Thanatoszból, azok automatikusan által mentek Khrisztosz Jézusba az Életükbe. Tehát a szellemük is ott van az Isten Égi Szentélyében. Nem volt szüksége ezeknek a szenteknek a hazugsággyártó E.G. White asszonyra, hogy kénye kedve szerint nyitogassa és zárogassa az Ajtót, melyen keresztül.
Nos ettől lesznek a tizedszedő H.N. Adventsita tévtanítók ideegsek és elkezdik nyilvánosan is gyalázni
mindazt,ami szent. Mert a Sátán kegyeit nem akarják elveszíteni, hisz a Sátán segít nekik becserkészni megtévesztett tiezdfizetőket.
Letagadni az ember lelkének a létezését, azt jelenti, hogy a Khrisztosz Jézus emberi lelkének a létezését is tagadják az istentelenek, azt a lelket, amelyről az Úr Jézus előre megmondotta, hogy fel fogja áldozni engesztelésül sokakért.
Máté 20:Valamint az Embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő lelkét váltságul sokakért.
Márk 10:Mert az Embernek Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő lelkét váltságul sokakért.
Luk. 9:Mert az Embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.
János 10:11Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor lelkét adja a juhokért.
János 10:15 Amiként ismer engem az Atya, és én [is] ismerem az Atyát; éslelkemet adom a juhokért.17Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én lelkemet, hogy újra felvegyem azt.
Megfigyeltem, hogy akik a három az egyben istenmodellt imádják, nem szívesen ejtik ki a szájukon, hogy Jézus az emberi lelkét adta engesztelésül.
Az igaz, hogy az élő emberi testben a lélek a vérben van.
Azonban a vér csakis a benne lévő lélek által szerez engesztelést.
Megfigyeltem, hogy az ember szellemét hangsúlyozó egyháztanítók az ember szellemének a hangsúlyozása közben abba a végletbe esnek, hogy az ember lelkéről keveset beszélnek.
Főleg az Úr Jézus emberi lelkének a feláldozásáról furcsán hallgatnak.
3. Mózes 17: 11 Mert a testneklelkea vérben van, én pedig azoltárra adtam aztnéktek,hogy engesztelésül legyena tilelketekért., mert a vér a benne lévő lélek által szerez engesztelést. 12 Azért mondtam Izrael fiainak: Senki se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért.
SEGÍTSÜNK A TIZEDSZEDŐ H.N. ADVENTISTA TÉVTANÍTÓK ÉS PRÉDIKÁTOROK ÁLTAL LELKEIKBEN ÉS JAVAIKBAN KIZSÁKMÁNYOLT , MEGTÉVESZTETT H.N. ADVENTISTÉKNAK MEGTÉRNI AZ IGAZ ÉS VALÓSÁGOS ISTENHEZ!
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
“…kellett volna keresnie a lélek szó mellé egy olyan akkor NORMÁLIS ÉS HASONLÓ jelentésű szót… akkor normális és hasonló jelentésű szót"
És hol lehet ilyen szót keresni-azt áruld már el. Nézte volna meg a zsebében, vagy a pad alatt? Miért nem mondasz példát ha olyan okos vagy?
Vagy találjon ki egy uj szót?
Kitalálhatta volna pl hogy "blügyke".
———————————————————————
Ide jut a topik, ha valaki készakarva kívánja lesüllyeszteni “blügyke”, azaz egyszerre idétlen és egyszerre értelmetlen szintre…
Miközben nicktársa(i) érdemi beszélgetés reményében felvetik neki azt, hogy jelen esetben egy konkrét magyar szóhoz “normális és hasonló jelentésű szó keresése a téma, Te erre felvetsz egy nem “normális” és nem hasonló “jelentésű“ szót.
Ezek szerint a Neked ennyire tellett…
Károli legalább próbálkozott pl. akkor, azaz a korában “normális és hasonló jelentésű szavakkal” helyettesíteni a lélek/pszükhé szót, amikor az egyértelműen ütközött a szellem/pneuma szóval, és csinált a pszükhéből “érzéki”-t az 1. Kor. 2.14-ben, a 15.44-ben és 46-ban, azaz érzékelte Ő a problémát ezerrel, de sajnos inkább a pszükhé/lélek szót fordította lélek szó helyett akkor “normális és hasonló jelentésű szóval, mint a lelket nem jelentő pneuma szót fordítsa lélek helyett más, normális és hasonló jelentésű szóval.
Sajnos ezt az utat választotta, és inkább felvállalta a lélek szó tudatosan rossz fordítását, minthogy a pneuma/szellem szóra keressen egy másik, “normális és hasonló jelentésű szót.” a lélek szó helyett.
Laci szépen, alaposan leírta azt Neked a 38789-s írásában, hogy Károli a huszita fordítókhoz hasonlóan simán használhatta volna a “szellet” szót a pneuma fordítására, hiszen az akkor még nem hasonlíthatott az évszázadokkal később, csak a nyelvújításkor létrehozott “szellent” szavunkhoz, lévén ez akkor még nem létezett.
Tehát nem lett volna Károli korában a magyar nyelvben a lélek szavunktól eltérő, ”akkor normális és hasonló jelentésű szó” a pneuma szó lefordítására, ez pedig pl. a “szellet”, ami akkor még semmilyen pejoratív jelentéstartalommal bíró szóhoz nem hasonlított.
Laci ezt írja le ennél bővebben:
“Károlyi nem volt tökfej. Azért nem fordította szelletnek a ruach és a pneuma kifejezést, mert
egyháza átvette a Róma Főpapja vezetett egyház azon tanítását, miszerint "zellet" nem létezik, csak lélek. Ha csak egy helyen is lefordította volna a pneuma vagy a ruach kifejezést "zellet"-re, mivel ezzel különbséget tett volna az ember pneumája és pszükhéje között, ami a 13. századtól kezdve halálos bűnnek volt nyilvánítva a Róma Főpapja által vezetett egyház dogmája szerint.
Mellesleg előbb létezett a magyar nyelvben a "zellet" kifejezésnek az ember pneumájára való használata, mint a szellent szónak fingásra való a használata.
A szellent szó a magyar nyelvben a szél (bélgáz értelemben is használt) szóból származik egy igeképző ( -nt ) hozzáadásával, és a 18–19. századi nyelvújítási, illetve stílusaんですけど folyamatban vált a finomabb, visszafogottabb köznyelvi kifejezéssé a régiesebb és vaskosabb megfelelője helyett.
Amikor tehát a huszita bibliaforditók 1436-ra lefordítottáka Szentírást, a szél szavunkból képzett szellent szavubk,ami fingást jelent, még nem is létezett. Ez igaz volt akkor is ,amikor 1590-ben
Károli elkészítette a Vizsolyi Bibliát, és még akkor is, amikor Káldi György 1626-ban elkészült a fordítással.
A nyelvújítók is különbséget tettek a szél , szellett és a szellent szavak között.
Csak félművelt ember állít olyat, hogy a szellet kifejezés jelentése azonos lenen a fingás szavunk jelentésével. No meg az istentelenek, akik készakarva csúfolódnak a szellet kifejezés kapcsán,
mert készakarva tudomást sem vesznek arról, hogy az embernek a lelkén kívül van szellete is,amit újmagyarul immár szellemnek neveznek.”(38789-ból részlet Lacitól).
———
Te megmaradhatsz, ha akarsz “blügyke” szinten, de jelzem, mindenki más már réges-régen megértette azt, hogy Károli itt vaskosan tévedett és/vagy nem volt hajlandó a huszita fordítók által felvállalt konfliktust maga is felvállalni, tudván, hogy amiatt külön még sok támadás érné a katolikusok részéről.
Inkább a lélek/pszükhé szót fordította pl. érzékinek olyan mondatokban, ahol a pneuma is szerepelt, és a pneumát léleknek, minthogy a pneumát fordította volna lélek helyett pl. szelletnek.
Volt kéznél tehát neki “akkor normális és hasonló értelmű szó”, nagyonis volt! És az nem a blügyke volt…
Károli nem volt ilyan tökfej sem ostoba hogy Istenre olyan kifejezés használjon hogy Szent Szellentés, vagy fingás-t használjon, ezt (is)jelentette a -szellet-fogalom."
-------------------------------------
Károlyi nem volt tökfej. Azért nem fordította szelletnek a ruach és a pneuma kifejezést, mert
egyháza átvette a Róma Főpapja vezetett egyház azon tanítását, miszerint "zellet" nem létezik, csak lélek. Ha csak egy helyen is lefordította volna a pneuma vagy a ruach kifejezést "zellet"-re, mivel ezzel különbséget tett volna az ember pneumája és pszükhéje között, ami a 13. századtól kezdve halálos bűnnek volt nyilvánítva a Róma Főpapja által vezetett egyház dogmája szerint.
Mellesleg előbb létezett a magyar nyelvben a "zellet" kifejezésnek az ember pneumájára való használata, mint a szellent szónak fingásra való a használata.
A szellent szó a magyar nyelvben a szél (bélgáz értelemben is használt) szóból származik egy igeképző ( -nt ) hozzáadásával, és a 18–19. századi nyelvújítási, illetve stílusaんですけど folyamatban vált a finomabb, visszafogottabb köznyelvi kifejezéssé a régiesebb és vaskosabb megfelelője helyett.
Amikor tehát a huszita bibliaforditók 1436-ra lefordítottáka Szentírást, a szél szavunkból képzett szellent szavubk,ami fingást jelent, még nem is létezett. Ez igaz volt akkor is ,amikor 1590-ben
Károli elkészítette a Vizsolyi Bibliát, és még akkor is, amikor Káldi György 1626-ban elkészült a fordítással.
A nyelvújítók is különbséget tettek a szél , szellett és a szellent szavak között.
Csak félművelt ember állít olyat, hogy a szellet kifejezés jelentése azonos lenen a fingás szavunk jelentésével. No meg az istentelenek, akik készakarva csúfolódnak a szellet kifejezés kapcsán,
mert készakarva tudomást sem vesznek arról, hogy az embernek a lelkén kívül van szellete is,amit újmagyarul immár szellemnek neveznek.
Ezzel a logikával koma akkor a szék, székesegyház szavaknak megfelelő görög vagy káldeus arámi szöveget sem lehetett volna magyarra fordítani, tudniillik a szék szavunkból lett képezve a székrekedés szavunk,vagy az árnyékszék szavunk is.
DE akinek nem vitte el az istentelensége a csöpp értelmét, az tudja, hogy az árnyészék, és a székrekedés szavunk jelentése különbözik a székesegyház, illetve a szék, királyi szék szavunk jelentésével, ahogyan a szellett szavunk jelentése sem volt soha azonos a szellent , szellentés szavunk jelentésével. A jelentést az az "n" kisbetű bizony alaposan megváltoztatja.
A bélgáz összetett szavunkat illeti az legkésőbb az 1930-as években keletkezett a magyar nyelvben (az Új magyar etimológiai szótár adatolása szerint ekkor mutatható ki írásban), mint a bél és a gáz szavak összevonása. (Magát a Bélgázok jelenséget persze régóta így nevezték körül, de maga a szoros összetétel ekkor rögzült a szakirodalomban)
A gáz szavunk a 18. század végén, egészen pontosan 1789-ben jelent meg a magyar nyelvben. Ez egy nemzetközi szó, amelyet a 17. században alkult meg a flamand Jan Baptista van Helmont (a latin chaos szóból kiindulva), és a felvilágosodás, valamint a nyelvművelés korán keresztül jutott el a magyar írásbeliségbe.
Ígyhát sem Károli, sem Káldi György amikor a fordítását készítette, nem hivatkozhatott arra, hogy a szellet szavunk a bélgázzal azonos, ugyanis a bél szavunk már akkor létezett, de se a gáz, se a bélgáz kifejezés nem létezett.
Ti akik istentelenek és Khrisztosz nélkül valók vagytok azt képzelitek magatokról, hogy okosak is vagytok.
Nos eme kérdés kapcsán kiderült, hogy nem vagytok okosak. Tudniillik az Isten nem adja az értelem magas fokát az istentelenekbe.
Ezt már Dániel próféta által is közölte:
Dániel 12: 9 És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig. 10 Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekszenek, és az istentelenek közülsenkisem érti; de az értelmesek értik.
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL ,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
Károlinak egész egyszerűen kellett volna keresnie a lélek szó mellé egy olyan akkor normális és hasonló jelentésű szót, amivel Ő is utalhatott volna a többi nemzet bibliafordítóihoz hasonlóan arra, hogy a ruach/pneuma más valóságot jelöl, mint a nefes/pszükhé.
Ennyit kellett volna tennie dichotómia látásmódja ellenére is.
Mond meg akkor te-mindenhez is értő koma- hogy köllött volna forditania Károlinak?
————————————————————-
Na végre, amikor emberként válaszolsz, az mindig más szintje a kommunikációnknak, emiatt most épp végre azt kezded megérteni, hogy miről írok kezdettől Károli kapcsán.
Azt kellett volna tennie Károlinak, amit a Hozzá hasonlóan szintén dichotómia látású huszita fordítók a dichotómia szemléletük ellenére is megtettek magyarként, igyekeznie kellett volna Neki is a lélek mellé keresnie egy hasonló jelentésű szót, és azzal kellett volna fordítania a ruach/pneuma szavakat az Igében.
Főleg amiatt is, mert Károli már olvasta a maga korában pl. a német bibliafordításokat, amelyek suerzői hozzá hasonlóan szintén dichotómia felfogást vallottak, de mégis következetesen igyekeztek a ruach/pneuma szavakat más szóval (geist) fordítani, mint a nefes/pszükhé szavakat (seele).
Ismétlem, ez a külön fordítási törekvés volt az általános a dichotómia látásmódú fordítóknál is, és nem a Károli féle egy szem magyar szóval való fordítás.
Na ez a gond, az, hogy egyedül Károli tért el a dichotómiát valló protestáns fordítók általános irányától!
Te Laci, jól értem azt, hogy híg ember most azt vitatja, hogy a Jelenések 6.9-11 nem a mennyben , azaz az égben majd megtörténő lévő jövőbeli eseményeket mutat be, holott az egész Jelenések könyve képsorait a 4. fejezettől mindvégig ott kapta János!?
Jel. 4.1.Ezek után látám, és ímé egy megnyílt ajtó vala a mennyben, és az első szó, amelyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jőjj fel ide, és megmutatom néked, amiknek meg kell lenni ezután.
2.És azonnal elragadtatám lélekben: és ímé egy királyiszék vala letéve a mennyben,…
Jól értem én ezt a blődségét híg ember nemkomámnak?
Csak a tizedszedő istentelen tévtanítók álítják, hogy nem az Isten Égi oltára alatt vannak.
A kinyilatkoztatást adó Isten szerint ott.
Jelenések 6: 9 És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alattazoknak lelkeit,akik megölettek az Istennek Igéjéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak. 10 És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak? 11 Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyafiaiknak száma, akiknek meg kell öletniük, amint ők is megölettek.
Nektek tizedszedő istenteleneknek nem azzal van a problémátok, hogy az oltár az Égben van,az Isten Égi Szentélyében, hanem azzal,hogy ott vannak azoknak a lelkei,akiket megöltek a Khrisztosz bizonyságága , ami nem más, mint a bennük lévő prófétaság szelleme.
Tudniillik azzal, hogy a Jézus Khrisztosz Istene kinyilatkoztatta, hogy miután ezeknek a lelkeknek a testeit megölték, mert felfedezték bennük a prófétálás szellemét,igazolta Jézus Khrisztosz azon korábban tett bizonyságát, amikor azt igérte a tanítványainak, hogy azok,akik a testüket ölik meg a lelküket meg nem ölhetik.
Ez a ti legnagyobb problémátok istentelen tévtanítók, hogy a Kinyilatkoztatások könyvében Jézus Khrisztosz Istene igazolta az Úr Jézusnak a Máté 10:28-ban tett égíretének igaz voltát, miután azt állítja, hogy a Megölöttek lekei az Isten oltára alatt kiáltanak bosszúért.
Máté 10: 28 És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg,a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában. 29 Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!
Szerinted ebben a kérdésben sem Jézus Khrisztosz, sem a Jézus Khrisztosz Istene nem mondott igazat, mert az igazságot E.G. White jelenítette meg, aki azt is tagadta, hogy az embernek van lelke és szelleme, és azt is, hogy az Isten Égi Szentélyében oltár is lenne.
A Jelenések 8:3–4 leírja az arany oltárt a trón előtt, amelyre egy angyal tömjént tesz a szentek imádságaival együtt.
Pál apostol a Héberekhez írott levelében azt írja, hogy az Isten Földi Sátora a Mennyei Szentély pontos mása volt.
Zsid. 8:5. akik az égiek képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan az isteni utasítást kapta Mózes, amikor azon volt, hogy a sátrat bevégezze: mert meglásd - mondta - csinálj mindent azon minta szerint, amelyet (meg)mutattam neked a hegyen,
Zsid. 9:14. mennyivel inkább a Krisztus vére, aki a korszakos (aioni) Szellem által önmagát vitte hibátlan áldozatul az Istennek, megtisztítja a lelkiismereteteket, a halott tettektől, hogy szolgáljanak az élő Istennek,23. szükséges tehát, hogy ha az ég(bel)i dolgok képmásai (előképei) így tisztulnak meg.akkor magukaz égen levő(dolgo)k pedig még jobb áldozatokkal, mint azok, 24. mert nem kézzel csinált szentélybe ment be Krisztus, amely a valódinak (csak) előképe, hanem magába az égbe, hogy most az Isten arca előtt érettünk megjelenjék, 25. nem is azért, hogy sokszor vigye önmagát áldozatul, mint ahogy a főpap bemegy a szentélybe évenként idegen vérrel, 26. mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ (alapjainak) levetése óta, de most egyszer jelent meg a korszakok (aionok) bevégződésén, hogy eltörölje a vétkeket áldozata által,
SEGÍTSÜNK A TIZEDSZEDŐ H.N. ADVENTISTA TÉVTANÍTÓK ÉS PRÉDIKÁTOROK ÁLTAL LELKEIKBEN ÉS JAVAIKBAN KIZSÁKMÁNYOLT , MEGTÉVESZTETT H.N. ADVENTISTÉKNAK MEGTÉRNI AZ IGAZ ÉS VALÓSÁGOS ISTENHEZ!
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
Ne azonos a János 9.1-3, és az utána ezt a témát végig vivő egész 9. rész Jób történetével, más a rendeltetése a kettőnek!
Olvasd és értsd:
1.És amint eltávozék, láta egy embert, aki születésétől fogva vak vala.
2.És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?
3.Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; HANEM, hogy nyilvánvalókká legyenek BENNE az Isten dolgai.
Szó szerint azt mondja itt Jézus, hogy ez az ember nem a saját, vagy a szülei bűne miatt született vakon, “hanem“ amiatt, mert az Ő vakon születésében, azaz “benne” és az egész történetében Istennek konkrét célja volt, mégpedig az, hogy a Jézus általi csodás gyógyulása miatt NYILVÁNVALÓKKÁ legyenek Isten dolgai!
Tehát Jézus a vakként születés okának ezt az okot nevezi meg, azt, hogy a születésétől vak ember meggyógyítása jel legyen
- ennek a konkrét embernek személyesen,
- mind a szintén nem vétkes szüleinek,
- mind a Jézusban hívőknek,
- mind azoknak, akik Jézust ekkor még nem fogadják el sem prófétának, sem Messiásnak.
Te leállsz az elején, nem értve azt, hogy a 3. vers végén mit nevez meg okként Jézus.
Nem olvasod el az egész részt, hisz az végig erről az esetről szól, és szembesíti egész Izraelt azzal, hogy:
32.Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna.
33.Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék.
Ennek az egész fejezetnek ez az “öröktől fogva nem hallaték” és a “ha nem Istentől van, akkor kitől?” felismerés volt a tétje, és ehhez az kellett, hogy ez az ember születése óta vak legyen.
18.Nem hivék azért a zsidók róla, hogy vak vala és megjöve a látása, mígnem előhívák annak szüleit, akinek megjöve a látása,
Amiatt kellett az, hogy születése óta vak legyen, hogy teljesen hiteles legyen a gyógyulása, hiszen még így sem hitték el a Jézus csodáiba belekötni akarók, mert még így is kifaggatták a meggyógyult ember szüleit, nem hívén el mások bemondására azt, hogy ez az ember születésétől fogva volt vak.
Az egész fejezet arról szól tehát, hogy Isten ebben a történetben, és ebben a Jézust ezek után nem csak prófétaként, hanem Messiásként is elfogadó emberen és a csodáján keresztül Isten a Fián keresztül hitelesen, mindenkit, akár a kétkedőket is meggyőzően “nyilvánvalókká tegye benne az Isten dolgait.”