Keresés

És a francia "ogre" (emberevő óriás) is az "ungri"-ból jön.

Afrikaans8-nak ment.

9543-ban értekezel az avar név óriás jelentésével kapcsolatban néhány dologról.

Talán nem érdektelen, hogy a német nyelvben is létezik a hun népnévből képzett 'óriás' jelentéssel szó.

r Hüne - igen nagy (termetű), szélesvállú férfi.

példák:

• er war ein Hüne [an Gestalt] - daliás termetű volt
  
• ein Hüne von Mann - valóságos óriás [férfi]
  

Eredete:

aus dem Niederdeutschen < mittelniederdeutsch hūne, eigentlich = Hunne; Ungar, nach dem Namen des im 4. Jahrhundert n. Chr. nach Europa einfallenden asiatischen Reitervolkes

Azaz:

alnémetből<középalnémet hūne, tulajdonképpen = hun; magyar (Ungar), a Kr. u. 4. században Európába törő ázsiai lovasnép nevéből.

Esetleg ez kapcsolatban lehet azzal a szaszanida perzsa szemlélettel, ami a pehleví (középperzsa nyelv) és pehleván ('hős, lovag') nevek esetében az etnikai névhez vitéz, bajnok, hős harcias minősítő jelzőt kapcsol.

"a szkütha Arszakész, aki a daák egy részén, az Ókhosz mellett lakó, parnoszoknak nevezett nomádokon uralkodott, betört Parthüaiába, és elfoglalta"

Máshogy adja elő Santrûk (Szinatrokész) parthus nagykirály naṣibinai oszlopfelirata, mely Ál-Szebéosz VII. századi örmény püspök jóvoltából maradt fönn. Eszerint Parthiát egy heftalita vezér ragadta el a Szeleukidáktól:

"Antiokhosz országlásának tizenegyedik évében a parthusok lerázták a makedónok igáját, és az euthaliták királyának fia lett az uralkodójuk, akinek nemsokára Kelet- és Észak-Ázsia minden népe meghódolt … Ezek a parthusok fejedelmei, akik atyjuknak, Arszáknak halála után uralkodtak Balhban a kusokon."

(Thaddée Mihrtad Mihrtadiantz, Konstantinápoly, 1851, 10., közli Lukácsy)

Orosz ferdítésben: "На 11-м году царя Антиоха восстали парфяне, и освободились от рабства македонского. Воцарился великий Аршак, сын царя тетальского в Бахл-Шахастане, в земле кушанской, и ему подчинились в рабство все народы востока и севера. Царь Аршак со всем своим войском пошел войною с востока на Вавилон, во владения вышеупомянутых царей, чтобы там основать свое царство; и он достиг Вавилона."

1907-ben megjelent könyvében Stein Aurél is 555-re helyezi Jinagupta beszámolóját, ekkor haladt át szerinte az említett buddhista zarándok Yü-t'ien területén Kína felé (Ancient Khotan; I. köt., Clarendon, Oxford, 172.).

Czeglédy Károly: "Tekintettel arra, hogy a keleti heftalita törzscsoportok uar és khyon elemei ugyanúgy egyetlen egységet alkottak, mint a pannoniai avarok hasonló Ouar és Khounni csoportjai, önmagától kínálkozik a gondolat, hogy a pannoniai avarok heftalita eredetűek."

Bár Dagesztán nevét alighanem a 'hegy' szóból magyarázzák...

A térkép azt szemlélteti, amikor az Amu-darja még a Kaszpi-tengerbe öntötte a vizét. A rendkívül széles, bővizű folyó óperzsa neve Araxša volt, ami a Dahestan–Dagesztán párhuzamhoz hasonlóan ismét átvezet minket a Kaszpi-tenger túloldalára (Arasz, másként Araz, Araksz, Arax, Araxi, Araxes, Araz, Yeraskh folyó).

"Arszakész, aki a daák egy részén, az Ókhosz mellett lakó, parnoszoknak nevezett nomádokon uralkodott, betört Parthüaiába, és elfoglalta ... Az aparnosz daák állítólag Maiótisz fölötti daák közül vándoroltak ide, akiket ... parioszoknak neveznek"

Harmatta szerint az Amu-darja (Óxosz) és Szir-darja (Tanaisz, Jaxartész, Orxantész) között élőket az ókorban háromféleképpen emlegették:

- óperzsa feliratokon: Sakā tigraxaudā (csúcsos süvegű szakák)

- baktriai nyelven: maššagatā (az Avesztában maša-, mašya-, mašyāka- = ember, férfi)

- önelnevezésük: daha (khotáni nyelven = ember, férfi)

Arrianosz a daákat és a masszagétákat szerepelteti Transzoxiana (Transzoxania) lakóiként, amiből Harmatta arra következtet, hogy a két elnevezés szinonimája egymásnak (Közép-Ázsia ókori történetéhez, in: Antik Tanulmányok 2003/1).

Ez a kettősség Theophülaktosz álavar passzusában is megfigyelhető: a népet hol avarnak, hol varnak nevezi.

Arrianosz, Curtius Rufus és más szerzők leírásai alapján a dahák Baktriától északkeletre és Szogdiától keletre élő nagyállattartó-lovas nép voltak.

According to his biographers, Alexander later also incorporated Dahae into his own cavalry (Arrian, Anabasis 5.12.2; cf. Curtius Rufus, 7.7.32). They were described as “horseriding” bowmen (cf. Appian, Syriaca 167) and were said to have lived in the wastes northeast of Bactria and east of Sogdiana. At least some of the Dahae must thus be placed along the eastern fringes of the Karakum desert, near ancient Margiana, a conclusion confirmed by information found in some other classical sources (e.g., Ptolemy, Geog­raphy 6.10.2; Tacitus, Annales 11.10). It is possible that the Dahae were thus responsible for nomadic invasions of Margiana and Areia some time around 300 b.c.e., in which the towns of Alexandreia and Heracleia, the first located in Margiana, the latter apparently in Areia, were destroyed (cf. Pliny, Historia naturalis 6.47-48; 33; 6.67; Strabo 11.516).

Dahistān, Dahestān, Dahēstān: ‘a town in Gurgān, i.e. in ancient Tabaristān’

http://info.filg.uj.edu.pl/zhjij/sec/store/sec-13.pdf

"... the name Apar, according to both Turkic and Armenian texts in context stands for the region of Khorasan of Hephthalite empire … The Aparni or Parni were »probably the leading tribe« migrating »from the area of Khwarazm into Parthia in the first part of the third century B.C.« According to this opinion and also Strabo’s record, the (A)parni were »a part of the larger Dahi [Dahae] confederation« and »the Dahae had occupied the region in Achaemenian times from their plain of Dihistan. ... From the late 4th century A.D., Chol and Kidarite Huns pressed upon the province [Hyrcania / Gurgān] from Dihistan... From the reign of Yazdgard II periodic campaigns were necessary to contain their penetration within the province.« In this connection, some scholars also identified the Aparni with later Avars. However, it is not acceptable »either historically or linguistically«, just as Frye said."

Türk nyelvben a par formát lejegyzésbeli sajátosságnak tartják, és aparnak olvassák, mert a türk-mongol nyelvekben még az idegen eredetű szavaknál sem figyelhető meg szókezdő p, leszámítva az orkhoni feliratokat, ahol az iniciális a/ä hangot nem jelölték.

Mehmet Tezcan

The Ethnonym Apar in the Turkish Inscriptions of the VIII. Century and Armenian Manuscripts

PDF

Aparšahr neve Elišē és Lázár P'arpec'i krónikájában Apar ašxarh (Marquart: Ērānšahr nach der Geographie des Ps. Moses Xorenacʿi; Weidmann, Berlin, 1901, 74.).

Sztrabón szerint tehát Arszakész az aparn (parn) nép vezére volt, és az ő élükön foglalta el a Kr. e. 3. század közepén Parthiát. Iustinus a szeleukida kormányzó nevét is közli, szerinte az aparn vezér Andragorasztól ragadta el a hatalmat (XLI, 4, 6–8). Ez eddig teljesen világos. Ami nem igazán érthető – különösen a tartománynév ősiségét illetően –, hogy Ammianus miért próbálja Parthia nevét a parnoktól (aparoktól) eredeztetni: "az országot Parthiának kezdték nevezni az alacsony származású Arsacesről, aki kora ifjúságában rablóvezér volt, lassanként azonban jobb útra tért, és jeles tettek egész sorával magasra emelkedett" (XIII, 6, 2). Arszakész esetleg valami emigráns csoportot vezetett volna vissza?

Példaként itt van még I. Dareiosz Szuszában talált, mázzal bevont téglára írt elámi, óperzsa és babiloni nyelvű töredékes felirata:

1. adam Dârayavauš XŠ vazraka XŠ XŠyânam
2. XŠ DHnâm Vištâspahyâ puça Haxâmanisiya
3. thâtiy Dârayavauš XŠ AMmaiy xšaçam frâbara
4. tya vazrakam tya umartiyam mâm xšâyathiyam
5. ahyâyâ bûmiyâ akunauš vašnâ AMhâ imâ dah
6. yâva tyaišâm adam xšâyathiya abavam  Pârsa
7. Uja Bâbiruš  Athurâ  Arabâya Mudrâya Sparda
8. Yauna Mâda Armina Katpatuka Parthava Zraka
9. Haraiva Uvârazmiš Bâxtriš Suguda Gadâra
10. Thataguš Harauvatiš Hiduš Skudra Yaunâ taka
11. barâ  ...

"Én vagyok Dareiosz, a nagykirály, a királyok királya, minden nemzetek királya, Hüsztaszpész fia, az Akhaimenida. Dareiosz király azt mondja: Ahuramazda adta nekem ezt a nagyszerű királyságot s vele az emberek összességét, ő tett engem királlyá ezen a földön..."

Szintén említi a parthusok országát.

II. Artaxerxész perszepoliszi sírfeliratán a birodalom tartományai közt Parthava is szerepel:

1.                  iyam Pârsâ

2.                  iyam Mâda

3.                  iyam Uvja

4.                  iyam Parthava

5.                  [iyam Haraiva

6.                  iyam Baxtriya

7.                  iyam Suguda]

8.                  iyam Uvârazmiya

9.                  iyam Zrakâ

10.              iyam Harauvatiya

11.              iyam Thataguiya

12.              iyam Gadâraya

13.              iyam Hiduya

14.              iyam Sakâ haumavargâ

15.              iyam Sakâ tigraxaudâ

16.              iyam Bâbiruš

17.              iyam Athuriya

18.              iyam Arabâya

19.              iyam Mudrâya

20.              iyam Arminiya

21.              iyam Katpatuka

22.              imay Spardiya

23.              iyam Yaunâ

24.              iyam Sakâ paradraiya

25.              iyam Skudra

26.              iyam Yauna takabarâ

27.              iyam Putâya

28.              iyam Kušâya

29.              iyam Maciya

30.              iyam Karka

Dahákat már Xerxész egyik felirata is említ (Dahā)¹. Cunningham úgy gondolta, egyszerűen rablókról, útonállókról, ellenségről van szó². Sten Konow norvég indológus viszont már 1912-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a khotáni szaka nyelvjárásban egyszerűen 'férfi'-t jelent ez a kifejezés, ami teljes mértékben megegyezne az óperzsa daha- népnévvel³. Ezt a magyarázatot fogadja el Harmatta János is⁴, Harold Walter Bailey khotáni szaka szótárára⁵ hivatkozva.

¹ Roland G. Kent: Old Persian Grammar, Texts, Lexicon; American Oriental Society, New Haven, 1953, 151.

² Sundeep S. Jhutti: The Getes, in: Sino-Platonic Papers 127 (2003. okt.)

³ Vedic "dasyu”, Toxri "dahä”; in: Festschrift Vilhelm Thomsen, Lipcse, 1912, 96–7.

⁴ Közép-Ázsia ókori történetéhez; in: Antik Tanulmányok XLVII (2003), 65.

⁵ Dictionary of Khotan Saka; Cambridge University Press, London, 1979, 155.

Klasszikus források a szeleukida korszakban emlegetnek egy aparn, parn nevű népet arrafelé, az Ókhosz folyó vidékén. Az Ókhoszt többnyire a Türkménisztánban eredő Tedzsennel (Taǰen, Teǰend) azonosítják. Ez a mai Irán felé határvonalat képez, úgy folyik tovább az afgánokhoz.

Sztrabón írja: "Amikor a Tauroszon túl fekvő vidékek fellázadtak, minthogy Szüria és Média királyai, akikhez azok a területek tartoztak, átpártoltak, a megbízottak és Euthüdémosz emberei mindjárt átállásra bírták Baktrianét és az egész közeli vidéket. Azután a szkütha Arszakész, aki a daák egy részén, az Ókhosz mellett lakó, parnoszoknak nevezett nomádokon uralkodott, betört Parthüaiába, és elfoglalta." (XI, 9, 2) "Az aparnosz daák állítólag Maiótisz fölötti daák közül vándoroltak ide, akiket xandioszoknak vagy parioszoknak neveznek, bár abban nincs általános megegyezés, hogy a Maiótisz fölött lakó szküthák között daák is volnának. Arszakész állítólag ezek közül származott." (XI, 9, 3)

Lehet választani az óperzsa Parthava és Uvârazmiya tartomány lakossága között... egy kőhajításnyira vannak a Kaszpi-tengertől :)

Avarokat legfeljebb Hérodotosz homályos, mitikus története alapján lehetne messze északon keresni, Boreasz földjén túl. Moravcsik lehetségesnek tartja, hogy pont az említett történet könnyítette meg Priszkosz rhétor számára a kölcsönzést: "mert hiszen Herodotos ismer egy ́ ’Αβαρις nevű hyperboreost, aki nyilával bejárta az egész földet (IV, 36), s akinek neve az avarokra emlékeztethette őt. Megjegyzem, hogy magam is azon a nézeten vagyok, hogy a görög hagyományok e mondai alakjának nevében, aki jósként és varázslóként is szerepel, valóban a később feltűnő avar (< abar) népnév rejlik. Minthogy pedig ’Αβαρις  alakját a görög hagyomány még a Kr. e. VII. századba helyezi, e név a görögségnek a török népekre vonatkozó egyik legkorábbi értesülése emlékét őrzi."

A Juan-Juan birodalom Mongóliától nyugatra volt, nem volt messzebb a Kaukázus mint mondjuk a Kaukázustól a Kárpátok.

Egyébként a ilyen-olyan forráselemzésekre és a dené-kaukázusi nyelvelmélere építők, akik feldobták ezt az elméletet, mindig is a kaukázusi avarokról beszéltek, soha sem az eurázsiai (kárpát-medencei) avarokról.

Az eurázsiai avarok juan-juan-hoz kapcsolásáról, komoly helyen, én még nem hallottam.

Nem is... Az eredet zsuan-zsuanok keletre menekültek. 

Nekem nem tűnik túl életszerűnek, hogy egy majdhogynem távol-keleti, mongóliai-mandzsúriai népesség mindenkit legyőzve, mindenen átgázolva néhány év alatt a Kárpátok lábánál tűnik fel.

A khoraszáni- közép-ázsiai származás földrajzilag sokkal hihetőbbnek tűnik.

Marquartnak a Bundahišn szövegéből levont következtetését vitatják, Frye fordítása szerint egy Zāl nevű szaka hercegről és egy bizonyos Aparnakról, Abaršahr uráról van benne szó, akik egyaránt Sām leszármazottai. A szöveg állítása szerint az utóbbi területet "azon okból hívták Aparšahrnak, mivel az Aparnak földje volt" (The History of Ancient Iran, München, 1983, 206).

Még egy tipp:

Jenyiszejek. Mármint nem a jenyiszej osztyákok - bár ahogy tudom ők is csak az első évezred végén türkösödtek el - hanen a jenyiszej nyelvek eredeti beszélői.

Figyelembe véve a Dené-kaukázusi nyelvelméleteket vagy az A. Vovin, D. Sinor, E. J. Vajda féle, a kínai feljegyzések alapján felállított jenyiszej-hun, jenyiszej-xiongnu nyelvelméleteket, érdekes iránynak tűnik.

(Bár nyelvészetileg én ezt nem tudom megítélni, ellenben pl. régészeti szempontból lehet errefelé érvelni...)

A baj csak az, hogy a nyelvcsalád nagyjából kihalt a 17-18. században (cári adatok alapján) és a yugh 1990-es kihalásával a ket maradt az egyetlen beszélt nyelv. Napjainkban kb. 200 beszélővel (szóval aki kutatni akarja annak nem árt kapkodni).

Tud valaki eurázsia avar paleogenetikai kutatásról?

Nagyon érdekelne, tekintve, hogy sok kérdést és vitát helyre tehetne.

Legjobb valami SNP dataset lenne de egy tisztességes tudományos papíros is felvillanyozna.

Érthetetlen miért nem találok, pedig még az avar lovakat is vizsálták már. Az embereket miért nem??

(Metrikus tanulmányok - mint Éry stb. - nem mozgatnak, azokat mindenki úgy méri meg magyarázza ahogy az elképzelései kívánják. Meg ismerem is őket.)

Ha valaki tudna ilyet, nagyon köszi!

a 463 körüli időkről, Priszkosz rhétortól: "Ebben az időben a keleti rómaiakhoz [azaz Bizáncba] követséget küldtek a száragurok, az ogurok [az eredetiben: urogok] és az onogurok, amely népek elvándoroltak saját lakóhelyükről, minthogy harcba bocsátkoztak velük a szabirok, akiket az avarok űztek el, akiket viszont az Óceán partvidékén lakó népek késztettek arra, hogy más vidékre költözzenek. Ez utóbbiak földjüket az Óceán kiáradása folytán keletkező köd miatt hagyták el azért, mert griffek tömege tűnt fel. Az a hír járta ugyanis, hogy ez mindaddig nem szűnik meg, míg csak fel nem falják az emberi nemet. Ezért hát e bajok következtében elűzetve, a szomszédban lakókra törtek rá. Minthogy pedig a támadók erősebbek voltak, azok, akiket a támadás ért, más vidékre költöztek." (Moravcsik Gyula fordítása)

Altheimnek és Haussignak lenne igaza, akik szerint az avarok délről haladtak el a Kaszpi-tó mellett?

Ha Abaršahr nem más, mint a történeti Khoraszán nyugati vidéke, akkor a távolság nem is vészes. Szíriai Mihálytól pedig tudjuk, a szászánidák hogyan engedték be onnan keletről a zsoldosokat, mikor éppen mennyire volt szükségük...

"kínai források A-pa területén Nyugat-Turkesztánt értik. Az európai avarok 558-ig, Nyugatra történt menekülésük időpontjáig a Khoraszán északi részén laktak, az örmény forrásokban Apr Šahrnak, a perzsa forrásokban Abar Šahrnak nevezett területen. Theophüalktosz szerint is az avarok a perzsák szomszédságában laktak. Szebéosz ezt az egykori vidéket Aprxharnak, Avar Birodalomnak nevezi"

H. Gaube, “Abarsahr,” Encyclopædia Iranica, I/1, p. 67

http://www.iranicaonline.org/articles/abarsahr

ABARŠAHR, name of Nīšāpūr province in western Khorasan. From the early Sasanian period, Nīšāpūr, which was founded or rebuilt by Šāpūr I in the first years of his reign, was the administrative center of the province. On a Sasanian clay sealing, the names of Abaršahr and Nīšāpūr appear together. In the inscription of Šāpūr I at Naqš-e Rostam and in Manichean texts, Abaršahr is mentioned in various spellings. On Sasanian coins the Pahlavi form of Abaršahr appears abbreviated asʾpr, and on Arab-Sasanian coins we find the form ʾpr, ʾprš(t). Post-reform Omayyad coins bear the Arabic mint signature ʾbršhr, which can also be found on ʿAbbasid coins until about A.D. 825. But as early as about 772, the mint name nysʾbwrappears on Islamic coins, and it was used up to later Middle Ages. In Arabic texts, besides the common form of Abaršahr, Baršahr occurs; and the Persian geography of Ḥamdallāh Mostawfī mentions Abaršahra (variet. Abū-šahr, etc.) as the old name of Hamšahra near the Caspian Sea. The Arab geographers of the Middle Ages explained the meaning of the word Abrašahr/Abaršahr as “cloud city.” The older western interpretation of the name, “upper country,” which has been brought back into discussion recently, was rejected by E. Herzfeld and J. Markwart. Markwart concluded that Abaršahr means “the country of the Aparak” (one of the three Dahae tribes who founded the Parthian empire) — an opinion widely shared.

Bibliography:

Markwart, Ērānšahr, p. 74. Idem, Provincial Capitals, p. 52.

E. Herzfeld in AMI 1, 1929, pp. 82, 108. Andreas and Henning, Mir. Man. II, p. 12 (separate pagination).

E. Honigmann and A. Maricq, “Recherches sur les Res gestae divi Saporis,”Mémoires de l’Académie royale de Belgique (Classe des lettres), ser. 2, 47/4, 1952, p. 107).

W. Sundermann in AOASH 24/1, 1971, p. 86.

R. Göbl, Sasanidische Numismatik, Braunschweig, 1968, pl. XVI/2.

R. N. Frye in Iranica Antiqua 3, 1968, p. 122. Le Strange, Lands, p. 383.

Mostawfī, Nozhat al-qolūb I, p. 91.

Yāqūt, I, p. 566.

J. Walker, Catalogue of the Arab-Byzantine and Post-Reform Umaiyad Coins, London, 1956, pp. 104f.

H. Gaube, Arabo-sasanidische Numismatik, Braunschweig, 1973, pl. 9.

E. von Zambaur, Die Münzprägungen des Islam, Wiesbaden, 1968, pp. 36, 259-62.

(H. Gaube)

Originally Published: December 15, 1982

Last Updated: July 13, 2011

This article is available in print.
Vol. I, Fasc. 1, p. 67

"Priszkosznak egyértelmű hérodotoszi párhuzamai vannak"

Szádeczky Kardoss-Samu

Avarok és griffek Priskosnál, Hérodotosnál és a régészeti leletanyagban

In: Antik Tanulmányok 19 (1967), 257-61.

Ezt az időszakot és hódítást kapcsolatba lehet hozni a Priszkosznál 463 körül említett népmozgásokkal, bár a szöveg egészével csínján kell bánni, mert Priszkosznak egyértelmű hérodotoszi párhuzamai vannak. Ahogyan egyébként az álavarokról szóló theophülaktoszi szöveghely közeli megfelelője is fellelhető Tacitusnál. A toposzok ködét eloszlatva talán közelebb kerülhetünk a megoldáshoz...