Most olvastam ezeket a csodálatos sorokat amit írt!Engem személy szerint nagyon meghatott!..és még sokáig fognak visszhangozni a fülembe a kedves és törődő sorai!Köszönöm ma megint tanultam valamit amit önnek köszönhetek!Vannak még kedves emberek!
Nekünk egy 7 hónapos kis sziámi cicánk van Medike (Medál)akit csak Nyunyuszkának hívunk mert a férjem szerint olyan nyuszis a nyávogása:-O))
A férjem nem szereti a cicákat sokat zsörtölődik ha hullik a szőre vagy belekapaszkodik a műbőr székekebe!Kapar ahol ne kellene!Múlt héten megmütötték ,kiívartalanítattuk mivel nőstény és szörnyen érezte magát.Ugye tavasz van párzási idő!Nem akartuk ,hogy szenvedjen mivel szoba cica !Vissza térve a műtétre a párom vitte el ő is hozta haza és olyan jó érzés volt látni az arcán ,hogy ő is aggódik érte!Azóta valami megváltozott!Érzem ,hogy ő is nagyon fogja szeretni ....
Ha sokáig írsz, általában elszáll az elküldéskor. A megoldás az elküldés előtt egy Ctrl-A (teljes szöveg kijelölés) és Ctrl-C (kijelölt szöveg másolása). Ha elszállt, akkor kezdesz egy új hozzászólást és Ctrl-V-vel bemásolod az elmentett szöveget, ezután már menni fog.
Tizenhét évvel ezelőtt, egy szép hétvég napon családostól lementünk a szentendrei piacra vásárolni. Egy kis időre magukra hagytam feleségemet, és két kis lányomat, hogy bor után nézzek. Amikor újra találkoztunk, titokzatos mosollyal ültek az autóban. Aztán fény derült a titokra: a tenyerembe tettek egy pici cicafiókát. Bosszankodtam, arra gondolva: Már csak ez hiányzott! De a dolgot már nem lehetett visszafordítani. Az anyósülésre rogyva néztem a tenyérnyi ártatlan kis jószágot, és azt fontolgattam magamban: mennyire fog a megszokott családi életünk megváltozni. Nejem elmondta, hogy a piacon kínálta egy nagymama, de az unokája igen nehezen, pityeregve vált meg a kis fehér zoknis csöppségtől. Ő már akkor sejthetett valamit, amire én csak jóval később jöttem rá. Ez a kis állat lassan, fokozatosan sok mindenben megváltoztatott: az állatokhoz fűződő viszonyomat, szemléletemet és a végén elválaszthatatlan társammá vált. Az alább következő sorokat tavaly 2011-ben írtam.
Gondolatok a cicámról.
Van Karinthy Frigyesnek egy örökérvényű novellája Tomi címmel. Már az alcíme is sokat mond: Együgyű monológ a kutyaszívről. Szól a szeretetről, és egy hűséges társ elvesztéséről. Amikor a hűségről esik szó, azt általában a kutyákkal társítják. Nekem is van egy hűséges társam. Filemon cicám tizenhat éve lakik velünk. Eleinte megtűrtem, aztán figyeltem, majd megszerettem, végül most már féltve ragaszkodom hozzá. Évekig munkanélküliként a négy fal közzé zárva, ingerszegény környezetben, napközben csak egy társam volt: a cica. És amellett, hogy individuumként ragaszkodott a saját törvényeihez, talán kicsit önző is volt, (ösztöne szerint az is marad), de ragaszkodó, hűséges kis társ lett mellettem. Eleinte azt hittem, hogy a viselkedése arra vezethető vissza, hogy korán lett elválasztva az édesanyjától, ami miatt pótmamát keres, de később rá kellett jönnöm, nem így van. Antoine de Saint-Exupéry Kis herceg című könyve alapján én is felelősséget vállaltam érte. Ahogy említettem, figyeltem szokásait, lépteit, viselkedését, gesztusait. Ragadozó őseinek megfelelően korán kel, hajnali fél ötkor mellém fekszik és szfinxként figyeli a hajnali derengő napviágot. Ha korán reggel megkapja a reggelit, amit hangosan követel, utána elvonul a kisebbik szobába, ahol beszűrődik a felkelő nap sugara, és elszenderedik. Az ebéd közeledtével, amíg én festegetek, vagy a TV-t nézem, odajön hozzám és szelíden, rám emelve tekintetét, - ami szerintem semmi más kis háziállatéval sem hasonlítható össze- tudtomra adja, hogy enni szeretne. Ha kívánalmai teljesülnek, bevonul a nagyszobába, - követve a nap járását és elfoglalja a számára kijelölt helyet a rekamié tetején. Ha délutánra elfásulok a festegetésben, vagy elegem van a TV műsorok egyhangú, tudatölő műsoraiból, előveszem a legjobb barátot, a könyvet. A rekamién fekve a könyvet a padlóra helyezve olvasnék, ha Filemon észre nem venné. Leugrik a támláról, ráfekszik a kinyitott lapokra, felnéz rám és a szemeivel üzen: Ne a betűkkel törődj, hanem egy kicsit velem. Hosszas huza-vona után, simogatások, dédelgetések után kompromisszumot kötünk: ő lefekszik a könyv mellé, én meg olvasok egy kicsit, öregedő szemeimmel. Így múlik el a délután. Estefelé már együtt várjuk a család harmadik tagját. Hat óra felé lemegyek a buszmegállóhoz, várom a feleségem. Amikor megmászva a harmadik emeletet, együtt benyitunk kis otthonunkba, a lépteinket és a kulcscsörgést hallva Filemon kis fehér mancsa segít kinyitni a bejárati ajtót. Amikor meglát bennünket, megnyugszik, és előremegy a konyhába, mintegy invitálva bennünket. Lassan eljön az este. A minden figyelmet eluraló TV mellett Filemon is igényli a törődést. A már ismert hangárnyalattal adja tudtunkra, törődésre, simogatásra van igénye. Ha ezt elmulasztanánk, kis fehér mancsát ránk teszi, kérve, nem mulasszuk el kimutatni szeretetünket. Vacsora alatt ott ül velünk, és fél tíz felé leheveredik a neki kijelölt fotelben. Számára elmúlt a nap, hogy aztán hajnalban, vigyázva ránk új napot kezdhessen. Remélem még nagyon sokáig.
2011.december 19-én elment.
December 21. Szerda
Legutóbbi soraim még bizakodóak voltak Azóta minden megváltozott. Kis Filemon december 19-én este 18,15 perckor elment.
Elaltattuk. Elveim szerint én nem dönthetek mások élete fölött, de olyan leépülést láttam Filemonnál, hogy ezt a döntést meggyőződésemmel szemben is meg kellett hoznunk. Azon azért még mindig töprengek, hogy nem küldtük-e el előbb, vagy később ezt a kis drága lelket. Döntésünk igazolására, megnyugtatására Kusmiczki Judit doktornőtől, aki elaltatta a kis cicát, még aznap este kaptunk egy e-mailt. Idézem:
Kedves Miklós!
Még egyszer szeretném részvétemet kifejezni önöknek! Higgye el, mélyen átérzem fájdalmát!
Talán az egyetlen dolog, ami ilyenkor kicsit megnyugtathatja az ember lelkét, hogy Önök mindent megtettek a kis Filemonért, hogy meghosszabbítsák, és lehetőleg megszépítsék az életét. Azt hiszem, az ember akkor tudhatja meg mit is jelent az igazi, mély barátság, amikor közel enged magához egy ilyen érző lelkű lényt. Tudom ilyenkor nem vigasz, de Filemon most már egy nagyon szép helyen van, ahol már semmi sem fáj. Hiszek benne, hogy egyszer majd újra találkozunk velünk, és akkor már semmi nem választ el minket.
Végtelenül hálás vagyok a Sorsnak, hogy Önöket, kedves családját és Filemont megismerhettem! Az Önökhöz hasonló emberek tartják bennem a lelket, hogy érdemes csinálnom a munkámat. Remélem, legközelebb már egy kicsit vidámabb helyzetben találkozunk.
Barátsággal
Kusmiczki Judit
Másnap reggel elvittük a balatonmáriai telekre. Sosem szeretett autózni, mindig tele volt a kocsi miau!-val, most csend volt, de mi is hallgattunk, időnként nyeldesve a könnyeinket. Jó helyre került. Közúti- és turistaforgalomtól távol, a terület délkeleti sarkában, csendes helyen, egy tuja bokor lábánál pihen. De amíg ezt az utolsó kötelességünket teljesítettük, az nagyon szívszorító volt. 12,30-kor fektettük le végső nyughelyére. Azt mondják, mindenki addig él, amíg gondolnak rá. Filemon - ha fizikailag nem is de sokáig velünk lesz. Nehéz nélküle. De tudom, és hiszem, kedvenc íróm Oscar Wilde A Boldog Herceg című meséjére hivatkozva azt mondom: biztos vagyok benne, hogy az Úr leküldte az egyik angyalát, hogy felvigye, és az ő paradicsomkertjében sétál 19.-e óta. Fent összeteszi a két kis fehér zoknis mellső lábát, és figyel bennünket, aztán majd mi is megyünk. Tarts ki Kis Filemon, egyszer remélem, együtt leszünk. Egymás mellé fekszünk, mint nem is olyan régen, és könyveket nézegetünk. Isten áldjon, és köszönök mindent, amit tőled kaptam hosszú éveken keresztül. Soha egy pillanatra el nem felejtelek. Ebben biztos lehetsz. Most december 21.-e 11 óra 30 perc van. Odakint hull a hó, az Úr fehér paplant terít kis Filemonunk nyughelyére.
Bocsánat,de újra én...RÉGI KIÁLLÍTÁSOK EMLÉKEI alatt találod CSIPIKÉT.
Elolvastam újra,könnyebb,mint kikeresnem itthon a rólunk szóló újságokat...
Édes kicsi Csipp-csupp csodás Csipikém! Remélem a nagygazdival szépet álmodtok és azért néha hozzám simulsz,még ha én nem is érzem...
Van új cicád?
Persze,majd keres téged egy cica...engem mindig megkeresnek,ők választanak engem és nem én őket.Nekem általában így lett cicám,vagyis így vagyok cicagazdi...
Köszönöm a kedves soraid. A történeted elég megrendítő volt számomra. Egyébként az a véleményem, hogy az érzelmeit az "erősebb" nemnek sem szabadna szégyelmi. Kis Filemont egyszer le is rajzoltam. (mellékelem) Ez a grafikát a honlapomon (www.abrokmiklos.hu) is megtalálod. Fogadd barátsággal.
Szep es szomoru a torteneted, szeretteted vesztetted ....
De szerintem kicsit olcso mar ez a felfogas, hogy a ferfiak nem szeretik a cicat.
Szeretik, nagyon is... kornyezetemben minden ferfi szereti, ha nem is tart, de olvad ha valamelyik cicc hajlando neki dorombolni, vagy eggyaltalan az oleben ulni....meg az is aki addig fujt mondott a macskatartasra.
Nem akarlak megbántani,de csak sajnos édesapámat láttam így férfi létére,hogy ennyire szereti a cicákat.
Ha érdekel, leírok vele kapcsolatban egy igaz történetet nagyon-nagyon röviden.
Angyalföldi lány vagyok,apukám is.Mindig volt cicánk.Elkerültünk vidékre.Emeletes házban nem tartottunk,de nagyon hiányzott.
Apukám kertes háznál maszekolt,mint lakatos és a levetett munkás kabátja zsebébe belebújt a háziak pici cicuja.Haza hozta...1989 volt,így kezdődött újra,Julcsi cicával.
1992-ben megmentett apuci egy cicát.Sanyarú sora volt.Édesapám tudta,hogy be lehet nevezni az év macskája díjra...anyukám és én nem akartuk,mert a mentett CSIPIKE nevű cica csúnya volt,beteg és satnya ...de kipendült..
Apukám meghalt 1993. febr.28-án..A Csipi volt vele halála pillanatában...a szíve vitte el.
Én ebben az évben apuci kívánsága szerint beneveztem a CSIPIT és az APUKÁM CICÁJA LETT AZ ÉV MACSKÁJA 1993-ban MAGYARORSZÁGON!!!
Apukámat 1993.márc.18-án temettük a Megyeri temetőben.
Cicája,Csipike 14 évvel élte túl imádott gazdáját és őt is márc.18-án temettem el ide a kertünkbe.A cica 16 évet élt.
A történetet röviden írtam...nagyon szimpatikus nekem,hogy ennyire szereted a cicádat,még a halálon túl is,pedig a férfiak zöme nem igazán...
Egy életen át érezni fogod szerencsére...azt mondják,ha meghalunk mi emberek,van egy szívárvány,ahová elmegyünk...és ott a szivárványnál várnak ránk a már meghalt állatkáink...és újra boldogan együtt leszünk velük az örökkévalóságban... nem tudom mi igaz ebből,de engem nagyon sokan várnak már...cica nélkül is lehet élni,de minek...nem érdemes...ezért van mindig cicukám...imádom az állatokat,feltétel nélkül,de a macska az más...ő macska
Sziasztok! Bocsánat, hogy csak így beesek ide. Ennek a fórumnak az indulásánál jártam itt párszor, és most segítséget szeretnék kérni Tőletek! Ősszel hozzánkszegődött egy kiscicalány, és már nem akartam megműttetni a hideg miatt, hisz még úgyis kicsi..... Nos, december 3-án meg is lepett minket 4 gyönyörű babával... Szépen fel is nevelte őket, kettőnek már van új gazdája, de a másik gazdijelölt épp most lépett vissza, ezért sürgősen szerető otthont kell találnom nekik:
Ha van itt lyan, vagy tudtok valakiről, aki szeretettel be tudná fogadni őket, kérlek szóljatok!
Nekem egyébként egy bentlakó sanyarú sorsú sziámi "kisfiam" van:)
Ma van két hónapja, hogy elment kis Filemon. Tegnap anyósomék a balatoni telken jártak. Azt mondják, hó fedi a kis cicám sírját.
Volt egy szokása. Felmászott a jobb vállamra, mikor tévét néztem, és nagy szemekkel nézett az erkélyajtón keresztül, kifelé a nagyvilágba. Ilyenkor olyan jó volt megsimogatni. A kezem még őrzi a mozdulatot, a cicám nyakának, hátának formáját, bundája selymességét. Meddig lesz így? Remélem nagyon sokáig.
Mondom én, hogy vegyetek gurulgatós, ragacsos szösz összeszedő hengert, aminek a száz forintos boltban sem lehet több, mint darabja 200 - 300 forint. :-) Garantáltan összeszedi a macskaszőrt. :-)
és persze ne vedd sértésnek de ha egyszer alergiás vagyok a szőrre necsodáld hogy a kopasz gyönyörüség tetszik:)
Akkor ugyanúgy fogsz a kopasz cicától prüszkölni/könnyezni/fulladni, mint a közönséges házicirmostól. Mert nem a szőr az allergén, hanem a nyálában lévő fehérje, amit magára nyal, majd a tüdődbe kerül.
nagyonszépen köszönöm, vannak nagyon szép hézi cicák, a mi Bandi-nk is gyönyörű volt.
csakhogy alergiás vagyok énis, tollra szőrre, miegyébre, parlagfűre... bár most jön a buktatő hogy ez fullra nem érdekel mert emmelett van kint nem kevés jószág amit dögönyözhetek, sokszor majd meg fulladok a köhögéstől de hát mit tehetek szeretem az állatok nélkülük kampón lennék...
a bandit is csak azért nem engedtük be mert szőrözött... édesanyám haja meg az égnek meredt...
egy szőrtelen cica talán nem annyira (minekmondják hipoalergén vagy nemtom) na kíméletessebb nekem is meg másnak is nekem az alergiámra, anyunak a hajára:)
Egy cicához valóban nem kell használati utasítás, de.
Itt jön a nagy de.
Az a cicafajta, amilyet te szeretnél az jóval kényesebb mint egy házi-mix cica. Én is allergiás vagyok a cicára, sőt a kutyára, porra, mindenre. Ehhez képest, volt egy macskánk aki majdnem 20 évig élt, vagy kutyánk, tyúkjaink és miegyéb. Nagyon megemelkedtek az állatorvosi költségek is és én azt mondanám neked jó szívvel, hogy ha idáig csak kinti cicátok volt és ezt "szoktátok" meg, akkor én továbbra is csak azt mondanám, - mégha a nap 99 %-ában is bennt lenne a lakásban, lenne bent alomtálcája, miegyébje -, hogy egy édes, tündéri keverék cicát válassz! Nem fogsz benne csalódni! :-)
Garantáltan, ugyanúgy meg fog téged venni "kilóra", mint egy fajtatiszta. :-)
Nekem is tetszik egyik, másik fajcica, gyönyörűségesek, de most inkább érzelmi és miegyéb okokból nincsen cicám.
Üdv, NC
(Kieg.: a cicaszőrt a lakásból bárhonnan fel tudod szedni a gurulgatós szöszhengerrel, ára/darab kb. 200 forint ami sokáig elég)
Kedves "nohabrok"!
