Kötetlen beszélgetés céljából alakítom az amerikai polgárháború történetéről, haditechnikájáról, és egyéb vonatkozásairól ezt a topikot. Szeretnék ezen topik útján azonos érdeklődésű emberekre lelnem. Remélem nem vagyok egyedül és van olyan ember ebben az országban akit nem untat a fenti téma.
Akár egy kis polgárháborús hadijáték is szervezése sem lenne rossz! Az honvéd hagyományőrzőkhöz hasonló bemutatókkal. :) Nos van akit érdekel az amerikai polgárháború?
Érdekesek az ilyen képek, többet is láttam már. "A Sad Day For Us" by Dale Gallon shows a dejected General Lee returning to his HQ on the Chambersburg Pike during the early morning hours of July 4th 1863. For my current view, I used a google street view taken after the restoration of the Thompson house by the American Battlefield Trust and the NPS.
Az 55. New York-i Önkéntes Gyalogezred (Lafayette Gárda) tisztje és közlegénye francia stílusú egyenruhájukban (1861-62). Az ezredet 1862. december 21-én beolvasztották a 38. New York-i Gyalogezredbe.
Egy "huszáros" lovas: a 3. New Jersey-i Önkéntes Lovasezred (a Pillangók) katonája 1864-ben, Spencer ismétlőkarabéllyal, zsinóros díszítésű zubbonyban, zuáv stílusú csuklyás köpenyben (talma).
A 62. New York-i Önkéntes Gyalogezred (Anderson zuávok) katonája. Az ezredben sok külföldi szolgált, akik közül a britek büszkén viselték a krími háborúban kapott kitüntetéseiket.
Az indián háborúkban nagyon kemény, határozott parancsnok benyomását keltette.
Karrierje csúcsán, 1895-től 1903-ig a hadsereg vezérlő tábornoka, commanding general volt. Utána nyugdíjba ment. Érdekes adalék, hogy 1917-ben, 77 évesen jelentkezni akart az I. vh-ba induló amerikai hadseregbe, de Wilson elnök visszautasította az ajánlkozását.
1925-ben halt meg Washington DC-ben: az unokájával nézett egy cirkuszi előadást, miközben szívrohamot kapott.
A korabeli viszonyokhoz képest nagyon szép kort, 85 évet élt meg.
"Miles polgárháborús szerepéről vannak érdekes sztorijaitok, adalékaitok?"
Chancellorsville-nél a 61. New York-i gyalogezred élén bátran helytállt a csatában. Végül haslövést kapott, a Chancellors House-ba vitték orvosi ellátásra, ahol azt mondták neki, hogy a sebe halálos. Az épület később lángra kapott, de Miles-nak sikerült kijutnia az égő épületből, és kínkeservesen eljutnia egy másik tábori kórházba. Onnan a testvére segítségével jutott haza Massachussetts-be, ahol az orvosai és az egész család azt várta, hogy mikor fog meghalni. Miles azonban elég szívósnak bizonyult ahhoz, hogy felépüljön egy olyan sebesülésből, ami a korszakban szinte biztos és keserves halálnak számított. A csatában mutatott teljesítményéért később dandártábornokká léptették elő.
"Ott van pl. a legendás James-Younger banda (Jesse James és bandája), amit az 1870-es években műveltek, az már közönséges banditizmus volt, minimális politikai töltettel."
Amit a déli (bushwackerek) és északi (jayhawkerek) "gerillák" műveltek a polgárháború idején, az sem volt több közönséges banditizmusnál, gyilkosságok, rablások és tömegmészárlások sorozatánál, még akkor sem, ha a két háborúzó fél valamelyikének nevében követték el a rémtetteiket. Szép kis társaság volt mindegyik. Quantrill déli gerillái pl. 164 civilt mészároltak le a kansasi Lawrence-ban.
Kíváncsiságból utánanéztem: George Armstrong Custer is Ohioból származott!"
Az indián háborúk egy további kiemelkedő tábornoka, Nelson A. Miles is a polgárháborúban kezdte a katonai karrierjét.
Ő nem Ohio-i volt, hanem új-angliai, Massachusetts-i.
A polgárháború után gyorsan ívelt fölfelé a karrierje, 1876-1877-ben részt vett az ellenséges sziúk és északi csejennek legyőzésében, majd később ő kényszerítette megadásra az utolsó szabad apacs gerillaharcosokat - mondjuk ez utóbbinak már a legfőbb ideje volt, mert komolyan akadályozták, ill. veszélyeztették Arizona és Új-Mexikó egyes déli megyéinek betelepülését és közbiztonságát.
1895 és 1903 között ő volt az US Army utolsó vezénylő tábornoka (commanding general).
1903-ban ezt a tisztséget megszüntették, mivel létrehozták a vezérkari főnökséget.
Miles polgárháborús szerepéről vannak érdekes sztorijaitok, adalékaitok?
Pedig egyes nézetek szerint a Mississippi-jobbparti államok - Minnesota, Iowa, Missouri, Arkansas és Louisana - nem is tartoztak a szorosabb értelemben vett Régi Amerikai Nyugathoz, mivelhogy az csak a két Dakota, Nebraska, Kansas, Oklahoma és Texas szélfútta, napégette prérijein kezdődött.
Hát nem tudom, nekem Missouri a 19. sz.-i történelme alapján eléggé nyugatinak ("vadnyugatinak") tűnik, de most már tényleg befejeztem az OFF-olást.
Az északi és déli szimpatizánsok közötti ellenségeskedés, amely néha fegyveres összetűzésekig is fajult, az úgy tudom, hogy Missouriban nagyjából az 1860-as évek legvégéig, 1870 körülig tartott, akárcsak Texas néhány megyéjében.
Utána ez azért fokozatosan ellaposodott, illetve kezdett közönséges banditizmusba átcsapni.
Ott van pl. a legendás James-Younger banda (Jesse James és bandája), amit az 1870-es években műveltek, az már közönséges banditizmus volt, minimális politikai töltettel.
Mindemellett az 1870-es években Missouri egyes megyéiben annyira elharapódzott a banditizmus és rossz volt a közbiztonság, hogy az államot egyes források már gúnyosan "banditaállamnak" kezdték nevezni.
Az 1880 körül megválasztott új kormányzó elhatározta, hogy ennek egyszer és mindenkorra véget vet és ebben segítségül hívta az inkább hírhedt, mint híres Pinkerton-féle detektívügynökséget is.
Sikerült neki. Ennek a tisztogatásnak esett áldozatul a legendás Jesse James is 1882. áprilisában.
No de ez már tényleg erősen OFF itt, inkább az Old West, a Régi Nyugat történetéhez tartozik, mint a polgárháborúéhoz.
Ez a Kansas - Missouri témakör nagyon érdekes különben, érdemes alaposabban is utánaolvasni.
Bár ha úgy vesszük, az itteni fegyveres konfliktusok annyira "vadnyugati" jellegűek voltak, hogy ezt a témakört ugyanolyan joggal számítatjuk az Old American West történelméhez, mint a polgárháború közvetlen előzményeinek történetéhez.
Maga a "Véző Kansas" nevű fegyveres konfliktussorozat tkp. 1855-1856-ban játszódott le, de szórványos összecsapások egészen 1859-ig voltak.
Netes források szerint a "Vérző Kansasnak" kb. 120 - 200 fő körüli volt a halálos áldozatainak száma.
Mondjuk az is igaz, hogy a polgárháborúban, a Potomac-fronton egy óra alatt többen estek el, nem igaz, Tibb?
"Már csak azért kérdem, mert a valóságban nem úgy volt, legalábbis 1863-tól, hogy az Új-Mexikó Territórium és az Arizona Territórium egymás mellett voltak és nem egymás fölött? Úgy mint ahogy ma is.
Én legalábbis így tudom, de lehet, hogy a konföderációsoknak külön közigazgatási beosztásuk volt."
Úgy bizony, 1862. február 14-én proklamálta Jefferson Davis a konföderációs Arizona Territórium létrejöttét, a Staubach topiktárs által hozott térképen látható felosztás szerint, mire aztán 1863. február 24-én Lincoln elnök aláírta az uniós Arizona Territórium megszervezéséről szóló törvényt, immár észak-déli irányban felosztva Új-Mexikó Territóriumot.
Az egyenruhák maguk ugyan nagyon szépek, de a fejfedők egyes esetben egyenesen borzalmasak.
Fezt vagy turbánt ugyanis szerintem tisztességes keresztény ember maximum jelmezbálban vesz föl.:-)
Fezes és turbános katona számomra úgy néz ki, mint a 19. századi oszmán-török hadsereg vagy valamely észak-afrikai arab diktatúra (Tunisz, Algír, Marokkó) hadseregének katonája...
Persze mivel ez a fajta viselet az arabbuzi franciáktól terjedt el, nem csodálkozom...
Közvetlenül a polgárháború kitörése előtt kapott tagállami státuszt a prériövezet középső részén fekvő Kansas, a polgárháború utolsó előtti évében, 1864-ben meg a Nagy-medencében és a Sierra Nevada hegyvidékén fekvő Nevada.
"Missouri államban az 1850-es évek alatt kemény csatározások folytak rabszolgaság-ellenes illetve párti banditák között. Az effajta összecsapások pusztították a vidéki lakosságot és a földeket, majd mikor a polgárháború kitört a helyzet még jobban elmérgesedett a felek között. Missouriban valóságos kis polgárháború zajlott a különböző pártállású megyék között, amelyek köré a banditák tömörültek. A sorozatos vérontások és a lakosság elűzése nyomán (amelyben reguláris konföderációs és unionista erők is közreműködtek) megyék tucatjai néptelenedtek el. Az öldöklések a háború után is folytatódtak, mert a bandák eredeti szakmájukat folytatva, de már politikai ok nélkül raboltak és gyilkoltak."
Tök érdekes, amiket írsz, de én az 1850-es évekből egyetlen igazából jelentős "mini" polgárháborúról tudok, az ún. Vérző Kansasról (Bleeding Kansas), amely Missouri és Kansas határvidékén zajlott 1855-1856 körül.
Persze kisebb-nagyobb fegyveres konfliktusok nyilván lehetek máshol is.
Már csak azért kérdem, mert a valóságban nem úgy volt, legalábbis 1863-tól, hogy az Új-Mexikó Territórium és az Arizona Territórium egymás mellett voltak és nem egymás fölött? Úgy mint ahogy ma is.
Én legalábbis így tudom, de lehet, hogy a konföderációsoknak külön közigazgatási beosztásuk volt.
Egyébként amennyire tudom, Arizonát soha nem tudták a déliek igazán az uralmuk alá vonni és Új-Mexikót is csak rövid időre.
Arizonát a Kongresszus mégis megbüntette a háború után, 1866-ban, állítólagosan azért, mert szimpatizáltak a Konföderációval:
1866-ban Arizona északnyugati csücskét fogták és elcsatolták a feltétel nélkül Unió-párti Nevada államhoz.
Ma ebben a csücsökben terül el Las Vegas, a sivatagi kaszinó-metropolisz.
Két további államnak volt szakadár kormánya, melyeket az uniós erők elűztek. A Konföderáció igényt tartott területükre, de sosem irányította tartósan őket:
Mindkét állam engedélyezte a rabszolgaságot és rendelkezett unionista és konföderációs megyékkel. Az unionisták között rabszolgatartók is voltak. A Konföderációhoz tartozott a mai Oklahoma, Arizona és Új-Mexikó állam területeinek egy része is. Missouri államban az 1850-es évek alatt kemény csatározások folytak rabszolgaság-ellenes illetve párti banditák között. Az effajta összecsapások pusztították a vidéki lakosságot és a földeket, majd mikor a polgárháború kitört a helyzet még jobban elmérgesedett a felek között. Missouriban valóságos kis polgárháború zajlott a különböző pártállású megyék között, amelyek köré a banditák tömörültek. A sorozatos vérontások és a lakosság elűzése nyomán (amelyben reguláris konföderációs és unionista erők is közreműködtek) megyék tucatjai néptelenedtek el. Az öldöklések a háború után is folytatódtak, mert a bandák eredeti szakmájukat folytatva, de már politikai ok nélkül raboltak és gyilkoltak.
