A Káld (Kau) Birodalom, később Mitanni tartományaként önállósuló, többféle nép fiai által szervezett, merev fegyelmű katonaállam neve a történelemben a kegyetlenség szimbólumává vált. Az alattvalóikról a bőrt sokszor szó szerint lenyúzó auriak száz-, sőt ezerszámra végeztek ki embereket módszeres kegyetlenséggel. Elkerülendő, hogy e kegyetlen harcosok kezére adják magukat, sokan inkább az öngyilkosságot választották...
A háttérben méd--hatti vetélkedés folyt. A hettita Bartatua (Hérodotosznál Protothüész) fia, Madüész Kr. e. 633 körül még segített felmenteni Ninivét Umakitar ostroma alól, 622-ben azonban a szkíták már a magyarok (médek) oldalán vettek részt az asszír főváros kifosztásában (már 614-ben bevették, de csak 2 év múlva jött a megszállás). Azonban már sosasem tudták visszaszerezni itt a hatalmukat. 615 körül Küaxarész kiveri őket Transzkaukáziából, s ezzel egyszer s mindenkorra vége az elő-ázsiai szkíta szupremáciának. (Ez az utolsó, rövid időszak Hérodotosz szerint 28 évig tartott.)
Hülyeség. Alapvetően szervezés kérdése volt az egész. A médek is újjászervezték a hadseregüket, ezzel győztek. (Aurt, a régi fővárost pl. egyedül vették be, mert a káld seregek lekéstek az ostromról.)
Dezső tamás óráján az egyik fontos szempont az asszírok bukásával kapcsolatban az volt, hogy a fővárosok, és az asszír magterület elvesztette a kereskedelemben, és a gazdasági életben betöltött vezető szerepét, ezért kialakultak alternatív központok a birodalom peremén (lüdök, médek, Babilon), ezek megerősödése pedig végül az asszírok bukásához vezetett.
Fénykorukban senki nem bírt az asszírokkal. Talán csak Urartu a kivétel, ott is inkább a földrajzi adottságok voltak a döntőek (az urartui fennsíkok, magashegységek). Mindenesetre Urartu határai még az Asszír birodalom legnagyobb kiterjedése idején is alig 50 km-nyire húzódtak az utóbbinak a fővárosától, Ninuától/Ninivétől.
Hogy "nem bírtak", az úgy értendő, hogy a méd--újbabiloni (káld) koalíció okozta Asszíria vesztét, bár a fáraó még megpróbált beavatkozni a meggyöngült birodalom megmentésére. A fő katonai erőt azonban a médek jelentették, ők mérték az asszírokra a főcsapást. Negyedik félként pedig még a hettita (szkíta) egységek is kivették a részüket a koncon való osztozkodásból, Kr. e. 612-ben Ninua ostromát követően az asszírokon kegyetlen bosszút álltak. (Egy évszázaddal azelőtt, 717-ben foglalta el utolsó elő-ázsiai támaszpontjukat, Karkemit II. arru-kenu asszír király. Az újhatti államok mindvégig sok borsot törtek az asszírok orra alá.)
No azért a "nem bírtak velük" finom megfogalmazás. Roman Ghirsman emlékezetem szerint azt írja, hogy az asszírok sorozatosan vezettek hadjáratokat a médek ellen, és mindig megverték a médeket, de ahogy kitették a lábukat a médek területéről, máris fellázadtak ellenük.
Kollégáik a Kr. e. VII. századból
Asszír harci szekér
Asszír gyalogos harcos
Brinkman professzor alapvető könyve:
Újasszír korsó, bikákat ábrázoló frízzel
Núbiai adófizető újasszír szobra Nimrúdból