Jel 11.3-4
"Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot.
Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll."
Zak 4.14
"Erre ő: Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földön."
Szűzanyánk, a Napba öltözött Asszony üzenetei.
Hogy még szinte nem is találkoztál azzal a gondolattal, hogy az ifjúságnak a legfontosabb a kedélyvilága, és a gyermekeidben sem fektethettél erre ezért nagyobb figyelmet, de mért is ne tennéd jóvá azt az unokáidban
Vagy inkább tönkreteszed az öregséged betegségeiben a környezetedet, amikor követelőzve szenvedteted?
Mindenki keresi a hasonlót, azért eddig azokat, akiknek helyén volt a kedélyvilága kizártad a társaságodból
Így fel sem ismerhetted a visszás helyzetedet
És amikor eléd lesz tárva, ki vagy, akkor is még mindig azon vagy, hogy nálad szeret az igazság
Hiszen eddig kizártad az Igazságot
És ha mindezeket megtettem, jobb, ha felismerem, hogy senki sem tud mást adna, csak abból tud adni, ami a sajátja
Ezért ha el akarom kerülni a tévedéseimet, jobb, ha elmegyek a Fő-höz
Ahhoz meg nem kell nagyot lépnem, hiszen a szívemben megtalálhatom az érintéseit
A Tanításait meg a Szavában
Társat találok, Aki megsegít, és igazít
Így megértek, megtudom az Igazságot
Aki helyreállítja a kedélyvilágomat
A magasság nem szenvedtet meg, a mélység szenvedtet, és a mélységemhez ragaszkodásom
És a Földön is úgy van, akinek a helyén van a kedélyvilága, az meglátja a külsőben a bensőt
Hiszen jelen lehet nála a Szeretet, és megmutatkozhat benne a Lángjának a Világossága a felébredt hitében
Így nem mondhatom tőlem való a hit, hiszen kapom, de mondhatod, elmentél, hogy találjál
A magyar név jelentése az, hogy engesztelő
A Magyar Nemzet meg a vizek őrzője
És így meg is érthetem, ha elmegyek felfogni, akkor megérkezik hozzám az értelem
És amint minden út Rómába vezet, úgy téged is ugyanúgy vesz körbe az értelem, a sors kezében tartva
Abban mutatva neked, ami az értelmed szerint való, mégis a szívednek szánva
Akinek meg nem lett felszántva a kedélyvilága jószándékkal, és szívvel, az hiába töpreng a tudósok fejtörésével
Mert azzal nem lehet előre haladni, hogy megmondom, hogy értsek
Hanem azzal a kérdéssel, hogy van az értelme?
És az nagy kettő, a végtelen két ellenpontjában
És nyilván amikor azt mondod, nincs ellenpont, mutatja az a ragaszkodásodat a földhöz
Hiszen képeket kapsz, amiket neked kell készre rajzolnod
Hiszen az élet és a halál között pontosan végtelen a távolság, és azokban nincs közösködés
És hogy meghatározzam azt, hogy miből akarok érteni, azzal már eldöntöttem, nem a végtelenhez akarok tartozni, és azzal már le is kötöztem magam az időhöz, beletéve avval magam az elmúlásba
Az alkalmatlan idő meg majd azon lesz, hogy megkérdezzen engem, s téged - hogy érted?
Ugyan száműzetésemben mondhatnám Neked, hagyj magamra, hiszen jól megvagyok magammal
De akkor már el kellene gondolkoznom a gondolaton
Nem kisebb a harcod, mint Dávid és Góliát harca, és te vagy Dávid
Addig meg amíg nem fordulok Góliáttal szemben, olyan vagyok, aki étlen és szomjan vándorol a sivatagban, és amikor oázis közelébe ér, azt mondom, az nem több, mint délibáb
Ugyan nem ismerem fel, sem az éhségemet, sem a szomjúságomat, hiszen elfojtom a felismerésemet
Hiszen nem hatalmasat, hanem a kicsit kell, hogy figyelembe vegyem magamban
És most feladtam a leckét Neked, Akinek nem lehet leckét feladni
Hogy mégiscsak magam legyek az, aki felismer
Miközben arra irányul az igyekezetem, hogy azt mondjam Neked, hogy távozz!
Azért még van lehetőséged, hogy felismerjelek abban, hogy szembe találkozom magammal, a valódi énemmel
Most még azon mosolygok, pedig annál rémisztőbb nem történhet velem, s veled
Hogy majomszeretetemmel egy életre tönkreteszem a gyermekemet, akár be is láthatnám
Mint ahogy amikor nem fektetek súlyt a gyermekem kedélyvilágára, és csak értelmi képességének növekedésérnek szentelem a figyelmemet, ugyanúgy tönkreteszem
Amikor nem törődtek a kedélyvilágommal, fel sem tudom azt fogni, annak a nyereségeit
Mert mit is tesz számomra, amikor sekélyessé válik a szeretetem?
Hiányaimat okozza, az elszegényedésemet hozza, sőt elhozza a sikertelenségeimet a számomra
És elkezdek azokból kiutat keresni, de mit találok, erőszakot találok és gőgöt, olyan eszközöket, amelyek kihasználják a másikat
És azt találom, sikeres vagyok, és mindezt magamnak könyvelem, és az elhozza nekem a megkülönböztetést
Míg ha kedélyvilágom rendben van, akkor emelkedek, és magasságba emelkedek
Sikeres leszek, hiszen úrrá válok
Olyan leszek, mint a nap az ő környezetében
Szeretetem magával hozza a hitet, a hitet, ami nem más, mint a szeretet fénye
És elhozza az akaratomat, azt, aki maga képes
Mert az akarat nem más, mint a szeretet világosságának az ereje
És mit is végez a jó kedélyvilágom?
Felébreszti az értelmemet, aki jó barátja, és jó ismerője lesz a Lelkednek
És felismeri a jó célját abban, hogy elkezdi keresni az akaratodat
És mint ilyen, az akaratának a területe nem lesz máshol, mint a végtelen mindenségben
Neked írom, aki már felébredtél fájdalmadban, és akinek nem akar összeállni még a kép
Emlékezz a letűnt korszakokra, és a nagyszüleid elbeszélésére, amikor arról beszéltek, régen nehéz volt az élet, de kevés betegséggel, és kevés váratlan halállal, hanem sokkal inkább úgy mentek el, hogy lefeküdtek, és elaludtak
Lehet mondani a kérdést, mit tettetek az életetekkel?
Még benned a kérdésed, mért nem ébresztett fel korábban az Isten - hiszen negyven éven át nem tett mást, mint hívott
Akkor meg azt kérdezed, mért fordult el tőled?
Arra meg a válasza: melletted álltam, megszólítottalak, és nem ismertél fel
Egy pillantásodat kértem, de nem adtad
Minden, ami a fájdalmad, az te vagy, az mind tőled származik
A kérésem az, térj be az örömömbe
Rákényszerítettél, hogy becsukjam a szememet, amikor magadnak gyűjtötted össze a fájdalmakat
Nem rejtem el a kincseimet, de neked kell megtalálni azokat, ha elkezded keresni, megsegítelek
Ki most jöttél a hírt hozóhoz, elküldelek a hírt küldőhöz, hogy ami még nem tiszta a jöveteledben az tisztává váljon
Gondolatokhoz küldelek, hogy átlásd, mért jöttél
Mert nagy különbségek vannak abban
Mégha a hírt küldő ösztönzött, akkor is jó, ha feléred, hogy ki hozott
Mert ugyan honnét jön a gondolatod, és hova tart?
Mint ahogy a bűn ereje a törvény, lásd meg a párhuzamot
Hogy felülkerekedjen az erőszak a tizenkét parancsolatban, ahogy az önös gondolat ferdít, vagy beteljesüljön a célja, és megértsem az egy parancsot, ahogy a gondolat megért a gondolatból
Mint ahogy sokakat szétszórt, ahogy mást közém és a hírt küldő közé helyezek
Mint ahogy megtehetem, elüldözöm a Szűzanya, és a köztem lévő kapcsolatból a hírt küldőt, téve evvel magamban, hogy bálványt teremtek abban, amiben önmagában nincs bálvány
A tanítványhoz jöttél, és megszólíthatlak úgy, hogy megérts - tanítvány!
Születésünkkel kiléptünk az ítéletből, de még nem léptünk a mennybe
Hanem akik már a Földön belépnek a mennybe, azok lesznek a menny lakói
Ha valaki visszaesik a testi halálával az örök halálba, azt nem a sorsa akarta, hiszen a sorsa a mennybe vezette
Hogy nem megyünk a mennybe, és nem megyünk majd a halálba, olyan nem lehetséges
Hogy a menny felé lépjek, az nyilván bűnbocsánat, (azaz a menny lép felém,) ami meg nem egyenlő a bűnbánat szavaival, hanem a bűnbánattal, és a a szavaival, ami a részemről akarat, a menny részéről kegyelem
Ugyan azt gondolom, hogy valamivel bírok, de úgy van, minél kevesebbel bírok, az annál könnyebbé teszi az az utamat
Az egyedüli, ami a mennybe visz, az a megragadott és megtartott akarat
Az igenem meg nem lehet valódi igen, mikor félelmemből mondom, hiszen a félelem nem egy megfontoláson alapuló döntés, hanem valamitől egy menekülés
A valódi igenem, egy jól megfontolt mérlegelés, amit már segíthet a tapasztalás, hiszen van kérdésem, és jár hozzá a válasz
És egy döntés
Majd kitartás abban
A mérlegelésemhez nyilván szükségem a Szó
A kitartásom meg nyilván igazodás a tartalmához
És ugyan megkérdezed a gondolataimat, de amit igazán kérdezel, azok a tetteim
Amikor meg azt kérem, hogy helyettem lépj, abban magam ellen kérek
Amikor meg azt kérem, adj erőt a lépteimnek, akkor magamnak kérek, miközben már mást szolgálok
Hogy váltakoznak az évszakok, hogy a bőség és az ínség, hogy az egészség és a betegségek, a kedélyvilágunk gyakori változásai mind nevelnek minket
Hogy nevelnek minket, és nevelünk, azok mind a jó tanáraink
Hogy egymásra vagyunk szorulva, azok mind bevisznek minket a belső szobánkba
De mégsem ezek a legnagyobb kihívásaink, hanem önmagunk vagyunk azok, akiket meg kell győznünk, és az a nehézségünk, hogy mit választunk
És ugyan minden a helyes út felé terel minket, de az a választásunk mégiscsak döntés
Amikor onnét indulunk, aki nem akar változni
Igen, erőszakot kell vennünk, az erőszakunk ellen, hogy legyőzhessük
És mivel tiszta lappal indulunk, sőt méltón
Ezért csak mi vagyunk azok, aki választunk
Hogy legyőzzük mindazt, ami méltatlan bennünk
Hiszen a föld dúskál mindabban, ami visszatartat minket a döntéstől
És bár nem akarjuk tudomásul venni, de amikor nem döntünk, az nem más, mint a döntésünk
És ha úgy veszem, akkor nevezhetem a poklot egysíkúnak, hiszen a gonoszság mellett ott áll a gonoszság
És ilyen alapon a menny is egysíkú, hiszen nem fér meg benne a gonoszság
És kicsit kifigurázva az igazságot, nevezhetem a Földet gazdagnak, hiszen egymás mellett van a tiszta, és a tisztátalan
De visszatérve az igazságba, már mondhatom, hogy kiválasztom a sorsomban a tisztát, vagy a tisztátalant, azaz a szegénységet választom, vagy a gazdagságot
A szegénységet a tisztátalanban, a gazdagságot a tisztában
Miközben a föld gazdagsága sulykolja belém a tisztátalant
Azt könnyen belátod, és megértesz engem, hogy amikor egészen könnyen szerzek valamit, az nem sok értékkel bír a szememben, és ha elveszítem, nem hullatok érte könnyeket
És amikor a jó képességeddel vagyont szerzel, könnyen teszed, hogy elherdálod, és benned a gondolat, ha egyszer könnyen szereztem, akkor másodszor is könnyen megszerzem
És amikor látsz valakit, aki mindenért megküzd, izzadságát adja, az ragaszkodni fog mindahhoz, amit szerzett, és nemigen lehet rávenni őt arra, hogy pazaroljon
És belátható, inkább a jó képességű lesz a felelőtlen, aki meg küzd, hogy megértsen, az inkább hűséges
És az aki lelki értelemben könnyen felismer, az is így gondolkozik, de nincs igaza
Mert a felismerés az egyrészt a Tanítások, másrészt a Kegyelem, de a hűség abban nem más, mint a tiszta élet
Hogy azt gondoljam, másodszor is könnyen megszerzem azt, amit elsőben könnyen megszereztem, az nem lesz úgy
Hiszen utánam nyúl a sötétség, és másodszor már nem lesz velem szemben óvatlan, és mielőtt észrevenném, már meg is kötözött
Ezért ne csodálkozz azon, hogy akitől sokat lehet várni, az magasabb küszöböt lépjen, hogy a nehézségeiben meggyökerezhessen benne a hűség
A szellemben és igazságban, az nemcsak megértés, hanem tiszta élet
Így ne hitessen el az értelmed, hanem igazolj a gondolataidban és a tetteidben
És amikor az ítélkezés késztet, az nem a Lélek, hanem az önösséged
És hogy az ítélkezéseimben úgy szólítsalak meg, hogy Uram, Uram, arra nem lehet más válaszod, nem ismerlek téged, pedig azok a gondolataim, hogy értek
Ha még nem jártál térdig érő és közben még szakadó hóban társaiddal, akkor tedd meg
Egész egyszerűen a tapasztalásért
És mennyivel könnyebb hátul menni
Arra lettem rendelve, hogy kiáltsam a letérőnek, hogy lépjen a taposott ösvényre, hogy ki tudjon tartani
Azon az ösvényen nem jár más elöl, hanem a Keresztre feszített
És ha még nem tapasztaltad, akkor csak elbeszélésből tudhatod, de ha eltöltött az élet lángjával, akkor tudod, Aki elöl jár, nem más, mint a Vőlegényed
És nem egyszerűen papírra vetve, hanem megélve a Nász magasságait
Aki a nyomába lép, az megéli azt, amit nehéz, sőt lehetetlen elképzelni
Amikor a Szívébe fogad
És amint a lány, és a fiú egymás iránt lángra gyúl, és egymásban lelik az örömüket, úgy a Szavad teszi ugyanezt velünk
És amint a lány ékesíti magát, úgy ékesítjük magunkat, hogy minden gondolatunk, és cselekedetünk tetszést találjon Nála
És nem az van, hogy egészen messze előttünk halad, hanem jelen van a Lelkével
Hogy már elkezdjünk szégyenkezni azért, amit kapunk, és meg nem szolgáltunk
És ugyan azt gondolnánk, hogy úgy szereti, hogy megmondja
De valójában a Lelkében szereti, Aki összeköti magát a hitünkkel
Így nem teszünk mást, haladunk a megtalált nyomokban, leküzdve a hó ellenállásait, és mégis örvendezés közepette, hiszen oly sokat látunk, sőt már virágzó kertben sétálunk
És amint a lány után járunk, telve erővel, ugyanúgy erővel járunk
És amint eltölti a gondolatainkat, úgy adja a Szava, hogy eltelünk gondolataival az örömében
És az kétfelé választja az értékest, az értéktelentől
Az értékes vonzásában, az értéktelen közömbössé válik
A keresztre feszített és feltámadt Krisztus elküldte az Ő Lelkét, hogy az életünk legyen
És ugyan mi az a kétezer év, ahhoz az akaratához képest?
Felébresztett, és megtartott egy maroknyi maradékot, hogy visszatartsa az igazságos kezét
Ha nem lenne igazságos keze, akkor irgalma sem létezhetne
A Lelkét meg elküldte a vizek fölé, hogy ahol meglát egy ébredező életet, annak életet adjon
És ugyan a sötétben is bennem ég a parázs, ami képes lángot fogni, de mégiscsak az van, hogy azt akarom, vagy nem foglalkozok az életemmel
Pedig ha tudnám, milyen értékes lehet egy órám a Földön, akkor ragaszkodnék az egészségemhez, hogy hosszú földi életem legyen, hogy boldoggá tehessem magamat az örök életbe
És minden pillanathoz ragaszkodnék, ami még adhat
Ahol mellém állhat a Lélek
A gondolataim jönnek, és mennek, de ugyan hol van az a gondolat, amelyikkel késztetem a Lelket, hogy életet adjon nekem?
És nyilván az a gondolat nem értékes, amelyik jön, de nem marad
És mikor a szememet az égre emelem, de a gondolatom lent marad, ugyan mit érhet nekem az a tekintet?
A gondolatok jönnek, és mennek, és azt gondolom, meg tudom őket fogni az akaratommal
Ha felülről nem kapok segítséget, elbukok
Mint ahogy az alulról jövő gondolat, az elbuktat
Hát hogy gondolataim foglalkozzanak a gondolataimmal, tehetem, sőt az felismertet engem
És nyilvánvaló, hogy az a felszólítás, hogy vizsgáld meg magadat, az nem kezdődhet mással, minthogy megvizsgálom a gondolataimat
Hiszen a tetteim sem mások, mint a gondolataim kezei és lábai
És amíg megtartom a gondolataimban az értéktelent, addig a kezei és a lábai újra nőnek
"Drága gyermekek! Ez az idő legyen átszőve békéért való imával és jócselekedetekkel, hogy érezhető legyen a Béke Királyára való várakozás öröme a szívetekben, a családjaitokban és a világban, amelynek nincs reménye. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."
Miként az acélt a melegkovácsolás szívóssá teszi, úgy a fájdalmak és a nehézségek győztessé teszik az alázatos lelket
Mint az ínséges talajon, szélviharoknak kitett fa törzse, olyan lesz az a lélek
És amint a hidegalakítás alapvetően kikeményíti az acélt, olyan lesz a gőgös lélek, amelyik szívét még nem melegítette át a szeretetet, rideg marad minden behatással szemben
A gyereknevelésben a mindent megengedő, ajnározó szeretetnek nincs köze a valódi szeretethez
Távol tartja tőle az alázatot, hiszen nem melegedett fel a szíve
Egyedül csak nagyon óvatosan adagolt szenvedés az, ami át tudja törni a kialakult gőgjét
A jó mértékkel mégis valódi szeretetben tartott nevelés, alázatot ad, mindent magad, hogy a szülő örömét lelje majd a már felnőtt gyermekében
A Lélek jön hozzánk, hogy elárasszon minket az erényeivel, és mi vagyunk azok, akik az alázatunkkal magunkhoz engedjük, vagy a gőgünkkel távol tartjuk magunktól
Természetünknél fogva a könnyebb utat keressük, hiszen annak is van jó mértéke
Mikor Isten Szavát vesszük, hogy elnyerjük a tökéletességet, bár a Szávában ott a tökéletesség, de az, hogy vesszük, az önmagában számunkra nem a tökéletesség
Hanem amikor egyesülünk a Szavában
Azt pedig nem sikerrel lehet megmérni, hanem áldozattal
Ami pedig ott van nap mint nap az arra alkalmatlan időben
Így a legrejtettebb áldozat válik az érdemszerzőbbé
Mikor az az értékrendem, hogy többet nekem, hogy még több kényelmet nekem, hogy kiszolgáljanak, hiába tudok a föld szemének tetszeni, de valójában csúf vagyok
És amikor egyszerűségben élsz, és szerénységben, látszatra nincsenek messziről látható műveid, és megelégszel az eléggel, alázatod fent ragyog
Hogy látszatra sokat tudsz felmutatni a földnek, az semmit sem ér az égben
Ugyan a bőségbe élő is lehet szerény, és alázatos, és a nincstelen is lehet gőgös, elveszejtőjük az, hogy nem kérdeznek, és a megmentőjük a kérdés
Az önmagában semmi, amit a földnek építek, ha nem lesz a bálványom, nyugodtan építhetem
Hogy a szívemet a földnek adom, nem adom másnak, mint az elmúlásnak
Hogy a szívemet az égnek adjam, tehetem
Ha odaadom magamat az egyiknek, vagy a másiknak, mért is ne értsem meg a választásomat
Hogy elhiggyem azt, amiben a föld elhitet, vagy elhiggyem azt, ahogyan az ég hív, mért is nem megyek el oda, ahol tapasztalhatok, és akkor már nem lehet elhitetni engem
És szembe kell néznem azzal a ténnyel, hogy továbbra Dávidnak kell legyőznie a Góliátot
Hogy az alázat lehessen a győztes az erőszak felett
Ugyan gondolhatom, hogy jó helyen állok, de amíg a gondolataimat magamnak tartom, jobban mondva a földnek tartom, nem vagyok attól messze, aki el sem tud képzelni Téged, nemhogy a társaságodat el tudná képzelni
Hogyha nem tudom kiküzdeni a jelenlétedet, ami ott kezdődik, hogy gondolat, nem is tudom legyőzni a távolságunkat egymástól
Ugyan büszke vagyok szabadságomra, ami pedig nem tőlem való, hanem Tőled, de a mibenlétét nem akarom megtudni, mert az megint csak földből kiragadott gondolat
Ugyan a gondolataid azok egyben korlátok is, csakhogy azok nélkül a korlátok nélkül, soha sem fogom megtalálni a szabadságomat
És ugyan azt gondolom, hogy a gondolataimat úgy irányítom, ahogy akarom, de amíg nem kezdem el irányítani őket, addig nem ismerem fel annak a nehézségeit
Hogy a föld ösztönzi a gondolataimat, az önmagában nem szabadság, inkább következmény
Ha viszont elkezdem irányítani a gondolataim az ég felé, akkor az életet fogja az elhozni nekem, ami a halálról lemondásom következménye
Mert önmagában a test haladása, az nem más, mint ítélet
És az nem más, mint az ég gondoskodó akarata
Hogy felismerhessem a szabadságomat, ami azzal kezdődik, hogy megtisztítom a gondolataimat
