"Teljesen természetes, hogy az ember megpróbálja a javait vagy a hozzá közel állókat megvédeni a külső támadásoktól, főleg ha ez nem jár a másik elpusztításával."
Ha a természtes helyett emberit írtál volna, akkor talán igazad lenne valamennyire. A természetes az, ha a természet igazít ki. Ha az ember meg akarja védeni a javait (gazdasági érdek), vagy a hozzá közel állókat (emócionális) a külső támadásoktól (ami természetes), az könnyen járhat katasztrófával. Erre sajnos elég sok példa van a föld minden pontján.
És hogy közelebbi példával éljek: van olyan állatot tartó hozzám közel álló ember, aki teljességgel alkalmatlan rá. "Nem tudtam", "azt hittem", "jót akartam".
A rigókat meg nem neveli, hanem csak eteti. Remélhetőleg lelkiismeretesen csak akkor teszi, ha indokolt (ez alatt nem azt értem, hogy a család reggel leül reggelizni...).
És ha már fel lett hozva védett és veszélyeztetett (illetve haszon) állatok védelme, akkor tudtommal a sikló az, ami ilyen szempontból elsőbbséget kellene, hogy élvezzen.
Szerintem nincs abban semmi rossz, ha valaki nem szeretné ha felfalnák az általa nevelt állatot.
Kiwancsi nem verte agyon és nem kergette el a siklót, csak nem engedte, hogy megegye a rigófiókákat, amikhez érzelmek fűzik.
Ez nem azt jelenti, hogy tulajdonának tekinti.
Teljesen természetes, hogy az ember megpróbálja a javait vagy a hozzá közel állókat megvédeni a külső támadásoktól, főleg ha ez nem jár a másik elpusztításával.
Ez nagyon szépen hangzik, de ettől még beavatkozunk, akár akarunk, akár nem.
És részrehajlásból is. Mindenütt. Én meggyilkoltam a patkányokat, és megmentettem két fiókát a háromból. És az anyukám erkélyéről kétszer is eltávolítottam a galambfészket(tojással). És etetem a rigókat stb. télen. És nyáron is, mert rájárnak a kutyakajára a sünivel együtt.
A kígyó meg akkor tette volna jól ha megeszi a két patkányt. Most emészthetne szép nyugodtan.
Mások meg vigyáznak a kerecsensólyom fészkére. Wyomingban meg etetik télen a szarvasokat. (talán itthon is...)
"A rigókat viszont nem a siklónak etetem egész évben."
A rigók nem a te tulajdonod, hanem a természeté, csakúgy, mint a sikló. A természet dolga elrendezni őket. Attól, mert eteted a rigót, nem formálhatsz jogot a természet rendjébe avatkozni puszta részrehajlásból.
Amelyik csirkét megeszem, az meg sem született volna ha nem akarom megenni:-)
A rigókat viszont nem a siklónak etetem egész évben.
Az nem biztos hogy mind a sikló ette meg a madarakat, most van a fészekelhagyás ideje, és a rigó kilöki a fészekből a kicsinyeit, majd azok pár napig bokrok alján bújkálnak (a szülők még akkor is etetik őket, eközben megtanulnak fölszállni.
Én kettőt megmentettem, fölvettem a betonról és elvittem a sövény aljába. Tegnap még látták az egyiket. Sajnos a kapu fölött fészkeltek(trombitafolyondárban), és így nagyon rossz helyre pottyantak.
Te is szívesebben eszel csirkét, mint patkányt. :-)
A sikló megeszi a madárfiókákat, ez a természet rendje. (Ellentétben a házimacskával, mely nem egy-két fészekaljat pusztít el egy évben, hanem több tucatnyit, és sokszor meg sem eszi őket.)
Mert félénk, visszahúzódó állat, és alig van belőle. Szerintem Magyarországon évtizedek óta nem is ért embert a természetben viperamarás. De lehet, hogy tévedek.
Nálunk is megette az egész fészekaljat. Mondjuk nem láttuk, csak késő este csattogtak a rigó szülők és másnapra üres volt a fészek. Megbocsájtottunk neki. ;)
Kárpótolva lettünk. Idén olyan közel fészkelt a rigónk, hogy a teraszunkról néztük a nevelést. :)
Csak türelem a természet helyreállítja az egyensúlyt.
Sztem egy erdeisiklót lehetetlen odaszoktatni bárhova. Örülni kell neki.
A viperákkal meg az a helyzet, hogy előbb elmenekül, mintsem eszrevennéd. Ha esetleg látsz egyet, figyeld meg szép csendben, tuti nem fog megtámadni.
Ok nélkül félnek a viperáktól, mikor hallottál utoljára halálos balesetről? :)
Én a mérgesgombától jobban félek, főleg ha ráncolja a homlokát. ;D
Tegnap ugyanis egyáltalán nem folytatott rejtőzködő életmódot. Még ha sikló is, nem szeretném ha megharapná vagy akár csak megilyesztené is őket. Elég nagyra nőtt mostanra. 1,5m biztos van, és én nem is tudom hogy mennyire veszélyes egy ilyen. Sajnos úgy néz ki hogy a terasz alatt lakik.
Képet majd csak holnap tudok mutatni, mert általában csak reggel aktív. Akkor is csak amikor szedegeti össze a tücsköket.
Belőttem egy webcamerát, hogy lássam mit csinál nap közben. A gyík mérete miatt a mozgásérzékelőt a legézrékenyebbre állítottam. Amire nem gondoltam, hogy így egy a nap előtt elvonuló felhő miatt ontja magából az 1-2 másodperces videókat. :) Írtam hozzá egy progit, ami feltöli, hogy munkahelyen meg tudjam nézni őket, de a pár óra alatt készült 1000db rövid videó miatt esélytelen.
Azt hiszem keresünk egy napos, sziklás helyet a valahol Bp. környékén és ott fogjuk elengedni.
Látatlanban inkább fali gyíkra tippelek, az szokott bemászni a falakról a lakásokba. Bármikor elengedhető, a kicsik épp olyan önállók, mint a nagyok. Külvárosi füves területeken, különösen vasúti töltések napsütötte oldalában sok fürge és fali gyík él, ott el lehet engedni.
Vasárnap egy budapesti panel 7. emeleti lakásában találtunk egy kicsi, kb 10cm-es fürge gyíkot(?). Gyorsan berendeztünk neki egy 15l-es terráriumot búvóhellyel, és kis tücsköket kap. Nem tudjuk, hogy a repedéseken mászott-e fel, vagy esetleg hétvégén hoztuk fel vidékről egy csomagban?
Gondolom minél kevesebbet van nálunk, annál jobb neki. Vagy etessük egy ideig, s csak akkor engedjük el, ha már nagyobbacska?
A szabadon engedés helyszíne megint kérdéses, mivel nem tudjuk honnan jött.
Tegnap pedig ez történt a kertünkben.